Miskolczitól Országhig

A mutatványos-bódé  árnyékában

MiskolczitólOrszághig
avagy:
dekarbonizációs léböjt-kúra  kontra  Vízgazda

I.) Lehet-e értéke a nemlegességnek?

Nem lehet minden pofon mellé egy közlekedési-rendőrt állítani” – szabadkozott Fülig Jimmy, az alul-értékelt hajópincér (fűtői másodállásából fakadóan fél-álomban még) a Honululu Star luxus-gőzöst mutatványával megvizitáló maláj erőművész felé, aki a hirigre kihívás utáni másodpercben a padlóról pihegve vádolta Jimmyt, hogy ütése a nem-várt irányból érkezett.

Nagyjából ugyanígy vagyunk a Klíma-badarságok szakadatlan áradatával is. Képtelenség minden-egyes értelmetlen hadova mellé rakni egy kiveséző-letaglózó érvelést. A szponzorált-riogatás (igába-fogva a megvezetett „civil-kurázsit” is) ugyanis mára ipari-méretűvé vált, a fizetetlen-felvilágosítók tudományra és valóságra támaszkodó szűk hada pedig a szigorodó média-hatósági szájzárral küszködik. Ebből fakadóan, magam itt nem fogok kitérni egyetlen badarság piedesztálra-tolt szószólójának a zagyvaságára sem, hasonlatosan ahhoz a kívánalomhoz, hogy a takarítótól sem az az elvárás hogy az összesöpört szeméthegy mutogatásával kérkedjen, hanem hogy tiszta szobát hagyjon a munkája után hátra. Amint ebből a látószögből vizsgálná bárki is újra Miskolczi Ferenc elhallgatottan is nagy port kavart dolgozatát[1], észlelnie kellene: egyértelmű útjelző az – legalábbis arra nézve, hogy merre NEM-érdemes haladni.

Egy negatív-értelmű állítás bizonyítása (s ilyen M.F.-é is) nemcsak sokkalta nagyobb-hatású lehet (hiszen jellegénél fogva lehatároló) mint egy-egy újszerű apróság pozitívnak tekintett be-adalékolása a tudományos-ismeretek feneketlen zsákjába, de kivitelezése is jóval nagyobb kihívást jelent. Az ilyen teljesítmények nemcsak jóval ritkábbak, de magas rangot is hordoznak. Néhány, már tudománytörténeti-státuszba rögzült példa jobban rávilágíthat ezekre:

1.) Annak bizonyítása, hogy negyed-fokúnál magasabb algebrai-egyenletre nem-létezik megoldó-képlet[2], felszabadította az energiákat: nem ezt a hiábavalóságot kutatgatták a matematikusok tovább.

2.) Annak a régóta húzódó (és praktikus hozadék-nélküli) csekélységnek a bizonyítása, miszerint n>2 esetén an+bn=cn egyenletnek nincs a pozitív egész számok közt megoldása, a probléma-felvetést követően bő 300 évvel végre igazolást nyert[3], s megérdemelt fényárba vonta a sejtés igazolóját.

De, a „papír mindent kibír” vádjával időnként illetett matematika területét elhagyva, a kísérletes-tudományokra is igaz, hogy a negációba-torkolló állítások tényszerű igazolása szolgáltatta a legnagyobb áttöréseket.

3.) NEM a Föld a Világegyetem központja – tették folyamatosan mind nyilvánvalóbbá a heliocentrikus-rendszer részleteit feltáró Kopernikusz, Kepler, Newton. Mely tény visszafordíthatatlanságából fakadóan összegyűlt megannyi további tudás leszüremlett alkalmazásai nélkül mai életünk elképzelhetetlen lenne.

4.) NEM állhatott tovább a vis vitalis elmélete sem Wöhler 1828. évi elhíresült kísérlete után[4], mely során a szervetlen ammónium-cianátot alakította át (igen egyszerűen) szerves karbamiddá. A gátló elmélet elhárultával kibontakozhatott az osztatlan-kémia.

5.) NEM nyerhetett értelmezést a feketetestek hőmérsékleti-sugárzása a klasszikus-fizika keretein belül. Ezen aprócska kísérletes-részlet magyarázhatatlansága a bukását hozta, de egyben új irányt is mutatott: a kvantált-állapotokon[5] nyugvó, átfogóbb-jellegű fizika előtt nyitotta ki az utat.

6.) Az arany-csinálás reményeinek a végleges összeomlását hozták az atomok szerkezeti-felépítéséből adódó tényszerűségek. Az alkimista próbálkozások által alkalmazott kémiai-átalakítások (melyek természete elektron-átmenetekben áll, tehát ezek energia-szintjén zajlanak) soha NEM eredményezhetnek atommag-átalakulásokat, lévén a változásra bírandó mag-erők nagyságrendekkel nagyobbak mint az elektron-állapotokban változást előidézni képes erők.

II.) A búvópatak nyomában

Ha most e sor végére illesztjük M.F. dolgozatát, mondandóját ekként tömörítve: „ A légköri CO2 [~60 év alatti ~30%-os emelkedésű] koncentráció-változása NEM befolyásolja a Föld sugárzási energiamérlegét”, akkor – az előbbiek tükrében – két dolog alapvetően számon-kérhető:

a) Miért nem épít erre az alapvető felfedezésre a továbbhaladni szándékozó civilizáció?

b) Hol marad a felvilágosodás után 200 évvel a joggal elvárható tisztesség, hogy az alkotója közmegbecsülésben részesüljön?

Tombol ezek helyett M.F. eredményének a semmibevétele, felülírása, esztelen és megalapozatlan irányok követése, valamint azok kötelezővé tett követésének a jogi-eszközökkel történő erőltetése. Mintha permanenssé vált volna a zavar akörül is, hogy vajon a ló vontatja-e a szekeret vagy fordítva, netán a farok csóválja-e a kutyát? – Politikusok tudják a tutit, s hirdetik képzelgéseiket hatalmi mega-szócsövein át.[6] Miközben a tudósoknak bőven vannak kételyeik. Nekem például kifejezett kételyeim vannak azok tudósságában, akik mindössze szimulálnak[7]: hol valósághű adatok helyett kitalációs betápokkal etetgetve elv-hibás szoftvereiket, hol pedig a hozzáértésük nagybani villogtatásával téve ugyanezt.[8]

Ezek a megnyilvánulások és retorikák – harsonázzanak bármilyen regiszterben is – kezdeti kakofóniájuk ellenére is barátságosan összesimulnak végkicsengésükben, melynek dörgő basszusa a dekarbonizáció követelése. Amiből azután csenevész próbálkozások születnek, melynek egyik fenyegető torz-szülötte az energiaszolgáltatás talpáról-fejtetőre állítását tűzte maga elé célul. Az eddig szelídnek hitt zöld-energia vad bevörösödésének lehetünk tanui, mely folyamatban primer tényezővé lett előléptetve az utca népének a hangulata, a hergelések és tüntetések erőszakosságára alapító többségi „konszenzus”.[9] Akiket – ha fülükkel egy-időben az értelmüket is nyitottá tennék egy röpke pillanatra – egyetlen érvvel visszalépésre, de legalábbis elgondolkodásra lehetne késztetni. Ezt az érvet Szarka László Csaba geofizikus írásából[10] idézem: „A szél- és naperőművek energiájával még egyetlenegy szél- és egyetlenegy naperőművet sem állítottak elő, és ez a jövőben sem fog menni.[A hátulsó klauza ugyan nem tekinthető bizonyítottnak, de a jelzett kimenetel eléggé plauzibilis.] Magam nem is vesztegetnék a dekarbonizációs energia-átalakítás csődje megvilágítására több szót, hiszen – ha mégis muszáj lenne – vannak nálam a téren jóval hozzáértőbbek is.

Amiről viszont szólni kívánok, az a TOVÁBBLÉPÉS* iránya.

* A legnagyobb bűne ennek a megvezetett klímarögeszmés CO2 elleni hadakozásnak az, hogy minden létező, reális (és akár kezelhető) probléma elől elvonja a figyelmet és a forrásokat.

M.F. munkája, mint már említettem, praktikus-értelemben egy vektoriális-mérföldkő: Mutatja, merre NEM kell tovább keresgélni. Problémák ugyanakkor, mint észleljük, igenis léteznek körülöttünk. S (ha a népesség-robbanáson, valamint a hozzá így vagy úgy de köthető ész-nélküli túltermelésen és mértéktelen erőforrás-kiaknázáson, mint szinte kontrollálhatatlan társadalmi-inerciákon, az egyszerűsítés kedvéért most túllépünk) legtöbbjük a vízhez és a talajminőséghez köthető. Lehet persze ezek láttán is klímaválságot kiabálni, bár ennek a specifikussága körülbelül ugyanakkora, mintha ugyanezzel a váddal hozakodna elő az akit megharapott a szomszéd kutyája, vagy aki amiatt lamentálna hogy belilult a papagája a ráfújt lila-festéktől. Sokkalta helyénvalóbb lenne ha klímaválság helyett víz- és talaj-problémákról esne szó, s ezek kiváltó-okait feszegethetnénk – aholis valóban vastagon megtalálható az antropogén-eredetű hatás. S láss csodát! Valami elgurult józan mag, vagy vétkes oda-nemfigyelés okán hazánk harmadik vízgazdálkodási terve (VGT3) megalkotása elé intézett közfelhívás[11] ekként fogalmaz: „Miután a klímaváltozás hatásainak kb. NYOLCVAN SZÁZALÉKA vízzel, vízen keresztül és víz által manifesztálódik, a fenntartható vízgazdálkodás, vizeink védelme az emberiség és életfenntartó ökoszisztémái fenntarthatóságának kulcskérdése…

III.) Quo vadis, tévelygő emberiség?

Jó lenne hát kissé komolyabban venni magunkat. Ha a pince alapozásánál áll elő a baj, akkor kár minden erőfeszítésért a padlás aerodinamikai meliorációja körül. Ezer s egy alkalomból mutattam már rá egy létező és működőképes koncepció hasznosságára, víz, talaj, de időnként még a klíma tekintetében is, melyet mindenkinek meg kellene ismerni, de legfőképpen azoknak, akik az antropogén-eredetű víz- és talaj-problémák körül óhajtanak kajtatni. A Vízgazda-rendszerről[12] van szó. Melyet a tudományos közeg a mai napig képtelen befogadni. Hogy segítsek oldani ezen a görcsön, kínálnék néhány kötést fogódzónak.

A józan gondolkodás egyik ismérve, hogy nem kételkedik efelől: „fából nem lesz vaskarika”. Vannak azonban olyan esetek, amikor a megítélés csal. Ezek – amíg csak valaki megoldásukat nem leli – lehetetlenségként vannak elkönyvelve. (Ha netán megoldatnak, még mindig ott sötétlik az elfogadásuk kérdése.)

1.) Híres eset a kör négyszögesítésének a problémája. Annyi régóta ismert, hogy nem szerkeszthető meg a körrel azonos területű négyszög. Azt viszont a magyar Laczkovich Miklósnak sikerült bebizonyítania (1989-ben), hogy a két idom egymásba átdarabolható.[13] Ami azért egy kisebbfajta világszenzáció.

(Mivel a dolog kuriózum-jellegű érdekessége csupán igen szűk, a szellemiségben lubickoló kört érint, a befogadásnak semmi akadálya.)

2.) Régi a vágy szintén, a gázkromatográfia (mely elválasztási-módszer lényegéből-fakadóan egy-dimenziós, lineáris-technika) két-dimenzióssá tételének a kieszközlésére – a szeparáció kívánatos növeléséhez. Az ehhez szolgáló kulcs-elrendezést demonstráló cikket (öt év munkájának a sűrítményét) 1989-ben sikerült publikálnom.[14] [Az elrendezés azóta is elvi-alapokon maradt, bár nemcsak 2, hanem akár multi-dimenzionalitást is kínál. A jelenlegi-gyakorlat végzetes behatároltságát éppen az alkalmazóik rögzítették, nem is oly rég.[15]]

(A semmiből-érkezett dolgozat és megoldás antagonisztikus volt a kor meghatározó-múlttal bíró kromatográfusainak erőtlen próbálkozásaival szemben. A módszer azóta is kiaknázatlan mementóként áll [eltekintve egy partikuláris részletétől, amely hallatlan-mérvű dúsítást tesz lehetővé nyomelemzésekhez], míg az áterőltetett-verzió csődje ma is aktív kutatások tárgya. Mivel a globális jólétre nincs hatással, a veszteség társadalmilag érdektelen.)

3.) A modern szanitáció által létrejött szennyvíz nyomán előálló új-problémák és a szanitáció-nélküli ürítések higiéniai-kockázatai közt felmerülő áthidalhatatlannak vélt dilemmát a Vízgazda-rendszer az un. Alomszék-megoldással küszöböli mindenestül ki. A megteremtett harmónián túl, a rendszer mindkét előző elrendezéssel szemben számos egyéb előnnyel is bír. Túl ezen, további áthidalhatatlannak vélt ütköző-tevékenységek újszerű megoldásai a Vízgazda-rendszer azon alapelveiből[16] potyognak szinte automatikusan ki, amelyek fogalmilag is annyira egyszerűek hogy mindenki számára közérthetőek. Olyannyira azok, hogy tényleg nehéz fellelni bennük a magas-tudomány nyomait. Mindez azonban távolról sem ekvivalens azzal hogy tudománytalan lenne. Hanem inkább abból fakad, hogy a rendszer a Természet leg-alapvetőbb folyamataira épít, amelyek vagy már a tudomány ismert és bejáratott „axiómái”, vagy pedig a vonatkozó precíz feltárásuk olyannyira távoli/reménytelen, hogy azok erőltetése helyett megfelelően bizonyító-erejű a demonstrálható gyakorlat.[17]

(A koncepció ezernyi magas-profittal dolgozó érdeket nemcsak sért, de borít is. Társadalmi-hasznossága messze túlmutat a tudományos-megítélés változó szempontjain. Sorsa emiatt duplán is bizonytalan.)

A Vízgazda-rendszer horderejét tekintve nem bocsátkoznék itt semmiféle magasztaló részletezésbe. Helyette két mozaik-szerű részletet villantanék fel.

A) Rettenetes nagy előrelépésnek tűnhet fel, hogy a Limnológiai Intézet is képes már kimutatni mintegy 69 féle gyógyszer maradékát a Balaton vizében – drága és bődületesen komplex analitikai-módszer bevetésével.[18] Kérdés: visz-e ez jottányival is közelebb ezen xenobiotikumok környezeti-eliminálásához? Merthogy, ugye, ez kellene legyen a végső cél. A Vízgazdai-elrendezés (a könnyedén keresztülvihető Alomszék-termés komposztálása) ugyanakkor rendkívüli hatékonyságot mutat a xenobiotikumok lebontásában. S ha valaki nem alhatik míg ehhez tudományos publikációkon nyugvó igazolást nem lát, annak ajánlom az erről szóló feltárásomat.[19] Ha pedig ez az elimináció valós, akkor a Vízgazda-elv ezen részlete is már rengeteg folyó, tervezett (és meddő) erőlködést tesz feleslegessé.

B) Szarka László Csaba már idézett írásában Széchenyi szavait emeli be annak illusztrálásául, miért is lenne előnyben a szén a fával szemben, ha energia-termelésről van szó: „’Hadd éljenek a fák, hadd jöjjön napvilágra a kőszén!’ Széchenyi a nagy energiasűrűségű energiafajták természetkímélő szerepére mutatott rá.” Ugyanezt a részletet a Vízgazda-rendszer ekként világítja meg: A Föld méhében elfekvő fosszilis szénvagyon passzív, a Bioszféra körforgásából hosszú-időre kivont szenet jelent. Ennek az aktívvá tétele (azaz: felszínre hozását követő elégetése CO2-vé) módot kínál a (különféle beavatkozásainktól legyengített) Bioszféra felerősítésére.*

* A Bioszféra felerősítésének a Vízgazdai menete nem pusztán azon a primitív és passzív elképzelésen nyugszik, hogy az égetésekkel megnövekedett légköri CO2 folytán úgyis megnövekszik az asszimiláció. Hanem aktívan segíti a teljes Földi biomassza mennyiségének a növekedését. Ami pedig nem korlátozódik a felszín-feletti asszimiláló vegetációra, hanem magában foglalja a felszín-alatti komponenseket is. Azaz: a talajban lakó mikroorganizmusok hallatlan tömegét, a talajtermelékenységért primeren felelős humusz-tartalommal együtt. Melyek együttes tömege (egészséges talajviszonyok mellett) nagyobb a felszín fölötti vegetációénál. S melyek együttesen felelősek és meghatározóak mindazon folyamatokban, amelyek eredőjeként életerős és egészséges vegetáció áll elő nagyobb tömegben, vagy pedig satnya és beteges utódok képződnek ritkásan.

S a Vízgazda aktív lépése nem más, mint a már megtermelődött biomassza minél tökéletesebb visszavezetése a talajba. Amely tehát az említett módon és ágensekkel szolgálja a földfeletti vegetáció létrejöttét, amely azután az asszimilációs tevékenységével továbbpörgeti azt a megkezdett folyamatot, ami által az elfekvő, passzív ásványi-szénvagyon ismét aktív, szabályozó-szereppel bíróvá válik, a Bioszféra élő részeként.

A tudatos biomassza visszavezetés központi eleme a legkomplexebb (és emiatt a legértékesebb) ilyen anyagok sajátos kezelése: az emberi (és állati) ürülék olyan elrendezésű komposztálása, amely egyebek (jelenleg jobbára kellemetlen/eltakarítandó hulladékok) hozzáadagolásával nemcsak a nyert komposzt mennyiségét szaporítja, de amely egyben méregtelenítést is eredményez.

A tömegében és vitalitásában is felerősített Bioszféra megnövekedet puffer-kapacitása pedig tompítólag képes hatni a nagyobb eseti klíma-kilengésekre. Ekként – ha már égetni bizonyos-mértékig muszáj – feltétlen prioritása kell legyen a szénnek a fával (valójában: mindennemű biomasszával) szemben. S persze, nélkülözhetetlen a párhuzamosan zajló helyes menedzselése azon folyamatoknak, amelyek lecserélni hivatottak a mai legfőbb természet-károsítókat, a környezeti-ártalmakért felelőseket.

Így teszi jóval kerekebbé a Vízgazda Széchenyi régebbi meglátását; s mint korábban már jeleztem, nem tagadható el hogy ennek több köze van a klíma realitásokkal is bíró alakításához, míg az unásig szajkózott vészforgatókönyvek összes tudása a riogatásban merül ki.

Ezzel bocsátanám el az Olvasó figyelmét, aki ha megoldás-centrikus, talán nem kell többször mondanom: hova is forduljon, merre is figyeljen.

2020. október 1.         Fuggerth Endre     Kutató-vegyész, ELTE TTK 1970-75;
 
https://szennyviztisztitas.blogspot.hu , https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com , https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com

kattintással vissza a Tartalomra


[1] Development in Earth Science Vol.2, (2014) 31-52pp

[2] Niels Henrik Abel (1802-1829) és Évariste Galois (1811-1832) munkái nyomán.

Bővebb információ a http://www.math.u-szeged.hu/~klukovit/Hallgatoknak/AlgTort/egyen4.pdf oldalon.

Ahonnan érdekességként az is hazaköszön, hogy Gauss nem csak Bolyai hozzá-küldött munkájával szemben mutatott elfogultságot, de Abel sem kapott tőle dolgozatára választ (p3).

[3] 1994-ben, Adrew Wiles által. [Elismerésül 2016-ba Abel-díjat kapott. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Abel-d%C3%ADj )]

[6] Hazai (kis)pályán maradva itt van ez az „Élőbolygónk” kampány. Értem is és támogatom is Áder János érzékenységét a környezetünket fenyegető problémákra. Mert ezek helyénvaló motivációk. Szerencsétlenné teszi azonban a vállalkozást az, hogy azt egy hamis, globalista-internacionalista idolhoz láncolja ahelyett, hogy az orrunk előtt levő hazai problémák mibenlétével foglalkozna.

[7] Központi-fontosságú az a részlet, hogy M.F. dolgozata előzőleg mások által már mért objektív adathalmaz szakszerű kiértékelésén nyugszik. Emiatt az kísérlettel alátámasztottnak is tekinthető. Szemben az összes többi, ellenkező-értelmű papír-képződménnyel, ahol vagy minden a virtuális kitaláció szintjén mozog (szimulációk hada), vagy a saját adataikat alakítják képlékenyen a szerzők a célirányzott végeredményhez.

[9] Akár első-kézből is beszámolhatnék e globálisan-szervezett folyamatos-hergelés részleteiről, ha lenne erre ingerenciám. Ugyanis volt egy korábbi, útbaigazítónak szánt levél-küldeményem évekkel ezelőtt az RLA* segédletével a semmiből kinőtt 350.org** szervezet (https://350.org/ ) felé, ahonnan azóta is kapom az aktivitásra buzdító felhívásokat.

* RLA=Right Livelihood Award. „Alternatív Nobel-díj”-ként jött szokásba hivatkozni rá, és díjazottaira. Eredeti szándéka: kitüntetésben részesíteni és támogatni azokat, akik gyakorlati és példaértékű válaszokkal bírnak korunk sürgető kihívásaira ("honour and support those offering practical and exemplary answers to the most urgent challenges facing us today.").

N.B.: A díjazottak közt lenne hát a helye akár a légköri CO2 indifferens sugárzás-egyenlegi szerepét bizonyító Miskolczi Ferencnek, akár a Vízgazdát megalkotó Országh Józsefnek. – Azonban, mikor utóbbi jelölésére hivatalos indítványt tettem (M.F. munkássága csak később került a látóterembe), az RLA bizottsága még csak fel sem kereste az illetőt.

** Alapítója Bill McKibben, képzettségére nézve újságíró. Az RLA díját 2014-ben kapta, „felvilágosító-jellegű” publicisztikájáért és mozgósító-tevékenységéért (https://www.rightlivelihoodaward.org/laureates/bill-mckibben-350-org/ )

[14] Zone gas chromatography Analytical Chemistry 1989, 61, 1478-1485pp https://doi.org/10.1021/ac00189a003

[15] Leonid M. Blumberg; Frank David; Matthew S. Klee; Pat Sandra: Comparison of one-dimensional and comprehensive two-dimensional separations by gas chromatography, J.Chromatogr. A, 2008, 1188, 2–16 https://doi.org/10.1016/j.chroma.2008.02.044

[16] A Vízgazda tudományának a hat főtétele http://www.eautarcie.org/hu/02c.html 

[17] Mint pl. aminek az ellenőrző elemzési-mérésekkel alátámasztott bemutatása része egy tanulságos összehasonlításnak: TREND (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/trend.html )

[18] Gabor Maasz, Matyas Mayer, Zita Zrinyi, Eva Molnar, Monika Kuzma, Istvan Fodor, Zsolt Pirger, Péter Takács: Spatiotemporal variations of pharmacologically active compounds in surface waters of a summer holiday destination Science of the Total Environment 677 (2019) 545–555 (https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2019.04.286)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése