Atom-Átok?

Barátságos   Atom-energia

VÉSZHELYZET, STAGNÁLÁS vagy csak ÖTLETTELENSÉG?

Egynémely gondolat e potenciál víziója és számonkérése körül…
kutatóktól, finanszírozóktól…

Nem hittem volna hogy effélét valaha is leírok. Már hogy egyáltalán a téma közelébe merészkedem. Pláne nem, hogy útmutatásokkal szolgáljak. Hiszen vegyészként a szerves-kémiai reakciók és szintézisek észbontóan színes, elvarázsoló világában, majd az ennek szolgálatában álló kromatográfiás elválasztási-technikákban élve dolgoztam. Tehát nem magkémikusként, akitől esetleg várható lenne hogy e hálátlan terepen zseblámpával világítva kalauzolja a nagyérdeműt. Mi késztet erre?

·     Az a nagyfokú hálátlanság, amivel az atomreaktorokból érkező energiát ördögtől-valónak kiáltják a minden-fórumon elítélő megtagadói (miközben szemrebbenés-nélkül élvezik a felhasználását) egyetlen, komoly kihívást-jelentő hátulütője miatt. Lépten-nyomon pellengérre állítják, kiközösítik, vésztörvényszéket ülnek fölötte. Ismételgetve unásig, hogy a kiégett fűtőelemek elhelyezése – erős és hosszantartó radioaktivitásuk okán – megoldhatatlan kockázati-tényező. Kissé olyan ez, mint a már 70 éves honvédő huszár meghurcolással-egybekötött „demokratikus-indítványú” likvidálási-kísérlete: aki ugyan 55 éven át harcolva sikeresen védte a Hazát, de véres kardja mára szalonképtelen s emiatt most már el kellene őt távolítani még az emlékezetből is, pedig őkelme még jó erőnek örvend s puszta léte is egyfajta garancia.

·     A másik oldalon pedig mintha kissé ötlettelen lenne – úgy 50-60 év óta – a magkémikusi társulat.

Azon, hogy az ELEKTRON-átmenetekkel zajló/operáló szerves-kémiai szintézisek mily óriási fejődésen és diverzifikáción mentek keresztül ugyanezen 50-60 év alatt, elámulhat a résen beleskelődő. S születtek ezekkel párhuzamosan

Ø „soha-nem-volt” intermedierek, mint a

·     karbének (egyszerre elektrofil és nukleofil tulajdonsággal);

·     arynok (lineáris kényszer-geometriát követelő hármas C≡C kötést tartalmazó 6 szénatomos benzolgyűrű, G. Wittig);

·     stabil karbokationok (akár „nem-klasszikusak” is: ahol a C⁺ centrum immár kovalens σ-kötés nélkül, mindössze π-kapcsolattal összetartott/stabilizált [Oláh György]);

·     ylidek (effektív töltés-szeparáció a molekula szomszédos atomjain)

Ø soha nem-képzelt vegyületek

·     „szendvics-komplexek”: (delokalizált [rendszerint aromás] molekulapályák π-jellegű ligandum-kötése átmeneti-fémek d-pályáival, pl. ferrocén)

·     katenánok (ahol a vegyület alkotóinak az összetartozása nem kémiai-kötésen alapul, hanem a topológiai-elrendezés kényszeréből fakad)

Ø soha nem remélt eljárások

·     organo-boron chemistry…[Az áthallásokat kedvelőknek: Ez a kémia-a-kémiában (amely teljesítményéért H. C. Brown 1979-ben Kémiai Nobel-díjat kapott) az 1940-es évek Los Alamosi urándúsítási-programjából nőtt ki, melynek keretén belül illékony urán-vegyület előállítása volt a cél.]

De miért nem történt hasonló virágzás a NUKLEON-átmenetekkel jellemezhető magkémiában? Lehetetlenség, vagy tehetetlenség adja a magyarázatot? Szeretném leszűkíteni itt a kört az első tényező taglalására.

Ha a hasadó-anyagokkal dolgozó atomreaktorok jelenlegi végterméke a humán-orientációs elit verdiktje szerint a sugárzása miatt veszélyes, akkor ez a kémia vád-semleges nyelvére lefordítva ezt jelenti:

·     A jelenlegi „végtermék” olyan további belső-energiával bír,
mely belőle spontán keletkezik.

·     Azaz, kinyerhető lehetne.

CSAKHOGY ERRE MA NINCS MEG A TECHNOLÓGIÁNK.

Nagy-energiájú a sugárzása (emiatt tekintik fokozottan veszélyesnek) ám az viszonylag csekély fluxusú (igen-hosszú felezési-idővel bír), így nem lenne gazdaságos e bomlásra semmiféle elrendezésű „gyárat” építeni. De miért is kellene? Ha egyszer hasad magától, akkor bizonyára másféle, kényszerített-hasadásra is rábírható: amellyel más hasadási-ráta mellett, más sugárzási-erősséggel bomolva, ártalmatlanabb komponensekre hullhat szét – netán még további (ingyen) energiát is adva.

Ezeknek a reakció-lehetőségeknek kellene az előidézhetőségét ill. kiválthatóságát, módozatait és fajtáit, energia-mérlegüket és végtermékeiket tanulmányozni – bátorsággal és áldozatkészséggel párosultan, leleménnyel karöltve. Akképpen ahogyan meglódultak a magkémiai átalakulások ismeretei Röntgen kezdeti felfedezésétől a Curiek munkásságán keresztül, egészen az atombombához vezető útig – majd a megszelídítetten igába-hajtott maghasadás profit-maximalizálásával gyakorlatilag meg is állt. Nem kell hozzá látnoki képesség, hogy abban a szent pillanatban átíródna az atomenergia jelenlegi megítélése, amint a jelenlegi végtermék (a továbbiakban mint közbenső-termék, további hasznos-energia leadása után) veszélytelen anyaggá alakulása (Csipkerózsika-álmából ébredő kutatások eredményeként) megoldást nyerne.

Ez lenne hát a tudományos feladat. (Azután ráugorhatnak megint a kufárok.)

(2018. december 1 .             dr. Fuggerth Endre)

kattintással vissza a Tartalomra