Tisztázandók
A
CO2 IR-kisugárzása
problematikája
Klímaügyes-kedés
– Fizikai-valóság
Mit állít a
fizikus – amikor téved?
És MIÉRT ismételgeti tévedéseit újra meg
újra?
|
††† A napokban váratlan
gyorsasággal rátörő betegségben elhunyt
Nagy
István,
Nagyvárad/Erdélyi származású vegyészmérnök
ismerősöm emlékének
dedikálva.
Előre kell vessem, hogy sem Hetesi Zsolt lektori megjegyzései sem az
alább hozzájuk fűzött megfigyeléseim önmagukban nem perdöntőek a Nagy Klimatológiai Rébusz megítélésében[4], mindazonáltal
haszonnal forgathatók és fogódzókkal szolgálhatnak a betévedő érdeklődőknek a
ködösítés-ködoszlatás terepén.
Hozzá kell tegyem, hogy
szerves-szintetikus képzettségű vegyészként sok tekintetben ismeretlen számomra
az a terep, amin akár a kritikus Hetesi
Zsolt [továbbiakban:
H.Zs.], akár az általa idézett Pierrehumbert [továbbiakban: PH.] (és nem Pierrehummert !)
mozog. Ezért – az általam ismert kémiai-evidenciákon túl – zömmel mások
munkáira utalva, valamint a tudományba már beemelt, vitán felül álló tényanyaggal
és definíciókkal operálok, s ütköztetem azokat elemi logikai utak mentén H.Zs. kijelentéseivel. Az ekként előálló
konklúziók, mint látni fogjuk, jobbára összeegyeztethetetlenek H.Zs. soraiból kiolvashatókkal – bár a
folyóirat-szerkesztő figyelmeztetése nem mellőzhető: „Az itt olvasható írások nem azonosak a lektoroknak a
kézirat eredeti, majd a javított változatáról alkotott véleményével. A
hivatalos és szabályszerű lektori vélemények ennél sokkal részletesebbek,
esetenként konkrétabbak és számszerű értékelést is tartalmaznak.” Emiatt tisztázó
célzatú helyesbítésnek helye lehet.
N.B.: A
kijelentések könnyebb szembesíthetősége érdekében az idézett szövegrészletek kék&dőlt formában vannak, H.Zs.-től
származóak egyben sárga-háttérrel. [Ezen belüli egyéb-jellegű
kiemelés további, ott-jelzett figyelemirányítási-célt szolgál.] Az angol
eredeti szöveg szó-szerinti magyar átiratát mellőzöm. Beiktatásuk ebben a
formában a félremagyarázhatatlan eredetiség beemelését célozza; a belőlük
levont magyar-nyelvű konklúziók pedig – a köréjük-fűzött magyarázatokra
támaszkodva – önmagukban is követhetők.
I.) H.Zs. un. „szaturációs
tévedést” hoz fel egyik tromfjaként. S bár az idézete fellelhető PH. cikkében[5], a cikk szerzője inkább
általánosságban mozog, nem vonatkoztatja megállapításait a Földi helyzetre
rendkívüli elánnal, pláne nem köti tűzzel-vassal a jelenlegi állapotokhoz. Nem
is tehetné – derül ki cikke bizonyos részleteiből. Ugyanis:
1.) Az elnyelési-sáv
szélesesedés* (itt most éppen infravörös [IR]
abszorpció) [H.Zs. átvételében: „ez főképp a színképvonal szélén, az ún. szárnyakon”]
releváns Föld-légköri CO2 viszonyok tekintetében igen szerény. Erre
vonatkozóan mérvadó lehet még PH.
jelzett cikke 2. ábrája is, amely ezt a várható sávszélesedés növekményt egy
meglehetősen nagyléptékű CO2 változás (300-1000 ppm) esetére tünteti
fel:
PH. ezen ábrája
tükrében mérlegelhető a jelenlegi ~410 ppm légköri CO2-höz
rendelhető „sávszélesedés” mértéke.
Ugyanakkor
felhívnám a figyelmet az ábra-közvetítette csúsztatásokra:
i) Olybá tűnik,
mintha az abszorbancia ezerszeresére növekedett volna a mindössze négyszeres CO2
koncentráció hatására. Ez persze könnyedén adódik abból a papír-valóságból,
hogy a spektrum finomszerkezetének a vonalai a baloldali ábrán összemosódva
jelennek meg. Azaz, elválaszthatatlanok a 300 ill. 1200 ppm-hez tartozó
valóságos (azaz itt csak: modellezett)
értékek; viszont erősen sugallják azt, hogy a monoton-jellegű
makro-szegmensekből álló alsó-burkológörbéhez tartozik egységesen a 300 ppm CO2
koncentráció, míg a hasonló felső-burkológörbe az 1200 ppm CO2
esetét testesíti meg. E sugallt kép hamisságát már a jobboldali ábra is
leleplezheti. A spektrum finom-struktúrájából kiviláglik, hogy az
elnyelési-tartományban az abszorbancia ingadozása ~100-szoros. Az abszorbanciák
relatív viszonyait az mutathatná valósabban, ha a jobboldai ábra felbontásában
látnánk együtt a két eltérő CO2 koncentráció esetét – akárcsak egy
szűkebb hullámszám-tartományban is.
ii) A „mankóul” az
olvasó felé dobott jobboldali ábra további ormótlanságot sugall. A teljes
(mutatott) tartományban a CO2 elnyelése magasan lekőrözi a
víz-molekuláét. S ez igaz is, abban a szűk
(600-680 1/cm) tartományban – de messze nem igaz a spektrum sokkal több/nagyobb
helyén. A „vétlen” szándékosság abban is lelepleződik, hogy a CO2 fő
elnyelési-sávja alsó-szárnyán előállt/mutatkozó sávszélesedés kivetítését jelző
zöld-nyíl nyomán nem ennek a tartománynak (580-600) a finomszerkezetét látjuk
jobboldalt, hanem azt, amelyik csaknem az elnyelési-maximumig tart (600-670).
[Apropó:
Miért kellett ezt modellezi? Nem lenne elég kézreálló a Földi körülmények
között nehézségek-nélkül előidézhető mímelt-állapot kísérleti-vizsgálata? – A
fizika egykoron kísérletes tudomány volt! (Szemben a matematikával.) Még H.Zs. is azzal a (V. Fok-tól kölcsönzött) anekdotázással kezdi, hogy kiemeli a különbséget
a két tudomány között...]
*
Magát a sáv-szélesség felléptét ekként hozza PH. közelebb az olvasóhoz: „All spectral absorption lines acquire a
finite width by virtue of a number of processes that allow a molecule to absorb
a photon even if the energy is slightly detuned from that of an exact transition.
For reasonably dense atmospheres, the most important of those processes is
collisional broadening, which borrows some kinetic energy from recent collisions
to make up the difference between the absorbed photon’s energy and a transition.”
2.) Lényegesen
nagyobb „sáv-szélesedéssel” lehet viszont akkor számolni, ha a „continuum- feltétel”** fennáll.***
** Ezt
PH. ekként érzékelteti: „continua
result from the overlap of nearby lines, but in other cases continua appear
where no lines are in the vicinity. Loosely speaking, those continua arise
because, over the finite duration of a collision, a pair of colliding molecules
acts somewhat like a single, more complex molecule with transitions of its own.”
*** A continuum feltétel legpregnánsabban
fázis-változás esetén áll elő. Egészen más (szélesebb is, bonyolultabb is)
ugyanannak a vegyületnek az IR
spektruma szilárd/folyadék állapotban mint molekulárisan****, gáz/gőzként. Főként
ha un. hidrogén-hidas szerkezetek is felléphetnek,
keresztül-kasul hatva stabil/átmeneti konglomerátumokat hozva létre. Mely H-hidak létrejöttének egyik eredményeként
az eredetileg is meglevő kötések erősségeiben beálló változások nyomán a
korábbi IR-gerjeszthető rezgések eltolódva,
más-más hullámszámokon jelentkeznek. (A H-hidak
felléptekor létrejövő új-kötésekből származó további IR-gerjeszthetőségekről nem is szólva.) És pontosan ez a helyzet a vízből
(H2O) álló felhők, de akár köd esetén is – ami ezeknek a
légköri-elemeknek a szinte kiszámíthatatlan klíma-vetületét okozza.]
**** Akit valahais
megérintett a molekulaszerkezet-kutatás az tudja, hogy az IR-tartományú szerkezet-azonosítási célzatú felvételek úgy
készülnek, hogy az (anyagában egyneműre tisztított de) ismeretlen vegyületet
fölös-mennyiségű kálium-bromiddal homogenizálva pasztillázzák, s ez kerül a
spektroszkópba. Ugyanis a KBr (mint
100%-ban ionos anyag: más-szóval, nincs benne kovalens-kötés amely IR-gerjeszthető lenne) IR inaktív, fölös mennyisége pedig arra
szolgál, hogy bármekkora-méretű molekulák is olyan szeparáltan helyezkedjenek
el benne, mintha csak gázállapotban lennének.
Ahhoz azonban hogy
efféle continuum feltétel CO2
esetén előálljon, akkora CO2 koncentráció kellene a légkörben jelen
legyen (vagy olyannyira sűrű közeg, jelentős CO2 tartalommal) amely
a Földi légkörviszonyoknak erős többszöröse (s emiatt felléptével a Földön nem kell számolni
ld. alant PH. angol eredetijét is)– de amely előáll pl. a Vénuszon (melynek légköre ~65-ször
sűrűbb a Földinél, s egyben ~96 %-ban CO2-ből áll), ahol ezekből
kifolyólag ténylegesen számolni kell ezzel az effektussal.
Bár némileg
fedettebben fogalmazva, de ugyanezt mondja PH.
is. Némi „öngól-helyzetet” is teremtve a „97 %-os többségű” táborban, a Földi-légkör
víz-tartalma egyedi continuum
állapotára utalóan: „For
present-day Earth, the only important continuum is the water vapor continuum in
the window around 1000 cm−1. Carbon dioxide continua are unimportant for
conditions that have prevailed on Earth during the past several billion years,
but they are important for plugging the gaps in the line spectra for the dense
CO2 atmospheres of Venus”
3.) Hasonló, valódi continuum feltétel fennállására és
következményére utal PH. mellékes
odavetése, a Titán légkörét hozva például: „molecules like N2, which are
transparent to IR in Earthlike conditions, have collisional continua that
become important in cold, dense atmospheres. For example, the continuum makes N2
one of the most important greenhouse gases on Saturn’s largest moon, Titan.”
S valóban. Mivel a
totálisan szimmetrikus N2 mint egyedi molekula nem mutat IR abszorpcióra hajlandóságot (még a
Föld-felszíni 1 atm. nyomás és a légkör ~78%-os alkotójaként előálló sűrűsége
mellett sem), igenis kell az ennél jóval nagyobb N2 sűrűség némi IR abszorpció előidéződéséhez. A jóval sűrűbb
N2 közegben már fellépő Van
der Waals jellegű kölcsönhatások eredményeként a sűrű közegben előáll az
egyes molekulákban némi molekulapálya-torzulás, amely eltolódás a töltéssel
bíró elektronokkal benépesített pályákon (akár az egyedi molekuláéban, akár az
átmeneti konglomerátumoknak tekinthetőkében) ekként asszimetriát/dipólus-momentumot
eredményez, s ezáltal némi IR
abszorpcióra is hajlamosít.
Megjegyzendő, hogy
az ekként létrejött elnyelési-tartomány még mindig meglehetősen lukas (az
elnyelés fajlagos-intenzitása csekély mértékéről nem is szólva), ezért még
ekkor is csak halványszürke-testnek
tekinthető az ilyen N2 légkör/közeg, a sugárzás makroszkopikus-szemléletű
tárgyalása tekintetében. – Ezt amiatt vetem itt előre, mert H.Zs. zárójelenetében szintén meg fog
jelenni egy fehér-csuhás fekete-test.
II.) Azzal a kitétellel,
miszerint hő vagy bármi csakis a légkör tetejéről kezdhet el szökni az űrbe [H.Zs.: a
sugárzás, amely a telített rétegből elszökik, a tetején indulna el a világűrbe],
nem vitatkozik senki aki tudja miért is fújja a forró levese felszínét. Bár
erre a „tetőre” azért nem egyszerű
kalapot húzni [ld. III.)
alatt: EHH].
H.Zs. fentit-követő kijelentésével viszont már
alaposabban foglalkozni kell: „elképzelhető, hogy
további abszorbenst adva a rendszerhez, az a réteg, ahonnan a sugárzás már el
tud indulni, egyre magasabbra kerül.” Annál is inkább, mert vastagon
épít rá a következőkben. Éspedig úgy, hogy a tropopauza és ama tető egymáshoz
képesti viszonyával operál. Hogy indoklása előtt fejet lehessen hajtani, jó ha
mindtét tényezőről tudunk valami kézzelfoghatóbbat.
Hogyan alakul a tropopauza
magassága
„hozzáadott” abszorbens hatására?
„hozzáadott” abszorbens hatására?
A képzelgés
helyett végezzünk legalább egy gondolatkísérletet.
Növeljük meg a
légkör össz-tömegét a duplájára, s nézzük: vajon a tropopauza, vagy bármely adott légsűrűségi-szint, ezáltal vajon kétszer-akkora
magasságba kerül-e? Biztosan nem. Ugyanis a kb. kétszeres súlyú légoszlop alatt
az alant-levő rétegek rendre összébb-nyomódnak (ezáltal egyben sűrűbbek is lesznek),
miáltal minden egyes szint az elképzelt kétszeres magasságnál rendre lejjebb
kerül.
Vegyük most elő a
valóságos növekményt. Mennyit is tesz a teljes légkör súlyához az, ha a CO2
szintje 290 ppm-ről 410 ppm-re nő? A 120 ppm CO2 növekmény 120 ppm
légköri O2 „beáldozásával” jött létre[6], tehát az
effektív súlynövekmény a mólsúly-különbségükkel arányos. Ez pedig (44-32)/32=0,37,
vagyis a 120 ppm CO2 növekmény csak kb. harmad-annyi súlytöbbletet
visz a légkörbe. Lefordítva, ez ~40 ppm légköri súlytöbbletet jelent. Az pedig
0,004%. A gondolatkísérlet nyomán pedig azt is tudjuk, hogy az azonos szférák ennél
is kisebb mértékben fognak magasabbra kerülni. A tropopauza „békeidőbeli” 10 km magassága tehát 40 cm-nél is
kevesebbel kerülhet magasabbra ekkora CO2 növekmény által. Ekkora tehát
a megnövekedett abszorbens nyomán előálló magasság-difi.
Természetesen,
mivel mind a troposzféra mind a sztratoszféra a homoszféra része (azaz:
jól-kevertnek tekinthetők), a hozzátét eredményeként a magasban regnáló CO2
koncentráció is arányosan emelkedik. Ekként a lényegében azonos-magasságú tropopauza szintjén is effektíve több CO2
kószálhat. S ha a CO2 IR-emissziója
akadálytalan űrbe-kisugárzását vesszük, kézzelfoghatónak tűnik hogy az abban az
esetben azonos-intenzitású, ha az akadálytalanság mértéke azonos. Ebből adódna,
hogy a hozzátét miatt magasabb CO2 koncentráció esetén a némileg
feljebblevő (ezáltal ritkább) légrétegben lesz effektíve azonos a CO2
térfogategységre-vetített mennyisége a korábbiéval, azaz, a kisugárzásért
felelős tető ezáltal ennyivel
emelkedik.
III.) Nézzük ezek után,
mire is használja H.Zs. az
elképzelése nyomán kialakult nagyobb magasságot: „A
Föld légköre a magassággal egyre csökkenő hőmérsékletű, ez igaz egészen a tropopauzáig.
Így, ha a légkörben az effektív sugárzási magassághoz tartozó réteg egyre
magasabbra kerül, egyre kevesebb hőt tud leadni, mert sugárzása
feketetest-jellegű lesz, amelyre igaz, hogy kisugárzott energia a hőmérséklet
negyedik hatványával arányos. Ezt a jelenséget részletesen leírja
Pierrehummert.”
A fent-idézett gondolat-szál első része arra igyekszik utalni, hogy ama tető (szakszóval: effektív sugárzási magasság) nem máshova hanem a troposzférába
esik, amely felfelé egyre hidegebb; s ha ez a tető (a troposzférán belül) hidegebb-magasságba emelkedik, ott
gátoltabb a hő leadása – mármint sugárzás által. Létfontosságú tehát
megtudnunk: valójában hova is esik ez a tető?
A gondolat-szál további része sántikálása mellett se suhanjunk el. Mitől lesz azon nyomban fekete-test az az anyag, amelynek az IR-spektruma ebben a ritkuló-légkörben már mindössze néhány diszkrét és szűk elnyelési-sávval bír? Megállapodott definíció szerint ugyanis: „A fekete-test egy olyan IDEÁLIS test, ami bármilyen hullámhosszú elektromágneses sugárzást teljesen elnyel.”
A gondolat-szál további része sántikálása mellett se suhanjunk el. Mitől lesz azon nyomban fekete-test az az anyag, amelynek az IR-spektruma ebben a ritkuló-légkörben már mindössze néhány diszkrét és szűk elnyelési-sávval bír? Megállapodott definíció szerint ugyanis: „A fekete-test egy olyan IDEÁLIS test, ami bármilyen hullámhosszú elektromágneses sugárzást teljesen elnyel.”
A fekete-testen
túli homályba azonban építő-szándékkal itt nem kalandoznék.
Nézzük hát most,
mit is mondanak egyéb-források erről a kardinális-fontosságú szerepre emelt tetőről?
Effective Emision Height (EEH)
Ahhoz hogy az EEH-t bárki is bármiféle kalkulációba
vehesse, nem ártana látni, miféle fizikai-tartalom van a fogalom mögött.
Indulásként ki kell jelentsem: sem Pierrehumbert
idézett cikke (ref.2), sem az általa
írt vaskos és alapvetőnek
tekintett munka[8] sehol nem említi konkrétan
a fogalmat. Rokonítható utalás mindössze az alábbi, ezzel az ábrával és
szövegközi magyarázattal (éspedig a ref.5 alatti cikke 3.
ábrájához köthetően):
„The
emission spike at the center of the feature arises because CO2
absorbs so strongly that the radiating level is in the upper stratosphere,
which is considerably WARMER than
the tropopause”
Ami
máris homlokegyenest az ellenkezője H.Zs.
okfejtésének– pedig H.Zs. mindeddig P.H.-ra igyekezett támaszkodni.
Mielőtt azonban
abba a hibába esnénk hogy egyetlen lapra teszünk föl mindent, nézzünk további
forrásokat is.
1.) Egy már oktatásba-rögzült
anyag[9] az EHH-ról (a nem-megállapodottság jeleként
is, itt: Effective Radiating Level)
ekként szól:
Amit a
szöveges-magyarázat ekként told/pontosít: „As one moves upward, the amount of
matter absorbing infrared radiation between oneself and outer space decreases
rapidly, both because the mass of air above is less and also because the
concentration of water vapor in that air also decreases. At some height most
radiation emitted upwards makes it to outer space without being reabsorbed on
the way. This height (in practice around 8-10 km) is called the Effective Radiating
Level. It is idealized as representative of a band of
heights that all vary in a similar manner.”
Ez a
forrás tehát az EHH/ERL magasságát a troposzféra tetejére
teszi. (S már láttuk: a tropopauzától
felfele már nem a hűlés, hanem a melegedés a jellemző.)
Ennyiből persze – aktív
támogató jogászi kekeckedéssel – akár kisüthető lenne az is hogy a 8-10 km nekik
éppenséggel 8, miáltal egy megfontolt emelkedés az EHH-t a hidegebb 8+ km magasságába juttatja.
S ezzel csupán a
fenti szöveges-ábra 3. tételének a nyelvi-kifejezése szegezhető szembe. Amely e
vonatkozásban kifejezetten növekedést említ, holott a világon
semmi nehézség nem adódna abból hogy a csökkenés
felől közelítve fogalmazzon, pláne ha a tárgy/történés valóságára direkt-módon
is utalni szándékozik. Ha pedig mégis bizonytalan lenne a deklarált növekedés felől, annak sem lenne sok
akadálya hogy eligazításképpen szimplán a hőmérséklettől való függést jelezze: depends.
2.) Maradva az oktatási-anyagoknál – hiszen eleddig
legalábbis az volt a gyakorlat, hogy oda csak az kerülhetett be amit a tudomány
már kellően megszűrt – másutt[10] a következőket
leljük:
„Upward
terrestrial radiation
The
Earth’s net incoming solar radiation (i.e. the total incoming minus the part
that is reflected away) is known, and, on average, is matched by an equal
amount of longwave radiation outwards. So the Stefan-Boltzmann equation allows
calculation of the Earth’s effective black-body temperature (Tbb):
it is -18 oC. However, the average surface temperature is about 15 oC,
which is 33 K warmer, and the mean temperature lapse rate through the
atmosphere is about 6 K/km, so Tbb
occurs at about 5.5 km in the atmosphere (i.e. 33/6). Therefore this is the
mean radiating height, hu
~5.5km. Also it happens to be close to halfway through the atmosphere’s mass. In
reality longwave radiation is emitted from the Earth's surface, the tops of
clouds, and the entire range of atmospheric layers.”
Meglepve
tapasztalhatjuk, hogy ide az EHH/ERL fogalom már be sem tudott törni.
Helyette csupán az átlagos sugárzási magasság (mean radiating height) értékére
történik számítás, már ismert (fenomenologikus) alapokon. Ami az effektív
kisugárzás valódi helyzetét illeti, arra a zárómondat utal tömören –
lakonikusan a távoli semmibe mutatva. (Amivel a Tbb
jelentősége a homályba is vész.)
Lerögzíthetjük: ez
(dacára az erősen útmutató bár kvalitatív-jellegű zárómondatnak) számszerűen
„sem nem A, sem nem B”; így H.Zs. biztonsággal errefele sem hátrálhat.
„In
equilibrium, the Earth radiates as much energy back into space per unit time as
it receives from the Sun. If you determine the average amount of energy
radiated per square metre per second (about 240 Wm-2) you can use
the Stefan-Boltzmann law (F =
σT4) to determine
the temperature a blackbody would need to have so
as to radiate this amount of energy per square metre per second. For the Earth
(with an albedo of 0.3) it is about 255 K. The
effective emission height is
the height in the atmosphere at which the temperature matches this temperature. In the Earth’s atmosphere it is at
about 5km.”
A végén
számszerűsített 5
km érték látszatra egybevág a 2.)
alatti Tbb-vel, csakhogy
itt már az EEH sapkája lett
hozzárendelve. A hozzárendelés felületességét két részlet is jelzi a szövegben.
· the
temperature a blackbody would need to have: Mikszáth után
szabadon: A fekete-test esete
(esetlensége) a diszkrét kisugárzással.
· at which the temperature matches this temperature: A fenti rokonság megkérdőjelezés
nélküli elfogadását követő formális egyeztetés.
A folytatás
viszont már korrigálja ezt az elnagyoltságot:
„In
reality, however, the actual emission is much more complicated. To
illustrate this, I’ve used the MODTRAN radiation transfer code. If you use the 1976 U33399.S.Standard
Atmosphere, set the CO2 concentration to 400 ppm, and lookdown
from 70km, you get the following.”
„The left-hand panel is the spectrum, and
the right-panel is the temperature profile. The outgoing flux is 258.58 Wm-2 which,
if you use the Stefan-Boltzmann law, corresponds to a blackbody temperature of
259.9K. Looking at the temperature profile, this would correspond to an
effective emission height of between 4 and 5km. However, the
spectrum itself is clearly not a 259.9K blackbody spectrum. For
wavelengths beyond 17 microns, the emission is coming from temperatures between
260K and 240K (so heights around 5km in the troposphere). Between about 13 and
17 microns, the emission’s coming from a region with temperatures close to 220K
– so, near the troposphere/stratosphere boundary. Between 7 and 13 microns, the
emission is coming from a region with temperatures in excess of 280K which, in
this example, is actually the surface. So, there isn’t a single emission region,
but the emission is still equivalent to a blackbody with a temperature of
259.9K.”
Az
elemzés végkövetkeztetése az, hogy nincs egyetlen/egységes
kisugárzási-tartomány (there
isn’t a single emission region) – összhangban 2.) józanság-felé
terelő zárómondatával – ami ekvivalens egy megfogható EHH létének a tagadásával. Legalábbis a követett út alapján. Amihez
– külső szemlélőként – csak ennyit fűznék (ezúttal Petőfi nyomán): Így jár az,
„Kinek drágább a fekete-test omnipresent jelenléte, mint a klímarealitás becsülete.”
4.) Végül egy „kitekintő”
cikk[12] 2007-ből, amely
keresi a kiutat a fekete-test sugárzás merev kereteiből, hiszen pl. a CO2
szűk-vonalas IR-spektruma a
legtávolabb áll a fekete-test által megtestesített kisugárzástól.
Bár
hosszúra nyúlt ez a szükséges kitérő, láttuk: akár létezik valamiféle konkrét EHH akár nem, H.Zs hozzá-kötött állítása nem tartható.
· Ha ugyanis lenne valamiféle
EHH, akkor az abban a magasságban
található ahol a hőmérsékleti-viszonyok éppen ellentétesek a H.Zs. által vizionálttal.
· Ha pedig nem
létezik efféle konkretizálható magasság (s erre is történik több-helyütt
utalás), akkor a valós kisugárzás sokkalta összetettebb voltából adódóan a
jelzett szimplifikált, hőmérsékleti-oldalhoz kötött makacs deklaráció végképp
alapok-nélküli.
Az pedig az
előbbiekből is kivilágolhatott, hogy idézett-cikkében bár sok-mindenről mesélt Pierrehumbert,
(Amiben nem volt
ugyan sem önálló munka [kísérletet ugye végképp nem említhetünk],
sem eredeti gondolat – viszont
megfelelő lehetett pl. az „Ethical
Humanist Society” számára, már ha ezek szava lesz a meghatározó abban, hogy
mi lehet a kívánalom közlés-befogadására a Physics
Today folyóiratban.)
de hogy „Ezt a jelenséget részletesen leírja”, az
határozott túlzás.
Arra
pedig keresheti ki-ki a megfelelő jelzőt, vajon mi készteti H.Zs.-t arra, hogy évek távlatából egyre
csak ismételgesse a téma kapcsán ugyanazt az interpretációt[13], mikor oly sok az
érkező ellenvetés, neki
pedig lenne szabad-ideje a gondolkodásra.
Összefoglalva
Hetesi Zsolt kritikája tehát az alábbi
pontatlanságokkal/félre-interpretációkkal terhelt:
1.
Az általa felnagyítani óhajtott „szaturációs tévedés” mértéke a
releváns Föld-légköri esetre vonatkozólag éppenséggel jelentéktelen.
2.
Az Effective
Emision Height magassága a Földi légkörben más mint az indoklásában
körvonalazott – még az általa idézett Pierrehumbert
szerint is.
3.
A Föld magas-légkörében levő ritka CO2 (~95%-ban
üres IR-spektruma alapján)
semmiképpen nem lehet „fekete-test”.
·
Ha efféle és ennyi csúsztatás egy
korrekciós-szándékú kritikába egy kutató-pozíciójú fizikustól belefér, akkor
bizony „új
perspektívák nyílnak”.
·
S ha mindehhez hozzávesszük hogy fentieken túl egyéb
ellenvetése nem is volt, akkor ezek-után lektori-ítéletéről stabil mérleg
vonható.
|
Utánvetés
Fenti
észrevételeim egyike sem kíván perdöntő-jelleggel állástfoglalni a gigászi klimatológiai
oda-visszában. Az erre-irányulókat, ilyen-szándékúakat, megtettem már másutt,
más érvrendszerek keretében. Melyek rezuméján túl, ma is tartom: igenis vannak
antropológiai-eredetű tényezők, amelyek explicit is nevesíthető
károkozásokkal járnak[14], s amelyek
felelőssége az észlelt/érzékelt klíma-anomáliák létrejöttében sokkalta
egyértelműbb, mint a légköri CO2 emelkedésére hárított. Az igazán bosszantó
e tévelygés körül az, hogy míg az előbbiek igenis orvosolhatók lennének ésszerű
beavatkozásaink által, addig az utóbbi befolyásolására irányuló minden emberi
erőfeszítés eleve kudarcra ítélt.
A nem is nagy kedvvel kiizzadt fentebbi
észrevételeim inkább arról szólnának, mennyi zagyvaságot idézhet elő a kéretlen
és okoskodó kavargatás egy távolról sem kiforrott területen. Hogy ez mennyire
így van, azt kellően illusztrálhatja egy másik
cikk[15], mely kardinális
mondanivalója homlokegyenest ellentétes az IPCC
mögé tömörülők verdiktjével. E cikk szerzői egyenesen azt bizonygatják, hogy a
légköri CO2 nem melegítő hanem hűtőhatással járul hozzá a kialakuló
egyensúlyhoz. Anélkül hogy tüzetesen átrágtam volna magam rajta, netán
proponálnám az állítás elfogadását, egy racionálét látok mögötte: beleférne
abba a mechanizmusba, amely felelős és magyarázza a Földi klíma
csillagászati-eredetű kilengéseinek az önszabályozás általi pufferolását.
Röviden: Ha a Milankovics-ciklus
melegedő-irányába tart éppen glóbuszunk, akkor a hatalmas óceán-felszín
melegedésével onnan CO2 kerül a levegőbe, emelve ezáltal a légköri
CO2 mennyiségét. Ez pedig, tömeg-növekedésével arányosan, (a cikk
értelmében) nagyobb részt vállalhat magára a bolygó pálya-kényszeréből adódóan
felvett többlet-energia kisugárzásából, tompítva ezáltal az égi-ciklusok
alatti felmelegedés erősségét.
Ez persze nem
zárja ki hogy a CO2-nek fordított szerepe legyen. Az viszont (a
jelzett égi-ciklus fázisban) indukált továbbmelegedést idézne elő, mely ezáltal
jóval nagyobb amplitúdójú lenne mint az előző szcenárió esetén; s az egyedüli
szabályozó-funkció az égi-ciklusok forgókerekére háramolna.
E
kalandozásaimat most azzal zárnám, hogy felkérem a tisztelt Olvasókat:
szenteljenek egy csöpp figyelmet az orrunk előtt zajló sokkal fontosabb problémák
egyikére
– amely ráadásul meglehetős egyértelműséggel adresszálható – de amelyet (többi
társához hasonlóan) megakaszt, amely elől elveszi a figyelmet, az állandósuló IPCC vita. Melynek joggal-feltehető
motorja éppenséggel a fontosabb dolgok szőnyeg-alá söprése, egy mesterségesen forrponton-tartott
téma körüli globális bohóckodással. Ez utóbbi felállást támasztja elég
megbízhatóan alá a legújabb esemény is: Mihelyst akad egy másik „forró krumpli”
(koronavírus), azonnal dobható (ideiglenesen?) az előző.
A jelzett írásom[16] egy meghatározóan
fontos mezőgazdasági-irányzatot igyekszik körbejárni; ismertetni, s tisztázni a
vádak alól. Nemcsak mezőgazdászok számára.
Dég, 2020.
április 8. Fuggerth Endre
[3] Héjjas István: Elkerülhető-e a
klímakatasztrófa? (https://www.media12.hu/me/cikkek/25-elkerulheto-e-a-klimakatasztrofa)
[4] Egyértelműsítő azonban Miskolczi
Ferenc hozzájárulása. (Egyike a történések körüli eligazító körbetekintésnek: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/rehabilitaciot.html)
[5] Raymond T. Pierrehumbert, Infrared
radiation and planetary temperature,
Phys. Today 64(1), 33 (2011);
doi: 10.1063/1.3541943 (https://geosci.uchicago.edu/~rtp1/papers/PhysTodayRT2011.pdf)
doi: 10.1063/1.3541943 (https://geosci.uchicago.edu/~rtp1/papers/PhysTodayRT2011.pdf)
[6] Amennyiben csakis
antropológiai-eredetűnek vesszük a növekményt.
A geológiai/vulkáni-eredetű CO2 effektív
additív-tényező lenne (hiszen karbonátos ásványokból szabadulna fel az azokban
lekötött CO2), azonban ebben a léptékű változásban a CO2
eredetének a különbsége szinte elhanyagolható.
[8] R. T. Pierrehumbert: Principles of
Planetary Climate, November 11, 2009 (531pp)
(http://www.dgf.uchile.cl/~ronda/GF3004/pie09.pdf)
(http://www.dgf.uchile.cl/~ronda/GF3004/pie09.pdf)
[13] 2017. febr. 6-ról: https://www.e-gepesz.hu/cikkek/16747-mi-is-az-az-uveghazhatas
;
dátum-megjelölés nélkül, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kebeléből: https://vtk.uni-nke.hu/document/vtk-uni-nke-hu/me-klima.original.pdf
[14] Egyik ilyen egyértelműen
antropológiai-eredetű beavatkozás elképesztően diverzifikált és halmozódó
kártételeinek elemző bemutatását már közrebocsátottam: http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/szenny-es-viz
Melyhez az inspirációt az a lélegzetelállító munka
adta, amely kijelöli a korrekcióhoz szükséges rendezőelveket is: http://www.eautarcie.org/en/index.html
(könyvformában: Országh József: A Víz és
Gazdája, Ekvilibrium kiadó 2019)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése