Pontosítás [VÍZGAZDAI], „Klíma-hiszti” kapcsán

Pontosítás [Vízgazdai], „Klíma-hiszti” kapcsán

Reflexió Kiss Károly: „Nemzeti konzervativizmus és klímahiszti” írására.[1] Minthogy az Ő ott-felmutatott eszmefuttatása is (a téma mentén elkötelezetten gondolkodni-igyekvő társaihoz hasonlatosan) foghíjas, figyelmükbe ajánlanám a komplexebb [és a tudományos-alapokon túl elmaradhatatlan-koherenciákon nyugvó] látásmódot, némely eligazító-megjegyzéssel.

A történelmi-távlat ismerete birtokában kijelenthető: a filozofálgatás parttalan. Azaz: képes argumentumot kreálni bármire, tetszés-szerint pro és kontra. Nem így a Tudomány – amely ha erre módot adna, már nem lenne Tudomány. Feltölteném hát az Ön ref.1 írása némely-gondolatát (amik sokaságából itt viszont csupán egyet iktatok be idézetként) a jelzett tudományos-háttérrel:

„Az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása is a klímaváltozás része. Ezt a trópusi esőerdők nyakló nélküli irtása okozza…” Meg egyebek, mutattam másutt rá a ható-tényezőkre.

A mögöttes magyarázat [majdhogynem kvantifikálható ELV]:

Azonos-mértékű/amplitúdójú perturbáció annál-nagyobb kilengéseket okoz a Klímában [általánosabban: bármely rendszerben], minél-kisebb a (Klímát pufferhatásával temperáló) Földi-Bioszféra [azaz: a rendszer] (gyors interaktivitásra képes) TÖMEGE.

Diszkusszió:

i) A Földi-Bioszféra összessége messze-több mint a trópusi-őserdők. [Az irtásukra hivatkozás tehát nem téves, viszont a szingulárisan-kiemelt említése a hiányosság-ténye miatt félrevezető.]

ii) A talaj a talajszint-feletti élő- és élet-anyag mennyiség többszörösét tartalmazza. Pontosabban: tartalmazta, az intenzifikálódó antropogén-beavatkozás előtti természeti-egyensúly állapotában. Aminek az előnytelen-irányú eltolásában aktív-szerepet játszanak a hosszabb-ideig meztelen-talajfelszínt létrehozó, a talaj-mikrobiomra előnytelen talajforgatásos-agrometodika [ellenszer: TMMG[2]], valamint az agrárgazdálkodás terület-növelését célzó táj-átalakítások. Ha pedig a talaj organikus-tartalma csökken, a rajta-növő vegetáció erőtlenebb [kisebb-tömegű] lesz.

iii) Az a következmény, hogy a ii) alatti nem-kompenzált antropogén-beavatkozások eredményeként a talajban kötött-állapotban vitális-funkciókat ellátó organikus-felépítésű szén leépülése [miáltal a kontinentális-biomassza tömege csökken] légköri CO2-t termel, kétélű a magyarázatok tükrében:

a) Ha a légköri CO2 a vízpára mellett lényeges (additív) szerepet játszana a légköri-melegedésben, akkor minden további, bármilyen-rerdetű CO2 addíció súlyosbító-szerepű. Ez azonban nem áll; EZT bizonyította be Miskolczi, kísérleti-mérések visszamenő-analízisével, azon-periódusra amely alatt a légkör CO2 szintje ~30%-kal emelkedett.

b) Ismeretes [a Keeling-féle hosszútávú-mérésekből[3]], hogy a fosszilis-készlet energetikai-célú felhasználásakor a légkörbe-kerülő extra CO2 mennyiségének közel a fele „eltűnik”; amire a plauzibilis-magyarázat az hogy az Óceánokban végzi – lévén a CO2 vízbe-oldódása mérhetetlenül-gyorsabb folyamat mint az asszimilációval-történő megkötése.

Aminek a következménye (a teljes-eseményrendszer figyelembevételével):

·     A tengerbe-oldódott légköri CO2 azonnal (ill. bizonyos késlekedéssel) anorganikus CaCO3 formában kiülepszik a tengerfenéken, s ezzel [hosszú-időre] megszűnik a Bioszféra aktív-komponense lenni.

·     A légkörből a tengervízbe oldódott CO2 asszimiláló-képességű planktonokba akkumulálódik (majd nagyobb-testű [tengeri] élőlények tápláléka lesz). Ezáltal ugyan ez a szén-mennyiség a Bioszféra része marad, viszont a jelentősége mint klíma-alakító tényező csökkent-értékű. Fajsúlyosan más ugyanis a szárazföldi-vegetáció és az Óceáni-élővilág hozzájárulása: az albedo-hatást a [felszín-közeli] plankton-tömeg alig változtatja [kék vs. zöld]; szélpálya-terelés, azzal együttjáró fel- és le-áramlások, valamint a lokális-párologtatás (helyi) klíma-alakító hatásaival viszont csak a kontinentális-erdősültség bír.

iv) Az említett tevékenységek (és automatikusan elhanyagolt) következményei tehát megfoghatóan hozzák a Bioszféra aktívabb-komponenseinek a drámai-csökkenését. Ehhez járul egy további, az akadémiai-magaslatokból teljességgel figyelmen kívül hagyott tényező: Bizonyos [higiéniai-fedezékű magyarázatok szerint] kellemetlen ill. ártalmas bioaktív-anyag iparszerű-megsemmisítése. Pontosítva: az emberi-ürülék anorganikummá degradálása a Szennyvíz-ipar (majd a keletkezett szennyvíz-iszapra mint energia-forrásra újabban rábukó Biogáz-ipar) processzusai által. Figyelemre lenne méltó, hogy ez a Glóbusz-viszonylatban kevésnek-tűnő biomassza-mennyiség mégis több kötött-szenet képvisel, mint amennyit a légköri-dekarbonizáció üdvöskéjeként ünnepelt és támogatott CCS[4] eljárás képes lenne a föld-alá „dugdosni/temetni”.

Azonban ez az átgondolatlan megsemmisítés méretesebb kár-okozással is jár. Az anorganikummá szekírozott és emiatt kieső/elvesző biotömeg a Földi-biomassza legértékesebb[5] része. Értéke abban a biodiverzitásban rejlik ami a bél-mikrobiom sajátja; aminek értékén emel annak az egyedfejlődéssel párhuzamot-tartó evolúciója; s amit páratlanul-gazdag tápelem-forrás egészít ki: lévén az emberi-faj mindenevő, s nemcsak táplálékforrása, de azok keletkezési-helye [azaz: a talaj (elem-összetétele) amelyből a tápelemeket magába építi] is messzemenően diverzifikált.

Ezen matéria (előnyösen megszaporítva [egy másik „hulladék” által] – egy olyan folyamat közbeiktatásával amely elvégzi a [higiéniásan] szükséges ártalmatlanítást [miközben „balkézről” sikeresen megküzd a civilizáció kéretlen-melléktermékeivel, a xenobiotikumokkal[6]]) vissza kellene vezettessék a talajba, ahol messzemenően segítőleg hat a talajéletre; ami enélkül lesilányodva kevésbé képes megtartani azt a vegetációt, ami a kontinentális-klímaalakítás természetes-eszköze.

A Szennyvíz-ipar által előidézett biomassza-veszteség mellett számolni kell még az ürülékbe-komprimált tápelem-fajták jelentős-veszteségével: azok vízoldékony-sók formáiban az élővizekbe-bocsátást követően végül a tengerekben végzik. Ezzel pedig indirekt-módon gyöngül a kontinentális-bioszféra, hiszen tápelem-hiányos talajon nehezebb az építkezés, silányabb az építmény. Ráadásul, ez a veszteséget-okozó változás irreverzibilis.

Ezek összessége viszont már érdemi-ellenlépéseket kíván. És nemcsak a klíma-stabilitás miatt. Az ezt szolgáló módszerek (szerencsére) már a (szerencsétlenül máig az ismeretlenségben-vergődő) Vízgazda-rendszer[7] kezdeti-stádiumában le lettek fektetve: Alomszék[8], Szürkevíz[9], talajba-szivárogtatás.

A városi klíma-elégedetlenkedők felé pedig eligazítók lehetnek ezen rudimentális-fogódzók:

1.) A Föld klímáját csillagászati-körülmények szabják meg.
Az abban előálló változás Földi-viszonylatban nem kompenzálható.

2.) A kopár Föld (globális) klímáját kevesebb-tényező alakítja [és nagyobb ingadozásokkal bír: ld. fent] mint a kontinensein változatos és erőteljes vegetációt hordozó.
Ez a hozzájárulás lokális-klímákat is eredményezhet.

3.) A kopárrá-tett városi-életterek „klímaváltozásai” okai a 2.) alattiakban keresendők.

Addenda: Bár a fosszilis energiahordozók felhasználásának fokozódása [mint kimutattatott] nem klíma-alakító tényező, a létező de biztonsággal nem-kvantifikálható kimerülés okán ugyanakkor ésszerűsítő-megfontolásokat kíván.[10]

2025. 03. 01.          Fuggerth Endre

Utó-reakciók

Néhány gondolattal meg kell toldjam a fentieket.

A csírául szolgáló KK írás [ref.1] egy 30 fős közösségi-levelezésbe érkezett, mellékletként, Héjjas István a Toll és Igazság honlapon megjelent Klímakonszenzus c. írására[11], ezzel a kísérő-szöveggel:

„Kedves Nem-gondolkodók! csak ismételni tudom magam. KK”

Amire érkezett Szarka László Csaba (MTA, geofizikus) visszafogott figyelmeztetése „Tisztelt Professzor Úr” megszólítással:

„A klímatudományon és a klíma- és energiapolitikán kívül számos kérdésben (pl. "az értelmes élet céljában") egyetértek Önnel. De tisztelettel felhívom a figyelmét, hogy az "elővigyázatossági elv" (precautionary principle) a "bűnösség vélelmét", azaz a bizonyítási kényszer megfordítását jelenti, ami a természettudományban elfogadhatatlan. Az elővigyázatossági elv: tudományon kívüli módszer. Két példa az elővigyázatossági elv alkalmazására: Heródes (betlehemi gyermekgyilkolás), Hitler (Holocaust).”

S magam is nekiálltam, hogy a hellyel-közzel értelemmel-bíró KK-írás elnagyolásait pontosítsam [a fenti tartalommal (Reflexió & pontosítás címmel jelölve)], felvillantva abban néhány számára feltehetően ismeretlen elemet.

KK első dolga azonban nem a számára-készített ismeretek megtapogatása volt, hanem SzL gúnyolódó megszólítása:

„Most nagyokat mondtál!

Holott csupán arról van szó, hogy a klíma egy komplex, kaotikus rendszer, ahol az ok-okozati kapcsolatok nem mindig állapíthatók meg egyértelműen.

Ezt ne tudná a tisztelt "magyar -mainstream- klímakutató közösség"?”

HI hosszabb válaszára – melynek egyik (sarkalatos?) pontja [„Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a tudósok 97 százaléka egyet ért a hivatalos klímaideológiával.”] igazolásául beajánlotta Elon Musk nemrégiben elvégeztetett vizsgálatát[12], amely alaposan-fordított %-arányokat prezentált 11944 db dolgozat [érdemi-mélységekbe menő] átvizsgálása után (aholis 3% IPCC-tagadó helyett mindössze 0,3% IPCC-igenlő találtatott) – KK emígyen reflektált:

„nem tudom, minek tulajdonítsam a legalább tucatszor megismételt érvelésedet.

Ezt az idős kor teszi?

Vagy hiába írtam le a véleményem legalább egy fél tucatszor, egyetlen egyszer sem olvastad el?... Tudom, hogy a barátságunkat kockáztatom, de le kell írnom, hogy szerintem komoly problémák vannak a felfogóképességeddel.”

N.B.: Az idézett-hozzászólásokban jelzett formázási-kiemelések a sajátjaim.

Amik a magam hozzászólásaiban kapnak poentírozást.

Észlelve KK ezen riposztjait latolgattam, lenne-e helye valamiféle „meder-igazításnak”, ami a karmester szerepébe fészkelt KK-t önvizsgálati visszavonuló-elgondolkodásra készteti. Már amiatt is, mert HI-nek adott válasza (ha el is tekintünk a mentális-állapotra vonatkozó kitételtől) magas-labdát kínált.

A halogató-latolgatás részét képezte hogy körülnéztem az interneten a számomra ismeretlen KK kilétét illetően, majd beleolvastam néhány írásába. Kiderült róla hogy közgazdász-végzettséggel bír, s ezen ismeretek birtokában „társadalomkutatónak” minősíti önmagát. Írásai tematikája látszólag egy polihisztoré, tartalmuk színvonala azonban rendkívül elegyes [beleértve a forrásokat is amikre támaszkodik]. Helyes ill. helyénvaló meglátások [amiket mellesleg az utca emberétől is hallhatunk] kavarognak bennük és bogozódnak össze tudományosan-vállalhatatlan tartalmakkal és következtetésekkel.

Egyik ilyen közrebocsátott elmélkedése – ahol már a kiindulási-alap is megkérdőjelezett – a tehénfing metán-tartalma globálisfelmelegedési-faktora IPCC szemüvegén keresztül tekint egy megrögzött-húsevő távlati-lehetőségeire, s oda konkludál hogy alig várja a mesterséges-proteint táplálékként a hús helyett.[13] Ami egyértelmű-indikáció arra, mily messze van alkalmasint az illető a dolgok értésétől, a drasztikus-különbségek észlelésétől, mind kémiai-felépítés mind mikrobiológiai-összhang tekintetében.

Csupán néhány adalék egy közép-szintű forrásból[14], ami fölött „szárnyaló-elméje” átsiklott:

 

Tényező

Természetes protein

Mesterséges protein

1.

Táplálkozási-profil

Tartalmazza mindazokat az esszenciális-tápanyagokat és bioaktív-összetevőket, amelyek a gazdaszervezetben megtalálhatók

Standardizáltabbak mint a természetes fehérjék, viszont hiányozhatnak belőlük a természetesben előforduló [számunkra szükséges] vegyületek

2.

Mellék-hatások

Gyakorlatilag zéró

Jelentős-valószínűséggel a legkülönfélébbek.

3.

Környezeti-hatás

Az állattartási-elrendezéstől (erősen) függő

szabályozott laboratóriumi folyamatokra korlátozódik, de a gyártási-folyamat energiaigényes

Amit rögvest feltöltünk néhány konkrétabb ismerettel.

Az 1. és 2. tényezők közti hatalmas/szakadék-szerű különbség a gyártási-folyamat ismeretében tárul fel. A gyártási-folyamat egyik-véglete a teljesen kémiai-alapú szintézis, amivel bármilyen [akár totálisan természet-idegen] aminosav is beilleszthető a felépítendő polipeptid-szekvenciába. A másik-véglet az un. Cell-free protein synthesis [CFPS], amely biológiailag-aktív szereplő(k) koordinációja alatt végzi a peptid-építést a lizátum (előzőleg aminosavaira bontott) fehérje-forrásából, bizonyos adalék-anyagok jelenlétében, energiafelhasználás mellett. Mivel mindkét folyamat a homeosztázis kontrollján kívül zajlik, a szintetizátumok között előfordulhatnak számunkra testidegen, adott-esetben mérgező-fehérjék is. Ugyancsak a gyártási-folyamat célzott-voltából adódik, hogy a szintetizátumból hiányoznak mindazon további-komponensek amik a természetes-fehérjét adó húsban benne vannak: vitaminok, enzimek, ko-faktorok, stabilizáló zsírsavak… – amikhez szokva van és szüksége is van a szervezetünknek, hogy az fennakadás ill. meghibásodás [azaz: betegség/deformáció] nélkül működjön. – Ezek persze mind KK látókörén kívül esnek, és így a vakok-bátorságával zengi a légbe dekrétumait a színdinamikáról, akarom mondani a megváltás-ígéretével házaló húshagyó protein-zabálásról; hasonló-felbuzdulást mutatva akkor is amikor (egy másik szárnyvonalra tévelyedve) a mikrobiom akad az útjába.

De legyünk olyan méltányosak hogy ne hagyjuk (mindezek ellenére) figyelmen kívül a környezetre-vonatkozó 3. tényezőt sem. Ahol a természetes-proteint adó állattartás körül bizony lennének teendők: a tartás körüli fokozódó-visszaélések [a zsúfoltságból adódó egészségtelenség ellensúlyozása antibiotikum-adagolással – hozzájárulva ezáltal az elháríthatatlannak-tűnő xenobiotikum-problematikához[15]] és az irracionalitásba-torkolló melléktevékenységek [megtermelni, behordani, tározni és adagolni gép-vonta erővel azt a takarmányt, amit önjáró-módban a jószág örömmel intézne a szabad-levegőn egészségben[16]] vonzataként a nagyüzemi-állattartás bizony pusztító-hatással bír a környezetre. Ezeken azonban képes fordítani a szemléletváltással-dolgozó gyakorlat – aminek a részletezésétől itt eltekintek. A mesterséges-protein kiindulási alapanyaga (mint említtetett) a lizátum.

Hacsak nem óhajt a mindentől-elrugaszkodó indíttatás petrolkémiai-alapvegyületekből kiindulva hagyományos kémiai-lépésekkel aminosavakat szintetizálni.

Ami persze (a felhalmozódott szintetikus-módszerek okos szervezése által) lehetséges, de egyrészt rendkívül hosszadalmas és költséges, másrészt meglehetősen alacsony kihozatallal jár, végül a termék annyi ismeretlen [összetételű és hatású] melléktermékkel bír, hogy azoktól a szabadulás végképp ellehetetlenítené a nagybani-folyamat gazdaságosságát.

Bár, amennyiben a kitűzött-cél egy természet-idegen aminosav beépítése a végtermék polipeptidbe, akkor ennek a hátterével is kell számolni.

Ami nem más, mint agrártevékenységgel előzőleg-megtermelt egyéb élelemforrás, amelynek a fehérjetartalmát gyári-körülményű hidrolízissel aminosav-eleggyé lebontják.

Szóval, az őrültnagy-előrelépés a tehénfing kiiktatásában az lenne, hogy ne tartsunk mostantól állatot, amely az ingyen-nővő fűből is, mint lábon-járó szervizelést-nemigénylő gyár, proteint-tartalmazó teljesértékű-húst állít elő, olyat amit szervezetünk hiba-nélkül fogad be és alakít saját céljaira. Hanem termesszünk lizátum céljára agrártermékeket, amik ~90%-ot kitevő feldolgozási-maradékát a ~10% fehérje-tartalom kivonása után szemételhelyezési-kultúránk bevált-módszerei szerint deponálunk valahol (a „környezetben”), hogy azután ebből a mondott-módokkal előállított kétes-biztonságú szintetizátumokkal rakhassuk tele az áruházak polcait. Nem kaparnám véresre a lizátumos-körfolyamat mérlegének ordító-irracionalitásait, mindössze egy mellék-jelenségre hívnám fel az elbódítottak figyelmét: Az állatok tehénfing-megokolású kiiktatásával vajon szűkül-e az a biodiverzitás, amelyért naponta kondulnak a vészharangok?

Ebből a perspektívából a megfigyelő számára úgy tűnik, hogy a megközelítés polihisztori-színvonala alapos csorbát szenved, s inkább a szedált-állapotú polihisztéria állapotára hajaz. A szituációt súlyosbító egyhelyben-lebegő öntudatlanságra utalhat az a szétszórtság, melynek egyik lenyomata hogy bár a KK által igazgatott honlap tartalmai közt is helyet kapott (már 2022-ben) Országh József Vízgazda-rendszere [Beliczay Erzsébet jóvoltából][17], ám e rendkívül-széles hatás-spektrumú koncepciónak sem az oldal további-tartalmainak alakulásában sem KK kiutakért-kutató elméjében máig semmi lenyomata.

Így történt, hogy a jelzett megfontolások okozta késleltetés lappangási-ideje múltán, a HI kontra KK kontroverziához bátorkodtam az alábbit a felek figyelmébe ajánlani:

Privát vitába beleszólni illetlenség.

Ezért csupán latolgassuk:

a legalább tucatszor megismételt érvelésed

vs.

írtam le a véleményem legalább egy fél tucatszor.

Hozzávéve Clint Eastwood megállapítását:

„A vélemény olyan mint a luk a seggen: mindenkinek van.”

Amire KK-tól rövidesen ez a mélységi-megfigyelés érkezett:

„Csak ne keverd össze a száddal. Köszönöm, jót vitatkoztam veletek, KK”

A pökhendiség lehet mulatságos ha bántó is, s léteznek akik ezt képesek tökélyre fejleszteni. Ám ez a kvalitás ritka-adottság, és semmiképp nem azoké akik önnön szóhasználatuk pongyolaságát észlelni is képtelenek nemhogy gardírozni. Erre-nézve küldtem a levelezésbe az alábbi sorokat, a történéseket még követő résztvevőknek:

Kibújt a szög a zsákból: Ön VITATKOZNI lépett be ide.

A többiek viszont argumentálni – amit a magam részéről diszkusszióval igyekeztem megtoldani [a küldött mellékletben].

Már ez magában hordozza az összeférhetetlenséget:

Vitatkozás = intellektuális-kocsmázás; érvelések ütköztetése = tudományos-eszmecsere.

Utaltam is erre, szőrmentén, a küldött mellékletben:

„a filozofálgatás parttalan.
Azaz: képes argumentumot kreálni bármire, tetszés-szerint pro és kontra.
Nem így a Tudomány – amely ha erre módot adna, már nem lenne Tudomány.”

Kevésbé szőrmentén: a vitatkozás a (szellemi) dagonyázás terepe. Ott és abban semmi nem számít; mindegyik fél távozik ahogyan jött, eltekintve az adott és kapott sebektől.

EZT katedrára emelni több mint dőreség.

Lehetséges, hogy emiatt rekedt meg a dolgok széleskörű megértése ezen a „kaotikus” szinten?

Szász Gábor (feltehetően filozófus; becsületére legyen mondva) ezzel próbálta menteni a menthetőt:

„Platón a vitát a megismerés magas rendű formájának tartotta.
A veszekedésre jellemző az adok-kapok.”

A szándék méltánylása mellett a békítő-mondat pontosításokat kíván. A diszkusszió kiindulási-tárgya okán, nemkülönben a levelezésben-megszólítottak végzettségéhez igazodóan, az érzelmi-vonatkozások elsimítására tett felhívás helyett a tudományossághoz való ragaszkodás célkitűzése kellene fontosabb-szerepet játsszon. Ezt megvilágítandó, kétoldali rámutatással éltem. Az egyik a szavak értelem-pontosításán keresztül világít egy alaposan és méltatlanul elhanyagolt területre, a másik pedig a filozófia vs. természettudomány pozíciójában mára bekövetkezett szerepcserére utalva figyelmeztet:

„Vitat vs. Vitatkozik – a magyar nyelv Géniusza.*

[Fog ennek a feltárásával valaha is foglalkozni a nyelvészet? – Bár nekem a matematikusokban e téren is nagyobb lenne a bizodalmam.]

Platón korában az emberiség meglehetősen eszköztelen volt, ekként AKKOR igaz lehetett hogy a Vita „a megismerés magas rendű formája” volt: merthogy más-egyébre nemigen hagyatkozhattak.

Mára a megismerést komolyan-űző elhivatottnak ott az elektronmikroszkóp, az űrszonda, a röntgensugár, az NMR-spektroszkópia, a tömegspektroszkópia, a kromatográfia, és még sokminden más. Amikkel kapható eredmények nélkül marad a légbeszéd (mégha Platón modorában is).

Uff.”

* Bizonyára találkozott már az Olvasó azon idézet-gyűjteménnyel amelyben külhoni-nagyságok ritka-méltatással szólnak a magyar-nyelv páratlan kifejezőerejéről s különleges egyediségéről amely a múlt-ködében lehet eligazító – amik fölöttébb dagaszthatják a nemzeti-keblet. És ennek kapcsán összeakadhattak azon kételkedőkkel is, akik kaján-hitetlenséggel himbálódzva jobb-híján saját ürességük nihiljén számon-kérik e magasztos-idézetek forrását. Nos, mára azzal a jóhírrel szolgálhatok, hogy sikerült fellelnem az egyik méltató forrását[18]; így aki nem rest az 1830-as angolnyelvű-kiadványban elmélyülni, az többé nem helyezkedhet e téren tagadó-álláspontra. Hanem inkább saját lelkét kell kérdezze: én, aki bele születtem és benne élek e nyelvben, hogy-hogy nem vettem e csodákat észre?

Bevallom, magam is ebben a vakságban tengettem életem jelentős-részét. Felnőtt-fejjel csodálattal adóztam az angol-nyelv flexibilitásának, élvezve ahogyan ugyanaz a frázis több-árnyalattal eltérő-tartalmakat is sejtetve teret ad a képzeletnek. S elmentem észrevétlen sokáig amellett hogy az anyanyelvem mily hallatlan pontosító-erővel bír, ha a kéz gyakorlott; és mennyi költészet fér el még a prózájában is, ha a tollat mester keze vezeti.[19]

Azóta próbálkozom, ha amatőr-módon is, de lelkes odafigyeléssel precízen-kontrollálni az aktuális-mondandót [amiben a „saját-sütetű” túlzónak-tűnő hifenálással jelentős-terheket veszek le a központozás rabszolgájáról, a vesszőről; és amely elem könnyíti az összetartozások-révén a (szükség-szerint bonyolultabban-strukturált) mondandó célzott-értelme meglelését (szemantikai utó-elemzések nélkül)]; színesítve azt ha adódik ihlet-adta nyelvi-leleménnyel, hogy az olvasója is ráérezhessen: nem unatkozik, és nem született rossz helyre.

Mégtovább menve – az előzőek fényében is – megosztanám itt azt a privát sejtésemet, miszerint a magyar-nyelv elütő-mássága akár azt is alátámaszthatja, hogy a homo sapiens törzsi-szétválása után vette csak kezdetét a beszédkészség kifejlődése. A keletkezett szóállományon alapuló közléseknek sem a struktúráját sem a belső-logikáját nem ingatta meg későbbi összetalálkozás ill. együttélés másnyelvű-törzsekkel ha a kialakult-nyelv erőteljes volt, viszont hasonló társas-viszonyok jelentős-változást hoztak azokban a nyelvekben amelyek éppcsak szolgálták a túléléshez-szükséges kommunikációt.

Mélyebb ismeretekre vezethetne, ha érdemi-erőfeszítések történnének anyanyelvünk kiterjedt több-szempontú analízisére – amire a számítógép jelenlegi-fejlettsége módot ad, és amihez csupán az intuícióval-bíró matematikusok elkötelezettségét kellene motiválni. Például azzal, hogy Bolyai János is töltött időt effélével: A nyelv szokatlan állománya és hierarchiája nyomán arra jutott, hogy kellő matematikai-szigor mellett a magyar átalakítható univerzális világnyelvvé.[20] Megjegyzendő hogy Bolyai ilyen törekvésének is voltak már hazai-kezdeményezésű előzményei.[21]

Hozzá kell tegyem, hogy ellenvélemény fogalmazódott meg KK közeli-köreiből is. Így Szegő Szilvia (szintén közgazdász), tisztelete jelzése mellett, így reflektál KK HI-ra tett minősítését követően:

„Egyszerűen nem tudom megérteni, hogyan lehet, hogy éppen te nem látod, az egész energia cirkusz valójában már régóta a világ újrafelosztásáról szól?

Miért nem veted fel a kérdést abból kiindulva, mi a racionalitás abban, hogy a "semlegesnek" tartott hatalom-gazdaság a technikát, és vele együtt az embert is eszement mobilizációra késztette?

Történt ez felgyorsulva éppen a környezetvédelem kérdését globálisan felvető Római egyezmény utáni években? Ennek következtében a földgolyónk elvárosiasítása is felgyorsult, ami egyre kisebb föld területre zsúfolt össze egyre több technikát és egyre nagyobb tömeget. Ami egyben azzal is együtt járt, hogy a Földünk egyre nagyobb része kiürült, az emberek városokba "disszidálnak" méghozzá azért - ez is furcsa ellentmondás - mert Földünkön éppen a föld nem nyújt megélhetést! Mi ebben racionális?

Mi annak az energia igényességi racionalitása, hogy a sárgarépának 2-3 ezer kilométert kell utaznia, hogy a fogyasztóhoz elkerüljön?

Mi annak a racionalitása, hogy ahhoz, hogy egy autó eljusson a fogyasztóhoz, előtte az alkatrészeinek és a gyártóinak többször nagyobb távolságot kell megtennie, mint amennyi megtételére az autót hitelesítik?

…Héjjas István bebizonyította, hogy a megfogalmazott környezetvédelmi és klímavédelmi célok egymásnak gyökeresen ellentmondanak.”

Figyelemreméltó, hogy a közgazdász-hölgy jelen civilizációnk két monstruózus-degenerációjára is tévedhetetlenül mutat rá, mégpedig filozófiai-dilemmázás és tudományos-búvárruha nélkül – amivel példát adhatna a tétova politikusainknak, döntéshozóinknak. Megjegyzem, hogy ugyanezen-elemek hasonlóan elmarasztaló említést kaptak egy olyan környezetben is, amely (némely természettudományos vonzattal megspékelve) egyben megoldást is kínál egy olyan problémára, amely a CO2 eltüntetési-szentélyben ügyködők kitervelte-módon kivihetetlen: ld. ezen írás ref.4 alatti tartalmát, 2015-ből.

Úgy ítélem méltányos, ha zárszóként HI higgadtabb válaszát idézem:

„A legnagyobb probléma az, ha valaki érzelmi alapon vitatkozik, méghozzá szakmai tudás és a tények ismerete nélkül.”

Ha pedig valami csoda folytán köztünk lenne Mark Twain, a maga vagányságával odavethetné:

„Nincs az a bizonyíték ami valaha is meggyőzhetne egy idiótát.”

De persze azonnal ki is lenne innen tiltva…

2025. 03. 22.          Fuggerth Endre

kattintással vissza a Tartalomra

[5] Értékei kibontása a Vízgazda vs Tudomány írásban, Az analógiás megvilágítás A) és D) pontjai alatt (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/vizgazda-vs-tudomany.html )

[7] Eautarcie (http://www.eautarcie.org/hu/index.html)
Országh József: A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium ISBN 978-963-88213-7-9)

[10] A primerenergia-fogyasztás jelenlegi állapotára SOKKOLÓ mutató:
Mintha mind a 7,2 milliárd embernek 100 képzeletbeli rabszolgája lenne.

[Kivonat Szarka László: A mai globális környezeti kihívások függetlenek
az éghajlatváltozás éppen aktuális tendenciájától Magyar Tudomány 2017 cikkéből (https://epa.oszk.hu/00600/00691/00165/pdf/EPA00691_mtud_2017_06_680-685.pdf )]

[13] Midőn ezt a „utó-reakció” kiegészítést készítettem – a tavaszi kerti-teendők miatti elfoglaltság okán több-héttel a jelzett tartalom olvasása után – a tartalmat már nem sikerült fellelnem hogy betekintésre kínálhassam. Kitartóbb KK-kutatók bizonyára fellelik.

[15] Hacsak nem támaszkodunk a Vízgazda-rendszer logikájából fakadó eliminációra:
ld. a ref.6 alatt bekínált tartalmat.

[16] Amely nemcsak megléphető, de kívánatos elem is a ref.2 alatti TMMG agrártermelési-módszer előnyei kiteljesítésekor.

[17] Szennyvizet a talajba, ne pedig a folyókba! (https://utodaink-jovoje.hu/eghajlat/orszagh_szennyviz.pdf )

[18] Poetry of the Magyars, preceded by a sketch of the language and literature of Hungary and Transylvania, by John Bowring, London 1830 (online: https://books.google.hu/books?id=uDwJAAAAQAAJ )

[19] Példaképp:

„Észreveszik... hogyne... az őrlő asszonyok az odanézést is, a visszanézést is. Szóba rakják... hogyne... s amit nyelvük érint, nyomban feketébb lesz.”

(Mikszáth Kálmán: A jó palócok kötet A bágyi csoda c. novellájában)

[20] Marácz László: Bolyai János és a magyar mint tökéletes nyelv (https://www.magtudin.org/Bolyai%20Janos.htm )

[21] A gyökér-rendszerű szótár megalkotásában Kresznerics Ferenc (1766-1832) jeleskedett.

Korszakos-munkáját az alábbi megfigyelés teszi helyére: “Amíg élt, szerénysége miatt nem vettek róla tudomást, amikor meghalt, még jobban elfelejtették. S ma beszélnek Verseghyről és Kazinczyról, Fogarasiról és Ballagiról, pedig ők csak ott arattak, ahol Kresznerics a töretlen ugart kemény munkával felszántotta.”

Munkája letölthető: https://real-eod.mtak.hu/3988/

Egy másik előfutára a világnyelv-tervezetnek Kalmár György (1726-1781/2) volt. (https://real.mtak.hu/28503/1/HB4.pdf )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)