al-Klímia
Útmutató
Földhöz-ragadt Galaktikus-stopposoknak,
Pierrehumbert nyomán
Egy
vállalkozás során[1] – hol is idegen
területre kellett merészkedjek, mind ismeretekért mind cáfolatokért – jobbnak
láttam ha a véleményalkotás tárgyi-biztonságát növelendő átrágom magam egy
vaskos könyvön. A rágcsálás során – a rengeteg ismétlés, csont és mócsing
között – találtam néhány olyan megbúvó ám üde elszólást, amelyeket ezúton
osztanék meg azokkal az érdeklődőkkel, akik a Klímaprognózis Pillérei alatt nagy tanácstalansággal álldogálva ezt
kérdezgetik halkan önmaguktól: Vajon csak én lennék annyira balga hogy egy kukkot
sem értek az egészből?
A könyv[2] alapműnek
tekintett a területen. Bizonyos helyeken kifejezetten olvasmányos. Meglátszik
rajta a nyelvész-feleség[3] háttérsegítsége.
Az igényes szóválaszték nemcsak szöveg-pontosító, de varázzsal is bír:
o episodically (epizodikusan,
nem pedig: irregularly/rendszertelenül;
sporadically/szórványosan; periodically/időszakosan; occasionally/alkalmilag; fitfully/szeszélyesen)
o refugia (~biztonságos/zavartalan
végső menedék)
o miniscule (~csöppnyi,
kicsinyített mása vminek, [eredetileg minuscule (-cule
kicsinyítő-képzővel a minus-ból)
amely az idők során a pontosítóbb mini-
előtaggal helyettesítődött (mindazonáltal megőrizte az s-hangot)], nem pedig small/little/tiny: kicsi/apró; puny/parányi)
o corollary (nem
pedig consequence, result, conclusion)
o pithy (tömör
ám erőteljes [nyelvi/stílusbeli kifejezés], ~velős)…
Az
anyag maga egy többmenetes hatalmas birkózás az ismeretlennel. Mely során bevetésre
kerülnek a fizika számos területéről a nehézütegek is, némiképp leszűkítve az
olvasótábort azokra az elrettenthetetlenekre, akik vállalják a nehezített
terepen is a végig-bakancsolást, s azokra a fürkészekre, akik inkább röppenve
átlépnek ezek fölött (hitelt
adva eközben a munkás részleteknek) csak hogy a gyorsabb haladás által
pergőbbé vált történetben észlelhetőbbé válhassanak a ki-nemdolgozott
jelenetsorok. Melyek esetleges dominanciája nem válik előnyére az előadott
történetnek. Alább tehát ezekre a „jelenet-sorokra” összpontosítva, mutatok
belőlük egy csokornyit; döntse el azután ki-ki, hogy ez mire is elég.
1.)
Kezdjük
valami konkrétan megfoghatóval (p423):
Continental configuration can strongly affect the weathering rate,
because the size and placement of continents affects how much of the global
precipitation falls on land and sustains continental weathering.
|
A
kontinensek elhelyezkedése rendkívüli mértékben befolyásolja az esők általi
eróziós folyamatokat.* Ugyanis mind méretük mind
elhelyezkedésük hatással van arra, hogy a globális csapadék hányadrésze hull
a szárazulatra, fenntartani a kontinentális eróziót.
|
* Pierrehumbert könyve kontextusában ennek
az eróziónak az említése (weathering)
szorosan egy speciális reakcióhoz kötődik: a szilikátos-kőzetek
karbonátos-kőzetekké alakulásához, az eső-közvetítette légköri CO2
által (silicate weathering) Bővebben
erről a könyv 12. oldali lábjegyzete szól (Urey
reactions):
„The reactions are named after
the University of Chicago geochemist Harold
Urey, who discussed them in a 1952 book called The Planets: Their Origin and Development. Although modern science
was made aware of the importance of these reactions through Urey’s work, the
reactions were first introduced by the French chemist and metallurgist J.J.
Ebelman more than a century earlier. Ebelman also introduced the notion that
the silicate/carbonate reactions play an important role in determining
atmospheric CO2 and hence Earth’s climate. Similar ideas were
independently rediscovered by the Swedish geochemist A.G Hogbom in 1894, and
then finally by Urey. For more details of the history see Berner (1996) Geochim Cosmochim Acta 60.”
Nem csoda, hiszen
őkelme (táv)cső-látásakor (ha csak lehet) a CO2 áll a célkeresztben.
Egy
nyitottabb elme viszont akár arra is ragadtathatná magát, hogy a változó
eső-térképekhez egyéb makroszkopikus jelenségek változásait is társítsa, de
legalábbis a hozzárendelhetőségek felől elgondolkodjon. S talán ezzel a
hevenyészett nyitással máris közelebb kerülnénk ahhoz, hogy rátapinthassunk a (mostani)
változások okaira.
Már
amiatt is, mert az Urey-reakció rendkívül
lassú valami[4]. Így míg valaki
az évmilliók alatt előállható változásokat szeretné megfigyelni, azalatt
esernyőjét százszor is tönkreteheti a rázúduló égi-áldás. Mihelyst pedig az
Élet megszületik az addig élettelen Földön (kiváltképp a szárazföldi
növényvilág), azon nyomban jóval szélesebb-skálájú eseményeket befolyásol a
rituális esőzés, melyek nyomán az előálló hatások/jelenségek nemcsak gyorsabbak
de méreteikben is jelentősebbek, mint az ugyanazon idő alatt bekövetkező (nemcsak
természetében de idő-léptékében is) geológiai szilikátos-erózió. Ha pedig
valaki a már élettel-teli bolygó klímája alakulásának szenteli a figyelmét,
akkor az utóbbira koncentrálni az előbbiek helyett nem az a figyelem, ami
paritást tartana a reáliákkal.
Ha
pedig egy további bátor elme ezek után azzal állna elő, hogy (fix kontinentális
arculat mellett) a kontinensekbe vágott szélcsatornák és megváltozott légnedvesség-tartalmú
területek
·
mint erdőirtások,
·
kopaszra-szántott mezőgazdasági területek,
·
lecsapolt vizes-élőhelyek,
·
beton-silójú ipari-parkok,
·
elburjánzó városiasodás,
analóg
módon befolyásolhatják a globális esőtérképet, akkor eljuthatunk oda, hogy a
nagybani táj-átalakító szerepünket és az ehhez kötött tevékenységeinket
kezdhetjük el vád alá helyezni, revideálni, megfelelő ellenlépések megtételén
gondolkodni. – S ha komolyan gondoljuk a dolgot: azokat meg is valósítani. [Erőltetett-ütemű
Klíma-vészforgatókönyvek szülése és végrehajtásának elrendelése helyett.]
Mindezeket
a magától-érthetőségeket persze nem kérhetem számon Pierrehumberttől (nem is tér ki rájuk), ám sokkal inkább lenne ez
tehető azoktól, akik egyedüli feladatuknak a riogatást tekintik, s állandóan
egy fantom-ellenségre mutogatva arra bíztatnak minden rettegésbe-hajszolt
polgárt, hogy „oda lőjenek” – miközben a nyitott kapukon[5] még bepillantani
is óvakodnak, tenni az ottani valós problémákkal[6] szemben pedig
éppenséggel semmit.
Pierrehumbert ugyanis a szférák
fenséges zenéjére fülel. Így tőle semmi súlyos számon nem kérhető. Ugyanis,
mihelyst egy kardinális csomóponthoz érkezik a Föld jelenkori-vonatkozásában,
azonnal átugrik más planétákra, vagy az időskálán lép egy hatalmasat, s
folytatja eszmefuttatásait azokra vonatkozólag. A Planetáris Klimatológia cím fedezékéből téve mindez korrekt, s a
lenyűgözött Olvasó vele száguldhat annak hipotetizálása körül, milyen is lehet
a klíma és légkör azokon a roastereken,
ahol a hőmérséklet oly magas, hogy a Földön kvarcot alkotó SiO2 is ott
már gázállapotban vár a belélegzésre…
2.)
Sajnos,
mielőtt a kontinentális-konfigurációk klíma-következményei körül bármi is
tisztázódhatna, felhősödés köszönt a planetáris témára, több tájék felől is. Először az erőviszonyok nagyságának a játéka
felől (p263):
Clouds, in their
many and varied manifestations, pose one of the greatest challenges to the
understanding of Earth and planetary climate.
On Earth, water
clouds reflect a great deal of sunlight but also have a considerable
greenhouse effect.
The net cloud
effect is a fairly small residual of two large and uncertain terms, and the
way the two effects play out against each other plays a central role in
climate change problems extending from the Early Earth to Cretaceous Warmth,
to ice ages, to global warming, and the distant-future fate of our climate.
|
A
felhők, a maguk rendkívül változatos formáikban, adják a legnagyobb kihívást,
hogy megérthessük a Föld vagy bármely planéta klímáját.
A
Földi víz-felhők rengeteg napsugárzást tükröznek vissza, miközben jelentékeny
üvegház-hatással is bírnak.
A
nettó felhő-hatás a két hatalmas ellentétes effektus játékából eredően egy
meglehetősen aprócska tétel, s a módozatok ahogyan a nagyok egymás elleni
játéka alakul, központi szereppel bír mindazon klímaváltozási-folyamatban
amelyek már lezajlódtak (korai-Föld, Kréta-kori felmelegedés, jégkorszakok),
s amelyek még előttünk állnak.
|
Szemléletes
áttétellel: Az elefántok viadalában kellene megtippelnünk egy ott sündörgő
hangya túlélési-esélyeit – pusztán arra támaszkodva hogy hangyák bizony ma is
léteznek.
Csupán
egy halk köhintéssel jelezném az áttekintés eme korai stádiumában az Olvasó
felé: Esett-e ebben a centrálisságot sugalló passzusban bármi szó is a CO2-ről?
– Persze, persze, ez még nem perdöntő: amellett tudjuk, léteznek
fedett-ügynökök is.
3.)
Másodjára
a méretbeli
irtózatos különbségek felől jelentkezik komoly felhősödés (p264):
Regardless of
whether clouds exert a greenhouse effect by scattering or by the conventional
absorption/emission process, the cross-cutting issue is that clouds affect
the incoming and outgoing part of the planet’s radiation budget in large but
opposing ways.
Clouds always
reflect some incoming stellar radiation, and clouds at appreciable heights
above the surface almost invariably reduce the outgoing infrared radiation.
It will turn out
that the net radiative effects of clouds are highly sensitive to the size of
the particles of which they are composed.
This leads to
the disconcerting conclusion that the climate of an object as large as an
entire planet can be strongly affected by poorly-understood processes
happening on the scale of a few micrometers.”
|
Függetlenül
attól hogy az üvegházhatást a felhők a sugárzás szóródása illetőleg az
abszorpció/emisszió szokásos folyamatai által keltik, a húsbavágó vetülete
az, hogy befolyásolják a bolygó sugárzási-mérlegét mind a bejövő mind a
kimenő oldalról, mégpedig nagymértékben ám egymással ellentétesen.
A
felhők mindig visszatükrözik a bejövő-sugárzás bizonyos hányadát, míg adott
magasság feletti felhők csaknem egyöntetűen csökkentik a kijutó infravörös
sugárzást.
Valójában,
a felhők nettó hatása a sugárzásra rendkívüli mértékben függ a felhőt
aktuálisan alkotó részecskék nagyságától/méretétől.
Ami
egyenesen vezet ahhoz a nyugtalanító következtetéshez, hogy egy planéta
nagyságú objektum klímája alakításában rendkívüli-horderejű a szerepe azoknak
a távolról sem ismert folyamatoknak, amelyben a meghatározó-történések a
mikrométer-tartományban zajlanak.
|
Ha
továbbra is az elefántos-áttételben értelmezzük a tisztánlátáshoz szükséges
felmerülő nehézségeket, akkor most az elefánttest molekulái máig-ismeretlen
kölcsönhatásaiból kellene tudnunk levezetni egy-egy bődülés, toppantás, dühödt
agyar-csavarintás bekövetkeztének a pillanatát, intenzitását, eredményét. [A mű
sugallata szerint ez nem lehetetlen.]
4.)
Ha
mindezektől nem lenne még eléggé felhős a célbavett Klímajóslati-kilátás, akkor
a maradék derült részekre a szóródás fontossága irányából borul
további komolyabb árnyék (p264):
Scattering
calculations play a critical role not only in determining planetary radiation
balance, but also in interpreting a wide range of observations of the Earth,
Solar System planets, and extrasolar planets.
There is no
doubt that if justice were to be served (and the reader had unlimited time)
scattering should be given a treatment at least as in-depth as that which we
have accorded to purely absorbing/emitting atmospheres.
|
A
szóródás kalkulálhatósága nemcsak a planetáris sugárzási-egyenlegre nézvést
bír kritikus fontossággal, hanem számos egyéb, a Földre, Naprendszerünkre,
távolabbi planétákra vonatkozó megfigyelések interpretálásában is.
Kétség
nem férhet hozzá és nem csupán a fair-play követelné meg (ám az Olvasótól is
végtelen időt igényelne), de a szóródás legalább olyan mélységű és alapos
tárgyalást kellene kapjon, mint amilyennel jelenleg a tisztán abszorp-ciós/emissziós
légköri-folyamatok bírnak.
|
Vagyis
– könyvelői-hasonlattal – az abszoptívák és emittanciák csupán a fél-oldalt
mutatják; a teljes egyenleg csakis a szóródások bekalkulásával lehetne pontos.
Ez a fajta re-kalkulus azonban mindeddig hiányzik, a legaprólékosabban dolgozó modellező-műhelyekből
is. Emiatt, az onnan származó legfájintosabb modellek is legfeljebb azzal a
papírlappal állnák ki a versenyt, amelynek csak egy oldala van. A
virtuális-valóságban persze ennyi is elég lehet.
5.)
A szóródás
nyitott sebét Szerző többet nem is
kapargatja, visszatér a felhők közé, hátha ott némi rend vágható (p304):
The effect of
clouds on the water-vapor runaway greenhouse represents one of the most
vexing and important unresolved issues in planetary climate.
The observed
behavior of Earth clouds can provide little guidance as to cloud effects in a
much warmer atmosphere in which water vapor is the dominant component.
Given the
availability of water throughout the depth of the atmosphere, and how little
water it takes to make a highly reflective cloud, it seems almost inevitable
that the albedo will become very high.
There is no
simple physics, however, that can be employed to estimate the fraction of the
atmosphere which will be cloudy; this is an intrinsically dynamical question.
High clouds can
also reduce the OLR, however, which has the potential to offset the albedo
effect.
|
A
felhők szerepe a vízgőzre-alapozott elszabadult üvegházhatásban egyike a
legnyugtalanítóbb fontos és tisztázatlan kérdésnek a planetáris klíma
területén.
A
Föld felhőinek megfigyelt viselkedése csekély útmutatással szolgál, ami az
általuk előidézett hatásokat illeti egy jóval melegebb légkörben, amelyben a
vízgőz a domináns elem.
Hiszen
a víz a légkör minden szintjén jelen van, s rendkívül csekély mennyiségű
vízből is képződhet erős reflektivitással bíró felhőzet, ami
elkerülhetetlenül vezethet igen magas albedo (~sugárzási-árnyékolás)
értékhez.
Ugyanakkor,
egyelőre nem létezik alkalmazható fizika annak megbecslésére, hányadrésze
lesz a légkörnek felhős – már amiatt sem, mert ezt még a történések belső
dinamikája is bonyolítja.
A
magaslati felhők, adott esetben, csökkenthetik az OLR-t is (kimenő
IR-sugárzás), ezáltal
viszont tompítódik maga az albedo okozta effektus.
|
A
rendrakásnak itt mindössze egyetlen akadálya merül fel: A feladathoz „egyelőre nem létezik alkalmazható fizika”
– mely mögött, nehezítésül, a ki-nemiktatható dinamika is ott áll a sorban. S
csupán érintőlegesen jelezve, hogy magaslati-felhők esetén (adott esetben)
fordított hatást kell számításba venni. Ha ehhez hozzávesszük azt a nem-ritka
lehetőséget is, hogy a szelek játékaként egy adott terület fölött egy-időben
lehet alacsonyan-elhelyezkedő és magaslati felhő is, akkor az eddigi
hol-egyenes hol-fordított felhő-effektusokhoz jön még a kettős-tükrözés
trükkjéből adódó számolnivaló.
6.)
Ott
ahol ennyi minden tisztázatlan tornyosul, már nem sokat ronthat a helyzeten a
következő részlet (p509):
One cannot in
general, however, infer that a moist atmosphere will tend to transport heat
more rapidly than a dry atmosphere, because the resolution of that issue
requires one to know how the presence of moisture affects the typical wind
speed and spatial scale of the eddies.
In fact, the
partitioning of heat transport between latent and sensible forms is currently
a subject of very active research, and is likely to remain so for a long
time.
|
Nem
lehet azonban semmit arra alapozni hogy a nedves légkör gyorsabban szállítja
a hőt mint a száraz mindaddig, amíg nem tisztázott: hogyan is alakítja a
jelenlevő nedvesség a szélsebességet, és a légörvények térbeli eloszlását.
Tényszerű,
hogy a hő-szállítás megoszlása a látens és az érzékelhető formák között
jelenleg nagyon aktív kutatás tárgya, és valószínűleg az marad még igen
sokáig.
|
Ahol
a biztos csupán annyi, hogy ezen részletkérdés körüli kutatások minden
valószínűség szerint a végtelenbe nyúlnak – míg a kifejtett aktivitás és a
célirányos-hozadék közti összefüggés jellegének még az említése is elsikkad.
7.)
Majd
merész kísérlet történik valami konkrétum felmutatására e köd-uralta párázatból
– ha másutt nem, hát a szélsőségesen elszabadulható fenyegetések terén (p519):
Throughout this
book, we have seen that water vapor feedback, and analogous feedback due to
other radiatively-active condensable substances, has an important bearing on
planetary climate.
In the extreme,
this includes the runaway greenhouse phenomenon.
In the models of
water vapor feedback we have discussed, it has been assumed that the relative
humidity is a known constant, since that is essentially the best one can do
without bringing in dynamics.
In reality,
relative humidity is a dynamically controlled quantity of considerable
subtlety.
|
Nyomon-követhető
az egész könyvön át, hogy a vízgőznek, hozzávéve minden kondenzálódó IR-aktív légköri-anyag hozzájáruló
visszacsa-tolását, fontos szerepe van az éghajlat alakításában.
Szélsőséges
esetben ez magában foglalja az elszabaduló üvegházhatást is.
Az
eddig diszkutált visszacsatolási-modellek rendre fixált relatív-nedvesség (RH) értékekkel dolgoztak, hiszen ez az
egyetlen opció amivel a dinamika behozatala nélkül lehet számolgatni.
A
valóságban azonban az RH értéke egy
rendkívüli finom-hangolás következtében előálló dinamikusan változó mennyiség.
|
Csakhogy
a köd itt is előbb zárul mint a kép tisztul. A modellezgetések fix RH-értékeinek ugyanis köze nincs a
valósághoz, merthogy az RH dinamikusan változik (térben is,
időben is), mégpedig igencsak „finoman-hangoltan”. Hogy e két antagonista
véglet közé bogozható-e valahais hídféleség, afölött hadd ne kelljen nekem
kimondanom a végszót.
8.)
Talán
respektálva hogy nem térhet ki a tájékot uraló többrendbeli köd jelenlétének az
elismerése elől, Szerző alább
sűrítetten figyelmeztet arra, hogy az ebből adódó konkrétum-hiány nem az ő
tudományos megközelítésének a fogyatékossága, hanem az ellehetetlenülés minden
ódiuma egyedül a fránya felhők nyakába varrandó (p520):
Because clouds
form in air that becomes saturated, the cloud formation process is subject to
all the same dynamical influences as water vapor, and is impossible to treat
without bringing in dynamics.
The cloud
problem is more challenging than water vapor in general, because it is
controlled by the extreme tail of the humidity distribution that brings it
near saturation, and developing theories for extreme and sparse events is
intrinsically difficult.
On top of that,
the processes that dissipate clouds, as well as those that govern their
longwave and shortwave radiative effects, are affected by microphysical
processes happening on time scales of minutes and spatial scales down to a
few microns.
It is no wonder
that clouds have proved the chief impediment to quantitative calculations of
planetary climate.
|
Mivel
a felhők abban a levegőben formálódnak amely vízgőzre nézve telítetté válik,
a felhőképződés folyamatát ugyanolyan dinamikus hatások vezérlik mint a
vízgőzét, miáltal a dinamika behozatala elkerülhetetlen.
A
felhő-képződés problémája ugyanakkor sokkal nagyobb kihívást jelent mint a
vízgőzé általában, mert előbbit a páratartalom eloszlás azon
nehezen-megfogható extrém tartománya szabályozza amely telítettség-közeli
állapotban van, ám az extrém s egyben esetleges történések elméleti-kidolgozása
alapvetően nehéz.
Ráadásul
a felhőket-oszlató folyamatok, valamint azok amelyek az előálló sugárzási-hatásokat
befolyásolják, olyan mikrofizikai történések, amelyek percek alatt és mindössze
néhány mikronra terjedő térbeli skálákon zajlanak.
Nem
csoda így, hogy a felhők természetében rejlik a bolygó éghajlata
kvantitatív-számításainak a fő akadálya.
|
A
hatékony Klíma-modellezés számítgatásait eredendően ellehetetlenítő főbűnösök
tehát a vízgőz, de különösen a felhők.
·
Amelyek
minden nyughatatlan mozzanata dinamikus-természerű.
·
Amelyeknek
már a keletkezésük is olyannyira renitens, hogy modellezett születéseikhez
olyan elméletek szükségeltetnének, amelyről a jelenlegi tudás ebben sűrűsödik: kifejlesztésük
természetükből-adódóan a kivihetetlenség elnapolt szinonimája.
·
Amelyeknek
a feloszlása (valamint a létük alatti hatásaik a sugárzási-történésekre) sem
térben sem időben nem modellezhető*, lévén azok
percek alatt zajlanak a mikron-mérettartományban, a bolygó egész atmoszférájára
kiterjedően.
* Nem lehet ezek után
véletlen, hogy valósággal paritást-tartó munka e területen egyelőre csak a
konkrét mérési-adatok feldolgozásával foglalkozó dolgozatokból születhet – mely
fölött azonban ott lebeg az elmarasztaló
verdikt[7] a modellezők
össznépi-közöségétől.
S
az elkottyantott végkonklúziót ha egy CO2 fatalista ezerszer is
átolvassa, nem talál abban semmi mást csak felhőt. De akkor miből is meríti CO2-re alapozott bátor állításait?
Ja, igen: ABBÓL HOGY A FELHŐKTŐL ELTEKINT.
Nos, ennek tudatában legyünk mi is értelemszerűen eltekintők, midőn
leckéztetéseivel rendre elibénk ugrik.
Mérleg
Kétséges konszenzus lenne,
ha
a fentiek fényében a taglalt mű
a
Konkrétumok Könyve kitüntetést
kapná.
|
9.)
A
könyv végkicsengése ugyanakkor optimista, mi több, bátorító. [Miként a komor
valót gondolkodásra elénk-táró Madách: Az
Ember Tragédiája is.]
(p522):
Afterword: Now
go play
There is clearly
much more to learn about how planetary climate operates.
A lifetime is
not nearly enough to stale the infinite varieties of the subject, and for
those working in this field every passing week presents some opportunity to
learn some new bit of physics, chemistry or biology that opens up new avenues
of exploration.
It would be a
mistake, however, to think that one had to attain to an encyclopedic
knowledge of such things before embarking on creative research on planetary
climate.
|
Utószó:
Most pedig indulhatsz játszani.
Nyilvánvalóan
akad még egy csomó felderítetlen ismeret a bolygó-éghajlat működéséről.
Egy
teljes élethossz sem lehet elegendő a téma végtelen változatosságának
kimerítésére, s azok akik itt alkotnak minden héten újdonat lehetőségekkel
találkozhatnak a fizika, kémia vagy biológia területén, melyekkel eddig
járatlan utakon vághatnak az ismeretlenbe.
Hiba
lenne azonban úgy érezni hogy az érdeklődőnek enciklopédikus ismereteket kell
szereznie ezekről a dolgokról, mielőtt belevágna a bolygó-éghajlatát
kreatív-kutatásába.
|
E
kincstári optimizmusnak különös mázt adhat a dolgok ama értékelése, hogy
arasznyi létünk is figyelmeztet: befogadó-képességeink végesek – miközben
özönével ömlenek a bekanalazandó újdonat ismeretek mindenünnen. Zömükben,
ráadásul, megszondázatlanok – miként a felhők nagyívű elhanyagolásával napvilágra-segített
CO2 gólem is – hiszen a szülészeti-osztály felfokozott igyekezete és
a bekanalazó-tábor követő-erőfeszítései mellett zordon számonkért, ha valaki
egyéb tevékenységet folytat, éspedig zavarólag.
S
egyfajta kétes-értékű ércszoborhoz hasonlatosan ott áll a derűs végben a
bíztatás is: Az éghajlat-kutatás zöldellő mezeje MINDENKI előtt nyitva áll. Nem
kell azt korlátozza előzetesen megszerzett tudások kritikus halmaza. Enciklopédikusra pedig végképp semmi
szükség. Legjobb ha ez az elitista „Önciklo
klub” pusztán egy olyasféle intézmény marad mint a magára-hagyott
elfekvő-osztály. Mindenki igyekezzen valamit betolni a kórterembe, de a
látogatás ott fölösleges.
[2] R. T. Pierrehumbert: Principles of Planetary Climate,
November 11, 2009 (531pp)
(http://www.dgf.uchile.cl/~ronda/GF3004/pie09.pdf)
(http://www.dgf.uchile.cl/~ronda/GF3004/pie09.pdf)
[4] Kinetikájáról (s a reakció-sebesség
nagyságrendi különbözőségeiről, aszerint hogy az labor-kísérletből avagy
terepi-megfigyelésből származik): https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2003TrGeo...5...73B/abstract
[5] Mint amiket a 6. lábjegyzetben
soroltakra megoldásként kínál a Vízgazda-rendszer,
a Talajmegújító Mezőgazdaság, az Ökotáj-szemlélet. Vagy
egységesítve: a REND
[6] Élő- s talaj-vizeink elszennyezése;
negatív vízháztartás-mérleg; talaj-kimerülés és erózió; a megújuló Természet alap-körforgásainak
drasztikus megzavarásai, helytelen biomassza-kezelés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése