Hozzászólás


Hozzászólás
Magyarország EU-konform „dekarbonizációs” tervezetéhez 2050-ig.
Kézreálló energia-takarékosságokat érintően.
A lezárás-előtti legutolsó Szakmai konferencián…
ÜTKÖZÉSEK jelzésével – s a fogadtatás elemzésével…

I.) Ráközelítés
A Tervezés  intellektuális műfaj, s a homo sapiens önvélekedése szerint a saját privilégiuma.
Tervezni tehát jó-érzés, s akinek ez jut osztályrészül az teszi, gőzerővel.
Közbevetés: Igaz, hogy a cápa nem tervez s dinasztiájának közel 100 millió éves léte emiatt mégsem forog kockán, míg a teremtő-zsenik faja a neki kiszabott időt lehet hogy annak lejárta előtt terminálja, mégsem tudunk helyeslőleg nem bólintani arra a közülünk-valóra aki e műfajt leleménnyel és hozzáértéssel műveli. A fő-fő különbséget persze az teszi, hogy adott gőzerővel ki mennyi eredményt és mennyi gőzt produkál.
Mostanában éppen egy 30-éves távlatra szóló Nemzeti Energiastratégia tervezése áll a középpontban; már amiatt is mert az Európai Unió felé prezentálni kell ezt a „házifeladatot”. Nem időznék hosszan annál a baráti-hangú előzetes szóváltásnál, ahol partnerem gyöngéd utalással szóbahozta az elmerült 3. Birodalom tervezett 1000 évét, mert forgácsolódna a figyelem, s mert súlyosabb mondanivalóim lesznek. Szóval, ezidőre ez a Tervezet már szinte a legapróbb részletekig ki lett dolgozva, ám azért egy utólagos Szakmai Konzultáció lehetőségének jónak látták még teret adni.
Ez zajlott le 2019. nov. 26-án, az ETE keretein belül. A helyzet s a résztvevők érettségét figyelmen kívül hagyva vagy bekalkulálva (ki-ki döntse el a későbbiek birtokában, melyik inkább a szcenárió fundamentuma) az egész tervezet szűken háromszor el lett ismételve a pódiumról – dacára hogy az interneten elérhető anyag odahaza is előzetesen tanulmányozható volt. Magam ez utóbbi opcióval élve készültem e konzultációra, fontosnak érzett hozzászólással tervezve terelni a jelenlevők figyelmét olyan irányokba is, amelyeknek már a puszta említése is újdonság lehet, akár mindannyiuk számára. Miután türelemmel végigszenvedtem a repetitív orációkat, a következő ideákkal próbáltam nyitogatni a szunnyadó értelmet:
II.) A hozzászólásom
Annak aki szem-lehunyva szeretne összpontosítani az elhangzottakra, annak itt a vágatlan hang-anyag: https://youtu.be/zNM_URbq3TM
Tisztelt jelenlevők! 2 pontot szeretnék érinteni.
Azzal az előrevetéssel, hogy egyik éle sem irányul az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület tevékenysége ellen, viszont az előterjesztésre és megvitatásra került Tervezetben foglaltakkal talán fonákul, ám alapvetően kapcsolatosak.
Az első az un. „dekarbonizációs” kötelezettségek teljesítésére irányuló törekvésekhez köthető:
Mióta Miskolczi Ferenc fizikus, a NASA alkalmazásában és annak adatai feldolgozásával, feketén-fehéren kimutatta, hogy nem létezik direkt összefüggés a légkör CO2 tartalma és az észlelt hőmérsékleti anomália között [Development in Earth Science Vol.2, 2014 31-52pp], azóta nekünk magyaroknak inkább büszkének kellene lennünk erre a teljesítményre, nem pedig az ellenszelet fúvók táborához csatlakozva szolgai-módon viselkedni. Ez a tudományos észlelésekkel szembemenő és szilárd alapok nélküli, végtelenített, mindinkább bürokratikus-mederbe terelt dekarbonizációs-mánia szomorúan hasonlatos annak a kutyának az esetéhez, mely pára csupán azért ugat szűnni nem-akaróan mert bevette a fülébe magát egy bolha, s szerencsétlen eb a saját ugatásával próbálja elnyomni a fülében állandósult zajt, miközben más baja nincsen.
Miskolczi Ferenc felismerésére büszkén kellene bolhátlanítani a saját életünket is. S inkább arra összpontosítani, hogy nevezett megfelelő rehabilitációban részesüljön – különösen annak tükrében, hogy korszakos-eredménye elismerése helyett eddig csak kitaszítottság és gáncs jutott ki neki: 2005-ben megválni kényszerült a NASA-tól, melynek messzire-nyúló keze eredményei publikálását is ellehetetlenítette. Ám a cég 2019-ben (mintegy derült égből) a kalodába-zárt eredménnyel gyakorlatilag egyenértékű kijelentéssel rukkolt elő; megtoldva ezt azzal is, hogy e részleteknek már majd’ 50 év óta tudója. Aki többet óhajtana megtudni a dekarbonizációs törekvések hiábavalóságáról, annak javasolt a „Klímarearista” honlapon elérhető cikkek sokasága, bennük számtalan tudományos érvvel és hivatkozással a meghazudtolhatatlan tényekre.
Elismerem, nem lesz egyszerű meglépni e bolhátlanítást, ily hosszú mazochista szinkron-vakaródzás után. Ám ahogyan két jelentős világhatalom (Egyedsült államok, Oroszország) egyike sem óhajt békés önfeladással Iszlám-kalifátussá válni, s mi is egyelőre ezen az állásponton vagyunk, úgy felemelt fejjel vállalhatnánk a saját-utat azon a téren is, amelynek a felismerése éppen egy honfitársunknak lenne köszönhető.
A másik érintendő pont egészen szorosan kötődik az energiafelhasználás csökkentés kérdéshez.
Míg mostanában gyakorta felmerül a lakossági-energiafogyasztás átalakítását célzó szemléletváltás [a kérdést pár napja diszkutálták: a XXIII. MAGYAR ENERGIA SZIMPÓZIUM-on, Horkai András László és Dr. Kiss Gyula építészek], addig egy messzebbre-tekintő tömör megfogalmazásból idéznék közénk, Szarka László akadémikus egy a Magyar Tudományban megjelent cikkének elfekvő soraiból:
A primerenergia-fogyasztás jelenlegi állapotára sokkoló mutató:
Mintha mind a 7,2 milliárd embernek 100 képzeletbeli rabszolgája lenne. (http://www.matud.iif.hu/2017/06/07.htm ).
Erre a sarokpontra támaszkodva tennék itt és most egészen konkrét kijelentéseket.
Ha egy egész energia-igényes szektorról kimutatható hogy tevékenységére valójában nincs szükség, akkor annak értelemszerű kiiktatásával csökkenthető lenne az össz-energiaigény. Bizonyíthatóan ilyen szektor a kommunális elfolyó-vizeket kezelő szennyvízipar. Magát a bizonyítást egy röpke hozzászólás alatt azonban nincs módom prezentálni, ahhoz minimum egy előadás szükségeltetne. A tájékozódni óhajtók számára rendelkezésre áll egy könyv, mely teljes tartalmával ezt a kérdést járja körbe: referenciákkal, tény- és mérési-adatokkal bőségesen ellátva. A szerzője magam vagyok, s a könyv „Szenny és Víz” cím alatt kereshető az interneten.
További pikantériája ennek a szektornak, hogy tevékenysége egyben több-szálon futó jelentékeny környezet-rombolással is jár. (Csupán indikációként jelezném ezek egyikét: a 2. legjelentősebbnek tartott antropológiai-eredetű zavarkeltésben, a Földi Nitrogén-ciklus felborításában, hatalmas a hozzájárulása.) Ezeket belátva azonban nyitott még az alapkérdés: De akkor mi veheti át e tevékenység szerepkörét? A választ erre a Vízgazda-koncepció adja meg. Nemcsak hogy képes átvenni és ellátni e feladatot, de a természettel összhangban álló folyamatai lényegesen olcsóbbak a mai műszaki-megoldásoknál, valamint hátrahagyott következményekkel sem bír, sőt: építőleg/regenerálólag hat a már leromlott-állapotba került természeti-tényezőkre: ugyanis hatékonyan-teljesülő és automatikusan-beépített fenntarthatósági-kritériumokkal rendelkezik.
S ha már energia-ügy, akkor e ponton önként adódik egy másik direkt-összefüggés, további energia-spórolásra. A szennyvízipar nagy műgonddal és költségekkel megsemmisíti a vizelet karbamidját: annak nitrogén-tartalmát ammóniává és nitráttá roncsolva azokat az élővizekbe küldi – nem kevés káros következménnyel. Mintegy ellensúlyul, a nehézvegyipar ammóniát és salétromsavat gyárt, hogy elegendő ammónium-nitrát álljon rendelkezésre a mezőgazdaság számára – mely kiszórt anorganikum zöme hasznosítatlanul alávándorol a talajvizekbe (újabb súlyos következményt sózva ezzel a nyakunkba: nitrátos talajvizek). A Vízgazda-rendszer ezzel szemben a vizelet karbamidját közvetlenül hasznosítja, s kínálja humuszba-kötötten a talajélet számára. Tehát, a szennyvízipar feladásával a Vízgazda egyben tehermentesítheti a nehézvegyipart is: az ottani gyártás-volumen csökkenésének az energia-mérlege szintén nem jelentéktelen.
Nem térhetek ki az idő rövidsége miatt azokra a végzetes tévutakra, melyek a szilárd és lakossági biomasszát a megújuló-energia fejőstehenének tekintik, akár közvetlen elégetéssel akár biogázzá alakítás után. Ezek a másodlagos nyersanyagok ugyanis ezerszer több értéket képviselnek mint amennyi energiát adnak a jelen felhasználás szerint – amennyiben a Vízgazda elvei mentén kerülnének hasznosításra. A veszteség érzékeltetéséhez legyen elég belegondolni Peru kifosztása haszon-mérlegébe: Mennyit érhetett az össze-zabrált arany-ötvösmunkák garmadája egyfelől, s mennyit az az arany, ami beolvasztás után nem a tenger fenekén végezte vihar vagy kalóztámadás következtében, hanem eljutott Európába – és ahova érkezett, ott gazdasági-katasztrófát indított el („ár-forradalom”).
Maga a Vízgazda egyebekben magyar lelemény, kidolgozója Országh József Belgiumi vegyészprofesszor, s könyvének bemutatója [címe: A Víz és Gazdája] 2019. december 4-én lesz az MTA Vörösmary-termében. Maga a teória – meglepő egyszerűsége ellenére – olyannyira sokrétű következménnyel bír, hogy számos ágazatot érintene rendkívül érzékenyen. E multidiszciplináris volta egyelőre sajnos azzal a hátránnyal jár, hogy semelyik szűkebb terület nem tekinti magát általa egyedileg megszólítva, s így mindenfajta hasznosítási lehetősége elsikkad. Ezen oknál fogva, kérném azokat a jelenlevő prominenseket akik átjárással bírnak több ágazati-terület között, próbálják meg felhívni a figyelmet a mű kínálta megoldásokra és perspektíváira, hiszen a Vízgazda elemei összehangolható előrelépést kínálnak, az ágazatilag darabokra-szabdalt, gyakran ellentétes-érdekű kutatásokkal és megvalósításokkal szemben.
Köszönöm a figyelmet.
III.) A fogadtatás
Már nem annyira ijesztő mint régebben, ha közléseim mintegy a légüres térben foszlanak semmivé, dacára hogy körülöttem egy tetemes hallgatóság, látszólag éberen.
Akik a hanganyagot követték végig, maguk is észlelhették a zárásban a reflexiókat: „Nem ez a témánk” és „Többnyire nem is a témáról volt szó[10:55-11:02]. Előbbi a közvetlenül előttem ülőtől származott (ki már menetközben is több jelét adta türelmetlenségének), utóbbi pedig egyenesen az Elnöki-pulpitusról hangzott el.
Azt hogy miről is maradtak le e vélelmezés okán mindannyian, már csak itt vezethetem elő. Jelentős áttételekre lesz benne utalás, messze relevánsabb mint az a metodológiai-mondandó mely előző előadásként hervasztotta a kitartóbbak érdeklődését, s melynek a programba-emelésére a legkevésbé találó szó a célirányosság.
Bizonyos „TIMES” modell lett hosszasan ecsetelve, ami funkcióját tekintve a megelőzően gyűjtött adatok feldolgozására szolgált, s mely kereteken belül örvendhettünk megtudni azt is hogy e módszer már Albániában is gyökeret verni látszik, egyebek mellett. Mindezekkel felvértezve kiosontam és az előtérben papírra-vetettem az alábbiakat:
„Ha szabad, még egy rövid gondolatsor az imént elhangzott TIMES-model kapcsán:
Bármilyen aprólékosan is kalkulál akármilyen modell a már meglevő technológiák és ismeretek alapján, a végeredménye azonnal összecsuklik mert hasznavehetetlen, mihelyst kiderül hogy bizonyos innovációk (amelyekről ezért vagy azért de nincs tudomása) a már meglevő alkalmazásokat (s így az ezekre-alapított számításokat) felülírják. Hiszen ezeknek az innovatív elemeknek teljességgel más lehet az energia-képe – mi több: a további láncolt-összefüggések mentén is változhat még számtalan mutató.
Előző gondolataimmal éppen néhány ilyen innovatív-elemet villantottam meg, s az említett 2 könyv mögöttes tartalma még számos további effélét tartalmaz.
Ha tehát valóban és őszintén az energia-igény szempontjából vizsgálódunk, akkor a tennivalók a követendő utak irányába ezerszer fontosabbak, mint az előbbiek okán irreleváns modellezés technikai-részletei.
Ez utóbbinak maximum szaklapban lehetne a helye – míg a rejtettebb innovatív technikák esetében azok azonnali, pótlólagos megismerése kellene legyen a szempont. Éspedig a bevezetés-centrikusság irányába, mihamarabb. A majdan, általuk előálló tiszta-nyereség karosszékbeli kalkulálása pedig békésen elnapolható háttérmunka.”
IV.) Morfondírozás
Mindenfajta eddig jelzett elégedetlenségem ellenére nem tagadom meg nagyrabecsülésemet senkitől, aki bármely rész-feladatában is de biztosítja közös energia-ellátásunkat, melynek magam is hálás élvezője vagyok. Mindössze az sokall, hogy e zömében nagytudású mérnökemberek mennyire erősen lehatárolt gondolatvilággal bírnak, s hogy ezen burokban remélik eredménnyel szövögetni az asztalukra-tolt ambiciózus tervek elúzív szálait.
Az atomizálódott tudás ha marad – féltékenységgel, izoláltan őrizve és pátyolgatva ezeket mint atomokat – akkor soha nem lesz fikarcnyi sansz sem arra, hogy belőlük valaha is vegyület képződjön. Mely az atomokhoz képest ugyan szerkezetében bonyolultabb, ám termodinamikailag rendszerint stabilabb és képződése energia-nyereséggel is együttjár – valamint újdonat tulajdonságai is számos előnyt kínálhatnak a nascens atomokéhoz képest.
Annyit se kihámozni a hozzászólásomból hogy drasztikus energiafelhasználás-csökkentés lehetőségére hívom fel a figyelmet több fronton, s töksüketen menni el olyan agóniákkal-sújtott területek mellett melyek a kínált alternatívával balkézről orvosolhatók, végképp nem az a multidiszciplinaritás, ami felé Szöllősi Nagy András tapogatódzva mutogatott az Országos Vízprogram 2016-os nyitásakor („egy ökológiával és vízzel foglalkozó interdiszciplináris tudományos intézmény megszervezését javasolta”) – és ami ott is, azóta is, csupán ha köd formájában van jelen.
Ha e fennköltségeket a laikus felé kellene tolmácsolnom, így szólnék:
Figyelmeztettem a Kapitányt hogy rossz az iránytűje.
Mostantól rajta áll:
A presztízse megőrzése a fontosabb,
vagy a hajó + legénység + rakomány megmentése?
A latolgatásban tovább kell lépjek. Lehetséges, hogy egészen másként kellett volna megszólalnom. Erélyesebben. Ahogyan Köztársasági Elnökünk proponálta, ugyancsak az Országos Vízprogram megnyitóján: „A tudomány képviselői közel 25 éve „dörömbölnek” a döntéshozók ajtaján, mára viszont eljutottunk oda, hogy az ajtót be kell törni, és véget kell vetni a tudományos udvariaskodásnak, a közhelyes politikai beszédnek”. Kíméletlenebb leleplezéssel állítani fényárba azt, hogy a Tervezet mostani előterjesztése (mely itt végstádiumnak tekintett, és kiagyalói már csak apró igazításokra ha kíváncsiak) alapjaiban lukas:
1.) Helytelen koncepció mentén erőltetik a dolgokat,
2.) Totálisan alulinformáltak olyan lehetőségek felől, melyek a szerkezet kedvezőbb átalakítására igen erős hatással lehetnének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése