A mutatványos-bódé árnyékában
Miskolczitól – Országhig
avagy:
dekarbonizációs
léböjt-kúra kontra Vízgazda
I.) Lehet-e értéke a nemlegességnek?
„Nem
lehet minden pofon mellé egy közlekedési-rendőrt állítani” – szabadkozott Fülig Jimmy, az alul-értékelt hajópincér
(fűtői másodállásából fakadóan fél-álomban még) a Honululu Star luxus-gőzöst mutatványával megvizitáló maláj
erőművész felé, aki a hirigre kihívás utáni másodpercben a padlóról pihegve
vádolta Jimmyt, hogy ütése a nem-várt irányból érkezett.
Nagyjából ugyanígy
vagyunk a Klíma-badarságok
szakadatlan áradatával is. Képtelenség minden-egyes értelmetlen hadova mellé
rakni egy kiveséző-letaglózó érvelést. A szponzorált-riogatás (igába-fogva a
megvezetett „civil-kurázsit” is) ugyanis mára ipari-méretűvé vált, a fizetetlen-felvilágosítók tudományra
és valóságra támaszkodó szűk hada pedig a szigorodó média-hatósági
szájzárral küszködik. Ebből fakadóan, magam itt nem fogok kitérni egyetlen
badarság piedesztálra-tolt szószólójának a zagyvaságára sem, hasonlatosan ahhoz
a kívánalomhoz, hogy a takarítótól sem az az elvárás hogy az összesöpört
szeméthegy mutogatásával kérkedjen, hanem hogy tiszta szobát hagyjon a munkája
után hátra. Amint ebből a látószögből vizsgálná bárki is újra Miskolczi Ferenc elhallgatottan is nagy
port kavart dolgozatát[1], észlelnie
kellene: egyértelmű útjelző az – legalábbis arra nézve, hogy merre NEM-érdemes haladni.
Egy negatív-értelmű
állítás bizonyítása (s ilyen M.F.-é
is) nemcsak sokkalta nagyobb-hatású lehet (hiszen jellegénél fogva lehatároló)
mint egy-egy újszerű apróság pozitívnak tekintett be-adalékolása a
tudományos-ismeretek feneketlen zsákjába, de kivitelezése is jóval nagyobb
kihívást jelent. Az ilyen teljesítmények nemcsak jóval ritkábbak, de magas
rangot is hordoznak. Néhány, már tudománytörténeti-státuszba rögzült példa
jobban rávilágíthat ezekre:
1.) Annak
bizonyítása, hogy negyed-fokúnál magasabb algebrai-egyenletre nem-létezik
megoldó-képlet[2], felszabadította
az energiákat: nem ezt a hiábavalóságot kutatgatták a matematikusok tovább.
2.) Annak a régóta
húzódó (és praktikus hozadék-nélküli) csekélységnek a bizonyítása, miszerint
n>2 esetén an+bn=cn egyenletnek nincs
a pozitív egész számok közt megoldása, a probléma-felvetést követően bő 300
évvel végre igazolást nyert[3], s megérdemelt
fényárba vonta a sejtés igazolóját.
De, a „papír
mindent kibír” vádjával időnként illetett matematika területét elhagyva, a
kísérletes-tudományokra is igaz, hogy a negációba-torkolló
állítások tényszerű igazolása szolgáltatta a legnagyobb áttöréseket.
3.) NEM
a Föld a Világegyetem központja – tették folyamatosan mind nyilvánvalóbbá a
heliocentrikus-rendszer részleteit feltáró Kopernikusz,
Kepler, Newton. Mely tény visszafordíthatatlanságából fakadóan összegyűlt
megannyi további tudás leszüremlett alkalmazásai nélkül mai életünk
elképzelhetetlen lenne.
4.) NEM
állhatott tovább a vis vitalis
elmélete sem Wöhler 1828. évi
elhíresült kísérlete után[4], mely során a szervetlen ammónium-cianátot alakította
át (igen egyszerűen) szerves
karbamiddá. A gátló elmélet elhárultával kibontakozhatott az osztatlan-kémia.
5.) NEM
nyerhetett értelmezést a feketetestek hőmérsékleti-sugárzása a
klasszikus-fizika keretein belül. Ezen aprócska kísérletes-részlet
magyarázhatatlansága a bukását hozta, de egyben új irányt is mutatott: a
kvantált-állapotokon[5] nyugvó,
átfogóbb-jellegű fizika előtt nyitotta ki az utat.
6.) Az arany-csinálás
reményeinek a végleges összeomlását hozták az atomok szerkezeti-felépítéséből
adódó tényszerűségek. Az alkimista próbálkozások által alkalmazott
kémiai-átalakítások (melyek természete elektron-átmenetekben
áll, tehát ezek energia-szintjén zajlanak) soha
NEM
eredményezhetnek atommag-átalakulásokat, lévén a változásra bírandó mag-erők nagyságrendekkel nagyobbak mint
az elektron-állapotokban változást előidézni képes erők.
II.) A búvópatak nyomában
Ha most e sor végére illesztjük M.F. dolgozatát, mondandóját ekként
tömörítve: „ A légköri CO2
[~60
év alatti ~30%-os emelkedésű]
koncentráció-változása NEM befolyásolja a Föld sugárzási energiamérlegét”, akkor – az
előbbiek tükrében – két dolog alapvetően számon-kérhető:
a) Miért nem épít
erre az alapvető felfedezésre a továbbhaladni szándékozó civilizáció?
b) Hol marad a felvilágosodás után 200 évvel a joggal
elvárható tisztesség, hogy az alkotója közmegbecsülésben részesüljön?
Tombol ezek
helyett M.F. eredményének a
semmibevétele, felülírása, esztelen és megalapozatlan irányok követése,
valamint azok kötelezővé tett követésének a jogi-eszközökkel történő
erőltetése. Mintha permanenssé vált volna a zavar akörül is, hogy vajon a ló
vontatja-e a szekeret vagy fordítva, netán a farok csóválja-e a kutyát? –
Politikusok tudják a tutit, s hirdetik képzelgéseiket hatalmi mega-szócsövein
át.[6] Miközben a
tudósoknak bőven vannak kételyeik. Nekem például kifejezett kételyeim vannak
azok tudósságában, akik mindössze szimulálnak[7]: hol valósághű
adatok helyett kitalációs betápokkal etetgetve elv-hibás szoftvereiket, hol
pedig a hozzáértésük nagybani villogtatásával téve ugyanezt.[8]
Ezek a
megnyilvánulások és retorikák – harsonázzanak bármilyen regiszterben is –
kezdeti kakofóniájuk ellenére is barátságosan összesimulnak végkicsengésükben,
melynek dörgő basszusa a dekarbonizáció követelése. Amiből azután csenevész
próbálkozások születnek, melynek egyik fenyegető torz-szülötte az
energiaszolgáltatás talpáról-fejtetőre állítását tűzte maga elé célul. Az eddig
szelídnek hitt zöld-energia vad bevörösödésének lehetünk tanui, mely
folyamatban primer tényezővé lett előléptetve az utca népének a hangulata, a
hergelések és tüntetések erőszakosságára alapító többségi „konszenzus”.[9] Akiket – ha
fülükkel egy-időben az értelmüket is nyitottá tennék egy röpke pillanatra –
egyetlen érvvel visszalépésre, de legalábbis elgondolkodásra lehetne késztetni.
Ezt az érvet Szarka László Csaba
geofizikus írásából[10] idézem: „A szél- és
naperőművek energiájával még egyetlenegy szél- és egyetlenegy naperőművet sem
állítottak elő, és ez a jövőben sem fog menni.” [A
hátulsó klauza ugyan nem tekinthető bizonyítottnak, de a jelzett kimenetel
eléggé plauzibilis.]
Magam nem is vesztegetnék a dekarbonizációs energia-átalakítás csődje
megvilágítására több szót, hiszen – ha mégis muszáj lenne – vannak nálam a
téren jóval hozzáértőbbek is.
Amiről viszont
szólni kívánok, az a TOVÁBBLÉPÉS*
iránya.
* A legnagyobb
bűne ennek a megvezetett klímarögeszmés CO2 elleni hadakozásnak az,
hogy minden létező, reális (és akár kezelhető) probléma elől elvonja a
figyelmet és a forrásokat.
M.F. munkája, mint már említettem, praktikus-értelemben
egy vektoriális-mérföldkő: Mutatja, merre NEM
kell tovább keresgélni. Problémák ugyanakkor, mint észleljük, igenis léteznek
körülöttünk. S (ha a népesség-robbanáson, valamint a
hozzá így vagy úgy de köthető ész-nélküli túltermelésen és mértéktelen
erőforrás-kiaknázáson, mint szinte kontrollálhatatlan társadalmi-inerciákon, az
egyszerűsítés kedvéért most túllépünk) legtöbbjük a vízhez és a talajminőséghez
köthető. Lehet persze ezek láttán is klímaválságot kiabálni, bár ennek a
specifikussága körülbelül ugyanakkora, mintha ugyanezzel a váddal hozakodna elő
az akit megharapott a szomszéd kutyája, vagy aki amiatt lamentálna hogy
belilult a papagája a ráfújt lila-festéktől. Sokkalta helyénvalóbb lenne ha
klímaválság helyett víz- és talaj-problémákról esne szó, s ezek kiváltó-okait
feszegethetnénk – aholis valóban vastagon megtalálható az antropogén-eredetű
hatás. S láss csodát! Valami elgurult józan mag, vagy vétkes oda-nemfigyelés
okán hazánk harmadik vízgazdálkodási terve (VGT3)
megalkotása elé intézett közfelhívás[11] ekként fogalmaz:
„Miután a
klímaváltozás hatásainak kb. NYOLCVAN SZÁZALÉKA vízzel, vízen keresztül és víz
által manifesztálódik, a fenntartható
vízgazdálkodás, vizeink védelme az emberiség és életfenntartó ökoszisztémái
fenntarthatóságának kulcskérdése…”
III.) Quo vadis, tévelygő emberiség?
Jó lenne hát kissé komolyabban venni
magunkat. Ha a pince alapozásánál áll elő a baj, akkor kár minden
erőfeszítésért a padlás aerodinamikai meliorációja körül. Ezer s egy alkalomból
mutattam már rá egy létező és működőképes koncepció hasznosságára, víz, talaj,
de időnként még a klíma tekintetében is, melyet mindenkinek meg kellene ismerni,
de legfőképpen azoknak, akik az antropogén-eredetű víz- és talaj-problémák
körül óhajtanak kajtatni. A Vízgazda-rendszerről[12] van szó. Melyet a
tudományos közeg a mai napig képtelen befogadni. Hogy segítsek oldani ezen a
görcsön, kínálnék néhány kötést fogódzónak.
A józan gondolkodás egyik ismérve, hogy
nem kételkedik efelől: „fából nem lesz
vaskarika”. Vannak azonban olyan esetek, amikor a megítélés csal. Ezek –
amíg csak valaki megoldásukat nem leli – lehetetlenségként vannak elkönyvelve. (Ha
netán megoldatnak, még mindig ott sötétlik az elfogadásuk kérdése.)
1.) Híres eset a kör
négyszögesítésének a problémája. Annyi régóta ismert, hogy nem szerkeszthető meg a körrel azonos
területű négyszög. Azt viszont a magyar Laczkovich
Miklósnak sikerült bebizonyítania (1989-ben), hogy a két idom egymásba átdarabolható.[13] Ami azért egy
kisebbfajta világszenzáció.
(Mivel a
dolog kuriózum-jellegű érdekessége csupán igen szűk, a szellemiségben lubickoló
kört érint, a befogadásnak semmi akadálya.)
2.) Régi a vágy szintén,
a gázkromatográfia (mely elválasztási-módszer
lényegéből-fakadóan egy-dimenziós, lineáris-technika) két-dimenzióssá tételének a kieszközlésére –
a szeparáció kívánatos növeléséhez. Az ehhez szolgáló kulcs-elrendezést
demonstráló cikket (öt év munkájának a sűrítményét) 1989-ben sikerült
publikálnom.[14] [Az elrendezés
azóta is elvi-alapokon maradt, bár nemcsak 2, hanem akár multi-dimenzionalitást
is kínál. A jelenlegi-gyakorlat végzetes behatároltságát éppen az alkalmazóik
rögzítették, nem is oly rég.[15]]
(A semmiből-érkezett dolgozat és
megoldás antagonisztikus volt a kor meghatározó-múlttal bíró kromatográfusainak
erőtlen próbálkozásaival szemben. A módszer azóta is kiaknázatlan mementóként
áll [eltekintve egy partikuláris részletétől, amely
hallatlan-mérvű dúsítást tesz lehetővé nyomelemzésekhez], míg az
áterőltetett-verzió csődje ma is aktív kutatások tárgya. Mivel a globális
jólétre nincs hatással, a veszteség társadalmilag érdektelen.)
3.) A modern
szanitáció által létrejött szennyvíz
nyomán előálló új-problémák és a szanitáció-nélküli
ürítések higiéniai-kockázatai közt felmerülő áthidalhatatlannak vélt
dilemmát a Vízgazda-rendszer az un. Alomszék-megoldással küszöböli mindenestül ki. A megteremtett
harmónián túl, a rendszer mindkét előző elrendezéssel szemben számos egyéb
előnnyel is bír. Túl ezen, további
áthidalhatatlannak vélt ütköző-tevékenységek újszerű megoldásai a Vízgazda-rendszer
azon alapelveiből[16] potyognak szinte
automatikusan ki, amelyek fogalmilag is annyira egyszerűek hogy mindenki
számára közérthetőek. Olyannyira azok, hogy tényleg nehéz fellelni bennük a
magas-tudomány nyomait. Mindez azonban távolról sem ekvivalens azzal hogy tudománytalan
lenne. Hanem inkább abból fakad, hogy a rendszer a Természet leg-alapvetőbb folyamataira épít, amelyek vagy már a
tudomány ismert és bejáratott „axiómái”, vagy pedig a vonatkozó precíz feltárásuk
olyannyira távoli/reménytelen, hogy azok erőltetése helyett megfelelően
bizonyító-erejű a demonstrálható gyakorlat.[17]
(A
koncepció ezernyi magas-profittal dolgozó érdeket nemcsak sért, de borít is.
Társadalmi-hasznossága messze túlmutat a tudományos-megítélés változó
szempontjain. Sorsa emiatt duplán is bizonytalan.)
A Vízgazda-rendszer
horderejét tekintve nem bocsátkoznék itt semmiféle magasztaló részletezésbe.
Helyette két mozaik-szerű részletet villantanék fel.
A) Rettenetes nagy
előrelépésnek tűnhet fel, hogy a Limnológiai
Intézet is képes már kimutatni mintegy 69 féle gyógyszer maradékát a Balaton vizében – drága és bődületesen
komplex analitikai-módszer bevetésével.[18] Kérdés: visz-e ez
jottányival is közelebb ezen xenobiotikumok környezeti-eliminálásához?
Merthogy, ugye, ez kellene legyen a végső cél. A Vízgazdai-elrendezés (a
könnyedén keresztülvihető Alomszék-termés
komposztálása) ugyanakkor rendkívüli hatékonyságot mutat a xenobiotikumok
lebontásában. S ha valaki nem alhatik míg ehhez tudományos publikációkon nyugvó
igazolást nem lát, annak ajánlom az erről szóló feltárásomat.[19] Ha pedig ez az
elimináció valós, akkor a Vízgazda-elv ezen részlete is már
rengeteg folyó, tervezett (és meddő) erőlködést tesz feleslegessé.
B) Szarka László Csaba már idézett írásában Széchenyi szavait emeli be annak illusztrálásául, miért is lenne előnyben a szén a fával szemben, ha energia-termelésről van szó: „’Hadd éljenek a fák, hadd jöjjön napvilágra a kőszén!’ Széchenyi a nagy energiasűrűségű energiafajták természetkímélő szerepére mutatott rá.” Ugyanezt a részletet a Vízgazda-rendszer ekként világítja meg: A Föld méhében elfekvő fosszilis szénvagyon passzív, a Bioszféra körforgásából hosszú-időre kivont szenet jelent. Ennek az aktívvá tétele (azaz: felszínre hozását követő elégetése CO2-vé) módot kínál a (különféle beavatkozásainktól legyengített) Bioszféra felerősítésére.*
* A Bioszféra
felerősítésének a Vízgazdai menete nem pusztán azon a primitív és passzív elképzelésen nyugszik, hogy az
égetésekkel megnövekedett légköri CO2 folytán úgyis megnövekszik az
asszimiláció. Hanem aktívan segíti a teljes Földi biomassza mennyiségének a
növekedését. Ami pedig nem korlátozódik a felszín-feletti asszimiláló
vegetációra, hanem magában foglalja a felszín-alatti komponenseket is. Azaz: a
talajban lakó mikroorganizmusok hallatlan tömegét, a talajtermelékenységért
primeren felelős humusz-tartalommal együtt. Melyek együttes tömege (egészséges
talajviszonyok mellett) nagyobb a felszín fölötti vegetációénál. S melyek
együttesen felelősek és meghatározóak mindazon folyamatokban, amelyek
eredőjeként életerős és egészséges vegetáció áll elő nagyobb tömegben, vagy
pedig satnya és beteges utódok képződnek ritkásan.
S
a Vízgazda
aktív lépése nem más, mint a már megtermelődött biomassza minél
tökéletesebb visszavezetése a talajba. Amely tehát az említett módon és
ágensekkel szolgálja a földfeletti vegetáció létrejöttét, amely azután az
asszimilációs tevékenységével továbbpörgeti azt a megkezdett folyamatot, ami által
az elfekvő, passzív ásványi-szénvagyon ismét aktív, szabályozó-szereppel bíróvá
válik, a Bioszféra élő részeként.
A
tudatos biomassza visszavezetés
központi eleme a legkomplexebb (és emiatt a legértékesebb) ilyen anyagok
sajátos kezelése: az emberi (és állati) ürülék olyan elrendezésű komposztálása,
amely egyebek (jelenleg jobbára kellemetlen/eltakarítandó hulladékok) hozzáadagolásával
nemcsak a nyert komposzt mennyiségét szaporítja, de amely egyben
méregtelenítést is eredményez.
A
tömegében és vitalitásában is felerősített Bioszféra
megnövekedet puffer-kapacitása pedig tompítólag képes hatni a nagyobb eseti
klíma-kilengésekre. Ekként – ha már égetni bizonyos-mértékig muszáj – feltétlen
prioritása kell legyen a szénnek a fával (valójában: mindennemű biomasszával)
szemben. S persze, nélkülözhetetlen a párhuzamosan zajló helyes menedzselése
azon folyamatoknak, amelyek lecserélni hivatottak a mai legfőbb
természet-károsítókat, a környezeti-ártalmakért felelőseket.
Így teszi jóval
kerekebbé a Vízgazda Széchenyi
régebbi meglátását; s mint korábban már jeleztem, nem tagadható el hogy ennek
több köze van a klíma realitásokkal
is bíró alakításához, míg az unásig szajkózott vészforgatókönyvek összes tudása
a riogatásban merül ki.
Ezzel bocsátanám el az Olvasó figyelmét,
aki ha megoldás-centrikus, talán nem kell többször mondanom: hova is forduljon,
merre is figyeljen.
2020. október 1. Fuggerth Endre Kutató-vegyész, ELTE TTK 1970-75;
https://szennyviztisztitas.blogspot.hu , https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com , https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com
kattintással
vissza a Tartalomra
[1] Development in Earth Science Vol.2, (2014) 31-52pp
[2] Niels Henrik Abel (1802-1829) és Évariste Galois (1811-1832) munkái nyomán.
Bővebb
információ a http://www.math.u-szeged.hu/~klukovit/Hallgatoknak/AlgTort/egyen4.pdf oldalon.
Ahonnan
érdekességként az is hazaköszön, hogy Gauss
nem csak Bolyai hozzá-küldött
munkájával szemben mutatott elfogultságot, de Abel sem kapott tőle dolgozatára választ (p3).
[3] 1994-ben, Adrew Wiles által. [Elismerésül 2016-ba Abel-díjat kapott. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Abel-d%C3%ADj
)]
[6] Hazai (kis)pályán maradva itt van
ez az „Élőbolygónk” kampány. Értem is
és támogatom is Áder János
érzékenységét a környezetünket fenyegető problémákra. Mert ezek helyénvaló
motivációk. Szerencsétlenné teszi azonban a vállalkozást az, hogy azt egy
hamis, globalista-internacionalista idolhoz láncolja ahelyett, hogy az orrunk
előtt levő hazai problémák mibenlétével foglalkozna.
[7] Központi-fontosságú az a részlet,
hogy M.F. dolgozata előzőleg mások által már mért objektív adathalmaz
szakszerű kiértékelésén nyugszik. Emiatt az kísérlettel alátámasztottnak is
tekinthető. Szemben az összes többi, ellenkező-értelmű papír-képződménnyel,
ahol vagy minden a virtuális kitaláció szintjén mozog (szimulációk hada), vagy
a saját adataikat alakítják
képlékenyen a szerzők a célirányzott végeredményhez.
[9] Akár első-kézből is beszámolhatnék
e globálisan-szervezett folyamatos-hergelés részleteiről, ha lenne erre
ingerenciám. Ugyanis volt egy korábbi, útbaigazítónak szánt levél-küldeményem évekkel
ezelőtt az RLA* segédletével a semmiből kinőtt 350.org** szervezet (https://350.org/
) felé, ahonnan azóta is kapom az aktivitásra buzdító felhívásokat.
* RLA=Right Livelihood Award. „Alternatív
Nobel-díj”-ként jött szokásba hivatkozni rá, és díjazottaira. Eredeti szándéka:
kitüntetésben részesíteni és támogatni azokat, akik gyakorlati és példaértékű
válaszokkal bírnak korunk sürgető kihívásaira ("honour and support those offering practical
and exemplary answers to the most urgent challenges facing us today.").
N.B.: A
díjazottak közt lenne hát a helye akár a légköri CO2 indifferens sugárzás-egyenlegi szerepét
bizonyító Miskolczi Ferencnek, akár a
Vízgazdát
megalkotó Országh Józsefnek. –
Azonban, mikor utóbbi jelölésére hivatalos indítványt tettem (M.F. munkássága csak később került a
látóterembe), az RLA bizottsága még
csak fel sem kereste az illetőt.
**
Alapítója Bill McKibben,
képzettségére nézve újságíró. Az RLA díját 2014-ben kapta,
„felvilágosító-jellegű” publicisztikájáért és mozgósító-tevékenységéért (https://www.rightlivelihoodaward.org/laureates/bill-mckibben-350-org/
)
[12] Eautarcie Országh József: A Víz és
Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]
[14] Zone gas
chromatography Analytical Chemistry 1989, 61, 1478-1485pp https://doi.org/10.1021/ac00189a003
[15] Leonid M. Blumberg; Frank David;
Matthew S. Klee; Pat Sandra: Comparison of one-dimensional and comprehensive
two-dimensional separations by gas chromatography, J.Chromatogr. A, 2008, 1188,
2–16 https://doi.org/10.1016/j.chroma.2008.02.044
[16] A Vízgazda
tudományának a hat főtétele http://www.eautarcie.org/hu/02c.html
[17] Mint pl. aminek
az ellenőrző elemzési-mérésekkel alátámasztott bemutatása része egy tanulságos
összehasonlításnak: TREND (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/trend.html
)
[18] Gabor Maasz, Matyas Mayer, Zita Zrinyi, Eva Molnar, Monika
Kuzma, Istvan Fodor, Zsolt Pirger, Péter Takács: Spatiotemporal
variations of pharmacologically active compounds in surface waters of a summer
holiday destination Science of the Total Environment 677 (2019) 545–555 (https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2019.04.286)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése