Felfedezés – Tetszhalál
– Nélkülözhetetlenség
Példák a Múltból
A következő cikk pusztán történeti-jellegűnek
tűnhet.
Biztosíthatok minden türelmes Olvasót: messze több annál.
Még a Vízgazda-rendszer is
megtalálja benne a természetes helyét…
Bevezetés:
Itt a helye, hogy a Terra Preta
írás[1] elejére beszúrt szatirikus-élű mondandót
új, valós-tartalmú megvilágításba helyezzük. Amint Golding történetében
a görög-tudóst alakító Fanoklesz helyére Heron-t tesszük, az irodalmi-fantázia
terméke részben valósággá elevenedhet. Feljegyezte ugyanis a krónika, hogy Heron
of Alexandria (élt cc. AD 10–70
között) alkotott valami gőzgép-félét.[2] Meg más-egyéb csudákat is – egyfajta
nemes/intellektuális játékszenvedélyből, termékeny agyát a korabeli-tudások
összessége mentén mozgatva. Ha ez így igaz, akkor a gőzgép szolgálatra-állása
1776-tól, James Watt serénykedései nyomán, bő 1700 évet késett.
Hogy ekkora késedelem okán a Heron
utódokban és leszármazottakban mennyi keserűség gyülemlett fel neves ősük
találmánya feledésbe-kényszerülése nyomán, valamint hogy mekkora részesedésre
tarthattak igényt a vonatkozó-szabadalomból, nem jelen bevezető tárgya – a
gondolatébresztésen túl.
Ezen érzelmi és értékelési humán-vonatkozások jobbára csak akkor
merülhetnek életszerűen fel, ha a késedelem időtartama egy emberöltőn belül
van. Három ilyen eset – Heronéval megtoldva – viszont már elegendő lehet
arra hogy érdemi-következtetésekhez jussunk. Az esetek szenvedő-alanyai: Semmelweis
Ignác orvos, Mikhail Cvet biológus, Országh József vegyész.
Semmelweis felfedezése a 100%-os
mortalitással járó gyermekágyi-láz kiváltó-okáról és elkerülése módjáról
meglehetősen-apró, partikuláris-ismeretnek tekinthető, jelentősége mégis
óriási. Nélküle – ha a korabeli patológiai-gyakorlat (mint a
meglendülő orvosi-kutatás előhírnöke) általános-alkalmazásra vergődik –
az emberi-faj fennmaradása foroghatott volna kockán. Felfedezése két elemből
tevődött össze: az ok-okozati kapcsolat megleléséből (amihez,
egyebek mellett, egyik orvoskollegája váratlan halálát okozó apró-baleset
logikus végiggondolása vezette), és a fertőzés megelőzéséhez szükséges
hatékony-vegyszer megtalálásából. Előbbi meglépését praktikusan
ellehetetlenítette a direkt-ismeretek hiánya: a baktériumok jelentőségét csupán
Pasteur felfedezése nyomán kezdte értékén kezelni a tudományos-közösség[3], így a Semmelweis
indirekt-következtetéseiből adódó bizonyítást lekezelőleg söpörte le a kor
más-normákhoz szokott orvos-társadalma. A hatékony-vegyszer kiválasztását pedig
rendkívül megnehezítette korának kémiai-ismeretei szűkössége, amin a
vakszerencsére-alapozott próbálkozás segítette át – s amit ismét lekicsinylő
ill. degradáló megnyilvánulásokkal kísértek, olykor egészen az elvetéséig.
Ekkora akadályokkal és akadályoztatással
megküzdeni emberfeletti-erőfeszítés mellett is majdhogynem lehetetlen.[4] Szerencsésnek mondható, hogy
írásba-rögzített szellemi-hagyatéka 20 év múltán még nem ment feledésbe, s a
Bécsi bolondokházában ápolói által agyonveréssel-megregulázott tudós
felfedezése az össztársadalmi-emlékezetben azóta méltó helyet kapott.
Cvet felfedezése ezzel-szemben a
Tudomány egészére vonatkozóan megtermékenyítő, elementáris-jelentőségű. Nem
áttételesen, miként a fizikus Planck méltán-híres feketetest-sugárzási
vizsgálatai, amik kikényszerítették a kvantáltság létét és fogalmát, s amely
azután a kvantum-mechanikán keresztül hatalmas-lendületet adott a molekuláris
szerkezet és történések mibenlétéről és menetéről szerezhető ismereteknek –
amiken alapul szinte minden mai modern technológia. Hanem direkt-üstökösként –
aminek azonban fénye elapadt és pályája elakadt a kortársi sötétlő-koponyák
értetlen és szenvtelen sorfalán; mígnem értőbb-ítészek mesterfogásaikkal ki nem
szabadították ez égitestet kényszer-kriptájából, hogy újfent pályára állva
megtermékenyítse a Tudomány minden régióját amely fölött csak elhalad.
Nem lehet érdektelen a Planck-kísérlet
fogadtatásával párhuzamba-állítottan az a megfigyelés, hogy míg a
kiforrott-teóriák talajáról szemlélődő fizikus-társadalom egy fizikus-kolléga
eredménye fölött inkább elgondolkodik mielőtt elítélőleg elvetné, addig az
ugyanabban az időszakban a friss ismeretek vulkánkitöréseitől
folyamatosan-megújuló kémia területén munkálkodók lekezelésben részesítik azt
az újdonságot, amit a még gyerekcipőben-tipegő biológia egyik művelője tálal (rajtuk
keresztül) a Világ elé.
·
Ugyanez a szakadék (nevezzük hierarchiális
akadályozó-tényezőnek [HAT])
manifesztálódott mintegy 70 évvel később is.
Az agrármérnök Béres eredményeit a
priori elvetette az orvosi-társadalom.[5]
·
Anyag lehet a Zavarok a HAT
hierarchiájában jövőbeni-dolgozatához az a történet, ahogyan a
bizonytalan-háttérből felbukkanó és ismeretlen-módozattal szaporodó klímatudósok elutasítgató-nyilatkozataik
áradatával fejtenek ki aknamunkát
a fizikus Miskolczi eredményeit
illetően.
·
Végül, az életre-kelt HAT
bizonyságául szolgál az az evolúció,
amely által a hierarchiális-pozíciók fejtetőre-állása figyelhető meg:
A vegyész Országh kísérletekkel is
alátámasztott elgondolásait veszi semmibe
a kémiával legfeljebb köb-ükunokai-fokú rokonságot tartó szennyvízmérnöki-szakma.
Cvet
felfedezése mintha a semmiből jött volna: nemigen lehet kinyomozni, mi
inspirálhatta a kísérleti-felállása megvalósítására – bár a kapott eredmények
után belőlük azonnal a helyes-következtetést vonta le. Teóriája [nemzetközi] elfogadását[6]
nemcsak a kor szemlélete gátolta [amelyben a
meghatározó vegyészi-szemlélet az izolálás-központúság
volt, míg az elválasztás
jószerivel definiálatlan-fogalom, rendkívül-alárendelt mostohagyerek],
de gátként emelkedett az alapvető fizikai-kémiai ismeretek hiánya is,
amelyekkel a kromatográfiás-folyamat értelmezhető lett volna. Ahogyan Pasteur
eredményei birtokában Semmelweis talán egy ujjcsettintéssel is
megoldhatta volna a gyermekágyi-láz rébuszát, éppúgy hiányoztak Cvet
metodikája értelmezéséhez azok a feltárások amikért Langmuir 1937-ben
Nobel-díjat kapott – 18 évvel Cvet halála után.
Ezen
áthághatatlan akadályok mögé sorolt be még az I. Világháború, amely számára
többszöri költözködéssel járt, és amely miatt két ízben is oda kellett hagyja a
kiépített laboratóriumát; de nemigen kedvezett kutatásai folytatásának sem az
Oroszországi radikális hatalomváltás, sem az Intervencióval-párosuló
Polgárháború.
Országh
munkássága – eltérően a fenti két esettől – nem hozott a Tudományba semmiféle
partikuláris-újdonságot, hanem egymástól távoleső-területek alapos analízisét
követően szintetikus-egységbe fonta azokat az ismereteket amelyek célirányos-alkalmazásából
nemcsak az egész emberiség de bolygónk teljes élővilága is profitálhat.
Alkotása elfogadottsága emiatt nem lehet zökkenőmentes; kétoldalról is kaphat
gátakat ill. fékeket.
i) A torony
magasából időnként-alátekintő akadémikusság [egyelőre?]
méltatlannak ítéli még foglalkozni is vele (hiszen
nincs benne újdonat-ismeret).
ii) Az emberiség
életét és napjait pedig szünet-nélkül számos-tényező dúlja szét és teszi küzdelmessé
ahhoz, hogy legalább elgondolkodjon olyan előnyök bevállalásán
amiket egyedül a Vízgazda-rendszer
kínál
– miközben a Média ehhez ellendrukker, a fák és a talaj pedig [emberi-nyelven] nem beszélnek.
Módszere
iránti közömbösség mindezek-ellenére érthetetlen, ugyanis mindazok a problémák
amikre a Vízgazda-rendszer
egyszerre elegáns, olcsó és hatékony megoldást képes adni, napirenden vannak
jóideje a legkülönfélébb testületeknél és intézményeknél [Akadémiaiaknál is]
– csakhogy az ott-folydogáló munkák nemigen hoznak [cikkecskéken
túl] felmutatható-eredményt[7],
arról nem is szólva hogy egymással rendre összeegyeztethetetlenek.
Ilyen
körülmények kényszer-fogságában Országh sem élhette meg műve diadalát:
2020 óta már az égből szemléli a műve-körüli tétovaságot. A fenti két eset
analógiája kapcsán, a Vízgazda-rendszer
2002. évi közreadása dátuma mindössze arra a reménykedésre jogosít bennünket
fel, hogy 2040 tájára talán kitermelődik majd az igény a Vízgazda-rendszer
nagyléptékű-alkalmazására – ha addigra [a
károkozati-halmozódások miatt] nem lesz már túl késő.
Nézzük most a
levonható tanulságokat:
Heron
fabrikált csoda-szerkezeteire nem volt szüksége a korabeli-társadalomnak, (tömeg ill. sorozat) gyártásukra pedig
éretlenek voltak az akkori termelőeszközök. Ekként az általa megalkotott gőzgép
is csak kuriózum lehetett, akár megértette a lényegét vagy jelentőségét rajta
kívül más, akár csak a krónikás csodálattal-adózása rögzítette a tényt papírra.
Semmelweis
esetét egy akut-probléma kihívására adott sürgős-válasz kezeléseként kell
látnunk. A megoldást a zseniális-elme kitermelte, a Társadalom pedig,
vonakodással és késlekedéssel ugyan de, elfogadta. Az akadály végleges-lebontásához
aktívan járult hozzá a fáziskésésben-lévő Tudomány.
Cvet
„űrből-jött” metodikájára kora tudományának semmi szüksége nem volt.
Szerencséjére, némely alantasabb ipari-alkalmazás élt vele, s az applikációk
eredményeihez ragasztva a módszert ha primitív-egyszerűséggel is de rögzítette.
A lendületben-levő Tudomány pedig néhány évtized múltán elérkezett arra a
pontra, ahonnan lehetetlen lett volna a továbblépés Cvet módszere
nélkül– mikoris befogadta. Dupla-szerencse, hogy ekkorra már a [most is fáziskésésben levő[8]] Tudomány kitermelte azon elméleteket, amik
mentén képes volt Cvet módszere értelmezésére. A kromatográfia tehát
dübörögve nekilódult – csupán Cvet nevét szinte már alig valaki rakja e
páratlan-módszer mellé.
Országh
elgondolása gyakorlatba-ültetésére égető-szüksége lenne az emberiségnek, ám az
általános ill. nagybani alkalmazása hatalmas ellenállásba ütközik, kétoldalról
is. Már kiépített rendszerek totális-szanálása ill. alapos-átalakítása mellett
ezek működtetőinek az átképzése kellene megtörténjen, kalkulálhatatlan
leépítésekkel párosultan – amivel párhuzamosan kellene haladjon a
lakossági-szokások új-normára állítása, ami a legjobb-esetben sem megy
máról-holnapra. Az erőszakos átállások kellemetlenségei a gazdasági-evolúció
folyamatait a történelem során soha nem tartóztatták fel: az ipari-gépesítés
előbb falusi-lakosok tömegéből éhbérért-robotoló proletariátust alakított ki,
majd abból városlakó identitás-zavaros munkanélküliséget, végül tudathasadásos „jóléti”
fogyasztósereget; a mezőgazdasági-gépesítés pedig monokultúrát teremtett, amely
hozta magával a beltartalom lesilányodásával együtt a vegyszer-áradatot az
élelmiszereinkbe, ezek minden fel-nemmért következményével. A
Társadalmat-érintő új-módszerek előtti akadályok léte ill. elhárulása
haszonelvűségi-megfontolásain túl a Tudomány állásfoglalása is kritikus. Míg a
gazdasági-evolúcióhoz vezető tudományos-előzmények mindig részesültek
racionalizáló-hangnemű méltatásokban, addig a Vízgazda-rendszert a Média negligálja a Tudomány pedig
máig nemlétezőnek tekinti. Emiatt lenne létfontosságú, hogy a Tudomány
magasából szavukat hallatók lelkiismerete felzárkózzon ismereteik mélységéhez,
és szánjanak végre időt a Vízgazda-rendszer
képességei megismerésére [amihez szolgálni
kívánnak írásaim is], hogy azután szót emelhessenek (a Médiában is) mellette.
Mert csak ezzel vehetné kezdetét a Vízgazdai-ismeretek
Oktatásba-emelése, amit követhet a Vízgazdai-szemlélet
lakossági-abszolválása.
Nem tudni
hogy az elfogadásához szükséges lépések hogyan s miként követik majd egymást,
csupán annyi bizonyos hogy már a késedelmeskedésekből-fakadó tét is óriási:
Túlélni a víz-szennyezési krízist, megszüntetni a talajdegradációhoz köthető
élelmiszer-termelési problémákat, és elhárítani az önveszélyes
környezetszennyezést. Az átállás objektív szükségszerűsége
megkérdőjelezhetetlen, amennyiben nem a társadalmi-öngyilkosság bevállalása a
cél.
Következzék
hát a példa. Amelyhez „ezer-szállal” magam is kötődöm:
Tettek és Díjak : Mikhail Cvet és a Kromatográfia
kattintással vissza a Tartalomra
[3] Ha eltekintünk Antonie van Leeuwenhoek
megfigyeléseitől (nála szűk 200 esztendő a hendikep):
ld. Vízgazda vs Tudomány ottani
ref.12 és ref.13
[4] A szindróma azóta fogalommá lényegült: Semmelweis-reflex
leírás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Semmelweis-reflex
[6] Hazájában nem volt ezzel gond; sőt:
nagydoktori-értekezését Akhmatov-díjjal tüntették ki.
[7] Az Országos Vízprogram 2016-ban indult.
Kötelező (vaskos) beszámolókon túl eredménnyel nem szolgált. Azóta 5-éves
terminusú un. VGT program-célkitűzésekbe mutálódott.
A legutóbbi elemzése: VGT3
II
[8] Más (ember-központú) szemlélettel: A korát megelőző
tudós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése