Média-demokrácia és Klíma-színvonal

 

Média-demokrácia és Klíma-színvonal

Az alábbi két írás
[Klímahisztéria, fizika és matematika;   Több mint szkeptikus]
a Demokrata hetilapba íródott,

az ottani „klímavita” kapcsán kibontakozó polémia adalékaként
tisztázni amit csak lehet,

valamint a csapongó gondolatokat abba a mederbe terelni
ahol azok folyama hasznosítható.

Az okait amiért ezen írások OTT nem kaptak megjelenítést
nem kutatjuk, sokfélék lehetnek.

Az ok amiért ITT közzétesszük a következő:

i) A Miskolczi Ferenc válaszcikkében megfogalmazottak napvilágra kell kerüljenek, hiszen a Demokratában már közlést kapott
„A klímaszkeptikusoknak nem jön ki a matek”
cikk éle – bár burkoltan – elsősorban az ő munkája
s annak kicsengése ellen irányul.
Az hogy válaszcikke elkészítésére még bátorítást is kapott
(2022. szept. 9-én Bencsik András főszerkesztőtől) ekképpen

·     „Örömmel veszem hozzászólását a lassan bontakozó vitához,
mivel ez az igen fontos kérdés láthatóan egyre nagyobb figyelmet kap.”

·     „Bár a témában nincs terjedelmi korlát, az élvezhetőség mérete max. Kb 15 ezer karakter. Kép, grafikon, ábra bármi lehet. Ha kell meg is rajzoljuk.”

nekünk is jelzésértékű, hogy ezen tartalom érdeklődésre tarthat számot.
Ezen kívül a méltányosság is azt diktálja,
hogy a vádakkal szemben helyreigazítással élhessen.

ii) A másik írás lelke az érdemi továbblépés felé vezető útra mutatásban lelhető fel.
Az írás első része ugyanakkor abban segít,
hogy a klíma-csúsztatások azok előtt is világossá legyenek
akiknek MF légkörfizikai-megalapozású munkája magaslatai megmászhatatlanok.

2022. 11. 28.   Fuggerth Endre

Klímahisztéria, fizika és matematika 

Amerikából hazalátogatva, s észlelve a Hetesi Zsolt, Németh Zsolt, Ferencz Orsolya és Vörös Tamás (továbbiakban a SZERZŐK) a Demokrata folyóirat 2022. augusztusi számában megjelent „A klíma-szkeptikusoknak nem jön ki a matek” című írását[1], szeretnék ahhoz néhány megjegyzést fűzni. A cím alapján azt remélné az olvasó, hogy a SZERZŐK néhány olyan újabb, a földi klímára vonatkozó kvantitatív tudományos eredménnyel rukkolnak elő, amely ténylegesen kételyoszlató. Sajnos semmi ilyesmiről nincs szó. A cikk semmi egyéb, mint a SZERZŐK megingathatatlan hitének megismételt közlése, az IPCC által formába-öntött propaganda-anyagból vett mazsolázás.

Mint sugárzásátvitellel évtizedek óta foglalkozó fizikus, 2005-ös eredményem publikálása óta a sommásan kétkedőknek elkereszteltek táborába soroltattam, kéretlenül, függetlenül attól hogy ez majdani deklarációk által erény lesz-e avagy kárhozatos bűn. Tekintettel publikációim kidolgozottságára, valamint a mögöttes mérési-adatok tömkelegének aprólékos feldolgozására, a cikk címének nagyképű megfogalmazása alaposan meglepett. Publikált sugárzás átviteli számításaim és a kapcsolatos új planetáris sugárzásfizikai törvények feltárása az utóbbi 15 év során ugyanis semmiféle érdemi kritikát nem kapott; ellenkezőleg: aki belemerészkedett a részleteibe, az elismeréssel szólva fejet hajtott a találtak fölött[2]. Kinyilatkozások azonban voltak csőstül, jobbára abban a szellemben és mélységben [precízebb terminológiával: szellemi-mélységben], amely ezúttal is megmutatta magát. Melyek egyik fémjelzője az a visszatérő számonkérés, hogy vajon miért nem közlöm eredményeimet un. peer-reviewed újságokban (elsikolva afölött hogy ez már több-ízben is megtörtént – dokumentált közlési ellehetetlenítési kísérletek dacára[3]) – miközben maguk képtelenek hasonlónak még az árnyékával is előrukkolni. Ennek tükrében lehet ízlelgetni az alábbi állításukban bújtatottak mélységes hiteltelenségét:

„Miközben a tudományos folyóiratokban, azaz a számok nyelvén egységes az álláspont abban a tekintetben, hogy az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott többletüvegházgáz mennyisége okozza a Föld klímájának melegedését, a „klímatagadók” a tudományos viták terepe, a szaklapok helyett a médiában ismételgetik érveiket. Azokat az érveket, amelyek valódi tudományos viták során már elvéreztek. Finoman szólva sem szerencsés az, ha a laikus közönség előtt úgy tűnik, mintha komoly viták zajlanának a tudományos életben a szén-dioxid szerepéről, holott erről szó sincs. Nem valamiféle véleménydiktatúra okán, hanem azért, mert nem születnek komoly, kritikai szűrőkön átment tudományos cikkek, amelyek képesek volnának megcáfolni a tudományos konszenzust. Magyarul a klímaszkeptikusoknak nem jön ki a matek.”

SZERZŐK nem vesznek tudomást a nemzetközi és hazai szakirodalomban az üvegházhatás mibenlétéről folyó heves tudományos vitáról, illetve ignorálják azt; cikkük mellőz mindennemű ütköztetést ill. egybevetést is; így a cikk vértelen ismételgetés abból a kondérból merítve, amely mögött a természettudományokban az érvényességi-alapot nélkülöző egységes-álláspont igyekszik betölteni a kérlelhetetlenül egyértelmű tartalmú publikációk sajnálatos hiányát. Szarka László akadémikus „A tudomány őszinteségre kötelez” című írásában[4] példákkal is szembesítette a SZERZŐK-et a valós helyzetet felülíró állításaikra vonatkozóan.

SZERZŐK a cikkük címében a velük nem-egyetértők fizikai-matematikai ismereteit kérdőjelezik meg. Ahelyett, hogy a cikk zavaros mondanivalójával, étekül odavetett kiragadott ábráival és számaival foglalkoznék (melyek itt nem-részletezett diszkussziója azok tartalmát több mint kérdőjelessé teszi[5]), táblázatos formában impressziót kínálok néhány számszerű alapvető asztronómiai és globális átlagos klíma-paraméterről, és – összehasonlítás végett – érdeklődéssel várom a matematikában és fizikában ön-deklaráltan járatos SZERZŐK saját eredményei releváns szakmai megjelenítését.

Az F0 napállandó – amint tudjuk – központi szerepet játszik a földi klíma kialakításában. Megtekintésre kínáljuk hát a műholdas alapadatokat mutató és teljesebb képet nyújtó 1. ábrát [6], amely a SZERZŐK vonatkozó ábrájával összevetésben világosan mutatja a műholdas napállandó-adatok szándékos manipulálását. Itt ki kell emelnünk a Föld speciális helyzetére, valamint a fluxus-sűrűség és a hőmérséklet dualitására visszavezethető F0T elméleti napállandó jelentőségét: F0T = 1367,95 Wm-2.

N.B.: jelen írásunkban a sugárzásfizika új törvényeinek részletes ismertetésére nincs mód, ahogyan az egyes paraméterek, kifejezések képleteinek ismertetésére sem. Mindezekbe a [7] hivatkozás kínál mélyebb betekintést.

1. ábra   Harminc év műholdas napállandó méréseinek összefoglalása [6].

Az empirikus rádiószondákból kapott napállandó (kék nyíl) jól egyezik az F0T elméleti értékkel (barna nyíl), továbbá megegyezik a minimális és maximális napállandók átlagával (barna vízszintes vonal), és jól egyezik a földfelszíni merésen alapuló (széles körben használt) ~1368 Wm-2 értékkel. Minthogy F0T nem terhelt kalibrációs hibákkal, így kitűnő jelölt lehet egy hosszú időtartamra vonatkozó valóban állandó referencia napállandó definiálására.

Az 1. táblázatban könnyen megragadható a 3. és 4. oszlopokban szereplő numerikus adatok különbsége. Ami az elmélet és az empirikus (rádiószondás) méréseken alapuló szimulációk csekély eltérése (~2×10-3 % átlagos relatív hiba). Ami ekként jelzésértékű kellene legyen a SZERZŐK nagyvonalú kijelentését illetően, miszerint a rajtuk kívülállóknak hiányos fizikai-matematikai ismeretei lennének. A fentieken érdemes lenne a döntnöki szerep kisajátítására aspirálóknak [8] elgondolkozni.

1. táblázat

Az 1. táblázatban szereplő paraméterek definícióit itt nem közöljük, részletes bemutatásuk immár könyv-alakban is megtapogatható [7]. A 7-11 sorok a Stefan-Boltzmann törvény alapján a fluxusokból számított ekvivalens feketetest hőmérsékleteket tartalmazzák. Vegyük észre, hogy a 11. sorban a valódi empirikus (rádiószondával mért) felszíni sugárzási referencia hőmérséklet tG=268,064 K, és ez az érték majdnem ~2,7 fokkal alacsonyabb, mint az IPCC, NOAA, USST76 stb. energiamérlegekben használt felszínhőmérséklet.

Látható, hogy a 3. oszlopban szereplő elméleti tG felszínhőmérséklet a CO2 mennyiségétől függetlenül egyértelműen kifejezhető különféle elméleti állandókkal, az F0 napállandóval, valamint a felhőtető izotróp felsugárzásával.

A klímarendszerben a CO2 (és egyéb nem-kondenzálódó üvegház gázok) szerepe véleményem szerint kizárólag az, hogy a derült légkörön akadálytalanul áthaladó, a hidrológiai ciklusban részt nem vevő sugárzási fluxust beállítsa az egész rendszer sugárzási egyensúlya által megkövetelt értékre. Ennek egyenes következménye, hogy a rendszerben elnyelt összes infravörös sugárzás egyenlő a felhőzet felfelé és lefelé történő izotróp kisugárzásának összegével.

Az 1. táblázat sugárzási fluxus, és hőmérséklet adatait több ezer rádiószondás felszállásból számított átlagos légköri szerkezetből az irányfüggő spektrális radianciák szimulációjával határoztam meg. A fluxuskomponensek spektrális eloszlását a 2. ábrán mutatom be.


2. ábra   Alapvető spektrális sugárzási fluxusok. Az aktív planetáris felszín sugárzási egyensúlyban van a rendelkezésre álló napsugárzással. Az egész rendszer a légkör tetején sugárzási egyensúlyban van az elnyelt napsugárzással.

Ez az ábra remélhetőleg jobban szemlélteti az átlagos légkör fluxus-szerkezetét, mint a SZERZŐK egyikének (ki tudja milyen légkörre vonatkozó) [1]-be beidézett korábbi ábrája [9]. Látható, hogy tA és tebt hőmérsékletek közel egyelőek, ami a rendszert elhagyó OLRA sugárzás maximális entrópiájára utal. Számításaink szerint az αB Bond-albedó és a rendszer gA normalizált üvegházfaktora gyakorlatilag egyenlő, a relatív eltérés ~0,005 %. Teljesen egyértelmű, hogy a fenti tulajdonságokkal bíró klímarendszer a hidrológiai ciklus révén a CO2-től független stabil sugárzási egyensúlyi állapotban van, amit a bolygó tF=(tG+σ–1/3)/2=273,18K fázishőmérsékletének és a víz hármaspontjának tVÍZ=273,16K majdnem tökéletes egyenlősége igazol.

Nem igazán világos, mit takar a SZERZŐK „klímatagadó” megbélyegzése. Ha ez a klíma változásai ma is megnyilvánuló jelei elvetését jelentené, az rám speciel nem áll. Ha azonban ezt a változást a légköri CO2 szintjének a vitathatatlan megemelkedésével hozzák direkt-összefüggésbe – éspedig önkényesre-fabrikált, használhatatlan klímamodellezgetések végletesen-szóró kimeneteleit szűrve-fölözve IPCC recept szerint – akkor a szemléletek konfrontációja tényleges és erőteljes. Szólamaik ismételgetése szüneteiben SZERZŐK próbaszerűen megkísérelhetnék a kontaktust egy kaotikus dinamikus rendszer általános tulajdonságainak megismerésével, a lokális termodinamikai egyensúly, a Chandrasekhar-féle sugárzási egyensúly, az anizotrópia és a légköri Kirchhoff törvény megértésével...
– Hátha nekik (is) „kijön a matek”.

Rögzíteném hát: SZERZŐK nyilvános, primitív és értelmetlen kirohanása a kétkedők tábora ellen semmivel sem vitte előbbre a tudományt, tökéletes időpocséklásnak minősül, és fölösleges feszültséget generál a témával komolyan foglalkozó kutatók közösségeiben. Ha az IPCC katekizmusa szerint klíma-sakkozók mindenáron a nyilvánosság előtt akarnak pszeudo-matekozni, akkor a közvéleményre gyakorolt bódító hatás prolongálható. Ha viszont alaposságra törekednének, úgy minden tudományterületen meg fogják kapni az igazságkereső szakértőktől a jelen cikkben idézett konkrét kvantitatív tényekhez hasonló válaszokat.

Miskolczi Ferenc

Referenciák:

[1]  https://demokrata.hu/tudomany/a-klimaszkeptikusoknak-nem-jon-ki-a-matek-568565/

[2]  a) Zágoni jelentés (az MTA felkérésére): Miskolczi Ferenc kutatási eredményeinek kritikai vizsgálata Beszámoló jelentés. MTA GGKI, 2010, December 1 – 2011 November 30. https://atlatszo.hu/wp-content/uploads/2012/04/Zagoni_MTA_jelentes-11.pdf;
b) Van Andel elemzése: Note on the Miskolczi Theory. Noor van Andel, Energy & Environment
Vol. 21, No. 4, 2010 277-292pp DOI:10.1260/0958-305X.21.4.277
(https://journals.sagepub.com/doi/10.1260/0958-305X.21.4.277 )

[3]  Az ellehetetlenítés anatómiája: Rehabilitációt 1. lábjegyzet (in E. Htregguf: Utazások a Vízgazda körül (2022 ISBN 978-615-01-4475-7) p401) [online: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/rehabilitaciot.html  (ref.2)]

[4]  Szarka L.: A tudomány őszinteségre kötelez. Demokrata, 26/34 pp50-51 (2022. augusztus 24.)

[5]  Maga a globális felmelegedés szemléltetése ([1] 3. ábra) hamis, amennyiben tekintetbe vesszük hogy a mérőállomások számottevő hányada környezete az idő előrehaladtával a rohamos beépítések következtében elvárosiasodott, azaz a kívánatos helyett a magasabb-hőmérsékletű mikroklímát szondázza.
Kifejtve ld: Connolly R et al. in Research in Astronomy and Astrophysics Vol. 21, No. 6, 2021 doi: 10.1088/1674-4527/21/6/131 ;
magyarul: Geomatikai Közlemények, Vol. 24, pp45-128 (http://geomatika.ggki.hu/kozlemenyek/public/files/homepage/GK_XXIV_1_honlap.pdf )

[6]  Kopp, G., and Lean, J., L., 2011: A new, lower value of total solar irradiance: Evidence and climate significance. Geophysical Research Letters, Vol. 38, L01706,
doi: 10.1029/2010GL045777

[7]  Az Éghajlat Önszabályozása. Miskolczi Ferenc klímaelmélete Héjjas István magyarázataival. (Püski Kiadó, 2021, ISBN 978-963-302-328-0)

[8]  https://hirtv.hu/ahirtvhirei/ferencz-orsolya-eldontott-kerdes-hogy-a-miskolczi-elmelet-nem-helyes-2540247

[9]  Hetesi, Zs., 2017: Néhány megjegyzés a klímaszkepticizmus kapcsán. Magyar Energetika 2017/1, pp18–20 (olvasható: https://vtk.uni-nke.hu/document/vtk-uni-nke-hu/me-klima.original.pdf )


Több mint szkeptikus

( A CO2 lepkevadászoknak nem megy az ÉRTELMEZÉS )

Mióta az éghajlatváltozást mint témát sikerrel becsempészték a köztudatba, azóta a „felvilágosítottak” hatalmas tömegei érzik múlhatatlan feladatuknak hogy beavatkozhassanak.

Tudvalevő (kellene legyen) azonban, hogy a beavatkozás sikerét erősen korlátozhatja, ha a lelkes tömeg félreérti a dolgok állását és mibenlétét. Eklatáns példával emeli ezt irodalmi rangra egy klasszikusunk[1], midőn a felkorbácsolt testületi-érzület által Indiába küldött hajórakománynyi ébresztőóráról ír, amit az ottani álomkór leküzdésére adományozott az izzó segíteni-akarás.

Nos, valahogy így vagyunk ma ezzel a dekarbonizációval is. Huhog sok önjelölt „szakértő”, besorol mögéjük mégtöbb gyorstalpalót végzett ágens[2], s máris feszít délcegen a „konszenzus”.

Magam – kutatói-múltú vegyészként, távol (és távolságot tartva) az egyre csak sokasodó klíma-papi gyülekezettől – nem kívánok ellen-huhogni: a nagy hangzavarban tán meg sem hallanék
a hangom. Viszont szembesíteném a huhogó-társulatot a saját értetlenségével.

I.)

Vegyük ehhez elő egy mostani dorgáló-hangvételű cikkük[3] 3. ábráját, amit kiegészítettem két másik ábra[4] alá-montírozásával [olyan forrásokból amelyek „IPCC kompatibilisek”], hogy láttassam amit ők nem óhajtanak: 1. ábra.

Az 1. ábra felső képe suttogná felénk a rettenetet, amiért a légköri CO2 szintjének a kimutatott emelkedése lenne a felelős. Igenám, de a légköri CO2 koncentráció alakulása [1. ábra középső képe] a mutatott 130+ év alatt sehogyse hozható korrelációba a felette-mutatott hőmérséklet-ingadozásokkal. Amit méginkáb érzékletesebbé tesz az 1. ábra alsó képén az 5-éves átlagolás folytonos-görbéje. Rögzíthetjük ekként: A (pillanatnyilag) értelmezhetetlen hőmérsékleti ugra-bugra mögött vezérlőként nem állhat a légköri CO2 szint egyenletes emelkedése. – Akár antropogén-eredetű az, akár nem. Ezt a (középiskolai-szintű) bizonyítást tehát joggal zárhatjuk ezzel: Quod erat demonstrandum.

1. ábra: A „globális hőmérsékletemelkedés” esete a légköri CO2 szinttel

Most pedig nézzük a verbális megvezetés próbálkozásait:

a) „A klímaszkeptikusoknak nem jön ki a matek” írógárdája ekként indít: [az éghajlatváltozás] „okai azonban sokrétűek és a tudomány olyan mélységeibe vezetnek, ahol a kritikus olvasó megfelelő szakmai ismeretek és adatok hiányában elbizonytalanodhat. Talán eme bizonytalan érzés is teszi, hogy örömmel olvas a laikus érdeklődő szinte minden ismeretterjesztő írást, melynek szakmailag hiteles szerzőjétől segítséget remélhet a probléma megértésében”.

Amiben megfigyelhetjük:

i) Mily odaadó képlékenységgel alakul át a tudomány sokrétűsége iránt érdeklődő
kritikus olvasó nagyhirtelen laikus érdeklődővé,

ii) Hogyan is hajtja ezt a laikussá lefokozott kritikus olvasót a bizonytalan érzés
az örömteli olvasás felé [Ez bizonyára klíma-pszichológiai preambulum kell legyen],

iii) Az ismeretterjesztői írás is szakmailag hiteles ha annak szerzője a huhogók táborából való
– szemben azzal ha „szkeptikus”, mert akkor a hihetőségére más normák vonatkoznak.
Akkor is ha szelíden az 1. ábrán  mutatotthoz hasonlóakkal szembesíti a huhogókat,
de akkor is ha olyan szakcikket publikál[5] amihez a huhogók nem képesek felemelkedni
– rögzítik ezt pamfletjükben lejjebb, azzal a körmönfontsággal amelynek jellemzője
hogy az érvelés a saját farkába harap.

b) Szerepkörük erősítéséül a Kormány gyámolítójának tüntetik fel magukat.
De ennyi nem elég: ellenségként minősítik azokat, akik nem velük huhognak.
Egységes besorolást kap mindenki aki nem velük tarisznyázik, a szkeptikus leminősítéssel.

Amennyiben e tartalom abban a szerencsében részesül hogy eljut Kormány-fülekbe, elmondanám: Mi – akik a huhogók tévedéseit a tudomány zsámolyáról is világosan látjuk – szintén támogatni szeretnénk hazánk Kormányát (mindennemű tolakodás nélkül). Ha mással nem, hát azzal hogy rámutatunk: Melyik az út amelyen elvérezhet az ország – hogy lehetőleg ne lépjenek rá, vagy legalább forduljanak vissza róla még idejében.

II.)

Szégyenletes illogikátlansággal terhes a dekarbonizációs gondolati-közösség[6] egy másik szószólójának a mostani prezentációja is[7], nem is egy helyütt.

Elbódító hatású a bemutató azon ábrája, amelyik az effektív kisugárzási magasság (EEH) emelkedését lenne hivatott alátámasztani. (Nagy kár, hogy az alkotó figyelme megbiccent az összerakásakor, ugyanis a két álló háromszög helyet kellene cseréljen a mondandó érdekében.) Aki az andalító mesét ott lenyelte, az is megrökönyödhetne a folytatáson: az EEH happy-endjébe ugyanis belezavar nemkevés tényező:

a) Az hogy a hűlő-melegedő légtömegek a fajsúlyváltozásuk következtében
akkor is áramlanak és keverednek ha a szélcsend éppen tökéletes,

b) A légkörben mindig jelenlevő vízgőz, amely:

i) A CO2 mennyiségének többszöröseként van ott jelen,

ii) Fázis-átalakulásokon megy át légköri tartózkodása során. Ami:

·    vastagon beleszól a hő-viszonyokba: kicsapódása hőt termel, gázneművé párolgása hőt von el,

·    totális „káoszt” visz az infravörös elnyelési viszonyokba,

·    alkalmasint magába-old a légköri CO2-ből, amely H2CO3-ként már másféle IR aktivitást mutat. [Teszem már magam hozzá az utóbbiakat.]

Tehát mindezt mellőzni kellene hogy a sematikus EEH értelmezés álljon.
Akinek ez megy, az „erősíti a konszenzust” – akinek nem, az viszont „szkeptikus”.

A lehűlés ill. felmelegedés kivédhetetlenségének az eszkalációját sugalló kép (itt 2. ábra) „matekjából” pl. az maradt ki [és e mulasztás miatt áll elő minden kavarodás], hogy ha az energia-input változása Δ nagyságú, akkor a keltett változás attól nem független mértékű: bármilyen mechanizmusokon átívelő is legyen, egy új/másik egyensúlyi-állapot körüli stabilizáció felé halad, a rendszerre-jellemző relaxációs-idővel. Ha ez nem így állna, akkor előbb-utóbb összeütközésbe kerülne az energia-megmaradással, ideológiai-lendületet kínálva ezáltal a sokáig háttérbe szorult perpetuum mobile ágazatnak.

N.B.: azt a dolgozatot viszont [ref.5], amelyik alapállásból efféle peremfeltételek teljesülését megkívánva analizál és építkezik, ez a csámpázva-érvelő tábor lehurrogja, alkotóját kiközösíti, művével együtt igyekszik a tudományon kívülre taszigálni. – Amitől szenved, szótlanul, a Tudomány is.

2. ábra:   Haszpra: Ha a melegedés megindul, akkor a melegedés erősödik.

De igazán figyelemreméltó – ha a helyzet siralmas komolysága engedné, börleszknek mondanám – az, ahogyan az előadó a fenti melegedési-cirkusz bemutatása előtt közvetlenül ezt a mondatot komolykodja elő [38:15-től a videóban, frissebb jégkori mérések eredményeinek engedve[8]]: „Bizony, az üvegházhatású gázok koncentráció-változása picit késik a hőmérséklethez képest, tehát nem lehet oka a hőmérsékletváltozásnak; ez inkább lehet valamiféle következmény.” Magyarul: Rögzítette a folyamatok IPCC-mitológiával ELLENTÉTES zajlását (miközben az oltárán hitet tesz): Nem a légköri CO2 rángatja a hőmérsékletet. – Hipnózisban tette-e vagy valami itt ki nem mondható defektus gátolta abban hogy ezt észlelje, nem tudni; lényeg az, hogy mint elhajított kő haladt tovább…

- - - - - - - - - - - - - - -

Hát velük szemben állunk itt mi, csöndesen.

…És csak nyelek nagyokat, midőn az archívumomban kotorászva ilyenekre bukkanok, 2015/2016-ból, mint a Fenntartható Fejlődési Célokban megjelölt legfontosabb cél: „Védeni, visszaállítani és előmozdítani a földi ökoszisztémák fenntartható használatát, fenntarthatóan kezelni az erdőket, leküzdeni az elsivatagosodást, valamint megfékezni és visszafordítani a talaj leromlását és a biológiai sokféleség csökkenését.”[9] Tapintható a szövegezésben a légköri CO2 említése üdvös hiánya.
Viszont kiemelném ezen megállapításokat ugyanonnan: „új megközelítésre van szükség”; „A talaj problémáit éveken keresztül figyelmen kívül hagyták a fenntartható fejlődésről szóló tárgyalások során, fontos azonban hangsúlyozni annak központi szerepét, mely megoldást nyújthat több más kihívás kezelésére is.”   

Pontosan ezeket kínálja a Vízgazda-rendszer[10] Új megközelítése. – Amire máig nincs „vevő”.

Meglepően cseng össze a fenti célokkal egy ex-CIA ügynök kijelentése, miszerint „a vizes élőhelyek lebetonozása, vagy a talajvíz „véletlen” mérgezése, olyan növényvédő szerek és műtrágyák használata által amelyek átlépték az „elővigyázatossági elv” integritását, végső soron olyan éghajlati katasztrófákhoz vezet amelyek emberi, nem pedig isteni cselekedetek”[11]. Az illetőt, mi se természetesebb, inkompetensnek bélyegezték összeesküvés-elmélet alapján. Meg is halt szegény 69 évesen 2021-ben, „Covidban”, rögtön azután hogy belekezdett az oltás-ellenes kampányába[12]. Bizony mondom, nyugtalanító, mikor – jobb híján – egy spionnal kényszerül az ember „egy húron pendülni”…

De említhetném itt a Vízügy vészsikolyát is, mikoron a VGT3-hoz javaslatokat kért: „Miután a klímaváltozás hatásainak kb. NYOLCVAN SZÁZALÉKA vízzel, vízen keresztül és víz által manifesztálódik, a fenntartható vízgazdálkodás, vizeink védelme az emberiség és életfenntartó ökoszisztémái fenntarthatóságának kulcskérdése”[13]. Megint sehol a légköri CO2, pedig a klímaváltozás körül folyik a nagybani töprengés. Az viszont biztos, hogy ha valamit tenni kell, akkor azt a 80% körül kell, nem pedig a 20%-on belül keresgélni: hova bújt el ott az ominózus CO2 probléma?

Ami pedig a nehéz és felelősségteljes kormányzati-döntések akadályoztatása gálánsan felénk-hajított vádját illeti, szembesíteném a vádlókat itt két konkrétummal:

i) Tudják-e számításokkal igazolni, hogy a napelem-parkokkal megtermelt elektromos-energia rendszerbe-ágaztatása problémamentes ha a termelési-kapacitás fokozódik?

Mert a „szkeptikus” Petz Ernő világosan igazolta az ellenkezőjét.[14]

ii) Tudnak-e ezek után mondani BÁRMIT is arról, hogy akkor most mi legyen a hatalmas költségekkel létrehozott napelem-parkokkal? Mert a VGT3-hoz benyújtott javaslatom[15] kínál erre lehetőséget. Az ellátó-rendszer borulását ill. szabályozási-nehézségeket okozó napelem-termelte tárolhatatlan áram hálózatba-táplálás helyett azonnali, eseti felhasználásra való.
De hol? Ha rendszer-összefüggésekben gondolkodunk, nem nehéz rájönni hogy a termelés maximuma arra a napsütéses időszakra esik amikor a nyári aszály is tetőzik. A szinkronitás tehát tálcán kínálja a célzott és célszerű felhasználást: Víz kiemelés és továbbítás gravitáció ellenében, a folyamoktól távolabb levő szárazabb tájak talajainak vízhiány-pótlására.

Így működik az a fundamentális szkepticizmus, amely [többrétű Vízgazdai összefüggés folyományaként – a beidegzett régebbi vízügyes gyakorlatokkal szemben] még a nagybani öntözés hagyományos-elrendezése restaurálásának a veszélyeire sem rest figyelmeztetni.[16]

Ha egyetlen mondatba kellene sűrítenem miért is káros ez a félremagyarázott IPCC klímahisztéria, így summáznám: A felesleges és egyben kivihetetlen dekarbonizációs törekvések elveszik a forrásokat és a levegőt azon problémák megoldása elől, amelyek orvosolatlanul tényleges klímaeffektusokhoz vezetnek, ám amelyek alkalmas orvoslására időben megszületett a Vízgazda-rendszer. De ez nem képes teret nyerni míg a figyelem megoszlik, pláne ha az a híg sztratoszférában koslatva szünettelen az ártatlan CO2 után lohol.

Nem pusztán kritikával házalok tehát: Építő-jellegű megoldásokhoz kérnénk az IPCC bűvöletébe esettek ocsúdását és figyelmét, „Több mint szkeptikus: KÉMIKUS” jeligére.

2022. 10. 30.        Fuggerth Endre

kattintással vissza a Tartalomra

[1] Rejtő Jenő: A szőke ciklon

[4] Középső kép: Antarktiszi jégtakaróból származó CO2 értékek adatbázisából képezve,

alsó kép: . J. Hansen, M. Sato, R. Ruedy: Global Temperature Update Through 2012 (http://www.columbia.edu/~jeh1/mailings/2013/20130115_Temperature2012.pdf )

[5] Miskolczi Ferenc: The Greenhouse Effect and the Infrared Radiative Structure of the Earth's Atmosphere Development in Earth Science Vol.2, 2014 31-52pp (https://www.researchgate.net/publication/268507883_The_Greenhouse_Effect_and_the_Infrared_Radiative_Structure_of_the_Earth's_Atmosphere )

[6] Megalakult hazánkban is a szerve: HuPCC (https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/hupcc.html )

[7] Haszpra László (Atomki): Üvegházban élünk [Kutatók éjszakája 2022-09-30] (https://www.youtube.com/watch?v=dVGGgkcHIVo )

[8] CO2 Bújócska 24. ábra (497p) in Htregguf: Utazások a Vízgazda körül (2022 ISBN 978-615-01-4475-7)
(20. ábra: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/co2-bujocska.html )

[10] Eautarcie  Országh József: A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) ISBN 978-963-88213-7-9)

[15] Terv-javaslat – OVF fogadtatása ismeretlen.
Publikusan elérhető könyvben (pp32-49 a már jelzett Utazások a Vízgazda körül c. kötetben)
és online (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/terv-javaslat.html )

[16] Öntözés (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/ontozes.html )
[Szintén olvasható az Utazások a Vízgazda körül c. kötetben.]


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)