Heti Hetesi

 

„Nincs másra mód csak kemény szavakra…”

Heti Hetesi

A végtelenített CO2-Klímakeringőben[1] ismét a parkettre vonult Hetesi Zsolt [továbbiakban H.Zs.], hogy ott, kerengve saját meggyőződése körül, elismételje önmaga másoktól-vett bölcsességeit.

Örültem volna, ha ehelyett mondjuk arra szakított volna időt, hogy megválaszolja a neki feltett kérdéseimet[2], mely aktusra haladékot kért. Feltehetően még ennél is jobban és többen örültek volna annak, ha beváltja végre ama ígéretét, hogy nekifeszül Miskolczi Ferenc cikkeinek, ahogyan azt már évek óta tervezte[3]. Helyette itt van ez a rittyenet[4], rettenetes közhelyekkel és csúsztatásokkal. Sorolok belőlük egy-kettőt – pedig lenne jobb dolgom is.[5]

I.)

Állítólag elindult egy decens szakmai-diskurzus H.Zs. becses docensi személye és a 15 éve munkanélkülivé-lett M.F. között. Pontosabb értesüléseim ennek eredményessége vagy mibenléte felől e sorok írásában idáig jutva ugyan nincsenek, így nem tudom a felállást mihez is hasonlítsam:

·     Ahhoz-e, amikor egy fészkes-varjú, körözve egy megsebesített és hontalanná-tett elefánt fölött, ezt károgja: ugye hogy én vagyok magasabban?

·     Vagy ahhoz a deklarációhoz, amikor egy csőlakó a neki ingyen-italt mérő korcsmában azzal henceg hogy együtt sétált a parkban a Walesi herceggel – mindössze azt hallgatja el bölcsen, hogy csak másoktól, közvetetten tudta meg később: amíg őkelme a park szegletében őgyelegve rutinszerű kukázással a még fogyasztható maradékokat kereste, a reménybeli uralkodót a park Zenepavilonjában üdvözölték rajongói.

Merthogy neki lehet feküdni M.F. meglevő munkái átrágásának minden előzetes egyeztetés és média-csinnadratta nélkül is. És meg is lehet hajolni az (adatok mérési-valóságára alapító) érvek és konklúzió előtt. Ahogyan évekkel ezelőtt Zágoni Miklós is tette (kételkedő alapállásból!); még a későbbi kiközösítést is vállalva nem-palástolt meggyőzetésért. Docensünket azonban más anyagból gyúrták.

II.)

A polémiában felnagyított szerepet látszik frissen kapni egy elnagyolás.

Most minden egérből lett elefántvadász akörül liheg, hogy „de a víz koncentrációja is megnőtt a légkörben”. Tarthatatlanná téve ezzel azt az összefüggést, miszerint a CO2 és a víz együttes mennyisége a légkörben állandó, s amit M.F. dolgozata egyik végkicsengéseként fogalmaznak meg leegyszerűsíthetően egyesek. Csakhogy M.F. ilyet legfeljebb végső kínjában állíthatott, némi képalkotást előmozdítandó invalidus lelkeknek.

Ami – M.F. évekre-rúgó adatfeldolgozó számításai szerint – konstans, az valami más: a légkört alkotó egyedi gázkomponensek sugárzási-hatásainak az összege [változatlan sztelláris viszonyok mellett]. A „meglelt” cáfolat fölött ujjongóknak [akik tehát afölött dörzsölgetik örvendezve a kezeiket, hogy a kétségtelenül megnövekedett légköri CO2 mellett lámcsak a légköri vízpára mennyisége is megnőtt; ami ígyen alkalmas bizonyítékul szolgálna arra hogy M.F. bizony melléfogott] íme a hűvös intelem:

A matematika nyelvén fogalmazva: Annak hogy A + B ≠ konstans nem következménye hogy ne lehessen f(A) + f(B) = konstans.

Adok is rögtön egy egyszerű példát az esetre: minden x-re áll (1) mellett (2):

x + (π + x) ≠ (x + Δ) + (π +x + Δ)                             (1)

sin (x) + sin(π + x) = sin(x + Δ) + sin(π +x + Δ)     (2)

Természetesen, a légkörfizikai f(x) függvény lényegesen bonyolultabb kifejezés mint sin(x); ráadásul az explicit-formulája meghatározása előtt akadályok sokasága merül fel. Míg a „nem-kondenzáló” CO2 esetére ezek áthidalására ott pöffeszkednek az EEH és hasonló zavaros szimplifikációk, addig a légköri-kondenzációra hajlamos vízgőz nyakoncsípésének leküzdhetetlen nehézségeiről regél Pierrehumbert könyve[6] 500 feletti oldalakon – aminek egy tömörítő kigyűjtését kínálja az al-Klímia[7] cikkem.

Időközben megérkezett a kért visszajelzés M.F.-től, aki megerősítette hogy a hírverés H.Zs. szakmai-elmélyedésben újólag-felvállalt aktív-szerepéről hamis, az csupán megtévesztés: ezen a téren ugyanis sem előrehaladás, de még egyetlen lépés sem történt. [Ezáltal a fenti 1. pontbeli H.Zs. állítást értékileg hamisnak kell jelölnünk.[8]] Egyben megküldte nekem is azt a cikk-csomagot, amely a vitához ill. kritikához táplálékul lett bekínálva H.Zs.-nek, hogy ha képes találjon rajta fogást. Ebben az anyagban bogarászva, valószínűsíthetően megleltem azokat a lényegesebb összegző-kijelentéseket amelyek a fent-jelzett támadáshoz a tisztázás gyökerét adhatják. Idézem és kommentálom[9]:

„Klímarendszerünk abszorpciós állandója változatlan,”

Tehát nem „x”-ről, hanem valóban „f(x)”-ről szól az állítás.

azaz: F(Ʃx) = f(H2O) + f(CO2) + …= konstans

„a növekvő CO2 miatt feltételezett abszorpció növekedés nem létezik, bármilyen többlet optikai vastagság vízgőz kondenzációt eredményez, amely csapadék formájában távozhat a légkörből…”

A feltételes-mód tehát nem azonos a könyvelői-egyenlegekre járó agyúak végkövetkeztetéseivel.

Lehetséges hogy a vízpára (adott régióban levő bizonyos hányada) éppenséggel távozik [csapadék formájában, teljesen a légkörből], de a szöveg inkább azt emeli ki, hogy
(az aktuális hányad) csupán fázis-átalakulást szenvedve [kondenzálódva] módosítja f(H2O) lokális hozzájárulását F(Ʃx)-hez. [Mondjuk, felhő-képződéssel olyan helyen/módon, amely csökkentőleg hat az effektíven-beérkező Nap-sugárzás mennyiségére.]

A kéziratban pár sorral alább található ismételt megszövegezés praktikusan ugyanezt állítja:

„Légkörünkben bármilyen nem kondenzálódó üvegház perturbáció a hidrológiai cikluson keresztül kiegyenlítődik…”

Szó sincs tehát arról, hogy M.F. azt rögzítené: a légköri CO2 és vízpára mennyiségének az összege lenne állandó.

Azt, hogy pontosan milyen mechanizmus szerint zajlik ez a visszacsatolás, szerintem még nemigen tapogatta meg eddig senki. Nem vallana korrektségre tehát ennek hiányát felhánytorgatni M.F. dolgozatainak, sem pedig úgy állni hozzá, hogy addig M.F. egyetlen szavára sem kíváncsi a Klímakonferenciákon Piknikező Zártkörű Közösség, amíg ezt is le nem teszi tisztázva az asztalra.

Meglehet ugyanis, hogy a dolog teljesíthetetlen. – [Legalábbis elgondolkodtatóak kellene legyenek ebben a vonatkozásban Pierrehumbert saját állításai is.] – Ami nem tartozna a „csoda” kategóriájába. Ha nekem is megengedtetik hogy Gödel határozatlansági-tétele kapcsán lazábban fogalmazzak, nemcsak a filozófusoknak, akkor ezt emelném ki: Egy adott kérdéskörben vannak bizonyítható állítások, de mellettük léteznek bizonyíthatatlanok is. Ezt egy viszonylag egyszerű példára épített analógiával illusztrálnám, hogy az üzenet-értéke minél többekhez eljusson (hiszen magam is egyszerű ember vagyok; aprócska csavar ott ahol – miként egyéb esetek példázzák[10] – nincs is szükség rá):

A prímszámokat illetően rendkívül egyszerű bebizonyítani hogy a számuk végtelen; ám minden fáradozás hiábavalónak bizonyult a „prímszám-generátor” képletének a megtalálásához.

Így lehet a fentiekkel a légkörfizika is. Míg F(Ʃx) értéke állandósága – ha körülményesen is – alátámasztható, addig F(Ʃx) komponensei fluktuációinak egymást-korlátozó folyamatai részleteiben feltárhatatlanok.

S hogy H.Zs. mostani felvetéseihez is közel maradjunk, a hátrább ismertetendő Berry-cikk kiindulási-pontját képező 12C/13C adatok gyökeréhez is elmondható: Az anyagukban rögzült fosszíliákra az arány ismert, nagyobb nehézségek nélkül meghatározható. Azonban azokat a folyamatokat, amelyek eredőjeként ez a végállapot előáll, képtelenség felderíteni, lezajlásukat kvantitatíve kezelni, azzal a precizitással hogy belőlük leszármaztatható lehessem a végállapotbeli arány. [Ld. V.)b) i)-iii) pontjait.]

De ha ez így nem kielégítő, hát miért nem fekszik neki a történések és összefüggések keresgélésnek H.Zs., vagy annyi ürge, amekkora sereglet előre-jelezhetően (vor-saccolhatóan) elegendő lesz a kihívás makulátlan felgöngyölítéséhez?

 

Összegzésül elkönyvelhető, hogy ezzel kipukkadt a (hogy a konzisztens szóhasználatom segítse az egyértelműséget) rittyenet 3. pontja, a szigorúan tudományosnak* beállított ellenérvek közül.

* Hogy kellő mélységig érzékelhessük a nevesített igyekezet komolyságát, lássuk H.Zs. ezt tisztázandó nekiveselkedéseit:

„[a Magyar Nemzet média-felületét] nem érzem megfelelő terepnek az érvek ütköztetéséhez, hiszen itt a tudományos módszer nem tud érvényesülni, mivel nincs mód arra, hogy egy-egy érvet kellő mélységig tárgyalhassunk, továbbá vannak erre megfelelő tudományos fórumok.”

Azt, hogy hogyan él a lehetőséggel (és választ magának „megfelelőt”) amennyiben ilyen fórumon adhatja elő alaposságát, hátrább fogom példázni. [Ld. IV.) pontban a tőle idézetteket.]

„a vita tudományos részével szeretnék foglalkozni, sőt ennél tovább nem is szívesen mennék, szóval ki kell térnem néhány szigorúan tudományos kérdésre…”

Ha most barátságos közelségbe hozzuk az előbbiek részleteit: „itt a tudományos módszer nem tud érvényesülni” kontra „a vita tudományos részével szeretnék foglalkozni”, akkor kibontakozni látszik némi agytekervényi ellenpólusosság, amit az elmegyógyászat skizofrénia névvel illet.

III.)

Mielőtt H.Zs. pontokba-szedett további „érvei” némelyikére reagálnék, célszerű tisztába jönnünk H.Zs. alapvetésével, amely tehát rögzíti: kinek, mikor, és hogyan lehet igaza a tudományban:

i) „egy szenzációsnak tűnő új eredmény még nem jelent semmit, csak akkor, ha mások is megerősítik, és az újdonságot bejelentő cikk számos kedvező hivatkozást kap, ezzel az eredmény elfogadottá válik.”

ii) „A tudományos módszer jelenleg nem abban áll, hogy egyre hangosabban kiabálunk egymásra, vagy megsértődünk azon, ha a vita másik résztvevője őszintén kifejti, hogy nincs annyi ideje, mint amennyit szeretne... hanem abban, hogy elméleteinket teszteljük: releváns, azaz témába vágó peer reviewed újságban jelentetjük meg és várjuk a  reakciókat: elsőként a lektorokét, másodikként az idézőkét.”

Fenti i) pont igazsága előtt szomorúan még fejet is kell hajtsak, hiszen nem említi az idő-faktort. Bizony, több lángelménknek előbb meg kellett halnia, hogy teóriája végre jelenthessen valamit az utókornak, mások későbbi megerősítései révén. [Ld. alább, a)-d) alatt említettek közül 3 egyén esetét.]
A ii) alatti megfogalmazás viszont már egyenesen azt rögzíti, hogy az elmélet tesztje egyenlő a közlés sikerével. Más-szóval, nem az elméletet alátámasztó adatok hitelessége s a levezetés hibátlan-volta a döntő, hanem olyanok verdiktje, akiről (a bírálati anonimitás bevett szokásjoga alapján) az sem tudható hogy végigmentek-e a hozzájuk került dolgozat gondolatmenetén.

Megfogalmaznék hát magam is egy állítást, mindazokra vonatkozóan akik fenti i) és ii) szempontjai szerint vezéreltetnek:

1. Lemma: Az önálló-gondolkodást követő bevállalt-képalkotás helyett, a rejtett gyengeségeiket előszeretettel dugdosók bátorsága abban nyilvánul meg, hogy a döntést mindig a „nagyobb testvértől”, az anonimitás búvóhelyét „szakértőknek” kínáló hangzatos-nevű szervezetektől, vagy a kor eróziójával hasonszőrű-felépítésre váltott „peer-reviewed” folyóiratoktól remélik, s utána azokhoz – további feltételek nélkül, haptákban – igazodnak.

Ebből a felállásból (M.F. eredményének lekezelésén túl) nem szabadna eredményként elkönyvelni:

a) Bolyai Appendixét. Hiszen az mindössze édesapja készülő tankönyvének záradékában kapott helyet.

b) Semmelweis életeket-mentő, kora hiányos tudásanyagán túllépő, mindazonáltal érvényes felismerését. Hiszen publikációja erről nincs. Munkássága csupán a kor közös emlékezete, valamint a barátai unszolására papírra-vetett szakmai-önéletrajzi rögzítései által örökíttetett meg.

c) Béres József felismerését. Hiszen ő agronómus volt. Ugyan mit kotnyeleskedett ott, ahol a képzett orvosok ma is tanácstalanok?

d) Országh József életművét. Az általa kidolgozott Vízgazda-rendszer sem kapott eddig a tudományos-térben sem közlési-lehetőséget sem elismerést. Mindezek ellenére, a gyakorlatban is igazoltan képes kezelni mindazokat a vízhasználattal kapcsolatos problémákat[11], amelyekben az akadémiai-berkek képtelenek a legcsekélyebb mértékben is előbbre lépni.

A legszomorúbb az egészben az, hogy ez a fajta lekezelő-bátorság kezd mind uralkodóbbá válni abban a közegben, amely valaha még kiérdemelte a tudományos jelzőt. Amennyiben ez így rögződik, érvényesnek posztulálható a következő

2.Lemma: tudományos vita nem létezik. Ami (még) létezik, az Tudomány (csöndes számkivetettségben) és Vita (közhangulatra-apelláló, „Feileri-vezérlésbe” átcsúszó[12]).

IV.)

Erősen hajlok arra magam is, hogy a ~100 év alatt összejött 290 ] 410 ppm légköri CO2 növekedés mögött zömében antropogén-hatások húzódnak meg. Ezek egyike a drámaian megnövekedett energia-igény kiszolgálására berendezkedett társadalom ásatag-tüzelőanyagainak az égetése. Nem győzöm ugyanakkor aláhúzni az egyik szó hangsúlyos szerepét. Túl a most-regnáló Klíma-tudori Olümpusz dekrétumain, alant-poroszkálók figyelmeztetései, pl. a mezőgazdaság ipari-átalakulásaival együttjáró folyamatokra [vegetáció-vesztés/átalakulás hatalmas területeken; CO2 kibocsátással kísért talajerő-vesztés (helytelen talajművelés és intenzív műtrágya-használatból eredő) humusz-tartalom csökkenése folytán] csak mellékzöngeként vannak jelen.

Dicsérhetném is H.Zs.-t, mert ez utóbbi relevanciáját is érinti, bár úgy suhan át fölötte hogy inkább figyelmeztetést érdemel: „Az erdőirtás hatásának modellezése azonban bonyolult feladat, mert az erdő hiánya megváltoztatja a vízpára-képződést, illetve a talajnak, valamint a szántóföldi növénykultúráknak más a fényelnyelési mutatója is (albedó).”[13]

Szóval, otthagyja az ígéretes terepet, amely pedig számos olyan faktort befolyásol nem-kevésbé, amik a légkörfizikai-számításokat (akár CO2 akár melegedés tekintetében) más-irányba vihetnék. Miért is? Mert az „bonyolult feladat”. Vagyis, elhajítja a fejszét mert erején felül áll azt suhogtatni, helyette a bugylibicskánál köt ki és azzal farigcsál. Pontosabban: mások bugylibicskás rudimentális alkotásait magasztalja. Ám amint belebotlik a kiállításon egy a kubizmus erényein felülemelkedő mesterműbe, jó szemmel érzékeli a stílustörést. Vétke csupán annyi, hogy mint kiállítás-látogató ekként nyilatkozik: Az összképet megbontó mesterművet kell onnan kidobni; fordított esetben ugyanis nem lehetne kiállításnak tekinteni azt az elrendezést, ahol csupán egyetlen műtárgy áll közszemlére.

Innen már csak egy ugrás odáig jutni hogy tudományos-közlésbe emeljen efféléket: „»Tapsvihar a klímacsúcson«”[14]. Megengedem, ebben a társszerzőinek is lehet szerepük; egyikük közgazdász a másikuk jogász – ami már önmagában is érzékelteti, merre sodródik a Tudomány. [Vö.: 2. Lemma]

V.)

De térjünk vissza a 120 ppm légköri CO2 növekedést szimplán és egyedül a fossziliák égetése számlájára író rittyenet 1. pontjához. Az önkényes és igazolatlan bakugrás alátámasztására H.Zs. diadalittasan von be egy másik ismeretanyagot: a légköri CO2-ben fellépett izotóp-arány változását.

Az utóbbit, mint mérésekből adódó tényt, senki nem vonja kétségbe. Az interpretálás átgondoltsága azonban kérdéses. Éppen ekörül jelent meg 2019-ben egy újszerű megvilágítás; a cikk[15] Szarka László Csaba közvetítésével került a látóterembe. Ő az ottani számításokat helyesnek találta; magam az értelmezése és a peremfeltételek körül meditálok.

A proxy-adatokra támaszkodó, újabb-kori 12C/13C változásokra alapított bárminemű konklúzió gyökere az un. kinetikus izotóp-effektus létéhez és tényéhez vezet vissza. A kémiai-átalakulásokra nézve az effektus azzal jár, hogy ugyanazon egyedi reakció sebessége kissé lassúbb a nehezebb 13C izotópot tartalmazó reagens esetén, szemben annak 12C atomot tartalmazó párjánál. A minden mai bajt a fosszíliák égetése nyakába varró érvelés sarokpontja itt az, hogy az eltemetett és elszenesedett asszimilátumokban levő relatíve magasabb 12C arány vezet, ezek elégetésével, a légköri CO2-ben kimutatható 13C tartalom csökkenéséhez. Ez kiindulási-pontnak ugyan megfelel, de konklúziónak csak akkor ha a dolgok végig-gondolása következetesebb. Ezt tette meg cikkében Berry (és hagyta figyelmen kívül az eddigi szimpla érvelés) azzal, hogy figyelembe vette az égetést követő folyamatot: a Földi vegetáció az égetés beavatkozásával létrejött megváltoztatott 12C/13C arányú légköri CO2-ből építkezik/dolgozik tovább. Azaz, a légköri CO2-t beépítő kémiai-folyamatok az éppen kínált izotóp-arányú atmoszféra CO2 tartalmából fogyasztanak, megintcsak a zajló-reakciók kinetikus izotóp-effektusainak megfelelően. Nem pedig additíve akkumulálódik az égetéssel létrejött csökkenés, mintha az „befőttes-üvegben” lenne elkülönítve a légkörben valahol – ha az IPCC szólamai mentén haladnánk.

Berry – túl azon hogy a fenti diszkrepancia kimutatása mellett igazolja: nem köthető az izotóp-arány mért változása teljes-mértékben a fosszíliák égetéséhez – az alábbi [vastagbetűvel kiemelt] következtetésre jut: „Present human CO2 inflow produces a balance level of about 18 ppm. Present natural CO2 inflow produces a balance level of about 392 ppm. Human CO2 is insignificant to the increase of CO2 in the atmosphere. Increased natural CO2 inflow has increased the level of CO2 in the atmosphere.” A záró-mondat állítása ugyanakkor vakmerő újdonságot sugall. A kijelentés [eddig ismeretlen, Természeti-eredetű hozzájárulás] (érzésem szerint) azzal menthető ha észleljük: Berry inputként „human CO2” hozzájárulásként egyedül a fosszíliák égetésével számolt [igazolja ezt a cikkbeli „human CO2 emissions in 2014 were 9.7 GTC per year[16]” adat-hivatkozás is], így a továbbiakat egyfajta Természeti-megnövekedéshez rendeli, s jut el a talányos végig. Holott, az antropogén hozzájárulásnak vannak egyéb tényezői is (már említettem fentebb, IV.) 1. bekezdésében); amelyek azonban a légköri CO2 input-becslésük tekintetében kibújnak a kvantifikálási próbálkozások alól. A dolgokat ezek-mentén összevetve eljuthatunk odáig, hogy Berry talányos következtetése demisztifikálódik[17], és számításai hasznosan betölthetik az űrt; miáltal az eddig elhanyagoltnak tekintett egyéb antropogén stiklik CO2 összessége is kavantifikálást nyerhet, indirekt-módon. – S akkor megindulhatnának végre a gondolatok és a tettek azoknak a stikliknek a korrigálására is.* S ezekben – ahol tehát a vízé, a talajé, és a mezőgazdaságé a főszerep[18] – óriási szerepet vállalhatna a már működőképes gyakorlatok elfogadása és terjedése: a Vízgazdáé[19] és a TMMG[20] módszeré. (S lekerülhetne a nyomás M.F. – jótékonyan útbaigazító – dolgozata állításáról is.)

* De nem a légköri CO2 hozzátétük tekintetében. Mert ott nincs mit keresgélni.
EZ a legfontosabb megértendő hozadéka, továbblépésre-serkentő igazi-értéke M.F. eredményének.

Hanem e „bujkáló” antropogén tényezők által eddig tett rombolások helyrehozatala végett. Ami magával hoz klíma-korrekciókat is. Akár lokális-hatásúakat is, a helyben-tett intézkedések.

Akik arra bátorodnának ezután, hogy Berry kalkulációiból (jelzésem szerint) indirekt-módon adódó további antropogén CO2 források kvantifikálását összevessék különféle, a kinetikus izotóp-effektusra alapító szimulációkból nyerhetőekkel, azok bölcsebb ha előzetesen számot vetnek a következőkkel:

a) A fosszilizálódott anyagok 12C/13C tartalma adott, égetésük lezajlása után minden szén-atomból CO2 keletkezett, azaz zajló reakció-kinetikai effektusok itt nem jelennek meg. Emiatt ezekre lehetséges (statikus) számításokat alapozni.

b) Nem úgy az élő/építkező folyamatokra. Ezeknél ugyanis tekintettel kell lenni az alábbiakra:

i) Minden kémiai-reakció útja más, nemritkán több intermedieren/átmeneti-állapoton keresztül vezet. Ezen egyedi-lépések aktiválási-energiája is rendre különböző, miáltal a hozzájuk-rendelhető kinetikai izotóp-effektusok nagysága is különbözik.*

* bár „csoport-szűkítések” valamennyire egyszerűsíthetik a képet.[21]

ii) A primer kinetikai izotóp-effektusokon túl érdemleges lehet még a szekunder is. [Ez a reakció-centrumtól eggyel távolabb levő szén-izotóp hatása a reakció-sebességre.] Ugyanis, a felépülő szénvázas molekula a szénatomok sokaságát tartalmazza, így minden egyes reakció esetén a primernél (nagybani, azaz valós méretekben) 2-3-szor nagyobb gyakorisággal lép fel a (nagyságában ugyan kisebb) szekunder-effektus.[22]

iii) Kevés fogalmunk van arról, hány és milyen reakcióból, s milyen súlyozással kellene képezni a különféle asszimiláló fajok kinetikus izotóp-effektusából adódó 12C/13C szervezetbe építését. Mely építkezés – a különböző fenofázisok alatt, a légzésből származó leépítést is hozzávéve – eltérő diszkrimiláló-erejű lehet 12C/13C tekintetében a növény élete folyamán.

iv) Arról pedig még-kevesebb tudásanyag gyűlt össze, hogy a nem-asszimiláló, talajlakó-szervezetek [melyek maguk sincsenek kevesen, ám irdatlan-mennyiségű szerves-anyaggal vannak intim-kapcsolatban[23]] léte és viaskodása miféle kémiai-reakciók eredményeként juttatja vissza a légkörbe a bontásból/légzésből származó CO2-t; így az ezekhez rendelhető kinetikus izotóp-effektus is teljességgel ismeretlen.

VI.)

H.Zs. többi pontjára már nem kívánok reagálni: jobbára ugyanazt ismételgeti, időtlen-idők óta. Zömükre pedig adtam is már választ, a Tisztázandók-at követő két fordulóban.[24] Egyéb felületességeire pedig amiatt sem reflektálok érdemben, mert őkelme sem veszi a fáradságot hogy viszonossággal szolgáljon.

Egyetlen fontos dologra szeretnék még rávilágítani. A rittyenet bevezetője ezekkel az intő kioktatásokkal tarkított:

„Ma már a tudományban rendkívül ritka az olyan [értsd: nagy-jelentőségű] felfedezés…”

„Régen előfordulhatott, hogy egy képzett, művelt ember akkor is elért nagy eredményt, ha nem a tanult szakmájáról volt szó, ma ez nagyon ritka jelenség.”

 Sarkítva adom vissza [III.) a)-d) pontjaira is tekintettel] a fenti kijelentések mögött megbúvót:

Nem kételkedünk a pitiáner eredményekben.

Ezek adják a savát-borsát a mai-tudománynak.

Ezt felkent papjaként hirdetem, s ezekben utazom én is.

A ritka jelenségek pedig rettegjenek.

2020. december 14.      Fuggerth Endre

kattintással vissza a Tartalomra

[1] Kettő eredmény-nélküli kísérletet tettem arra, hogy a Magyar Nemzet online-felületén legyenek olvashatók az ott folyó „klímavitában” a közléseim. Többet ezzel nem próbálkozom. Az ottani elvárásokhoz nem kívánok igazodni. Súlyosabb mondanivalóim vannak.

[2] Amely a Tisztázandók-kal vette kezdetét (2020. ápr. 8-án), majd (H.Zs. különféle hivatkozás-alapú kibúvóit és összekutyult válaszait követően) folytatódott részemről két további helyreigazítással. (Ld. ref.24 alatt)

[3] Egy 13 címzett nyilvánossága előtt zajló levelezés-sorozatból:

„Az Ön állításaival kb. 3 éve szeretnék annyi időt tölteni, hogy azokat töviről-hegyire megvizsgálva érdemi vitát lehessen róluk folytatni.” (2020. jun. 3.);

„Mesterem,   Elméletének részletesebb megismerésében azonban nyilván Ön tud a legtöbbet segíteni, de ha ezt nem akarja, kénytelen leszek mindezt az Ön közreműködése nélkül megtenni.” (jun. 6.)

[5] Mind tudásbázisom mind elkötelezettségem arra a terepre szólít ahol érdemlegesebb lehet a hozzájárulásom. Ez pedig a vízzel és a talajjal összefüggésbe hozható, végsősoron kémiai-jellegű kölcsönhatások vizsgálata. Mely változások – elvitathatatlan klíma-alakító következményeiken túl – hatalmas befolyással bírnak napjainkra, életünk mai és jövőbeli minőségére. A hazárdjáték megkockáztatása nélkül is kijelenthetem: Többel, mint amennyi melegedés írható lehetne az ásatag energiahordozók elégetéséhez rendelhető légköri CO2 antropogén-hozzájárulása számlájára.

[6] R. T. Pierrehumbert: Principles of Planetary Climate, November 11, 2009 (531pp)
(http://www.dgf.uchile.cl/~ronda/GF3004/pie09.pdf)

[7] https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/al-klimia.html

[8] Utólag kapott információ birtokában helyesbítéssel kell éljek az „egyetlen lépés sem történt” rész-állításra vonatkozóan.

A szóbanforgó cikk Magyar Hírlapban történt 2020. dec. 4-i megjelenése előtt akadt egy momentum, kérdés-feltevés formájában H.Zs. részéről (2020.09.14-én), amire M.F. 2020.10.02-én írt viszont-kérdést [válaszát egészségügyi okok hátráltatták]. Majd 5 nappal későbbről, 2020.10.07-ről datálódik M.F. azon levele amelyben elküldi a „ref.Hetesi.zip” dokumentum-csomagot H.Zs.-nak.

Aki ezután legkorábban 2021.01.04-én reagált (legalábbis a Tőle 2021.01.15. 0:16-kor felém-irányított levélváltások részleteiből egyéb ma sem derül ki – azaz jóval túl a cikkemben 2020.12.14-ével rögzített kritika időpontján). Éspedig kettő kérdés feltevésével – melyek közül az első a múltév szeptemberében már feltett (és M.F. által visszafordított) kérdés megismétlése. Amennyiben ez előrehaladásnak könyvelődne el, úgy a szó jelentős értelmezés-bővülésének lehetünk boldog tanui.

Azok számára, akik a tartalomra is érdemi rálátást szeretnének, meg kell kockáztassam (akár a tudomány haladása érdekében is – hacsak-nem erre-vonatkozóan is tiltó/módosító követelés nem érkezik) a szeptemberi kérdés+válasz idézését:

H.Zs.: „egy gyors kérdés. Ha készítek egy pillanatfelvételt a légkörről, akkor fogok látni gerjesztett molekulákat, amiket az OLR gerjesztett fel. Ezekre jut energia az ekvipartíció tétele miatt. Vagy rosszul látom?  Ha így van, akkor van energiakicsatolás az abszorpció hatásmechanizmusában is.”

M.F.: „A kérdésedet nem igazán értem - jó lenne először definíciószerűen rögzíteni milyen paraméterekről beszélünk. Az OLR önmagában sem egy egyszerű fogalom. Azt sem látom világosan hogyan hozod kapcsolatba az ekviparticiót a légköri abszorpcióval....”

[9] Az idézetek helye: Miskolczi Ferenc Klímaelmélete (könyv-kézirat) pp74-75

[10]   1.) „Szennyvizem” ugyan nincs, mégis behajtják rajtam a „talajterhelési-díjat”: Tisztán-látás

2.) Rámutattam ugyan, hogy a „talajterhelési-díj”-hoz kötődő Törvény több ponton Alaptörvény-sértő, ezenfelül értelmetlen, átgondolatlan, igazságtalan, diszkrimináló, önellentmondástól szenved, ellentétben áll a tudomány által rögzített tényekkel (T/Örvény) – ám a JOG emberei ezekre a fülük botját se mozdítják, megyeget az évente ismétlődő elítélgetésem.

3.) A vízháztartás ultima rációját portámon megvalósító, Vízgazdai-elvre alapított kommunális használtvíz-kezelési elrendezésemet pedig lehetetlenség elismertetni (Zsákutcák 6. lábjegyzet) – miközben az Országos Vízprogram évek óta eredménytelenül őgyelegve pergeti tudományoskodó orsóját a megoldatlan problémák közepette.

[11] Mivel ezek a kutatások semmilyen szinten nem szponzoráltak, kevés mérési-bizonyíték tehető ezekről közzé. Ezek egyikéről ad számot a TREND, amely összevetésben mutatja meg a művi-szennyvíztisztítás és a Vízgazdára alapozott kommunális használtvíz-kezelés eredményességét.

[12] Hazai-viszonylatban: A Feilerek P/Fillérei ; nemzetközi-kitekintésben [Dr. Petz Ernő tollából]: A tudomány vita nélkül propaganda

[13] ACTA HUMANA • 2016/2. 53–73. Vigyázó szemünket Párizsra vetettük – a klímaváltozás és a klímamegállapodás versenyfutása Besenyei Mónika – Fülöp Sándor – Hetesi Zsolt, p54

[14] ref.13 p59

[15] Edwin X Berry. Human CO2 Emissions Have Little Effect on Atmospheric CO2. International Journal of Atmospheric and Oceanic Sciences. Vol. 3, No. 1, 2019, pp. 13-26. doi: 10.11648/j.ijaos.20190301.13

[16] T. Boden, B. Andres, (2017) Global CO2 emissions from fossil-fuel burning, cement manufacture, and gas flaring: pp1751-2014.

[17] Hasonlóképpen demisztifikálódik az is, hogy a friss Mauna Loa-i légköri CO2 adatok nem-igazán igazolják vissza az ipari-gazdaság visszább-fogottságából várható (csökkenő ill. csökkent ütemben növekvő) effektust. Nem tehetik: a fosszíliák égetése ugyanis csupán töredéke az antropogén légköri CO2 forrásoknak; a töredék töredéke pedig túl kicsi ahhoz hogy mutatkozhasson a mérésekben, azok hibái és egyéb random folyamatok fedőhatása miatt.

·     Berry cikke előtt ezen kijelentések egyikévek sem álltam volna elő szívesen.

·     Pontosabban fogalmazva, a korábban tett számtalan elejtett utalásom* az egyéb antropogén-tényezők klíma-alakító szerepére a „pusztába kiáltott szó” hatásával lehetett egyenlő.

* Kezdve 2017-től: SUMMA 8. pont. [majd finomítva itt-ott]

·     Éppen amiatt mert (többek-között) az egyéb antropogén CO2 források direkt-becslése [beleértve bármilyen általuk-keltett más-jellegű hatásokét is] rendkívül bizonytalan: bármennyire is számottevőnek vélt, kockázatos.

Mindenesetre, ide másolom az idei (2020. év) adatok hivatalos képét:

 

Ezen ugyan kivehető egy tavaszi megtorpanás, ám az esetleges amplitúdó-csökkenésről már semmi nem mondható – mindaddig míg az eléggé eldugott, és formátlanságuk miatt nehezen-kezelhető adatbázis előző-évi adataiból valaki veszi a fáradságot hogy hasonló ábrákat készítsen.

 

[18] A helyzet aktualitásánál fogva a VIZET helyezve a középpontba, érinti a másik két jelzett területet is a VGT3 JVK anyagához benyújtott Terv-javaslat.

[21] Aki erre a terepre merészkedne, annak az „egyszerűsitések” forrása lehet, egylépéses nukleofil-szubsztitúció alap-mechanizmus esetére ez a cikk: Using kinetic isotope effects to determine the structure of the transition states of SN2 reactions Kenneth C. Westaway, Advances in Physical Organic Chemistry Volume 41 ISSN 0065-3160 DOI: 10.1016/S0065-3160(06)41004-2

[22] A szekunder-effektus a primerrel közel azonos-nagyságúvá válhat, amennyiben a formálisan szekunder-effektushoz rendelt szénatom a reakció átmeneti-állapota stabilizálásához komolyabban hozzájárul, pl. konjugációval.

Hogy ez vajon mennyire gyakori, éppúgy ismeretlen mint a már soroltak. Tény azonban, hogy az élő-anyag molekulái közt nem-kevés az, amelyik σ-kötéseken túli szerkezeti-elemekkel is bír.

[23] A talajban akkumulált szénmennyiségről: „Total soil carbon pools for the entire land area of the world, excluding carbon held in the litter layer and charcoal, amounts to 2157-2293 Pg [1015 gramm] of C in the upper 100 cm.”
[European Journal of Soil Science, June 1996, 47, 151-163pp Total carbon and nitrogen in the soils of the world N.H. Batjes]

(Természetesen, ebben benne vannak az anorganikus karbonátok is.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)