HITEL

HITEL:  Hittel  vagy  Háttal

Hol áll ma a Tudomány hitele?

Rég esedékes gondolataim tömörítem alább.

Az apropó: Nagy Sándor írása (amely immár az X-edik bágyadtan-vizitált kűr Miskolczi Ferenc eredménye és annak fogadtatása körül) utolsó, általánosítóbb kicsengése: „…az általam oly sok időn át igen nagyra becsült tudomány mintha kezdené elveszíteni hitelességét. Pedig ha elveszti, akkor vége a világnak…”

Tennem kell e szolgálatot akkor is, ha az látszólag kivezet a honlap alap-témaköréből.

Mert a (kimondott) Igazság és a (tesztelt) Hitelesség nélkül semmiféle Realista álláspont nem tartható.

A felvetés már régóta keresi bennem a kiutat; legutóbb egy polémia mellékszálaként így fogalmaztam meg: „Latolgatom, vajon eljött-e már a pillanat arra, hogy javasoljam annak a barátságos mérlegelését…: MERRE is tart a tudomány? Alkotnak-e ott bármit is – cikkek garmadáján túl? A tudás duplázódik-e egyre gyorsabban, avagy a sületlenség hatványozódik mértéktelenül?”

Tétel: A Tudomány Hitelességének a megkérdőjelezése
lassanként bátor állításba válthat át.

1.) A „publikációs-nyomás” (azaz: termelj mihamar minél több cikket) az Érték rovására megy (azaz: szemét-termelésbe vált át a tudományos tevékenység).

Ez nem is lehet másként, hiszen ha a bevitt (kutatási) energia korábbi szintjéről a zéró felé közelít, úgy a kihozatal korlátai is arányosítva adottak. Máskülönben a perpetuum mobile működő tudományos-modellje állna elő.

2.) Az Érték-csökkentek közt már testvér a selejt, valamint pozitív-diszkriminációval fogadott az érték-nélküliség.

[E következmény érvényességi-hatósugara túlnő a tudományos-közléseken; társadalmi-vetületeivel ma már nap mint nap találkozunk.]

3.) A publikációs-nyomás hatására létrejött Érték-nélküli dolgozat egyedüli hitelessége pedig abban áll hogy jelzi: a tudomány igényére számot-tartó termék már nem Tudomány.

A Tétel ezzel bizonyítást is nyert.

Folyományok:

A.) Amíg a tudományos-elismerés és megbecsültség mértéke kizárólag az egyed publikáció-száma, addig csupán a publikációs-nyomás fog növekedni (minden határon túl).

Mivel effektíve minden homokszem egyedileg is (szeletelve is) „kutatható”, ezen végtelenség primitív kínálatával a publikációk felfutási lehetősége automatikusan adott. Ezekhez új folyóiratok keletkezése asszisztál, újabb felkapaszkodó gárdáknak teremtve a semmiből azonnal respektábilis pozíciókat.

B.) Ebben a tolongásban éppen az Értékes az ami garantáltan elvész, mert elmerül.

Ugyanis a ritkásabban manifesztálódó Érték időbeli megjelenése meglehetősen egyedi és egyszeri, s a hamarjában ráhordott vagonnyi pelyva nyomban eltemeti.

De ennek elébe vághat az az előzékenység, amely által az új gárdák bírálói-hozzáértése segédletével az Érték elkerüli az eltemetődést megelőző megjelenés röpke fázisát.

C.) Az értéktelent garmadával termelő – akkor is, ha valaha tudósi-kvalitással bírt – sokkal inkább kulimunkás, mint a Természet titkait gonddal fürkésző kutató.

D.) Ha a Tartalom helyett a publikáció-szám a mérce amely mentén „épül” az Akadémia, akkor ez a testület mindössze a szellemi-kulimunkások szakszervezete dicsfényébe öltözhet, előbb-utóbb előnytelen jelentés-módosulást hozva az intézmény mindenkori megítélésében is.

E.) Fentebbiek által vész el nemcsak a tudomány hitelessége [ld. Tétel, fentebb], de a tudósok hitele is, nem is beszélve az áldozatokkal megteremtett Akadémia respektusáról.

Nyílt-sisakos kétkedőknek mindezekhez 2 lábazati-pillért is kínálok:

I.) Felülnézeti-alulnézetből:

Egy Nobel-díjas fizikus nyilatkozatából: „I wouldn't be productive enough for today's academic system” [Nem lennék elég produktív a mai akadémiai-rendszernek.]

Parányival részletesebben:

az eredeti interjúból:

„Peter Higgs, the British physicist who gave his name to the Higgs boson, believes no university would employ him in today's academic system because he would not be considered "productive" enough.

The emeritus professor at Edinburgh University… published fewer than 10 papers after his groundbreaking work, which identified the mechanism by which subatomic material acquires mass, was published in 1964.

He doubts a similar breakthrough could be achieved in today's academic culture, because of the expectations on academics to collaborate and keep churning out papers. He said: "It's difficult to imagine how I would ever have enough peace and quiet in the present sort of climate to do what I did in 1964."

Speaking to the Guardian en route to Stockholm to receive the 2013 Nobel prize for science, Higgs, 84, said he would almost certainly have been sacked had he not been nominated for the Nobel in 1980.”

magyarításban:

Peter Higgs angol fizikus, kinek a nevét viseli a Higgs boson [elemi részecske], úgy véli egyetlen mai egyetem sem alkalmazná őt, arra alapozva az elutasítást miszerint „nem eléggé produktív”.

Az Edinburghi egyetem emeritus-professzora… 10-nél kevesebb publikációt számlál 1964 óta, mikoris áttörő munkájában közzétette azt a mechanizmust, mely által a szub-atomos részecskék tömegre tesznek szert.

Kételyeit fejezi ki azirányban hogy hasonló áttörés előállhatna a jelen akadémiai szerkezet mellett, ahol az elvárások prioritása a team-szerkezet és a publikáció-gyártás. Elmondása szerint: „Nehéz elképzelni is, honnan a csudából adódna ma az a csend és nyugalom, amely az 1964-es eredményhez vezető elmélyült munkához volt szükséges.”

Útban a 2013. évi fizikai Nobel-díj átvételére, a 84 éves Higgs elmesélte a Guardian-nak, hogy minden bizonnyal az eltessékelés várt volna rá az egyetemen, ha nem fut be már 1980-ban [! máshonnan !] a nevezése a legmagasabb tudományos díjra.

II.) Alulnézeti-felülemelkedéssel:

„Kiválóságaink” Ki-a valóságban? célzatú megszondázása:

„A Publikációból származó Presztízs, a Hatalom és a Tudás összefüggései...”

Előzetesen is utólagos elnézését kell kérjem a nevesített prominensnek, merthogy esete távolról sem egyedülálló hazai-viszonylatban – ám reprezentánsként egy másik-egybeesés folytán rá kellett essen a választás.

Dég,   2020. február 3.     Fuggerth Endre

kattintással vissza a Tartalomra