Az Élet sava-borsa
vagy éppen
Tüze és Hamuja
(Nem "közügy"; KÖZÖSSÉGI-ügy.)
Tegnap,
2025. augusztus 22-én délután, leégett a telkem, benne számtalan egzotikus
termő gyümölcsfa és bokor, legalább 15 év telepítés, nevelés és ápolás munkája.
Hozzá a teljes konyhakertem, a termőre-fordulás állapotában. Járulékosan szénné
égett az öntöző-rendszerem, beleértve a szürkevíz-kivét továbbító-vezetékét, és
megsemmisültek a földalatti-műtárgyak (Pince, vész-elszivárogtató) levegőztető
kürtői is. A ház megmaradt épen, a lenti-szomszédé is, bár nem sok híja volt
hogy másképp legyen.
Épp
a készülő Elvarratlan Szálak
kötet utolsó tétele végső-simításán dolgoztam idebenn – odakint továbbra is kánikula és hónapok-óta tartó szárazság – mikor párom
sikítása riaszt a verandáról: Jöjjek azonnal mert átkozott-nagy füst van, mi
lehet ez…
Rohanok ki rögvest
papucsban, de már lélegzetet is alig kapok, látni se nagyon lehet a gomolygó
füsttől; hátra-szaladok a verandán, ott a forróság és a körben-táncoló
lángcsóvák is jelzik: komoly a helyzet. A tűz – amely hátulról csapott le heves
északi-széllel a telkünkre, rajta a déli-tájolású házunk – már a ház keleti-végét
közelíti, és a felcsapó-lángok miatt épphogycsak eljutok az esővíztározónk
vízvételi-csonkjáig: két kannányival megtorpantom az ottani lángokat, s a
következővel odajutok a lángokkal már körülvett vizeshordóhoz is. Életbevágó ez,
mert az esővíztározó alján csak kotyog a víz, viszont a szürkevízzel[1]
teli hordóm színültig van: előzőnap szivattyúztam fel, a termés-karbantartó
rituális öntözéshez. Ebben 220 liter víz áll amit bevethetek a további oltáshoz – de több már nem lesz, látom ugyanis hogy a földalatti átmeneti-tározó
aknába vezető vízkivéti-tömlő eddigre formátlanná olvadt és elszenesedett.
Haladok a vizes-kannákkal a tűz periméterén a házunk körül, s hallom a déli-szomszéd segélykiáltását: az
ő házuk hátulsó-sarkát és a fa-lécezésű épülő garázst is közelíti már a tűz;
pedig a telkünk 20 méter széles. Odalábalok a következő kanna-párral, át a még-parázsló zsarátnokokon, s a lángok
haladásának ott sikerül elejét vennünk: ők lapáttal csapdosva, én vízzel
locsolva álljuk gátját a nagyobb bajnak. De ekkorra már a telkem teljes-szélessége a hossz-mentén is lángokban. A veteményesem vízmegtartását
segítő, szélárnyékolást-biztosító szalmabála-sorok vígan lobognak és haragosan
izzanak. A két-kannás vízhordás ehhez nyilvánvalóan kevés, de csinálom. A tűz
már szinte mindent megevett mire megérkeztek a tűzoltók. Két helyről is: a
faluból, és Sárbogárdról. Azt se tudom hogyan jutottak be a tömlőikkel a kertbe. A bő tömlőik vízsugara pásztázza a kiégett füstölgő
tájat. A szalmabálák sietősen szétrombolva, nehogy újra belobbanjanak. Fáim és
bokraim – miként megkötözött mártírok a máglyáról – küldik felém némán búcsúzó-üzeneteiket.
Lassan
elcsendesedik a telken a sürgés-forgás, csupán az utcán nő a bámészkodók serege.
Egyedül a déli-szomszédon ragadt rajt az izgalom: rokonainál volt Mezőszilason,
s akár odaveszhetett volna a (2 éve felújított) háza. És magam is terveztem egy
kisbevásárlást tenni délután a faluba; s ha oda lettem volna, nincs ki megmentse a két házat a lángoktól.
De hogyan is
keletkezett a tűz? Merthogy ezt bizony tisztázni illene. Ezügyben az oltást
követően a Sárbogárdi tűzoltóparancsnok járt el. Kiderítette, hogy a fenti
negyedik szomszéd telkéről indult el a tűz. Az ingatlant bérlő személy
állítólag hátra-vitt a kertben valami szemetet, cigarettázva. Amiről elmondása
szerint hamu eshetett le, s abból izzott fel a tűz fészke, amit az élénk északi-szél
dél felé tovasodort. Az oltási-munkák végeztével magam is láttam az
elszenesedett tűznyom ékben-szélesedő sávját a kertünk felé. Kár arrafelé nem
esett: az ék ott még szűk volt, s a terület is csupán letermett tarló és nyírt
parlag volt. A területünk határára érve a tűz szélessége már kiterebélyesedett,
haladása lelassult a kerítés vonalában 8 éve telepített széltörő babérmeggy-sor
által, s az irányát csalinkázva-váltogató szél így idebenn még-terebélyesebbé
tette: egyik vége a házunknál, a másik a tűztől-füsttől áthatolhatatlan-messzeségben. A gyümölcsössel teli telek a
teljes szélességében leégett mire a füstölgő-parázson keresztül a túlnani-véghez
eljutottunk. Mintegy 10–15 méternyi
maradt a 104 méter hosszúságú telek keleti-végén épen, pár fával és bokorral. (Utána,
déli-irányba – ha még égett volna a tűz – ismét letermett-tarló, zöldellő
parlagfűvel következett volna.) Miután a déli-szomszéd háza sarka megmenekült a
vörös-kakas harapása elől, s az ijedtség is alábbhagyott, világossá vált: Kár –
maradandó és hosszantartó – egyedül nálunk keletkezett, mégpedig hatalmas.
Rögzíthetem hogy kiheverhetetlen; közeledve a 80-hoz mindenféleképp. Nincs
időnk megélni az újra-telepítés gyümölcsét, nincs erőnk megtenni az ehhez
szükséges rengeteg fizikai-munkát – és nincs bizodalmam abban, hogy ez a dolog ne ismétlődhetne meg bármikor, mert
semmiféle visszatartó-erőt nem látok a horizonton; sőt.
Kérdeztem
is azonnal a tűzoltóparancsnokot: mit lehet itt majd tenni? Mondta hogy nem
bíztat semmi jóval. Nemrégiben alakították át úgy a szabályozást, hogy 200
milliós kár alatt a nagybani-ügyintézés el sem indul. A 200 milliós alsó-határ
elmondása szerint onnan jöhetett hogy hozzáigazították a megemelkedett
ingatlan-árakhoz. Itt, dél-Fejérben, ehhez a „belépőhöz” legalább 20–30 ingatlannak kellene teljesen
megsemmisülnie. Legfeljebb polgári-pert lehetne indítani az elkövető ellen. Kérdeztem hát, ki volt az elkövető? Ezt nem árulhatja el,
válaszolta a tűzoltóparancsnok, mert az a személyiségi-jogok megsértését
eredményezné, ami okán ő is büntethető lenne. Hát ez hatalmas, ehhez TÉNYLEG jogrendszerre
van szükség. Általa az elkövetőt már most védi a mindannyiunk feje felett
lebegve uralkodó Jog; s EHHEZ az intézményhez kellene nekem fordulnom
(bizalommal?), hogy kiszámíthatatlan-kanyargósságú herce-hurca során ítéljen a javamra a káresetem miatt a hanyag elkövetővel szemben.[2]
Akit véd majd
tovább még az a vélelem is, miszerint „nem-szándékosan” okozta a tüzet. Ez a nem-szándékos
vonás egyébként kitapintható abban is, hogy az illetőnek szándékában sem állt
hogy bármi-módon is jelezze, akár a környezet akár a nyilvánvalóan-érintettek
felé: „Emberek, tűz van!” Mert ezesetben korábban útját lehetett
volna állni a vésznek…
A tűz-eset által érintett
területet az 1.ábra
szemlélteti, az elszenesedett talajfelszín a piros-vonallal határolt rész.
![]()  | 
1.ábra:   Felülnézet
az utca 8–16 házaihoz tartozó
telkekről (GMap)
A: a tűz feltehető
fészke;   B:
felstócolt farakás;   C:
romos téglaépítmény; 
D: esővíztározó;   E:
Vízgazdai használtvíz-kezelő
műtárgy;   F:
Szürkevíz-kivéti hordó
A 2.és 3.ábrák fotói közvetlenül a tűzeset oltása után készültek
nagyhirtelen, már gyenge fényviszonyok mellett. Az égési-szimptómák a
fákon/leveleken viszont csak napok múltán fejlődnek ki és lesznek jobban
láthatók. Ezeket az állapotokat demonstrálják a 4.-9.ábrák.
| 
   a) Az 1.ábra D, E és F létesítményei  c) A Pince szellőző-kürtői a „holtak
  társaságában” e) A pince-árnyékoló lugas-szőlő g) A talaj-pörkölődéstől eltekintve
  egyelőre csak a Paw-paw csemete védőháló sérülése tűnik fel  | 
  
   b) A
  szürkevíz-kivéti beton-tározó és hordó d) A déli-szomszéd épülő fa-garázsa
  megmenekült f) Mintha a fák-bokrok ÇÈ épen maradtak volna h)   | 
 
2.ábra:   
A helyszíni-kárt csupán a fotókról-szemlélő a közvetlenül a tűzeset után
készített felvételekről nem becsülheti meg annak mértékét; a 2. ábra f) g) h) képei
aláírásai is utalnak erre. Még a 3.ábra
képei is azt sugallhatják, hogy a talajszint elszenesedésén túl más-egyéb
nemigen történt. Értékelhető képek készítéséhez napokat kellett várnom; a
tűzeset utáni 8. napon érkező kisebb eső végre tisztábbra mosta a légkört, a
további felvételek zöme ekkor készült.
| 
   a) A
  déli-szomszéd megmenekült  | 
  
   b) Ugyan
  mit számít a fű?  | 
 
| 
   c) A déli lehatárolódás:   | 
  
   d) Cseresznyefa,
    | 
 
| 
   e) Sütőtök
  – lett volna;  | 
  
   f) Ahonnan
  jött a tűz:   | 
 
3.ábra:   
A totális-halál állapotában leledznek a kisebb bokrok: Egres [4.ábra
b)], Josta [4.ábra d)],
Feketeribizli [6.ábra i)], és a fűszernövényeim is:
Télálló-rozmaring [2.ábra c), bekeretezve],
Zsályatő [előtte, felismerhetetlen csutkává
égve]. A Lugas-szőlő állapotát is tisztázza a 4.ábra a) kép, a termésre
nézve pedig a 9.ábra
informatív: az a) kép zöld fürtjei levelek híján nem fognak beérni, a b)
kép pedig sült-éretlen fürtöket kínál. Ami a további termés-kiesést illeti, a 8.ábra képei szemléletesek; akárcsak
a 6.ábra h) képe
Kaki-fürtje [aminek a fája állapotát a 4.ábra c) képe demonstrálja]
és a porladóvá-sült levelű kis-fügebokor berakódottsága [4.ábra f)].
De odalett a 14-éves Virginiai-szilvafám ígérkező termése is: a fa sérülését
összehasonlításban láttatják a 6.ábra
a) vs. d) képei. Hasonló összevetés látható ugyanott a Hársfára
és 10+ éves Mézbogyó-bokorra [4 tőből 1 ép és 3
égett].
| 
   a) Pince-árnyékoló
  lugas-szőlő, 9. nap  | 
  
   b) Egres, 9.
  nap  | 
 
| 
   c) 16 éves Kaki-fa, 9. nap  | 
  
   d) Josta, 9. nap  | 
 
| 
   e) Őszibarack,
  6. nap  | 
  
   f) hátsó 4-éves Füge-bokor, 9. nap  | 
 
| 
   g) ép
  Babérmeggy bokrok  | 
  
   h) kiégett
  Babérmeggy-bokor, 9. nap  | 
 
| 
   i) Babérmeggy
  sor, előtte Virginiai-szilva, 9. nap  | 
  
   j) Körtefa, mögötte Babérmeggy-sor, 9.
  nap  | 
 
4.ábra:   
| 
   a) fiatal V.Cskalov
  cseri, aznap  | 
  
   b) fiatal V.Cskalov,
  9. nap  | 
 
| 
   c) Feketics-meggy,
  9. nap  | 
  
   d) 12 éves
  Pawpaw fa, 6. nap  | 
 
| 
   e) Pawpaw
  csemete, 6. nap  | 
  
   f) Pawpaw
  csemete, 6. nap  | 
 
5.ábra:   
Különösen-érzékeny az Indián-banán állományt ért veszteség [ld. 5.ábra
d), e), f) képeit]. A 12 éves Paw-paw fám
leveleinek nagyrésze porladóvá sült, virágrügyei peregnek, vesszői száradnak: d). Az idén telepített 3 oltvány-csemete közül [Megyeri
Kertészet, ~170 eFt] pedig 2 megsemmisült: e) és f) [utóbbi az árnyékoló-háló alatt is megsült]. A
„sült-levél” állapotát demonstrálja az Őszibarackfa egy megtapogatott ága [4.ábra
e), keretben]. Felbecsülhetetlen a Mogyoró-bokrokat ért sérülés:
5 bokor képez a telek közepén egy szélvédő-sávot és 2 áll a Babérmeggy-sorban,
amelyek mindegyikét megkínozta a tűz: ld. 7.ábra. De nem becsülném alá sem a Valerij-Cskalov [5.ábra
a) vs. b)] cseresznyefa sem a Feketics-meggy [5.ábra
c)] szerzett-sérüléseit sem. Úgy 8 éve telepítettem a telek
északi hosszanti-vonalán egy 26-tagú örökzöld Babérmeggy-sort, hogy a gyakori
és intenzív északi-szelek szárító-hatását mérsékeljem. A sor utolsó 5 bokra
maradt épen, néhányuk csontszárazra égett, a többi sérülése ill.
regenerálódási-ideje megbecsülhetetlen: ld. 4.ábra g)-j)
képeit [a 2.ábra g) és 3.ábra d) képekhez képest]. A Nashi-körtefa
kínjait és Som-bokraim szenvedéseit már nem is fotóztam.
| 
   a) Virginiai-szilva,
  9. nap  | 
  
   d) ép Virginiai-szilva  | 
 ||
| 
   b) 7-éves Hársfa,
  9. nap  | 
  
   e) ép Hársfa  | 
 ||
| 
   c) Mézbogyó,
  6. nap  | 
  
   f) ép Mézbogyó
   bokor  | 
 ||
| 
   g) Vilmos-körte, aznap  | 
  
   h) Kaki gyümölcs,
  6. nap  | 
  
   i) Feketeribizli,
  6. nap  | 
 |
6.ábra:   
N.B.: Nem törekedhettem
a bemutatásban arra, hogy a „holokauszt-lista” teljes legyen…
| 
   a) Mogyoró-sor,
  9. nap  | 
  
   b) Mogyoró-bokor,
  9. nap  | 
 
7.ábra:   
| 
   a) Alexander
  körte, 2. nap  | 
  
   b) Nagy Füge-bokor,
  6. nap  | 
  
   c) Kápia paprika,
  6. nap  | 
 
8.ábra:   
| 
   a) Szőlő, 9.
  nap  | 
  
   b) Szőlő, 9.
  nap  | 
 
9.ábra:   
Zárásul
említést kell tegyek róla hogy az elkövető időközben jelentkezett. Jött egy
idegen a kertkapuhoz, kinyitottam s szokás szerint kézfogással köszöntve üdvözöltem,
mire kibökte: ő áll a tűzeset mögött, sajnálja. Mivel úgyis tudom hogy időben
már nem élem meg az újratelepítések gyümölcsét, a Jog útjait pedig már
megtapasztaltam [ld. ref.2], talán
elhamarkodottan de megnyugtattam: nem indítok ellene semmilyen retorziót, nem
kell ettől tartania. – És voltak jópáran, távoli és ismeretlen, önzetlen
segíteni-akarók is. Ám a nyugalmat mindennél-jobban óhajtottam…
A
nyugalom-keresés ezen napjaiban találkoztam össze Szabó Magda: Kiálts,
város! művében ezzel a mondattal: „Ki városa és embertársai romlására szándékkal tüzet gerjeszt, a
pallosjoggal felruházott Debrecen város foglyaként máglyán végezze életét a
gyújtogatók halálával.” – Változnak az idők…
-  -  - 
-  -  - 
-  -  -  -
Apropó; alap-igazság: Tűz nemigen van, ha a szárazság nem pusztít.
A lokális-klíma
változásait manapság mindannyian megéljük; ennek egyik pregnáns megnyilvánulása
az esők megritkulása, és a következtében beálló példátlan-aszállyal párosuló
szárazság. Hogy legyen a köznépnek ezért mit átkozni, kitalálták a légköri CO2
bűnösségét – és kergetik ezzel a gyermekded-mesével egyre-őrültebb pályára az emberiséget.
Holott bármely meg-nemzavart elme könnyedén eljuthatna a felismeréshez: A VÍZ HIÁNYA az, ami borít a klímán.
Hatalmas párolgási-hője elejét veszi a kíméletlen-forróságnak, a
megnövekedett-páratartalmú légkörből pedig esőként visszaszármazhat.
A vízzel való
bánásmód azonban drasztikus változásokon ment át. Civilizációs-kényelmeink
bársony-szőnyegén dicsőített-léptekkel dübörögve haladva egyre-több vizet
termelünk ki a talpunk alól – majd tessékeljük használat után tova, a
szenvtelen vízfolyásainkon át ki az Óceánba. Így szárítja ki mesterségesen TAPLÓRA a lakhelyünket, a kontinenseket, az
épületes „Fejlődés”.
Írásaimban
számtalan helyen adtam ennek hangot – jelezve a fenntartható megoldás módját is
– hogy legalább meghőköljenek az átalakításokban tevőleges aktorok. Hőkölés
jelei azonban eddig nem mutatkoztak; pontosabban én hökkentem meg alaposan,
midőn tudomásomra jutott: lakóhelyem, Dég község talaja alól nagybani
víz-kitermelés indul, EU/állami támogatással létrehozott beruházás által –
hogy-hogynem, egy magáncég javára. Kerestem a módját, hogyan juttathatnám el a
felelős döntéshozókhoz valamint a falu érintett közösségéhez a gondolatot,
miszerint a régió alól folyamatosan egy magaslati-telepítésű tószerű-tározóba
szivattyúzott víz akkor is veszteséges folyamat a vízre nézve ha a tó-fenéken
keresztüli beszivárgás által a tó-közeli földek víz-ellátottsága némileg
emelkedik (a tótól távolabbi területek rovására), de nem érkezett
visszajelzés. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a Törvényi-opcióhoz
forduljak – de nem álltatom magam.
2025. 08. 26-án tehát beadtam a
Hivatalba az alábbi Közérdekű adat
igénylést.
Ami Dég község vízhasználat érinti/illeti. 
Ahol a talajvíz (a patak szűk környezete kivételével)
legalább 25 méter mélyen van.
Vagy inkább VOLT.
Hivatkozással
a 
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési
jogról és az információszabadságról
26.§ alatti alapvető direktívájára, 
kiegészítve azt annak 27.§ 3) kitétele 3a) al-pontja tartalmával, 
miszerint 
„Az
a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet, aki vagy amely az államháztartás alrendszerébe tartozó valamely
személlyel pénzügyi vagy üzleti kapcsolatot létesít, köteles e jogviszonnyal
összefüggő és a (3) bekezdés alapján közérdekből nyilvános adatra vonatkozóan –
erre irányuló igény esetén – bárki számára tájékoztatást adni”, 
ezúton
kérném címemre megküldeni 
a Dégi régió közösségi-vízháztartását érintő, 
az EU által financiálisan támogatott Országos Széchenyi-program keretében 
összességében 971 Millió Ft-ért 
a falu ÉNY-i sarkától ~750 m távolságra létrehozott 
Öntözőrendszer és Víztározó építése
a Kapitál-Öntözési KFT-nél 
beruházás alábbi vonatkozásait:
1.) A
műtárgy tervdokumentációját, benne a működési-paraméterekkel,
2.) Az
eddigi működtetés és víz-kitermelés paramétereit, valamint a kapcsosan
felgyülemlett tapasztalatokat,
3.) A
létesítmény működtetését megalapozó előzetesen-végzett
vízháztartási-tanulmányt, 
ideértve a falu közösségi-vízellátásával való kompatibilitási-viszonyokat is,
4.) A
tervezői és engedélyezői hatóságok címeit, esetleges további konzultációkhoz.
Ismeret-mélyítő olvasmányként
mellékeltem az Öntözés
írásom nyilvános-olvashatóságát adó élőkapcsát: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/ontozes.html
Megvallom,
magam is nehezen igazodom ki: EU/állami pénzekből közberuházást szoktak
finanszírozni. A létesítmény kedvezményezettje azonban egy magáncég. Közérdekű
adatigényléssel viszont általában közfeladatot-ellátó szervvel szemben szokás
fellépni. A Gordiuszi-csomó abban van, hogy a kedvezményezett cég tulajdonosa*
egyben a helyi polgármester.
* Aminek az esetleges elfedésére udvarias korunk ma
már számtalan törvényesített módozatot kínál.
Nem tudom, erre a
helyzetre mondott-e valamit Szabó Magda…
Ezt az adatigénylési-kérelmet próba-szerűen eljuttattam a közösségi-médián keresztül 13 Dégi illetőhöz (akik közül 8 prominens ill. közéleti személyiség) – a legcsekélyebb válaszreakció jele nélkül. Dég jólétéért tehát kevesen aggódnak [vagy tartanak attól hogy magukat exponálják]. Ha a Hivatalt ért köz-beruházások sorából szemlézünk, a kebel is dagadhat. Az Önkormányzat épületén végrehajtott 12,9 MFt támogatású Épületenergetikai Fejlesztések mellett az alábbi elnevezésű projektek vissza nem térítendő támogatásai fölött morfondírozhat a betérő:
Az épület-energetikailag
is fejlesztett Hivatali-aula szembenső-oldalán pedig ott függ a helyi
ingatlan-elárverezési felszólítások és kihirdetések folyamatosan-megújuló komor
sora…
2025.
09. 03.
kattintással vissza a Tartalomra
[1] A rendszerem leírása: Szürkevíz [UVGK
51-79pp] IV.) alatt 
(online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/szurkeviz.html)
[2] Nos, a JOG útjait már megjártam, megoldásait kiismertem, tapasztalataimat pedig összegezve is hátrahagytam: PHV (https://fe-konyvek.blogspot.com/p/phv.html) [ld. A kötet születéséről: pi]






















































Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése