CO2 Bújócska

CO₂ Bújócska

A Salby féle vonulat kritikájától indulva

Tagolás:

I.) Kritika               A.) Elemi hibák         B.) Inadekvát a modell

II.) Korrekció        A.) Alapok                 B.) Közvetlen adatok
C.) Továbblépés        D.) „E” meghatározása
E.) Előáll a magyarázat (váza) F.) A kinetikai-faktor

III) Kiegészítések

A.) Az alkalmazott Modellről

B.) Fogalmi és egyéb zavarok

1.) Tartózkodási-idő             2.) Homogén-eloszlás                     3.) Átkeveredés

C.) A jégkorszakok tanulsága

1.) Időtartam, asszimetria    2.) Perdöntő momentum   3.) Útravaló

D.) Az ásatag energiahordozók lehetséges szerepei

1.) Helyzetkép         2.) Sarokpontok, primer következmények
3.) Tevékenységeink mai tükre       4.) Mi lenne a HELYES teendő?
5.) Összegző áttekintés

Attól tartok hogy meglehetősen unortodox mondanivalóval kell meglepjem azokat, akik a légköri CO₂ antropogén hozzájárulása (és következményei) felett eresztgetnek meg kérdőjeles érveket, s jutnak pusztán ezek kavarásából oly távoli következtetésekre, ahonnan már nem látszik
az egyedül igazán fontos tény. Ami – Miskolczi Ferenc munkája eredményeként[1] – rögzíti hogy
a légköri CO₂ mennyisége (a jelen Földi viszonyok közt legalábbis) nem befolyásoló tényező a Föld észlelt/képzelt melegedésében.

Miskolczi eredményét negligálva, azzal szembemenő elmélettel bír a ma döntnöki-pozícióban levő IPCC, mint önálló funkcióban, virtuális tudományos-köntösben működő hatalmi-ágazat. A velük szembemenők soraiban meglehetősen kiemelkedő ismertségre tett szert az az elképzelés, amit Salby indított el 2016-os előadásával[2], majd Harde öntött publikációkba[3], végül Berry tálalt fel mostanában újra[4], rövidebb köntösben.

Szerintük van ugyan globális-felmelegedés (aminek a létezését sem Miskolczi, sem sarkalatos tétele nem zárja ki), amit ők szintúgy nem a légköri CO₂ számlájára írnak (bár ezirányú indoklásaik nemcsak szűkösek, de megalapozottságuk a közelébe sem jut Miskolczi elemzéseiéhez). Viszont egyenesen kétségbe vonják a megnövekedett légköri CO₂ antropogén eredetét egy szimpla „Fizikai-modellre” támaszkodva. Ami szerint a Természeti-folyamatoknak kell tulajdonítani a ma is zajló, szokatlan-iramú légköri CO₂ emelkedést. Amennyiben ezen következtetésük igaz lenne, az messzebbhatóbb következményekkel bírna mint képzelnénk.

Elméletüket támadják is, vitatják is, azonban alapjaiban is épkézláb cáfolattal eddig – tudtommal – senki nem állt elő. Mivel magam is rabja voltam egy rövid ideig Berry cikkének
(azon az alapon hogy érvelése egyik pontjából deriválhatónak láttam egy negligált ám fontos tényező valós-súlyának egy új-irányból érkező alátámasztását – rámutatva azonban már akkor is a fentebb-jelzett tarthatatlan konklúzióra) – fontosnak tartom a teljesebb korrekciót; hogy segítsek a dolgokat a helyükre tenni. Nem szolgálhatja ugyanis sem a helyes út keresését, sem magát a tudományt, ha olyasvalamit veszünk védelmünkbe ami tarthatatlan, mert alapjaiban hibás. Ezért, cáfolattal kívánok előállni alább a Salby-féle vonulatot illetően.

Ezt követően – a képet is tisztítandó – igen-egyszerű felépítésű[5] ám klimatológiai-viszonylatban újszerűnek hatható megvilágításba igyekszem helyezni a totálkép szóbanforgó részletét. Végül, részint szükséges, részint igen-fontos kiegészítésekkel élek.

I.) Kritika

A.) Elemi hibák

1.) Salby videó-prezentációja 9:23 percénél szerepel egy kettős-ábra, ahol két nemkívánatos fogás is szerepet kap abban, hogy előadása a kitervelt mederben csordogálhasson.

i) Az 1. a) ábra felső képe azt kívánja elhitetni (az ábrázolás geometriája által), hogy a két jelzett időszak közül a későbbiben megháromszorozódott az ásatag-energiahordozók égetése számlájára írható szén-emisszió a légkörbe [„Additional CO₂ > +200%”]. Csakhogy az ordináta-tengely nála zéró helyett ~5,5 értéknél kezdődik! A kibocsátási-mennyiségek helyes arányait a hozzáférhető adatbázisból[6] képzett 1. b) ábra megfelelő-periódusaihoz tartozó függvényértékek-alatti területei szemléltetik. Ha ez csúsztatás lenne Salby részéről, akkor az szemfényvesztő trükk; ha viszont nem-tudatos, akkor ezzel megbukna a gimnáziumban. Annyi bizonyos: tudománynak semmilyen szemszögből nem nevezhető.

A megtévesztő képpel kvázi-azonos az 1. b) ábra „Salby’s period” téglalapja fölötti képrészlete, ahol a „& claim” régió közepe adja a törési-tengelyt Salby ábrájához. Megfigyelhető, hogy akár még-erősebb „claim” felállítására is módot adhatna a hasonló-ikonnal jelzett két másik időszak, a mutatott „yearly fossil fuel” adatok alapján: az egyik időszak (1976-83) szimmetrikus dombot, a másik (1979-87) szimmetrikus völgykatlant kínál ehhez.

Effajta irreguláris huplik kapcsán sohasem lenne szabad feledni az elhanyagolt-tényezők fontosságát: a légköri CO₂ mennyiséghez egyebek is hozzájárulnak, nem csak a fossil fuel használat. Az antropogén-tényezőkbe számítandó mezőgazdasági-eredetű CO₂ kibocsátás, valamint a Természeti-eredetű erdőtüzek hatásai a fenti ábrán nem jelennek meg. (Sajnos, mindkettő nagyjából kalkulálhatatlan.)

ii) Az 1. a) ábra alsó képe pedig egyszerűen valótlant állít. Ha valaki veszi a fáradságot, és célirányosan feldolgozza a publikusan is elérhető adatbázist[7], akkor az 1. c) ábrához juthat. Ahonnan összevetésben kiviláglik Salby önkénye a valós-adatok kezelését illetően. (A lineáris-trendből számolható értékek rendre: 1,74 ppm (1992); 2,02 ppm (2002); 2,32 ppm (2013).

Megjegyzendő itt is: Dacára hogy az „éves emelkedést” hosszútávon valósnak kell elfogadnunk, azok egymás-utáni értékei rendkívüli-hektikusságot mutatnak. Annyi bizonyos, hogy a Salby sugallta azonosság (ha bizonyos évekre igaz is lenne) a periódus egészére mesterséges.

1. ábra:   a) Salby trükközései; és a valós helyzet [b) és c)]

Mindkét irregularitás [az évi-emelkedés hektikussága: a), és a „huplik” b)] meglehetősen kisimulnak a Moana Lua-i CO₂ adatok tükrében – amire a III.)B.) alatt taglalt folyamatok is komoly befolyással bírnak. A Covid-2020 általi minimális visszaesés patikamérlegszerű tükröződésére vonatkozó elvárásokat ezek figyelembevételével érdemes újragondolni.

2.) Végzetes fogalmi és értelmezési kavarodás bizonyítéka lelhető fel Salby prezentációja 29:40 percénél, amit Harde is fő érvként vonultat fel cikkében: 2. ábra.

A két görbe lefutása közti óriási különbségből jut Salby arra a következtetésre, hogy ha a valóságtól („Real World”) ennyire eltér a Bern-modell görbéje („Model World”), akkor az utóbbi fabatkát sem érhet. Igaza akkor lenne, ha a görbék által reprezentált mögöttes-folyamatok összevethetők lennének. Azonban távolról sem ez a helyzet.

2. ábra:   Salby [baloldalt] és Harde (2019) [jobboldalt] egymás tévedéseit ismétlik
(légkör-csere és rezervoárbeli-átrendeződések összemosása)

A légköri ¹⁴C lecsengését illusztráló, meredeken-csökkenő görbe mögötti folyamat a légkör és a nyelők közt zajló dinamikus légköri csere: így a görbe ennek az intenzitását követi, erre a folyamatra jellemző. Észlelni illik az összevetendő görbék elemzéseikor továbbá, hogy a nyomon-követett ¹⁴C nem légköri-szaporulat, hanem ugyanazon légkör ¹²C tartalmából állt elő (az atomrobbantások hatására). Az ilyen módon „megkülönböztető-masnit” viselő eredetileg ¹²C tartalom tehát NEM légköri CO₂ növekmény.

Ellentétben azzal a CO₂ mennyiséggel, amit az antropogén-tevékenységek (fosszilis tüzelők, föld-használat, Szennyvízipar, stb.) juttatnak évről-évre a légkörbe. Nos, ennek a szaporulatnak a különféle nyelőkbe történő átrendeződés ütemességéről (tehát a légkörből a nyelők különböző-mélységű bugyraiba történő huzamosabb-beépülés, mint „eltűnés”, sebességéről) próbál számot adni a Bern-modell* [attól a képzeletbeli pillanattól indulva, amint az antropogén CO₂ szaporító tevékenység zéróra/marginálisra csökkenne].

* Amely modell prezentált eredménye természetesen vitatható; megkockáztatom: kiszámíthatatlan. – Hiszen az össz-légköri CO₂ mennyiség effektív csökkenését eredményezhető átrendeződések (melyek folyományaként a nyelők egyes-bugyrainak a széntározó-kapacitása [akár egymás rovására is] megváltozik) áttekinthetetlenül bonyolultak és áttételesek.

Itt tehát mélyreható átrendeződésről van szó, nem pedig szimpla oda-vissza cseréről; ami óriási különbség. Az előbbit nem vagyunk képesek érzékelni/megfigyelni (amíg nem zajlik), modellezni pedig nagyjából képtelenség (a kezelendő folyamatok ismeretlensége/összetettsége okán). Ormótlanság viszont ezt azonosnak tekinteni a szimpla kicserélődési-folyamattal – aminek egy tálcán-kínált megfigyelhető válfaja a légköri ¹⁴C tartalom lecsengése.

Gondoljuk át alaposabban: mi is történik a légköri ¹⁴C „eltűnésekor”? A légkör s a nyelők közt egyensúlyt-tartandó dinamikus-csere eredményeként, amennyi ¹⁴C nem kerül vissza a légkörbe mert a nyelőkben rögzült**, ugyanannyi ¹²C kerül be a légkörbe a nyelőkből.

** Rögzült, mert „mélyebbre” jutott a nyelőben – azaz: megkötődik ott egy időre. Ahonnan akár a nemsokára-visszakerülés akár a továbbjutás és elidőzés a nyelő egy másik-bugyrába (mely bugyrok közt szintén dinamikus cserék zajlanak, ám ezek általunk ismeretlen-sebességűek) más-más időállandóval lehetne reprezentálható.

Annak, hogy ezt a ¹²C növekményt mint effektust nem észleljük [ha lettek is volna tervek erre, akkor sem] egyszerű a magyarázata: Az atomrobbantások következményeként relatíve könnyűszerrel detektálhatóan előálló, „masnit-viselő” ¹⁴C mennyisége ugyan az eredeti-mennyiség duplájára növekedett, ez azonban még mindig csupán a 2*10^-12 része az összes légköri CO₂ mennyiségnek. Ezen csekély mennyiségnek a töredékét kellett volna évente észlelni, mint ¹²CO₂ növekményt [a meglevő 1 - 2*10^-12/töredék háttér mellett].

3.) Figyelemre-méltó bakugrás történik a légköri CO₂ antropogén-hozzájárulása marginalizálásának a fokozása érdekében Harde (2017) cikke 3.2. szakasza vége-felé, ahol egyenesen 0,8 évre teszi a légköri CO₂ kicserélődésének az ütemét, ezzel a „nesze semmi fogd meg jól” indoklással: „A detailed analysis of the sawtooth curve, and independently cross-correlation investigations of thermally induced emission, indicate…”. Nem is észlelve igyekezetében, hogy ezáltal borul Salby prezentációja ama fundamentuma, amely a „Budget of Atmospheric CO₂” levezetésében („Conservation of CO₂” alapfeltétel mellett) rögzíti hogy α = A/r [videó 27:15], s mely formulát a széleskörűen elfogadott (bár hozzávetőlegesen értendő) adatokra alkalmazva α = 750/150 = 5 év eredményt kap [videó 27:35] (ld. 3. ábra). – Vagy pedig, hitelüket vesztik a 3. ábra szénforgalmi-adatai α = 0,8 érték mellett – ami szintén nem kis kihívás.

3. ábra:   Globális szén-tartalék és szén-forgalmi adatok; α leszármaztatása.

4.) Miután a Természet szélesebb vállára lett testálva a légköri CO₂ növekedés túlnyomó-hányada, Harde (2017) megkísérel ehhez forrást is rendelni. A feladat ez: Meg kellene magyarázni, miként is okozhatja 0,9^oC hőmérséklet-emelkedés ~110 ppm emelkedésnek megfelelő mennyiségű CO₂ légkörbe lökését a Természet folyamatai által, amikor a paleo-klimatikus adatok tanusága szerint ~8^oC emelkedés mellett is mindössze ~100 ppm CO₂ a légköri-növekmény. Az erre-irányuló igyekezet azonban rendkívül szerencsétlen. Olyannyira, hogy maga Harde is előrebocsát egy megjegyzést, indikálandó a léc megugrásának a nehézségeit: „So, on first glance some larger discrepancy and doubts are coming up that a temperature dependent emission and absorption rate could also explain the increasing CO₂ concentrations over ancient as well as over recent years.”

De azért megpróbálja. A kötéltánc eszközei a sztóma-analízishez fordulás (annak tényleges igénybevétele nélkül), az óceánnak tulajdonítható outgassing effektus (félig-meddig implicit igénybevétele), valamint egy Hidra-fej módjára szorgosan felbukkanó olyan homályos-szövésű érvelés, amelyet oldandó Héraklész, de legalábbis médium kerestetik. Az egész rezuméjából kinő a 4. ábrán mutatott „bizonyíték”.

4. ábra:   A Szenzáció: a Természet ördögien titkos CO₂ forrása – papíron.

Nehogy felületes ítélkezéssel legyünk vádolhatók, érintőlegesen megvizitáljuk a sztóma és az outgassing tényezőket.

a) Sztóma

Ismeretes, hogy az asszimiláló-növényzet levelein levő azon nyílások amelyeken át a CO₂ effektív felvétele történik, és a légkörben rendelkezésre álló CO₂ koncentráció között visszacsatolás létezik. Éspedig akként, hogy több elérhető CO₂ esetén a növény csökkenti a levélzetén a CO₂ felvételére alkalmas nyílások számát. A visszacsatolás mértéke természetesen az egyes fajokra más és más. Az effektus – kellő körültekintéssel kiaknázva – módot adhat távoli-idők légköri CO₂ szintjének a becslésére, párhuzamos proxy-adatokat szolgáltatva a már meglevők mellé.

Alább bepillantást nyerhetünk a módszer teljesítőképességébe, érzékenység és megbízhatóság szempontjából. Harde kínálatából merítve, K. Wagner[8] anyagából vettem kölcsön két ábrát, szemléltetésül. Az első [5. a) ábra] arról informál, hogy milyen erősségű támaszt remélhetünk ebből a tényezőből. A sztóma vs. CO₂ effektus számszerűsítéséhez kétféle nyírfa levelét vették igénybe (l ill. ¯ jelzések). A levélminták a közelmúltból (1843‑1995) származtak, amely terminus éveihez viszonylag precíz légköri CO₂ adatok rendelhetők az Antarktiszi adatbázisból. [Az egyes mérési-pontok mögött 7 db levél 7 részlete (0,035 mm²) pórus-számlálásának az átlaga áll, s ezekből lett képezve a sztóma-index (SI; ordináta).] Az 5. a) ábra tanusága szerint a két nyírfafaj kb. azonosan viselkedik [meredekség: 0,087 ill. 0,072]. [A szórás azonban számottevőnek mutatkozik.] Wagner másik ábráján [5. b) ábra] a nyert SI-érzékenység figyelembe vételével történt ezek után az időszámítás előtti 7-9000 évekből származó [kormeghatározás ¹⁴C alapon] nyírfalevél-minták SI indexe alapján [mivelhogy a funkció állítólag genetikusan determinált, azaz: az akkori nyírfák éppúgy kellett reagáljanak a légköri CO₂ változásaira mint a maiak] a korhoz rendelt légköri CO₂ becslése (W) – párhuzamosítva a megfelelő Antarktiszi adatokkal (A).

5. ábra:   Sztóma-analízis

Egyet kell értsünk Harde ama állításával, hogy az Antarktiszi adatok csaknem „síron-túli” nyugalmat sugároznak; de azért átgondolandó hogy az SI sugallta hektikusság élménye mögött vajh mi valóság lapul. Hiszen az SI értékek hibája oly nagy [a ±1σ CO₂ hibához rendelhető tartományt a szerző az adat-pontokon átmenő vízszintes szakaszok hosszával jelzi (ld. 5. b) ábra)] hogy a régmúlt valóságát akár a fiktívebb vonalak (F₁, [de két adat hibáját kissé megnövelve akár] F₂) is reprezentálhatnák.*

* Lényegesen növelheti a sugallott CO₂ értékek hitelességét az a „3-pontos mozgó-átlag” tompítás amit egy későbbi cikkben[9] alkalmaztak (ld. 6. ábra):

Itt a baj csupán annyi, hogy minden gondosság ellenére is mellé-trafál a sztóma-jövendölés az újabbkori Antarktiszi-adatoknak. – Valamelyik eldobásra-érett.

Nehéz a választás: a globális-viszonyokba jobban beilleszthető „Grönlandi aranykort” 6. b) és c) ábra jobban hozza; a hazai Mátyás-király választás befagyott-Duna jegéhez képest viszont még 6. c) ábra is csak fenntartásokkal jó. (Utóbbihoz azonban figyelembe vehető, hogy a Kárpát-medence „kilóghat” a globális-trendből. Erre adalék lehet a Balaton vízszintjének a relatív állandósága 1200-1800 között.^[10])

(Afelől ugyanis nincs kétségünk, hogy a zavartalan Természetben az előálló hőmérséklet-változáshoz megfelelő légköri CO₂ szint is társul. [Nem fordítva! – IPCC teória szerint.])

6. ábra:   a) Javított sztóma-analízis – kétségekkel [b) és c)]

Csepüljük-e avagy dicsérjük a sztómák kínálta CO₂-időutazást szinte mindegy, abból a tekintetből hogy a Természeti-változások gyorsaságára belőle kapott jelzés (Wagner bemutatott cikke alapján) ilyen korlátokról szól: „Results indicate a global CO₂ decline of 25 ppm by volume over 300 years.” Innen tekintve azután tényleg másként fest Harde sugallata. Amely szerint 20, 15, de akár 12 év alatt is képes ugyanennyit emelni a légkör CO₂ szintjén a ma sandán-rejtőzködő Természet. [Vö.: 1965: 320 ppm; 1985: 345 ppm; 2000: 370 ppm; 2012: 395 ppm ^[11]] Mindez pedig történne Harde szerint fedetten az orrunk előtt akkor, amikor már a Földgolyó igen-kevéssé megtapogatható belseje elrendeződéséről is vannak jeles ismereteink, s az egykori őskontinens formája is tisztázódott (bár a közigazgatási-térképén még akadnak fehér-foltok). Ne vennénk hát észre megannyi csoda-műszerünkkel a körülöttünk éppen zajló folyamatok közül azt, amelyik ilyen ormótlanul borítja a bilit? Rejtve maradna olyannyira, hogy csupán Harde jelzett áttételes vízióiból kellene rácsodálkoznunk? – Hát, ha a Tudomány Demokrácia lenne, akkor persze szabad lenne a választás. [Amely „fejlettebb”, evoluáltságában mindenkit-kioktató állapotában már nemcsak a praktikus analfabéták szavazhatnak, de ez még a holtaknak sem tilos.]

b) Outgassing

Ehhez az effektushoz magyarázatképpen vagy csak a nagyon bátrak nyúlnak, vagy azok akik végső elkeseredésükben máshoz már nem tudnak folyamodni. Ugyanis az óceáni történések összetettsége jelenleg a legkevésbé sem megértett, dacára hogy bizonyos mozaikok nemcsak ismertek de kézenfekvően egyszerűeknek is tűnnek. Illusztrálásképp, és csupán figyelmeztetőül, állítanám egymás mellé egyfelől azt az állítást amely elfogadott sarokpontként tekint az óceánra mint a leggyorsabb és legaktívabb CO₂ nyelőre [~2 GtC/évben rögzítve a jelenlegi-mértéket]; másfelől a Le Quéré méréseiből ránk köszönő valóságot, amely az előbbi trendre fittyet hányva akár hátramenettel is szolgál – igaz, csupán a Déli Csendes óceánra prezentáltan: ld. 7. a) ábra.

Emiatt, csupán szőrmentén vethető be az az érv is, amit a gázok vízben-oldódása összefüggéseként rögzítő Henry-törvényből, valamint annak hőmérséklet-függéséből származtatna le bárki is. De ha mégis ezt tenné, akkor kvázi-azonos hőmérséklet mellett (mint amilyen a [Harde által elfogadott] mindösszesen 0,9^oC/100 év emelkedés) a vízből a légkörbe kerülő CO₂ hozzájárulását prezentáló görbe alulról homorú [azaz: növekedése monoton-csökkenő] kellene legyen. Ugyanis az előző-stációnál parányival melegebb vízben kevesebb CO₂ képes oldott-állapotban maradni, így a légkörbe-dobott CO₂ mennyisége arányos ehhez a ΔT-hez rendelhető oldékonyság-különbséggel, ami viszont növekvő T mellett egyre kisebb érték: vö. 7. b) ábra. Ezzel szemben Harde egy alulról mind-erősebben domborodó [azaz: monotonitásában mindinkább emelkedő] görbe nyakába szeretné varrni ezt a hátteret [vö: 4 ábra].

7. ábra:   a) Óceáni-kétségek; b) CO₂ oldékonysága T függésében

Figyelemre méltó, s az előbbiektől teljességgel független-hátterű ellenérvvel szolgál Harde ezen pontjára az egyik publikált cáfolat^[12]: „A large CO₂ outgassing contribution from the oceans, however, is at odds with the atmospheric oxygen records.^[13]”

Eldobva egy pillanatra kritikám minden eddig felvonultatott rációját, és elfogadva Harde állítását miszerint nem antropogén hanem Természeti-erők rejlenek e vitathatatlanul jelentékeny légköri CO₂ növekedés mögött, fel kell tenni ezt a kérdést is: Vajon miféle Természeti-erő fogja ezt a szárnyalóan egyre csak növekvő változást csendeskésebbre fogni? Ez lenne ugyanis a következő, megkerülhetetlen rébusz. Megengedek itt magamnak egy halkszavú párhuzamosítást: Ha az IPCC vészjelzéseit tényleg komolyan kellene venni, akkor adott a mentő-stratégia: visszafogva a (technológiai-eredetű) antropogén CO₂ kibocsátást a Természet (ha lassan is – és nem-feltétlenül a Bern-modell időállandói szerint) normalizálja majd az állapotokat. Ha viszont Harde következtetése lenne paritásban a valósággal, akkor nincs menekvés: Akármit csinálnánk is, sem elítélendő sem zseniális antropogenitásunk nem nyom semmit a latba, hiszen az elszabadult Természet önkontroll nélkül megy rohanva a maga útján. [Ennyiből talán még a filozófusok és az újságírók is értenének.]

5.) Berry, miközben így vagy úgy megismétli Salby és Harde állításainak és érveinek zömét, újabb színfolttal gazdagítja a balgaságok gyűjteményét. Mielőtt a légköri ¹⁴C és ¹²C közt vonandó párhuzamok mentén tovább nyomulna, utal rá [helyesen – bár a bekínált hivatkozása megér egy külön-történetet] hogy ekkor figyelembe veendő az, amit mint kinetikus izotóp-effektust[14] ismer a világ. S jut el – további hivatkozásokon és fogalmi-zavarokon át – oda, hogy nála erre az effektusra elképesztő érték adódik (anélkül hogy visszanézne/észlelné): „e-time” értékre vetítve 16:4. Holott – bár az effektus reakció-variáns – átlagértéke a vonatkozó izotópok tömeg-arányához kötötten 1,2 körüli, moderált szórással ekörül. Ebből a hajmeresztő érték-hozzárendelésből azután Berry két következtetést varázsol:

i) Igazoltnak láttatja általa „Fizikai-modellje” helyességét [Figure 8. Berry cikkében].

ii) Levezeti a segítségével: Ha megszűnne a légkörbe a CO₂ input [„Hypothetical Lb drop in 2019” (Lb=balance level)], akkor a légköri CO₂ helyzet szűk 10 éven belül csaknem normalizálódna.

Hogy miért éppen 350 ppm a nagyszerű végállomás (s hogy ez vajon sok-e avagy kevés), azt talán az újságíró McKibben[15] által profi-módon a semmiből létrehozott, ám mára igen jelentős tényezővé kinőtt 350.org szervezet lenne képes nyájasan megválaszolni.

8. ábra:   [Figure 13. az eredeti cikkben]

Lámcsak: Két önkényes kiindulási-feltétellel (¹²C_e-time=4 év, és Természeti-hozzájárulás=95%)
a helytelen modell „hozza” a 8. ábra első-felét. [Ez a sikeres adjusztálás szép példája.]
Ebből próbálja ránk erőszakolni az ábra második-felének a hitelességét.

Hasonló húzással, lehetne nagy-komolysággal érvelni akár amellett is, hogy a víziló Antarktiszi élőlény – mihelyst ott feltételezzük egy melegvízű tocsogó és körülötte egy zöldellő legelő létét.

Afelől tippet kapni, hogy a „Hypothetical Lb drop” miként állhatna egyáltalán elő amennyiben a Természeti-hozzájárulás [„Natural CO₂ Level”] nemcsak kontrollálhatatlan de mindegyre csak növekszik, a kérdező magához Berry-hez kell forduljon.

B.) Inadekvát a modell

Az alapozás adekvát-volta előzetes-rögzítése szükségességét Harde (2019) is érzi, s jelzi is ezen megfogalmazással: „But good agreement between calculations and observations is only a necessary, not sufficient prerequisite for reliable simulations, they must also be in conformity with all natural causalities.” Az alábbi szembesítés miatt ezúttal adom a magyarítást: „A megfigyelések és számítások közti jó egyezés pusztán szükséges de nem elégséges feltétele/követelménye a megbízható szimulációnak; az összhangban kell álljon minden Természeti-okkal is amely a folyamatot/eseményt befolyásolja.”

Nos, a jó egyezések kritériumán azonnal elbukik Salby [ld. I.)A.)1.)], de a kritériumot megfogalmazó Harde is [ld. I.)A.)3.)]; a Természeti-összhang kritériumának pedig a közelébe sem képes kerülni az általuk felállított modell [ld. a sziszifuszi erőlködést I.)A.)4.) alatt, valamint a sarkalatos félreértést I.)A.)2.) alatt]. Mindezekből egyértelmű kell legyen, hogy nemcsak eredményeik tarthatatlanok, de modelljük sem lehet alkalmas a jelenség leírására.

Berry megközelítésében az alapozás centruma [cikkének 6. szakaszából idézve] így fest: „Theories Must Be Logical”. Ami ugyan hangzatos és tiszteletet követel, csak éppen nem elegendő. A valóságot közelíteni óhajtó Teóriának elsősorban köze kell legyen a valósághoz – persze, logikus módon rendezve a szálakat. Ha most – az előzőek felhánytorgatása nélkül – felidézzük azt a lazaságot ahogyan Berry a kinetikus izotóp-effektus valóságos-értékét felülírta [ld. I.)A.)5.)], akkor megállapítható: ezzel ugyan a Logika nem sérült, csupán a Valóság vérzett el. Ebből a szögből tekintve, a Berry által is átvett Fizikai-modellről kijelenthető: az a valósággal nincs paritásban; illogikus tehát az alkalmazása az esetre.

Akik az eddig sorolt szembesítések ellenére a Salby tábor felmutatott eredményei mellett kitartanak, azoknak javasolható hogy velük közös klubba lépjenek; akár az előkelőség nimbuszát sugalló zártabb intézmény keretei közt.

Ezek után, ha a gyökerekhez kívánnánk eljutni annak megértésében, vajon miért nem lehet jó a mindhármuk által alkalmasnak ítélt modell, ahhoz tüzetesebben kell megvizsgálnunk ezeket az alap-kijelentéseket [Berry cikkéből]: „[Physics model] shows how CO₂ flows through the atmosphere” és „The Physics Model has only ONE hypothesis, that outflow is proportional to level.”. Az első állítással kapcsolatban fontos lenne észlelni: a CO₂ nem átfolyik a légkörön, hanem abból ki- és abba vissza-kerül, miközben molekulárisan [azaz: kémiailag] át- illetve vissza-alakul: ld. 9. ábra. A második állítás alkalmazhatósága emiatt szemben áll a kémiai-átalakulásokat szabályozó legegyszerűbb törvénnyel is – amely szerint ezen folyamatok mindegyikét alapvetően KÉT független tényező befolyásolja: a rendelkezésre-álló mennyiség, és az átalakulás sebessége.

9. ábra:   „Fizikai” vs. Kémiai modell

Rögzíthetjük hát, hogy modellt keresgélve egy dolog a folyást orvosolni, s egészen más a kémia felől közelíteni. Azt eldöntendő, hogy a kettő közül melyik megközelítésnek lehet létjogosultsága (ha a Földi szén különböző molekulákba kötött állapotainak a különféle fázisok közti dinamikus megoszlása és átalakulása a vizsgálat tárgya), talán nem lehet kétséges.

II.) Korrekció

A.) Alapok

A kémiai-modell szerint, egyensúly esetén, az oda-vissza folyamatok eredőjeként áll (1)^[a]:

A*k_A = VO*k_VO                (1)

Ahol A az Atmoszférának a folyamatokban-résztvevő CO₂ mennyisége, VO^[b] a Vegetáció (V) és az Óceánok (O) együttes szén-mennyiségének az a hányada amelyik e gyors kicserélődési-folyamatokban részt vesz, k_A és k_VO pedig a hozzájuk-tartozó átalakulás mértékét megszabó sebességek.

^[a] Az ehhez vezető részletek III.)A.) alatt találhatók.

Az ottaniakra támaszkodó itt soron-következő levezetés megértése tétjét ebben summáznám:

Maradjon-e továbbra  is a tudományos-magyarázat az a minden alap nélkül álló puszta kijelentés hogy „ennyit elnyel az óceán”, avagy világosodjon meg az elménk a kvantitatív-magyarázat fényében?

^[b] VO távolról sem egyező a V_total + O_total » 540 +38000 GtC mennyiséggel [adatok pl. a 3. ábráról]. Hiszen a jelölt hatalmas szén-tartalékoknak csupán egy része aktív az (1)-t leíró cserefolyamatban. Jelesül, az óceánok mélységi CO₂ tartalma e gyorsabb-folyamatokra csak rendkívüli késleltetéssel képes reagálni; s hasonlóképp nem túlzó egyszerűsítés azt kiemelni hogy a vegetációnak is csak limitált hányada aktív ebben a primer cserefolyamatban: a fa törzse, stb. nem azok.

Ha ezt az egyensúlyt megzavarja egy jelentékenyebb légköri Δ input (1) bal-oldalán (miként a fosszilis tüzelőanyagok antropogén égetéséből származó CO₂ nem-jelentéktelen mennyisége), akkor annak kihatása lesz (1) jobb-oldalára is; ellenkező-esetben tartós maradna az egyensúly borulása – ami dinamikus-egyensúlyi folyamatok esetén nem történhet meg, hiszen a különbségek az állandó oda-vissza folyamatokon keresztül idővel kiegyenlítődnek. Ezt rögzíti egy igen általános hatósugárral érvényes posztulátum is, amely Le Chatalier Braun elv^[16] néven ismert.

S melynek alábbi megfogalmazásai segíthetik azt is, aki először találkozik vele:

Az alapos: Ha bármely, hosszú ideig egyensúlyban lévő rendszer változásnak van kitéve (adódjék az koncentráció, hőmérséklet, térfogat vagy nyomás megváltozásából) akkor

i) a rendszer új egyensúlyra áll be,

ii) az előálló változás pedig részben ellensúlyozza az alkalmazott változást.

A tömör: Ha egy beállt rendszert perturbáció ér, az úgy reagál erre hogy tompítani igyekszik a keltett változást.

A filozófiai: A status quo bármilyen változása ellentétes reakciót vált ki a válaszadó rendszerben.

De minden további külön-magyarázat igénye nélkül ezt kívánja meg az elemi-algebra is (2) formájában, amely tehát az (1) által megfogalmazott (leendő) egyensúlyt fogalmazza meg:

(A + Δ – x)*k_A = (VO + x)*k_VO               (2)

Ahonnan x explicit-értéke:

x = Δ*k_A/(k_A + k_VO)                     (3)

A következőkben megmutatom, hogyan s mit profitálhatunk ebből a könnyen nyert, szerénynek tűnő eredményből.

B.) Közvetlen-adatok

Az atmoszférikus CO₂ cseréjének az éves ütemére a mai-források ~210 GtC mennyiséget rögzítenek (amiből ~150 GtC a szárazföldi-vegetáció és ~90 GtC lenne az óceánok hozzájárulása; vö. 3. ábra). Ez az ütem azonban nem más mint a légköri CO₂ A mennyiségének és a VO felé irányuló reakció sebességének (k_A) a szorzata – azaz: a (kémiai) cserefolyamat oda-alakulásának az üteme [ami nem más mint (1) bal-oldala], s ami tehát ezen két tényezővel egyenesen arányos:

A*k_A = 210 GtC /év                      (4)

Mivel a Földi légkör összes CO₂ mennyiségére is létezik elfogadott becslés [A_total»750 GtC, jelenleg], k_A értéke ezáltal alulról behatárolható (A = A_total választással):

k_A,min = 210/750 = 0,28 /év                       (5)

Ennek a reciproka lenne az a ~3,5 év érték, amely által elterjedt az az egyszerűsítő nézet, miszerint a légkör CO₂ tartalma 3-4 évenként cserélődik…

…S amellyel Salby-ék is élnek, α-val jelölve ezt a tényezőt.

C.) Továbblépés

Ha ismernénk az A/VO arányt, ismernénk a k_A/k_VO hányadost is, (1) miatt. Ezzel pedig x arányosító-tényezője is ismertté válik, hiszen (3) így is írható:

x = Δ*1/(1 + k_VO/k_A)                    (6)

És itt „hozhatnak a konyhára” valamit az egykor-volt atomrobbantások.

Az általuk képződött extra ¹⁴C (¹⁴CO₂ formában a légkörben) jól-dokumentált éves-léptékű lecsengése [azaz: ezen ¹⁴C atomoknak a VO nyelőbe történt stabilabb/hosszabb-távú beépülése mint következmény] a k_A és k_VO által vezérelt gyors/felszínes cserefolyamatok arányára nézve hordoz információt. [Ld. még: III.)A.)]:

Rögzíthetjük ugyanis, hogy mindeközben a gyors cserefolyamatok minden szén-izotópra összesített egyensúlya folyamatosan fennáll. Vagyis, amennyi ¹⁴CO₂ effektív-eltűnése észlelhető évente a teljes-légkörből az oda-folyamat részeként [azaz: amennyi A_total összes ¹⁴CO₂ mennyiségének VO-ban évente „irreverzibilisen” megkötésre kerülő E hányada], mennyiségre nézve ugyanannyi ¹²C tér vissza évente az aktív-nyelők A-nál nagyobb forrásából [akár VO_total mélyebb-bugyraiból is, VO gyors/aktív komponensein keresztül] ¹²CO₂ formájában a légkörbe.

A ¹⁴CO₂ azonban ugyanúgy viselkedik mint a ¹²CO₂ (a reakciósebességet befolyásoló kismértékű kinetikus izotóp-effektustól eltekintve). Emiatt, a ¹⁴C észlelt légköri-lecsengése éves-üteme egyben azt is jelzi, hogy a légköri ¹²C ugyanennyi hányada rögzül évente hosszabb időre a VO nyelő által.

Ha a rögzüléssel elnyelt légköri CO₂ hányad egy év alatt E, akkor VO és A, mint egymással közvetlen kölcsönhatásban levő molekula-halmazok, az E hányadnyi mennyiséget leszámítva ugyanazokat a szénatomokat forgatják egymás között (az adott év alatt), máskülönben a légköri ¹⁴CO₂ eltűnési-mértéke E-től különböző érték lenne. Tehát VO és A moláris mennyiségei mindösszesen ennyire különbözők.

Belátható az is, hogy VO > A kell legyen. VO < A esetén ugyanis VO nem képes az A-ból befogottól eltérő szénatomot visszaküldeni A-ba, miáltal nem állhatna elő légköri ¹⁴C tartalom csökkenés sem. (Vagy másképpen: VO-nak kezelnie kell a pusztán forgatottakon túl a megkötésre kerülő CO₂ molekulákat, és intézkednie kell eltérő-molekulákban rögzítetten csücsülő szénatomok felszabadításáról is; ezekhez együttesen pedig több molekula aktív részvétele szükséges VO részéről, mint amennyi A-ból odaérkezik.) Vagyis:

VO/A = 1/(1 – E)               (7)

Amiből (1) alapján adódnak:

k_VO/k_A = 1 – E                   (8)

x = Δ*1/(2 – E)                 (9)

A ¹⁴C légköri-lecsengése sokak-által mért adatsoraiból az évente elnyelődő E hányad pedig elég pontosan meghatározható.

D.) „E” meghatározása

Elfogadhatjuk az adatokból visszaköszönő exponenciális-lecsengés tényét, de le is vezethetjük.

A levezetést-kedvelőknek:

Adott-mennyiség (X) adott-idő (dt) alatti fogyása (dX) arányos (amint azt a kémiai-alapelv is rögzíti) egyfelől a mennyiséggel másfelől a zajló-folyamatra jellemző sebességével (k) – és semmi mással:

dX/dt = k*X                       (10)

Közbevetés:

Figyeljük meg, hogy ugyanez a fogyás pl. (1) bal-oldalára is felírható. S ez a dA/dt = k_A*A (=0,28*A – ha A=A_total) mennyiségű éves CO₂ csökkenés (a felszínes ámulók nagy csodálkozására) a légkör váratlanul-gyors „dekarbonizálásához” vezetne [ld. Berry elképzelését is a 8. ábra második-felében]. – HA nem lenne ott párhuzamosan, a vele egyensúlyt-tartó, vissza-irányú (jobb-oldali) folyamat is.

A felhagyott atomrobbantások keltette¹⁴C perturbáció esetében ilyennel viszont nem kell számolni: Ugyanis a légköri (extra) ¹⁴C fixálásakor, a VO rezervoárból praktikusan csakis ¹²C tér vissza a légkörbe (CO₂ formájában).

Pontosabban: a VO rezervoár (természetes) ¹⁴C koncentrációja (a megelőző, nyugalmi/egyensúlyi-állapotból adódóan) éppen a légköri ¹⁴C extra-mennyiségéből adódó koncentráció nagyságával alacsonyabb. Így onnan a ¹⁴C visszaküldése kisebb-ütemű mint a légköri extra-koncentráció forszírozta elnyelődés.

A végeredmény: a légköri extra ¹⁴C megoszlása A és VO között.

(Pontosabban A és VO_total között. Hiszen a stabilabban/hosszabb-távra fixálódott ¹⁴C fokozatosan VO mélyebb-bugyraiba vándorol, azaz eloszlik VO_total-on belül. Ahonnan viszont csak a régi-egyensúlyból adódó kevesebb ¹⁴C emelkedik feljebb az esetleges légköri-visszatéréshez)

Az előrehaladó folyamat tehát, A_total<<VO_total miatt [ld. 14. ábra ill. 3. ábra], az induló (maximális) extra ¹⁴C mennyiségének csupán a marginális-hányadát hagyja a légkörben. (Azaz: a lecsengés által praktikusan visszaáll az eredeti (Természet-kontrollálta) ¹⁴C szint a légkörben.)

Ugyanez vonatkozik (még-tisztábban) a (bárhol levő) ¹⁴C izotóp radioaktív-bomlásakor előálló fogyásra. Ekkor végképp nem tér vissza helyette semmi, ami a vizsgált entitás csökkenése-mértékét befolyásolhatná.

Emiatt, a légkör (10) szerint leírt X=¹⁴CO₂ komponensére vonatkozó fogyása valóságos.

Adódik hát, hogy a ¹⁴C légköri-koncentráció lecsengését leíró (10) egyenlet megoldását adó (11) egyenletnek a feleződés tényét rögzítő (12) állapotából – melyhez a 10. ábrából nyerhető felezési‑idő (t_1/2 = 11 év) által juthatunk – k értéke számolható (13):

Xt = X0*e-k*t                   (11) X0/2 = X0*e-k*11           (12) k = –ln(1/2)/11 = 0,063   (13)

ahol   X0 a kezdeti légköri 14CO2 koncentráció,   Xt pedig a t időpontban aktuális.

10. ábra   (forrás: Berry, ref.4)

Berry ábrájából tehát kaptunk egy k₁₄ értéket, amely azonban inkább csak tájékoztató-jellegű, két okból: az 1964-68 időszakra az exponenciális illesztés elég nagy hibával bírónak tűnik; a valódi lecsengést pedig torzítja a számításba nem vett hígulási-effektus [„neglecting dilution effects”]. – Ez utóbbi az évek során emelkedő légköri ¹²C koncentrációjából fakad (bárhonnan is eredjen az).

Mivel a 10. ábrából nehézkes és pontatlan lenne kinyerni az éves adatokat, eredeti forrást kerestem [ref.18], mely adataira támaszkodva a nyers (Raw) és a híguláshoz-igazított (adj) értékek log₂ értékeit ábrázoltam. [Az igazítást két különböző évre (1960 és 1964) végeztem el; lényeges különbség nem adódott. Ld. 11. ábra] Ezek trend-vonalaiból látható, hogy az adatpontok illeszkedése szinte tökéletes (R²>0,999); a hígításhoz igazított függvény pedig t_1/2 » 12 év felezési-időt szolgáltat.

11. ábra

A 12 éves felezési-időből (11) alapján adódik k₁₄ = 0,058 /év.

E.) Előáll a magyarázat (váza)

Az éves eltűnési-hányad, a légköri ¹⁴C-t érintő valós-történések tény-adataiból következően, tehát E₁₄ = 0,058. Amiből, a kinetikus izotóp-effektus figyelembevételével*, a minket érdeklő légköri ¹²C forgalmát érintő beépülési-hányad:

E₁₂ = 1,17*0,058 = 0,068              (14)

* Az a becslés, amely az adott izotópok tömegei hányadosára támaszkodva fogadja el arány-tényezőként azok kinetikus izotóp-effektusai hányadosát, a forrás-adatokkal már óhatatlanul bevitt bizonytalanságok mellett elenyésző hibával jár. Közelítésként erre-vonatkozólag tehát azzal élünk, hogy a ¹²C atomot tartalmazó molekula ~1,17‑szer reagál gyorsabban a ¹⁴C izotópot tartalmazó társánál.

Ezzel az alábbiak adódnak:

k_VO/k_A = 1 – 0,068 » 0,93              (15)

x = Δ*1/(2 – 0,068) » Δ*0,52      (16)

Ha most ezek fényében térünk vissza Salby és követői meglepő kijelentéseihez, amiket a bevezetőmben így tömörítettem:

·     „kétségbe vonják a megnövekedett légköri CO₂ antropogén eredetét”

·     „Természeti-folyamatoknak kell tulajdonítani a ma is zajló, szokatlan-iramú légköri CO₂ emelkedést.”

Vagyis, ha feltesszük most a kérdést:

Ha antropogén-tevékenységgel (fosszilis tüzelők égetése) a megelőzően kémiai-egyensúlyban levő rendszer egyik oldalán (a légkörben) mérhető-mennyiségű éves CO₂ inputtal perturbációt keltünk, akkor annak vajon mi lesz a következménye?

Akkor:

a) Meglepően jó egyezést találunk a Moana Lua-i éves-emelkedést jelző légköri CO₂ adatok és a fosszilis-tüzelőkből számítható CO₂ kibocsátásunk közti ~48% „hézaggal”.

b) Megállapítható, hogy (bármiféle) inputtal a légkörbe került CO₂ mennyiség ~50%-a a légkörben marad, megnöveli ezáltal a légköri-rezervoár tartalmát – miután a rendszer a Le Chatalier Braun elv szerint az egyensúly felé törekedik (amennyiben eléri azt). S ez áll minden-egyes éves input-mennyiségre; miáltal a fosszilis-tüzelőanyagok használatát meglehetősen konkrét számadatokkal jellemezhető antropogén CO₂ bevitel az atmoszférában igenis halmozódik.*

* Az a nézet, amely az előző-évi hozzájárulásainkra idegenként tekint, mintha azok légkörben-maradó hányadával ekvivalens CO₂ mennyiséget maga a Természet öklendezné elő, elsiklanak afölött hogy a Természet csak megforgatta az általunk betolt-mennyiségeket (pontosabban: ebből is meg abból is véve, találomra, illetve ahogyan kínálták magukat), intenzív ám felületes cserefolyamatok révén.

c) Észben-tartandó az is, hogy az adott évben betolt Δ mennyiségű légköri CO₂-t a rendszer e gyors Csere-folyamattal csupán az egyensúlyi-állapot felé/közelébe képes tolni; a CO₂ elemésztő-beépítéséhez MÁS* folyamatokra van szükség.

* Jól értsük meg: a ¹⁴C légköri-lecsengése kapcsán taglalt „mélyebbre-kerülést” is azonnal kíséri a vele egyensúlyt-tartó mennyiségű ¹²C légkörbe kerülése; tehát össztömegében a légköri CO₂ pusztán cserefolyamat által sohasem csökken. Bárminemű CO₂ effektív elemésztéséhez a nyelők EGYÉB átalakulásai/átrendeződései is szükségesek. És ezek azok a folyamatok amelyek jelenleg sokkalta kevésbé megértettek – bár egyesekről annyi már kiderült hogy rendkívül lassúak.

Mint pl. az óceánok mélységi-vizeinek vonulása/átkeveredése; az óceán-fenéken ásványi-karbonát formájában kiülepedő széntartalom elidőzése; vagy a (bolygatatlan) talaj szén-raktározási folyamatai…

Azt pedig itt csupán érintem, hogy ezen folyamatok természetes-zajlásába is erősen (és emiatt nem-kiszámíthatóan) beleavatkozunk*:

* Amikor tehát olyasvalamit kérnek számon, hogy valamiféle irregularitás a fossil fuel felhasználat körül nem tükröződik a Moana Lua-i adatokban, érdemes e tényezőkre is gondolni.

i) Föld-használattal

·     terület-átalakítás: V_aktív módosulása (rendszerint csökkenés); talaj-széntartalom vesztés

·     műtrágyázás: talaj-degradáció (kötött-szén vesztés folytán [a megelőző-tételhez hasonlóan] „észrevétlen” additív légköri CO₂ input + humusz-felélés)

ii) fakitermeléssel: V aktív-részének csökkenése

iii) szennyvízkezeléssel: értékes biotömeg megsemmisülés

·     a talajok N, P, C + egyéb tartalékainak a kizsigerelése* (a rendszer-egyensúlyt tartó mikroorganizmus-közösség fokozatos pusztulása: V_aktív hatásait alaposan legyengítő-faktor)

* A belőle kivont és elszármaztatott termények hasznosulása után ürülékként visszakapott, mikrobiálisan feldúsult anyag oktalan degradációjával.

·     ugyanezek átcsatornázásával, ezek élővizekbe majd óceánba kerülése (O_aktív ismeretlen-jellegű befolyásolása)

·     amely szerves-anyag tömegnek (procedúrától függően) kb. a fele elhallgatott additív CO₂ inputként végzi a légkörben

F.) A kinetikai-faktor

Marad tehát egy bökkenő – amelyet azonban nemhogy titkolnék, de fentebb már két-ízben is kiemeltem. Nevezetesen: Vajon egy-év alatt mennyire képesek a zajló-folyamatok a (2) által rögzített egyensúly közelébe kerülni? Merthogy lassú-folyamatok esetében ez több évre rúg.

k_A,min = 0,28/év sebességi-tényező mellett 1 év alatt a légköri CO₂ redukciójának a mértéke (a ~50%-os végállapothoz képest) csupán ~14%, azaz a felhalmozódás ~86%-nak mutatkozna – viszont nem ez a tapasztalat. Egyáltalán, mi által lenne lehetséges hogy a folyamatok sebessége nagyobb legyen? k_A,effektív ³ 1 esetén ugyan beállhat a (2) által jelzett egyensúly 1 év alatt, de miként lehetne k_A,valós ekkora? Ad-e erre lehetőséget a fizikai-valóság?

Ennek kiderítéséhez aprólékosabban kell áttekintenünk:

1.) MI is történik a légkörben;

2.) MI is alakítja k_A értékét?

1.) Alább két negligáltabb tényt hozunk a lupe alá, amelyek útbaigazítással szolgálhatnak a légkörben zajló kiegyenlítődési folyamatokra.

i) Az atomrobbantásokhoz kapcsolódó légköri ¹⁴C adatai itt is hasznos információt hordoznak: ld. 12. ábra. Ha a korai-évek adatait vizsgáljuk, azonnal feltűnik hogy a légkörbeli ¹⁴CO₂ eloszlása globális-szintjének a stabilizálódásához ÉVEK kellettek – még a robbantások befejezése, azaz 1963 után is. Mely tényt a korabeli szerzők verbális következtetéseikben is rögzítették, egyben Természeti-faktorokat is rendelve magyarázatként a dolgok hátteréül.

12. ábra   Eloszlás-különbség a két féltekén^[17]

Még-pontosabb képet fest ugyanerről Hua^[18], [ld. a 13. ábrát is] ezzel a magyarázattal:

„The excess ¹⁴C produced by atmospheric nuclear detonation was mostly injected into the northern stratosphere, then returned to the northern troposphere through the mid- to high-latitude tropopause gap during the spring and summer. Injection of a large amount of artificial ¹⁴C from the stratosphere during the late 1950s and 1960s created a great ¹⁴C disequilibrium between the troposphere and other carbon reservoirs, and within the troposphere (north vs south, and high vs low latitudes). This caused the transfer of bomb ¹⁴C from the atmosphere to the oceans and biosphere. For the troposphere, excess ¹⁴C was transferred southwards by atmospheric circulation and its distribution depended on regional wind patterns, the resistance of atmospheric cell boundaries, and the Intertropical Convergence Zone (ITCZ).   As bomb ¹⁴C (more or less) reached a global equilibrium in the late 1960s, there has not been much difference between locations in terms of ¹⁴C for the period from 1970 onwards.”

13. ábra   Eloszlás-különbség a két féltekén (ref.18): a) adatok; b) zónális összehasonlítás
(NH: Északi-félteke, SH: Déli-félteke)

Fentiekre támaszkodva tényként kezelhetjük, hogy az atmoszféra oly gyakran hangozatott „jól-átkevertsége” limitációkkal bír. Az eloszlás kiegyenlítődéshez vezető folyamat pedig – miként maga a légkör cirkulációja is – függ

·     a regionális szelektől,

·     a légköri-tömbök cella-határainak az ellenállásától,

·     az Egyenlítő öve étlépésének a nehezítettségétől.

Ezen nem-elhanyagolható effektusok alkalmasint évekre-rúgóan elnyújthatják az átkeveredésből adódó kiegyenlítődést; példánk alapján abban az esetben, amikor az elkeveredés a sztratoszférából kell induljon, onnan lefelé haladva.

ii) Nem történhet az átkeveredés „pillanatszerűen” akkor sem, ha a perturbáció a légkör aljáról indulna; hiszen az említett 3 effektus – midőn az elkeverendő anyag azok lokációjához ér – az elkeverendőkre éppúgy befolyásolólag hat. Ez akkor is igaz, ha az alulról-induló molekulák nem bírnak (miként a radioaktív ¹⁴C atomot hordozó ¹⁴CO₂) „megkülönböztető-masnival”. Következésképp, az antropogén-hatásként a légkör legalsóbb-régióiban keletkező CO₂ zöme még évekig a légkör alsóbb-régióiban marad. A globálisan-megvalósuló gyorsabb légköri CO₂ koncentráció-kiegyenlítődés nem effektív átkeveredésből fakad, hanem elsősorban a molekulák ütközései révén, gáz-diffúzió által valósul meg.

Hasonlatosan ahhoz, miként az utasokkal teli buszra a vezető-állásnál felszálló új utasok sem oszlanak el a busz belsejében homogénen még jónéhány megálló megtételéig (legfeljebb az izgágábbaknak sikerül hátrább tolakodniuk), hanem a már fennlevőket késztetik némi hátrább-vonulásra.

2.) Ha – modellünkből eredendően is – kémiai-reakcióként tekintünk a cserefolyamatra, akkor nem szabad átsiklani a nyilvánvaló felett: reakció (itt éppen a kicserélődési) csakis akkor történik ha a reaktánsok találkoznak. Tehát mind a vegetációt érintő asszimilációs-légzési CO₂ csere mind az óceáni CO₂ beoldódás-kibocsátás csakis a növényi/óceáni határfelület molekuláris-szintjéhez közellevő CO₂ mennyisége által befolyásolt. Mivel k_A dimenziója 1/év, meggondolandó hogy az egy év alatt e folyamatokhoz szóba-jöhető CO₂ mennyiség a légkör összes CO₂ tartalmának mindössze az a része, amely 1 év alatt képes ezen határfelülethez odakeveredni. Ez pedig – az előzőekből ismertté-vált átkeveredés korlátai miatt – csupán a légkör alsóbb-töredéke (ahol egyébként az antropogén CO₂ is dúsabb). Bizonyos magasság fölötti CO₂ a cserefolyamatból (az adott évben) ténylegesen kizárt.*

* A) Mégpedig akár igen-hosszú időre is…

B) Ami azonban mégsem eredményez „totális-szeparálódást”. Ugyanis nem jöhet létre tartósabban sem hígulás alant (midőn az ottani légkör-részlet egyik komponense koncentrációja a felszíni-nyelőkkel kapcsolatba lépve megváltozik), sem pedig ugyanazon komponens relatív dúsulása a légkör fentebbi-régióiban, mert az eltérő speciesek koncentráció-kiegyenlítődésére mindig munkál a gázdiffúzió. [Máskülönben az extra ¹⁴CO₂ sima-lefutású lecsengése is akadályozott lett volna.]

Az effektív légkörcsere 12. és 13. ábráiból tükröződő kép és számadatok alapján nem tartom irreálisnak a dolgok alábbi közelítését: Az a légkör-részlet, amely CO₂ molekulái képesek egy éven belül a cserefolyamat megvalósulását kínáló határfelülethez keveredni (közülük sok többször is megjárja oda-vissza a csere reverzibilis-folyamatát), nemigen lehet több mint a teljes légkör tömegének a negyede (ami a felszíntől ~2 km magasságig terjedő domínium). Azaz, nem alaptalan az A_aktív»A_total/4=750/4=185 GtC választás. Mivel maga a csereforgalom (210 GtC/év) független/fix adat, a cserefolyamat effektív-sebessége (k_A,eff) ezáltal jóval nagyobb:

k_A,eff = 210/ A_aktív ³ 1,12/év          (17)

Ekkora éves cserefolyamat-sebesség esetén viszont az éves-input kényelmesen átrendeződik a (2) által jelzett egyensúlyba; miáltal garantált hogy annak számított (~50%) mértékénél ténylegesen nem lesz nagyobb a felhalmozódás.

Megengedem, a légkör aktív-hányada mértékének a rögzítése számításokkal itt nem-igazolt, önkényes érték; ám a pontosításhoz egyéb érdemleges adatok/felderítések szükségesek. (És természetesen az is mindegy, hogy az alant-rekedt azévi antropogén-eredetű CO₂ milyen-arányú részvétellel bírt a növekedést ~50%-ra korlátozó cserefolyamatokban.)

Amennyiben k_A,valós valamivel kisebb k_A,eff értékénél, akkor az (2) egyensúly beállása 1 év alatt némileg tökéletlen, azaz 52% helyett némileg kevesebb az éves-perturbációt csökkentő légköri CO₂ átrendeződése a nyelőkbe. Ezzel pedig még-közelebb kerülünk a valóságban észlelt állapotokhoz.

III.) Kiegészítések

Mindenféleképp sort kell keríteni némely fentebb megtett kitétel korrekciós-célzatú diszkutálására. Ezek azonban igencsak sokrétűek; emiatt beiktatásuk a törzsszövegbe szétfeszítette volna az ottani keretet, és szétzilálta volna az ott alkalmazott gondolatláncot. Itt, a megemlítendő tételek és hozzá-kötődő háttéranyag okozhat ugyan helyi-kuszaságot (már amiatt is mert a hivatkozások tartalmai sem mentesek ettől), de mégis remélem: nem haszontalanok abban az értelemben hogy világosságot is gyújtsanak. Abban a vonatkozásban is, hogy az általam kényszerűségből megtett egyszerűsítések léptéke nem haladja meg azokét, amelyeket a bemutatásra-kerülő források megengednek maguknak.

A.) Az alkalmazott Modellről:   Szembesítések

A II.) alatti levezetés alapja az (1) egyenlet. Az ehhez vezető út pedig a következő:

A résztvevő komponensek forgalmai fluxusaira felírt anyagmérleg (18):

O_in + V_in = O_out + V_out + B     (18)

Ahol tehát O, V, az O_total, V_total aktív hányadai; B nem más mint V egyéb formáinak a része; ahol in a CO₂ elnyelődését out pedig a képződését indexeli. (B esetén csak képződés van.) Az egyes tagok mögötti kémiai folyamatok (azok alsó-indexeiben jelezve) pedig az alábbiak (19):

k_hidratál*O_nyel + k_asszimilál*V = k_dehidratál*O_kibocsát + k_légzés*V + k_korhad*B         (19)

(19) baloldala ugyanakkor nem más mint a teljes légköri CO₂ mennyiségnek az atmoszférából (A) a cserefolyamatokba induló éves fluxusa: k_A*A_aktív. Ahhoz tehát hogy (19) felölthesse (1) alakját, „mindössze” annyi hiányzik hogy (19) jobb-oldalát is képesek legyünk összevonni, egyetlen sebesség [k_VO] és egyetlen (összetett) „komponens” [VO] átlagértékkel reprezentált szorzatába.

Erre két út kínálkozna. Az egyik lenne az adatok behelyettesítésével induló. Ez azonban teljeséggel kivihetetlen a jelen ismeretek szűkössége mellett. Érzékeltetésül, a (19) egyenletbeli k_légzés meghatározhatósága körüli divergenciákat a 14. a) ábra szemlélteti; a nagyobb-léptékű határozatlanságokra pedig rávilágítanak az NPP mögötti bizonytalanságok [D.)1)Helyzetkép*1)i-iv) alatt].

A rendelkezésre álló út tehát paraméteres, adat-tartalom tekintetében egyelőre üres. Tartalommal majd csak egy valóban precízen mérhető jelenségből [ld. II.)C.)-E.) alatt] nyert érték behelyettesítésekor fog feltöltődni – de akkor is csak a számunkra itt-szükséges mértékben. [Valahogy úgy, mintha sikerülne kideríteni egy égitest tömegét (ami bizonyos számításokhoz ill. konzekvenciákhoz már elegendő), bár annak kvantitatív kémiai-összetétele a homályban marad.] Ez pedig a következőképp végezhető el: (19) jobboldala mindegyik tagjára áll hogy a szorzat értéke állandó, viszont maguk a tényezők (nagyfokú meghatározatlanságuk folytán) meglehetősen „képlékenyek”. Emiatt pl. a vegetáció által légzéssel a légkörbe küldött CO₂ mennyisége így is írható:

k_légzés*V = k_common*V’                        (20)

Hasonlóképpen járva el a többi tag esetében is eljutunk (21)-hez:

k_dehidratál*O_kibocsát + k_légzés*V + k_korhad*B = k_common*(O’ + V’ + B’)          (21)

Ami pedig már k_common = k_VO és (O’ + V’ + B’) = VO helyettesítésekkel átvezet (1)-be.

A fentebbi levezetés igyekezett idomulni ahhoz a valósághoz amelynek részleteit rendkívül kevéssé ismerjük, mégha vannak is bizonyos fogódzók. Emiatt, maga a levezetés nem deklarálható minden értelemben egzakt bizonyításnak, hanem inkább demonstrációnak és iránymutatásnak, arra vonatkozóan hogy mi hogyan is áll.

Megjegyzendő, hogy az (1)-ben felírt egyenlőség algebrai-formája csak formális-analógiát mutat a kémiai-reakciók egyensúlyi-folyamataira felírható egyenlettel, viszont a fentiek elfogadása mellett precízen érvényes.

Akik azon morfondíroznak, hogy miért nem indultam ki magából a kínálkozó tömeghatás-törvényéből, azoknak ajánlanám az alábbiak megfontolását:

Említést nyert I.)A.)4.)a) táján a Sztóma-analízis. A korreláció alapját adó összefüggés ott is a Le Chatalier Braun elv megvalósulása következtében áll elő. Növekvő légköri CO₂ koncentráció esetén a CO₂ felvételét szabályozó növényi mechanizmus érzékeli azt és visszacsatol: többet vesz fel ugyan, de annak mértékét a saját rögzítettebb teljesítőképességéhez igazítja.

Párhuzamként említeném, hogy hasonlóképp érvényesül a háttérben a Le Chatalier Braun elv ott is, amikor valaki vendégségbe megy, ahol bőséges az ételkínálat. Az élvezetekkel józanul élő vendég ugyan többen vesz a tányérjára mint egyéb alkalmakkor szokott, ám mértéket tart, hiába a többszörös kínálat. Habzsoló-típusú vendég esetében a Le Chatalier Braun elv megvalósulása késleltetéssel mutatkozik. A rövid-idejű borulást előidéző zabálást hamarosan követő hányás/fosás/tartósabb-étvágytalanság formájában.

Ha most valaki, bármekkora matematikai-apparátussal is, direkt-kapcsolatot kísérelne meg levezetni a sztóma-jelenség előállása/megnyilvánulása és a sztóma-visszacsatolást determináló gének kialakulása reakciója között, annak bizony megkerülhetetlen feltételek mérhetetlen sokaságán kellene átlábalnia valahogyan.

És még egy szó/érv a megtett egyszerűsítések mellé: Vajon mire lehetne vergődni az alábbi, széleskörűen forgalmazott 14. b) ábra adatai alapján, ahol a (piros nyilakkal feltüntetett) fluxusok közt egy ~60 GtC mennyiségnek nincs ellensúlyozó tétele?

14. ábra

B.) Fogalmi és egyéb zavarok

1) Tartózkodási-idő

Anélkül hogy kibogoznánk Harde residence-time és adjusment-time körül tett ugra-bugráit [saját állításai és IPCC felé mutató kérdőre-vonás kuszaságait], annyi világos belőlük hogy nem képes a lovat bekötni az istállóba, máskülönben nem kérne számon (Salby nyomán) olyasmit amit fentebb, a 2. ábrát követően már elmagyaráztunk.

De előkelő klíma-berkek zsongásában is minduntalan megüti a fület a légköri CO₂ tartózkodási-ideje, élettartama, eltűnési-ideje; s egy idő után az utca embere is gyanítani kezdi, hogy ezen cuki otthonosságok a disputáló felek közt mintázzák a házi-süteményeket: ahány pékség, annyiféleképp készítik. Például, az IPCC globális cukrászat-hálózata, a legszélesebb közönségkört kiszolgálandó, erre a termékére prospektusában a jótékonyan-egységesítő 5-200 évet jelöli meg.^[19] S ezzel a Cég nemcsak happy, de oktatja is a Világot.

Aki finnyásabb annál hogy az IPPC zusammen-kondérjából merítsen, az ellátogathat egy kisforgalmú igényesebb kifőzdébe, ahol exkluzív tálalásmód mellett tényleges beltartalom is kerül az asztalra. Három változóból (t=kronológiai-idő; τ=kor [a rezervoárba kerülés óta eltelt idő]; T=tartózkodási-idő [a rezervoárba be- és kilépés közt eltelt idő]) három függvényt generál a rezervoárban megforduló részecskék leírására. Kor-szerint minden jelenlevő részecskére Ψ(τ,t); valamint az egyes részecskék belépése Φ(T,t) és kilépése Θ(T,t) tekintetében. Majd ezekből négy időskálát definiál.^[20] Az egész gondos elmefuttatásnak egyetlen kötöttsége van: csakis un. „jól-kevert” rezervoárok esetviszonyairól tud pontos képet adni.

Ámhogy a Földi atmoszféra és a jól-kevertség közti kavarodáshoz az atomrobbantásokból származó extra ¹⁴C már bemutatott több-évre rúgó koncentráció-kiegyenlítődése tényén túl további adalékkal is szolgáljak, nézzük mit kínálnak a Keeling-féle ¹²CO₂ légköri-adatok.

2) Homogén-eloszlás

Amennyiben a Földi légkör jól-kevertségét az jellemezné, hogy egy tetszőleges térfogatrésze gáztartalma 1 héten belül a teljes légkörben homogenizálódva szétoszlik, úgy a Keeling-adatok regionálisan nemigen lehetnének egymástól különbözőek. Éppen a különböző délkörök mérőállomásain észlelt, évente rituálisan jelentkező légköri CO₂ koncentráció-változás a primer bizonyíték arra, hogy még a gázdiffúzió-vezérelte koncentráció-kiegyenlítődés is lényegesen lassúbb-ütemű – effektív átkeveredésről pedig még csak sejtelmeink sem lehetnek. Két ábrát teszek közszemlére, néhány tényt illusztrálandó:

15. ábra

i) A januártól juniusig terjedő féléves-időszak alatt az Északi-félteke 30^o szélességi-köre fölötti területein a légkör CO₂ koncentrációja 6-8 ppm-vel magasabb mint az Egyenlítőtől délre [15. a) ábra]. A kiegyenlítődésnek ez a huzamos késedelme elgondolkodtató kellene legyen minden modellező számára. Annál is inkább, mert az még az Egyenlítőn innen is (10‑30^oÉ) érzékelhető: a 30-70^o északi-szélesség közt, az ottani nyelők ezen időszak alatti relatíve inaktív állapota mellett, a mutatkozó ~2 ppm-nyi differencia nem képes kiegyenlítődni ezen a ~4400 km É-D távolságon.

ii) Ugyanez mondható el a Déli-félteke felől nézve is. Az augusztus-szeptember időszakban 6-9 ppmvel alacsonyabb Északi-féltekei CO₂ szint nem hat mozgósítólag a Déli-féltekéről az átáramlásra, de még az ekvatoriális-gátlással már nem terhelt északi 10-25^o régió légtömegei sem tülekednek feljebb, északabbra. Pontosabban: a „tülekedés” irama lényegesen lassúbb az aktív vegetációs-folyamat (k_VO) sebességénél. Ez megint hátrábblépésre késztethetné a „jól-kevert” tábor hangadóit, de a viszonylatok által megerősíti k_VO nagyobb sebességét is.

iii) Ha a leginkább tompított képet vizsgáljuk is, megállapítható: a légköri CO₂ egy-évre kiátlagolt eloszlása 4-5 ppm különbséget mutat jelentős nagyságú (Déli 90-30^o és Északi 30‑90^o) glóbuszterületek fölött. És ez a kép nem kérdőjeles: áll 20 év távlatában is: ld.15. b)  ábra . Mivel pedig ez a 4-5 ppm kb. 2 év CO₂ felhalmozódásával egyenértékű [vö. 1.  c) ábra trendvonalával], nem lehet tévedés rögzíteni: a kiegyenlítődésnek a kérdéses-irányú (horizontális, szélességi-körökre merőleges) sebessége lassúbb mint 2 év.

iv) Figyelemre tarthat igényt a 15. a) ábra ama részlete is, mely szerint a relatív vegetatív-nyugalomban szunnyadó 30-70^o északi-szélesség régiójában a januártól áprilisig tartó ~4 hónap alatt előállni látszik a ~2 ppm-nyi éves CO₂ felhalmozódás csaknem teljes mennyisége. Ami arra lehet indikatív, hogy a légköri CO₂ input-többletét ~50%-ban stabilizáló k_VO értéke ekkor nem lehet még 1/év közelében sem. A k_VO»1/év érték csak éves-átlag szintjén állhat elő. Ennek viszont semmi akadálya: az említett 4 hónap alatt a terület vegetációjának a zöme nyelőként inaktív volt; a kompenzációra viszont ott van 8 hónap.

3) Átkeveredés

Ami az átkeveredésre utaló tényanyagot illeti, azok szépen kiegészítik a „Homogén eloszlás” alatt imént jelzett kétségeket. Itt, elsősorban a légkör vertikális-tengelye mentén észlelhető koncentráció-változásokra vonatkozó megállapításokból merítek; majd egy gondolat-kísérlettel engedem útjára az Olvasót.

i) Japán légterében végzett mérések alapján az adódott, hogy a légkör ~1 km fölötti rétege CO₂ koncentráció tekintetében már kevéssé változik, ellentétben az alatta-levő réteggel, amitől viszont szignifikánsan különbözik: 16. a) ábra. Ami összhangban áll II.)F.)2.) alatti feltevésünkkel, miszerint A_aktív valóban a légkör alsóbb domíniumára korlátozódik.

16. ábra:   Vertikális CO₂ viszonyok a légkörben – fix időpontokban

ii) Az atmoszféra legalsóbb szegmensében zajló „keveredési” és CO₂-részvételű folyamatok egymáshoz-viszonyított sebességeit jól képezi le a Kínai kísérlet eredménye: 16. b) ábra. [Helyszín: Xiamen szubtropikus tengerparti városa (Délkelet Kína)] A napnál is világosabb, hogy a „keveredés” nem képes lépést tartani az asszimilációs/légzési folyamatok sebességével; azaz, ugyanaz a CO₂ molekula igen-sokszor megforgattatik az év során, miáltal a közkézen-forgó „210 GtC éves légköri CO₂ forgalom” is bővebb kiegészítésre szorulhat.

iii) A magasabb-légkörben pedig a következő csudának lehetünk tanui: 16-18 km magasságban a CO₂ koncentráció-hullámai mintegy féléves késéssel követik a 8-9 km magasságban jellemzőeket^[21]: ld. 17. ábra. Ami a régióbeli keveredés korlátozott-hatékonyságára utaló jel, megintcsak. Arról viszont, hogy ez szinguláris jelenség-e (amely kizárólag a troposzféra/sztratoszféra határához kötődik), sok szó nem ejtetik.

17. ábra:   CO₂ viszonyok a magaslati-légkörben.

Hozzátennék a képhez még egy összefüggést. Leszámítva hogy a görbék kissé túl fessek a hozzájuk-rendelendő pontokhoz képest – ami azért menthető az áttételek sokasága által bevitt adat-bizonytalanságokkal – a januártól eltelt év alatti amplitúdó-változás rendre 8 ppm a 8-9-10 km magasságban. A felszín közelében ugyanez az érték (ugyanezen évek alatt) kb. 14,5 ppm.* Ami szintén a (bármilyen-mechanizmusú) koncentráció-változás tompulását jelzi a magassággal. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a felszíni-mérőállások képeihez viszonyítva nincs érzékelhető fáziskésés a troposzféra tetejéig, vagyis a gázdiffúziós kiegyenlítő-mechanizmus vertikális-rugója mozgása távolról sem lomha.

* Az adat hozzávetőleges, áttételesen számolt a következő adatokból:

A legközvetlenebb összehasonlító-adat a „Station P” mérőállomásról (50^oN &145^oW) származó lehetne, csakhogy ott mindössze az 1970-1980 időszak alatt gyűjtöttek adatokat. Az amplitúdó ott ekkor 12,5 ppm-re volt tehető. Két közrefogó állomáson viszont hosszabb adatsorok állnak rendelkezésre. La Jollában (33^oN &117^oW) 1980-ban 9,3, míg 2004-8 közt ~11,3 ppm nagyságúnak adódtak a megfelelő amplitúdók. Point Barrow állomáson (71^oN & 157^oW) a hasonló évek amplitúdó-értékei rendre 14,7 és 17,2 ppm.^[22]

iv) Most, hogy már ízelítőt nyertünk a simának tűnő fogalmak mögötti fizikai-valóság összetettebb voltáról, nem-annyira a kérkedő állításokon ejtett sebet mélyítendő hanem inkább a visszafogottabb kijelentéseket előmozdítandó, próbáljuk meg átgondolni: A 18. ábrán vázolt, alábbi két mechanizmus közül, vajon melyik tekinthető a légköri CO₂ viselkedése közelebbi analógiájának? Különös tekintettel a keveredés viszonyaira, figyelemmel arra hogy jelentős volumenű transzfer zajlik a CO₂ komponenst érintően az atmoszféra és a felszíni-nyelők között.

Tartalmazza a méretes alsó-tartály és a vele kommunikáló kisebb felső-tartály ugyanazt az anyagot: X vegyület rögzített/azonos-koncentrációjú oldatát.

18. ábra   Légköri CO₂ mozgások: a) valószerűtlen  b) életszerű

Ha a 18. a) ábra elrendezése szerint, egy szivattyú egyenletes-ütemben pumpálja az alsó-tartály anyagát a felső tetejébe, akkor (ha a felső-tartályban lamináris-áramlás alakul ki) nem járunk távol a valóságtól midőn rögzítjük: ezen kisebb-tartály felső 1/4 részébe juttatott oldat hatására az alsó 1/4 rész tartalma távozik ebből a tartályból – éspedig oly módon, hogy a belőle kijutott oldat legkisebb-hányadát illetően is annak a visszakerülése a közeljövőben rendkívül esetleges. Ekkor – és csak ekkor – könnyű-szívvel elmondható, hogy a felső-tartálybeli X vegyület bármely molekulájának a tartózkodási-ideje azonos; a felső-tartályon belüli lét ideje a bepumpálás üteméből számolható, azzal fordítottan arányos.

A másik elrendezésnek nem része az extra-szivattyú; ott a fecskendő dugattyúja folyamatosan föl-le jár: 18. b) ábra. Ha a járatás a fecskendő hossza 1/4 részére terjed ki, akkor az ürítési-forgalom azonos az a) állapothoz képest. Az X komponens ürülésére nézve viszont drasztikusan más a helyzet. Az ürítést követő szívási-szakaszban X éppen-kijutott molekulái közül soknak jelentős sansza van a fecskendő alsó-volumenébe visszakerülni. Míg az X vegyületnek a fecskendő felső-fertályában tartózkodó molekulái akár az „öröklétig” is a fecskendőben maradhatnak. (S mindeközben az X anyag koncentrációja a fecskendőn belül, annak minden szegletében, azonos marad…)

C.) A jégkorszakok tanulsága

1) Időtartam, szimmetria

i) Miért oly hosszú?

A II.)E.) alatt meghatározott ~6%-nyi tartósabb beépülés a nyelőkbe (mely légkörből elnyelt mennyiséget tehát más szénatomoknak a nyelőkből visszakerülése a légkörbe kompenzál) leginkább arra lehet indikatív, hogy ekkora az a hányad amely (további folyamatok sorozatainak az útvesztőin keresztül) szétosztódik a fennálló egyensúlyok szerint a nyelők különféle rezervoárjaiban. Ám amint egy perturbáció beköszönt – s ennek vehető a folyamatos-input által keltett elnyújtott perturbáció megszűnése is – akkor ehhez a perturbációhoz a Le Chatalier Braun elv szerint igazodva, a légkörből évente elnyelt 6% immár nem pontosan ugyanoda pótlódik vissza, mert a szétosztódási-arányok is megváltoznak a rezervoárok között az új-egyensúly felé törekvés közben. A nyelőkben zajló folyamatok (különösen a szilárdfázisúak) ráadásul lényegesen lassúbbak a légkörieknél; így az éves 6%-nyi elnyelt szénnek csupán a töredéke képes átmenni egyikből a másik rezervoárba, mely éves töredék-mennyiségek által a különféle rezervoárok közti átrendeződés csak igen-lassan halad előre, aprócska-lépésekkel az új-egyensúly felé. Ez pedig valóban azt jelenti, hogy igencsak hosszú-távú folyamat lehet egy perturbáció „felszámolása”.

Ilyen lenne bármely általunk keltett is; de ugyanez vonatkozik akármelyik a Természet által keltettre is. A perturbáció „kisimításához” szükséges időintervallum ugyanis alapvetően nem a perturbáció amplitúdójától függ, hanem a rendezését intéző folyamatok sebességétől, azok egyensúly-beállásainak az időállandóitól – feltéve, hogy a lecsengés tompításához szükséges puffer-kapacitás rendelkezésre áll.

Közbevetés: Ha a perturbációt a rendszer egy saját, éppen inaktív töredéke hozta valami-módon létre [s az elfekvő fossil fuel szénvagyon, valamint annak elégetése, is ilyennek tekinthető], akkor az nem képes borítani a nála sokkalta-nagyobb inerciájú rendszert, a perturbáció által keltett hullámon és annak lecsengésén túl.

A jelzett lassúságot érdemben tükrözik azok a valós-történések (feltárt proxy-adatokon keresztül), amelyek az egyes jégkorszakok kezdetéhez és végéhez köthetők, s amelyek tízezer-évekre rúgnak: ld. 19. ábra. Ez a semmilyen szín alatt nem-megkérdőjelezhető ~6%-os beépülés adata kvalitatív-értelemben tehát útbaigazító magyarázattal szolgálhat afelől, hogy miért is oly éktelenül hosszú a légköri CO₂ perturbáció lecsengésének az időtartama.

19. ábra (forrás: ^[23])

ii) Aszimmetrikus a lefutás

A 800 ezer évig visszamenő CO₂ proxy-adatok által szemléltetett jégkorszakok sorozata is hűen szemlélteti: Bármi is váltotta ki anno a légköri CO₂ emelkedését, annak relaxációja (azaz: a perturbáció lecsengése) időben mindig elnyújtottabb mint az emelkedés időszakasza (leszámítva a 700 ±30 ezer évvel ezelőtti időszak [kaotikusabb/bizonytalanabb?] adatait). S ez a szimpla megfigyelés is sok felesleges vitától és munkától mentesíthetne mindannyiunkat. Merthogy az általunk keltett légköri CO₂ perturbáció sem fog sem gyorsabban sem lassabban a nyelők totál-rezervoárjaiban eloszolva megkötődni annál, mint amire a Földi Természetnek a múltból már megismert képességei módot adnak. Akárhányan is modellezgetnek ekörül; s akárhányan is vonják kétségbe ezek eredményeit, esetenként helyükbe tolva a magukét.

iii) Továbblépés

A lényegre koncentrálni-képes egyedek (ha máshonnan nem, hát Miskolczi Ferenc alapos adatfeldolgozásaiból) annyit már tudhatnak, hogy a jelenbeli (és ténylegesen a tevékenységeink által gerjesztett) légköri CO₂ szintet növelő perturbáció miatt különösebb melegedéstől tartani nem kell.*

* Merthogy az okozati-összefüggés éppenséggel fordított. Semmi nem támasztja alá ugyanis az IPCC vészterhes sugallatát. Ha annak lenne bármi magva, akkor a 100 év alatt a ~120 ppm-re rúgó CO₂ emelkedésnek meglenne már a böjtje [ld. alább: III.)C.)3.) alatt]. A fordított-reláció régóta keresett bizonyítékára pedig rögtön alább, III.)C.)2.) alatt szolgáltatok egy negligált forrást.

Akörül viszont rendkívül kevesen gondolkodnak, hogy vajon lehet-e – és ha igen MIT, de kiváltképp arról hogy HOGYAN – profitálni ebből a magunk-generálta helyzetből. Erre kínálok némi útbaigazítással szolgálni III.) D.)4.) alatt.

2) Perdöntő momentum

A dekarbonizációs csatatéren döntő fordulatot hozhat annak egyértelmű prezentálása, hogy a hőmérsékletváltozás vezérli a légkör CO₂ szintjét, nem pedig fordítva. A hőmérséklet-általi vezérlést amúgy egy rendkívül kézenfekvő fizikai-jelenség támasztja alá^[24], míg a CO₂-vezérlés nemigen állna meg egy újabban kifundált rendkívül-esetleges felépítmény nélkül.^[25] A Góliát-teóriák állóháborúját azonban leghatékonyabban a tények-Dávidjai vihetik dűlőre.

Az alapnehézség abból fakad, hogy a paleoklimatológiai-adatok időbeli-felbontása rendszerint csekély ahhoz, hogy biztonságosan lehessen megjelölni, mi emelkedett előbb: T avagy a légkör CO₂ szintje. Mígnem egy szép napon született egy dolgozat^[26], amelynek a gondos utófeldolgozása^[27] erre-vonatkozóan is megdönthetetlen bizonyítékot tárt a Világ elé. A két munka releváns ábráját a legközvetlenebb összevethetőséget biztosítandó helyezem egymás alá [ld. 20. ábra], hogy a primer-forrás bárminemű utólagos adatmanipulációja kizárassék.

A jégkorszakokra vonatkozó asszimetria következtében a lecsengő-ág időszaka a hosszabb; így a vezérlést erről az ellenoldalról követhetjük pontosabban nyomon. Több időtartományban is félreérthetetlenül észlelhető hogy a hőmérséklet jelentős csökkenését csak később követte a légkör CO₂ szintjének a csökkenése. Ami pedig a két folyamat egyértelmű összekapcsolódását jelzi az időtengely mentén: T húzza maga után CO₂-t, akár csökken akár emelkedik T.

Az egyetlen meglepő a dologban az, hogy ezen a párját-ritkító bizonyíték nyomatékosításával nem az eredeti-cikk szerzője rukkolt elő, hanem egy gondos „adatkurkász”. – De megtörtént ez már máskor is: Tycho de Brache csak kémlelte mintaszerűen az eget, mért, és jegyzett. Kepler pedig feltárta belőlük az összefüggéseket.

20. ábra   Bizonyíték: a lehűlést KÖVETI a légköri CO₂ szint csökkenése

3) Útravaló

Az Antarktiszi-éghajlatot kedvelő egyik kutatócsoport nemrégiben olyan lokációra bukkant [West Antarctic Ice Sheet Divide ice core (WDC) lokáció: 79,467^o South, 112,085^u West; 1,766 m tengerszint-felett], ahol az évente leeső hó mennyisége más-helyszínekének a többszöröse [jelenleg ~20 cm/év]. Ez – amennyiben hosszabb távon is jellemző (ennek kiderítésére és pontosításához a rétegek kor-szerinti meghatározása ad módot – ami egyébként is része kell legyen minden hasonló adat-párosításnak) – az eddigieknél sokkal finomabb időfelbontásban tárhatja elénk egy kor-részlet T vs. CO₂ változásait.

Az eredeti-közlésből^[28] vett 21. a) ábra tanusága szerint 100-200 év alatt 10-15 ppm CO₂ „ugrások” is előálltak a jóval-vontatottabb történések epizódjaiként, miként ezt 3 időszak adatai is alátámasztják. Mivel ekkortájt mi, emberek, csupán jámborul a köveket pattintgattuk és néhanap játszadoztunk a barlangban a tűzzel, ezeket a CO₂ ugrásokat a Természet kellett produkálja. Ennyire volt képes, és ennyit akár ma is írhatunk a számlájára – de 120 ppm-t (100 év alatt) Salby sugallatára semmiképpen.

A III.)C.)2.) alól visszaköszönő hőmérséklet-vezérlés itt nem mutatkozik, de ez itt nem is kérhető számon: a történések hátterében ugyanis az Északi-féltekéről érkező közvetített-hatásokat* vélnek a szerzők, amelyek módosítólag erősítik a délibb-környezetben előrehaladó lassúbb, hasonló-előjelű folyamatokat.

21. ábra   WDC adatok:   a) finom-felbontásban,   b) összefüggő időskálán

* Elfogadva e plauzibilis feltevést, jelezném az adatok felett elmélkedőknek a következőket:

i) A nagyobb-távolságból érkező hőmennyiséget (egyetértésben a szerzőkkel) nem a diffúz és kósza légkör közvetíti [ahol az Egyenlítő átlépése (mint már tudjuk) eleve nehezített], hanem csakis a beállt óceáni-áramlatok alkalmasak erre [a víz cirka ezerszer-nagyobb hő-kapacitásából adódóan].

ii) A nevesített 3 epizód közt eltelt időtartamok egymás egész-számú többszörösei: cc. 1600 év.

Emiatt olyan óceáni-áramlás útvonal/úthossz kerestetik, amely megtételéhez a ~1600 év periódusidő szükséges. Ez azután támpontot nyújthat az Északi-félteke azidőtájt éppen „hőtermelő” régióira, ahonnan az óceán vize által közvetített hő délre elszármazott.

Biztosabb lábon állna ez a sugallat akkor, ha a periódusok reguláris ismétlődéséről beszélhetnénk – amit viszont, első-szemlére, nem támasztanak alá az adatok. Ha azonban figyelmesebben vizsgáljuk a történések folyamatos-időskálájú képét [21. b) ábra], akkor (az idő-tengelyen ekvidisztans-távolságra balra) 18300 táján is észlelhető egy CO₂ ugrási nekiveselkedés – amely azonban szinte rögvest a visszájára is fordul. Amire viszont magyarázat lehet, hogy a melegedés eme korai, épp-meginduló stádiumában a hőátadási-mérleg még csak ekként alakult; de az is hogy ekkor még Északon is csak „gyermekcipőben” járt az a hő ami útrakelt Dél felé.

A 13000 táján elvárt hőmennyiség érkezése elmaradásáról már nehezebb számot adni. Hacsak nem figyelembe vesszük: Az Északon zajló melegedés regulárisan-ismétlődő voltáról nincs párhuzamos tudás/bizonyíték. Emiatt, a Délre szállított hőnek sem a mennyisége az indikátor, hanem a transzport ciklus-ideje.

(Nem mintha ezek a nüánszok számítanának ma.)

D.) Az ásatag energiahordozók lehetséges szerepei

1) Helyzetkép

A légköri CO₂ tartalmához való társadalmi viszonyulás mára különösen torz formát öltött. Minden szempontot elsöpörni igyekszik egyetlen vád. Egy olyan, amelyik önmaga igazolására még kellő megalapozással sem bír. A tolakodó vádaskodás eszköztárban pedig nem válogat:

·     primitív állításokkal (és azok primitív képviselőivel) vonja a maga oldalára a képzetleneket és a tudásukban labilisabbakat;

·     az így szerzett többségre hivatkozva és támaszkodva lehetetleníti el a komolyabb-tartalmú (és emiatt kevesebbek által követhető) ellenkező-értelmű tényeket és okfejtéseket;

·     majd meglovagolva az így kivívott pozíciót, kötelező-részvételű, infantilis, kivihetetlen, és költséges programok végrehajtásába hajszolja a már birkává-tett nyájat.

A szenvtelenebb objektivitás felől közelítve, az antropogén CO₂ kibocsátásra mutogató vészharang-kongatóknak 3 fő bűnük van:

1.) A hisztéria és bűntudat keltésén túl nemigen nyújtanak megfoghatót.

2.) Az a kevés amit kínálnak:

a) A Semmi („alkalmazkodás a körülményekhez” megfogalmazással),

b) A Kivihetetlen („dekarbonizáció”)

3.) A keltett káosz és az értelmetlen cselekedeteik pedig:

a) Demoralizálják a társadalmakat,

b) Elveszik a figyelmet és a forrásokat az érdemben megléphető cselekedetek elől.

Ezekkel a bűnökkel sarkosan és mihamarabb szembe kellene fordulni, máskülönben veszett fejsze az élhető jövő. Így:

A) A rémhírterjesztésre vonatkozó kemény szankciókat fel kellene újítani 1.) elkövetőire – hogy megfontoltabbak legyenek a további kijelentések.

B) A „Semmit” kínálóknak viszonzásul ugyanezt kell nyújtani.

C) A „Kivihetetlent” sem erőltetni sem megvalósítani nem kell. Viszont közérthető magyarázattal szükséges előállni ezek okán. Hogy:

i) a kedélyek lecsillapodjanak,

ii) a tekintetekből visszaköszönjön az elmondottak megértése,

iii) a majd ténylegesen érdemi-változásokat hozó projektek ne csupán a tömegek eszmei-támogatását kapják meg, hanem a szükséges alkalmazkodás is a magatartásuk elkötelezett, magától-értetődő része legyen.

D) olyan projektekkel kell előállni, amelyek:

i) tényleges korrigáló hatással bírnak a megborult állapotokra,

ii) megvalósíthatóak,

iii) egymással semmilyen vonatkozásban nincsenek ütközéssel.

Megítélésem szerint az A)-C) pontok kezelése tartozna a klímapolitikai tennivalók közé, míg a D) pont alatt sorakoznak a kibontandó szakmai-tartalmak Amelyekből a tömegek megnyugtatását és felvilágosítását végző klímapolitikusoknak (önmagukat is képezve) meríteniük kell. S amelyek sarokpontjait* alább megvilágítani óhajtanám.

* Csakis a sarokpontjait – lévén a bizonytalanság az eddig felhalmozott és közzétett adat-sokaság ellenére oly hatalmas, hogy az komoly kételyt kellene ébresszen a stabilnak-hitt adatok tekintetében is. Kettő példával illusztrálnám a hatalmas diszkrepanciák jelenbeli békés koegzisztálását:

1) Az éves NPP (Net Primary Production)^[29] értékére ~110 GtC/év az elfogadott. Ez pedig a mai, becsülten ~750 GtC mennyiségűre felduzzadt légköri CO₂ mennyiségből is évi ~14% fogyasztással egyenértékű. A ¹⁴C légköri-forgalmára alapozható igencsak konkrét adatok azonban az éves ¹²C effektív-cseréje mértékét 6,8%-ban rögzítik. Az NPP, ami a légköri széntartalom éves-szintű beépülése mértéke az élő-anyagba, nem más mint az effektív-cserefolyamatok légköri-oldala szén-mennyiségének a fotoszintézissel létrehozott organikus-anyagba rögzült hányada. Amely ekként legfeljebb a 6,8%-át teheti ki a légköri széntartalomnak, hiszen az effektív-cserébe beletartozik még az óceánok vizébe beoldódott CO₂ azon hányada is, amely nem kerül (a planktonok által/abban az évben) fotoszintetikus beépítésre.

A meghatározás esetlegességeire utaló néhány indikáció, a kételkedőbbek számára:

i) Gyakori hogy az érték az alábbi összefüggésből számolt: NPP = GPP - respiration [by plants], ahol mindkét további-tényező (Gross Primary Production, és [növényi] légzés) hasonlóképp meghatározási-nehézségekkel bír. (A légzésre vonatkozóakra már tettem jelzéseket: 14.a) ábra.)

ii) A számításokhoz használt adatok fő forrása a műholdak által végzett monitorozásból nyerhető NDVI (Normalized difference vegetation index). Amely használhatósága ebben a vonatkozásban limitált. Míg alapvető különbségtételekre a módszer kitűnő, a vegetációs-tényezők sokaságát egyetlen skalár-tényező nem írhatja le. „Once the feasibility to detect vegetation had been demonstrated, users tended to also use the NDVI to quantify the photosynthetic capacity of plant canopies. This, however, can be a rather more complex undertaking”^[30] [Pl. a tömören zöldellő kukoricaföld és a 30 méter magasságig levelek-borította erdő sugárzási-képe felülről nézve nem sokban különbözik.]

iii) De a nehézkesebb (és pusztán szűkebb lokációkra limitált) helyszíni-mérésekben is óriási a bizonytalanság: a föld-alatti részek ugyanis „láthatatlanok”: „Field estimates rarely account for below ground productivity… The major unaccounted pool is belowground productivity, especially production and turnover of roots. Belowground components of NPP are difficult to measure.”

iv) A GPP meghatározása ugyan történhet eltérő módszerrel is [a légköri CO₂ ¹²C¹⁶O¹⁸O izotópjának a követésén keresztül^[31]], dacára hogy az izotóp-frakcionálási folyamatok rendkívüli bizonytalanságokkal terheltek: „GPP depends critically on the isotopic imbalance between GPP and respiration, and large uncertainties remain associated with isotope fractionation processes”. Nem beszélve arról, hogy a betekintés mélyülésével más bizonytalanságok is színre-lépnek: a talajmikrobák légzése eddig negligált összetevője a képet teljesen felborítja^[32].

v) Gondolatokat vethet fel ennek az összefüggésnek a megalapozottsága is: GPP = 2*NPP. Amivel operálni, persze, tényleg nagy számolási-könnyebbség: ld. 22 ábra.

Dacára hogy az erre-történő hivatkozásban^[33] ezen összefüggés nyoma nemigen lelhető fel; viszont érdekességre tarthat számot hogy ugyanazon étek „Summary for Policymakers” tálalásban is előtolakszik.^[34]

22. ábra   forrás: ^[35]

Amivel összevetésre érdemes:

23. ábra   forrás: ref.37 p203

vi) Végül egy példázat erről: nem klappolnak a leggondosabb felmérések adatai sem.

Az éves NPP mennyiség 24. a) ábrán mutatott ~6,5 t C/ha/év értéke mennyiség és állomány-összetétel tekintetében remekül összhangban van 24. b) ábrájával. Hiszen a b) ábráról leolvasható AnnualNPP–DecadalNPP»1,5 t C/ha/év pontosan az a levélmennyiség amely évente ugyan termelődik [éves NPP növelő, ld. a)], de tízévente 9 alkalommal „megsemmisül”.

Felborul az összhang viszont nyomban, mihelyst a 90-éves erdőállomány Ʃbiomassza értékét tekintjük: a) szerint ez „Standing biomass”»100 t C/ha/év; míg b) alsó képe alapján (a fiatalka első 5 évet nem is számítva) az 5,2*85=442 t C/ha/év feletti kellene legyen…

24. ábra   (forrás ^[36])

2) A biomassza Földi eloszlásába lapozgató kalandozók effélékre bukkanhatnak^[37], egymás tőszomszédságában:

i) „a dominant role for prokaryotic biomass has been advocated in a landmark paper by Whitman et al. entitled “Prokaryotes: The unseen majority.” Belelapozva az eredeti publikációba^[38] ezt találjuk:

„The number of prokaryotes and the total amount of their cellular carbon on earth are estimated to be 4–6 × 10³⁰ cells and 350–550 Pg of C (1 Pg = 10¹⁵ g), respectively. Thus, the total amount of prokaryotic carbon is 60–100% of the estimated total carbon in plants, and inclusion of prokaryotic carbon in global models will almost double estimates of the amount of carbon stored in living organisms. In addition, the earth’s prokaryotes contain 85–130 Pg of N and 9–14 Pg of P, or about 10-fold more of these nutrients than do plants, and represent the largest pool of these nutrients in living organisms.”

ii) „New sampling and detection techniques make it possible to revisit this claim.” Az új metodika szerint pedig ez találtatik:

Egyrészről^[39]: „we show that total microbial cell abundance in subseafloor sediment varies between sites by ca. five orders of magnitude. This variation is strongly correlated with mean sedimentation rate and distance from land. Based on these correlations, we estimate global subseafloor sedimentary microbial abundance to be 2.9⋅10²⁹ cells [corresponding to 4.1 petagram (Pg) C and ∼0.6% of Earth’s total living biomass].”

Másrészről^[40]: „we find that the evidence continues to support a deep continental biomass estimate of 10¹⁶–10¹⁷ g C, or 2–19% of Earth's total biomass.”

A tudományos cenzus szerint hát a megbízható érték: 350-550, vagy 4, vagy 10-100 GtC.

Ezen napvilágra-segített ismeretek megkönnyíthetik a helyükre tenni az általam korábban tett egyszerűsítéseket és elhanyagolásokat [az elfogadás vagy elvetés tekintetében]. Mi több:

Visszalapozva megfigyelhető, hogy sem a kardinális k_VO/k_A hányados sempedig x értéke nem függ egyetlen esetleges-adattól sem, egyedül csak a stabil E₁₂=0,068 értéktől [ld. a II) alatti (14)-(16) egyenleteket]. De hasonló mondható el a k_A,eff értékéről is [ld. II.) alatt, (17) egyenlet], hiszen a ƩCsere=210 GtC/év és az A_total=750 GtC adatok becslési/meghatározási hibái is jobbára egyirányba kell mozogjanak.

2) Sarok-pontok, primer következmények

A sarokpontok (SX), amelyekre a továbbiakban építeni fogunk:

ST-O/K : Az alábbi állítás Nyelő=óceán esetén igaz, Nyelő=kontinens esetén pedig hamis.

Állítás: A Nyelő légkörrel bonyolított szénforgalma nem befolyásolja a Nyelő felszíni-hőmérsékletét.

Ugyanis:

i) Az óceán-felszín bármely adott pontja hőmérséklet-ingadozását alapvetően az óceán közegét adó víz kiemelkedően nagy fajlagos hőtározó-képessége határozza meg. A légköri ill. oldott CO₂ ki/beoldódása valamint a beoldódást kísérő kémiai-folyamatok kismértékű exo/endotermitása a mennyiségi-viszonyok tükrében nem képesek a közeg hőmérsékletét érdemlegesen megváltoztatni.

ii) Nem ez a helyzet a szárazföld esetén. Tapasztalati tény, hogy teljességgel eltérő hőmérsékleti-szélsőségekkel bír az a táj amelyik összefüggően kopár (szikla-felület, sivatag; ahol tehát nincs vegetáció, s emiatt az aktív-szénforgalom zéró), és az amelyik vegetációval borított (liget, erdő; aktív/jelentős szénforgalommal [a vegetációs-időszak alatt]).

Az effektus nem-független ugyan a felületek különböző színeiből eredő albedo hatástól, de az ezen felüli hozzájárulás mértéke kísérletileg egyszerűen ellenőrizhető: zöld-színűre festett beton-felület kontra élő vegetáció.

SC-time : A légkörből asszimilációval beépített szén kötött-állapotú tartózkodási-ideje drasztikusan különböző óceáni illetőleg kontinentális elnyelés esetén.

Az asszimiláció révén kötésbe-került szén sorsa ugyanis jellegzetesen más a kétféle nyelőben; emiatt további-folyamatokhoz az elérhetőségük ill. rendelkezésre-állásuk (másképpen: „maximális tartózkodási-idejük”) is egymáséitól nagymértékben eltér. Ennek egyszerű magyarázatát kínálja, ha összevetjük a beépült szén mozgási-irányait és megteendő-távolságait a kétféle nyelőben:

i) A mélységi-tényező az óceánok esetében a kilométer-nagyságrendbe tartozik, míg a kontinentális-vegetáció beépülése révén az maximum néhányszor 10 méter.

ii) Az elmozdulás-iránya tényezőről pedig elmondható, hogy a kötött-formájú szén óceáni lesüllyedését követően leginkább a nyugalmi-állapot valamint a vízszintes-irányú elmozdulás dominál. Szemben a kontinensek talajába beépülő szénnel, ahol a függőleges-irányú történéseknek meghatározóbb a szerepük.

Ezekből adódik az „időállandókra” az óriási különbség: talaj esetén néhány száz év, óceánfenék esetén viszont 10-100 ezer év is lehet: ld. 25. ábra.

25. ábra:   Az óceáni szén-elnyelés jellemzői. (forrás ^[41])

ST-víz : A szárazföldi hőmérséklet maximumát, valamint annak ingadozását a víz jelenléte tompítja.

Ennek legismertebb vetülete az, amit óceáni vs. kontinentális éghajlatként rögzít a meteorológia. De ugyanez okozza bármely tó környezetének a kiegyenlítettebb klímáját is. A fizikai-alap pedig a víz jelentős párolgási-hőjében rejlik. Amely által az emelkedő-hőmérséklet hatására elpárolgó víz a környezetétől hőt von el, s amely pára lehűléskor a kondenzáció folytán leadja ott ugyanezt a hőt.

SA-víz : Víz jelenléte szükséges a vegetációhoz; nélküle nincs a Nyelőbe irányuló organikus szénforgalom.

Ez minden kétség nélkül kiolvasható az asszimiláció alapegyenletéből:

6*n CO₂ + 6*n H₂O   ]   (C₆H₁₂O₆)_n + 6*n O₂     (20)

STalaj : A szárazföldi vegetáció vízellátását elsősorban a talaj elérhető víztartaléka biztosítja. (Ehhez SA-víz lokális teljesülése szükséges.)

Merthogy a növények gyökerei (mint a tápanyagokat vizes-oldat formájában felvevő hálózati-rendszer – amely egyben a növény föld-feletti részének a stabilizáló támasztéka is) a talajba mélyednek.

SStruktúra : A talaj víztározó-kapacitását annak szerkezete határozza meg: az növekszik a talajkőzet elaprózódottságával, valamint a rendelkezésre-álló szervesanyag-tartalmával.

i) Az elaprózódottság fokozódása révén ugyanakkora mennyiségű talaj-kőzet felülete nő; az adszorbeálható-mennyiség pedig a felület nagyságával arányos.

ii) A szervesanyag-tartalom – pontosabban: a humusz-jellegű poli-funkcionális alkotók – a víz-molekula hidrogén-hidas rögződésére az ásványi-felület potenciális kötődési-helyeinek a többszörösét kínálja.

A kőzet felülete ugyanis mélységében áthatolhatatlan, a felület kötődést-nyújtó aktív-centrumai pedig csupán a mono-molekuláris víz-borítás töredékét teszik stabilabban lehetővé. Ezzel szemben, a kőzethez (annak aktív-centrumai által, több ásványfelületi-centrumhoz több ligandummal a humusz „molekulája” részéről [ld. 26. ábra], ebből adódóan lényegesen stabilabban) kötődött humusz-anyag óriás-molekulái mélységükben átjárhatóak a víz-molekulák számára. Így a humusz-anyag minden hozzáférhető poláris-csoportja megkötődési-lehetőséget kínál a víz-molekulák számára.

26. ábra   A humusz stabil rögzülése (kationnal, anionnak, H-híddal)
valamint bőséges funkciós-csoportjai, szabad hozzáférhetőséggel

SV-C : Magasabb szervesanyag-tartalmú talajon aktívabb az asszimiláció – azaz: nagyobb az aktív szénforgalom.

Ezt mint tényt mindenki megtapasztalhatta aki valahais kertészkedett – akár voltak kémiai-ismeretei akár nem. Sovány/kizsigerelt talajon lassúbb a növekedés és kisebb a hozam, mint trágyázott talajon.

Mindezekből összerakhatók az alábbi következmények (KX):

KSansz : Pusztuló/csökkenő szárazföldi vegetáció esetén csökken a szárazföld aktív/építő szénforgalma, miáltal a légkör CO₂ forgalma átterelődik az óceánnal bonyolítottra: arányaiban nagyobb légköri CO₂ hányaddal fog gazdálkodni az óceán.

A folyamatos vegetáció ritkulás/pusztulás olyan állapotokhoz vezet, amelyek tükörképei a régmúltnak: amikor a kontinenseken csak éppen megvetni készült a lábát a vegetáció. Ezen régmúlt időkből ugyan nincs meglebegtethető meteorológiai-jelentés, a fizika (idő-független) törvényei miatt mégsem megalapozatlan a következtetés: A zömmel „meztelen” kontinensek hőmérsékleti-viszonyai adódnak ST-O/K sarokpontból.

KC-V : Csökkenő talaj-széntartalom esetén gyöngül a vegetáció [SStruktúraii) & SV-C általi befolyások] – ami KSansz rosszabbodásához vezet.

Kvíz-V : Csökkenő elérhető vízkészlet esetén ritkul/lassul a vegetáció [STalaj & SStruktúra faktorok] – ami szintén KSansz rosszabbodásához vezet.

Kborul : Az óceánokba áttevődő szénforgalom által nem csupán átmenetileg borul az egyensúly, de a létrejövő megborult szén-eloszlás rendkívül hosszú időkre rögzül (ld. SC-time); miáltal a szárazföldi lét alapjai hasonló időtartamra meggyöngülnek.

A szén-tartalom hosszúidejű rögzülése bizonyos fitoplanktonok kalcifikációjával veszi kezdetét. A szervezetükbe fotoszintézissel beépített szén, a védővázukba beépített CaCO₃ széntartalmával együtt (mely szénnek szintén köze van/volt a légkör CO₂ tartalmához) a tengerfenékre süllyedve ott deponálódik. Mígnem onnan, jobbára geológiai-folyamtok (mint kéreg-alágyűrődés, vulkáni-tevékenység) eredményeként (annak időskálájához igazodva: ld. 25. ábra) elmozdul, s elfekvőből lassanként ismét aktívabb résztvevője lehet a Földi szén forgalmának.

Kvíz : Csökkenő környezeti-víz esetén –  Kvíz-V előnytelen alakulása mellett – T ingadozásai is extrémbe fordulnak. (ð ST-víz) [virtuális „IPCC-hatás”]

Kroppan : A szárazföldi vegetáció létének a megroppanása (KC-V, Kvíz-V által) pedig hozza magával a kontinentális hőmérsékleti-extrémitásokat (KSansz folyamatán keresztül, ST-O/K alapján) [eszkalálódó virtuális „IPCC-hatás”]; de még ennél is súlyosabban boríthatja az alapvető élelmiszer-ellátást.

Nem győzök rámutatni Kvíz és Kroppan kapcsán itt is: Az IPCC és tótum-faktumai által naponta fejünkre-olvasott globális T-változás – amennyiben előáll – nem a légkör felől fenyeget, hanem víz- és vegetáció-menedzselési visszaélések állnak mögötte. Ha tehát valamivel muszáj foglalkozni, akkor az nem a légköri CO₂ lepkevadászata, hanem új-alapokra helyezni a vizet, a talajt és az agráriumot érintő tevékenységeinket. [Részletesebb elemzés III.)D.)4) alatt; summázat III.)D.)5) alatt.]

3) Tevékenységeink mai tükre

Ezekhez képest, nézzük, mik jellemzik a jelenlegi tevékenységeinket (TX)?

Tirtás : Irtják az erdőket. Ezért, meg azért, meg amazért. (ð KSansz)

TSz : Szántanak dérrel-dúrral, erőgépekkel tetszés-szerinti mélyre. (ð egyre súlyosbodó KC-V és Kvíz-V következményekkel)

TMű : Műtrágyáznak agyba-főbe. (ð hasonlóképpen lopakodó KC-V és Kvíz-V következményekkel)

T-víz : Folyam-szabályoznak és belvíz-elvezetnek. Mindkettő intenzíven ront a vízháztartási-mérlegen. (ð Kvíz-V mind kedvezőtlenebbre fordul)

Töntöz : Diadalittasan öntöznek: a mélyből elcsaklizott vízzel.

Amiről nem ártana tudni az alábbi vonzatokat:

i) Tovább ront a vízmérlegen: a víz zöme a felszínről elpárolog. (ð ront Kvíz-V tényezőn)

ii) Ront a talaj állapotán: A felszínbe ivódó hányad egyre koncentrálódó felhalmozódást eredményez a talajfelszín közelében a mélyből felhozott oldott ásványi-anyagokból; ami szikesedéshez vezet. Általa pedig megváltozik a talajszerkezet: romlik a vízháztartása (ð Kvíz-V), de leépül a talaj-széntartalom jelentős része is (ð KC-V).

iii) Ront a vegetáció életképességén (ð KSansz): A felszíni vízellátottság hatására a növények mindinkább a felszín-közeli gyökérzetükre támaszkodnak, kiszolgáltatva magukat e preferáció által az aszályos környezetnek.

iv) A víz-kivéttel folyamatosan süllyedő talajvízszint és a fokozottabb felszíni párolgási-veszteség együttes-eredőjeként a mélységi gyökérzónában súlyosbodik a vízhiány. Folyamatos és intenzív víz-kivét egy idő után „szakadást”* is idézhet elő a víz természetes feláramlásában, aminek a következményei igen-súlyosak:

A vegetációra nézve gyöngítő-faktorok:

·     A gyökérzet a felszín-közeli relatív-vízbőség hatására megreked a felszín közelében.

·     Új ültetés soha nem éri el a mélységi (stabilabb) víztartalékokat, hiszen a felszín közeléből induló gyökérzet a víznélküli rétegen képtelen áthatolni.

·     Ezek miatt a növény mindössze a talaj-felszín közelében levő tápanyagokra támaszkodhat. Amelyeket ezáltal igen-hamar kimerít; a pótlást célzó műtrágyázás bevetésével pedig előállnak a TMű alatti károk.

A talajra nézve, a nedvesség-nélküli vertikális talaj-réteg (azaz: „szakadás”) kialakulása:

·     Hatására a kiszáradt-talajszelvényben minden élet (jelenség/funkció) megszűnik, s ez az állapot kedvezőtlenül hat mind az alatta mind a fölötte levő határrétegekben zajló életfolyamatokra (ð Kvíz-V).

·     Megszüntetése/felszámolása szinte lehetetlen: újabb öntözési-célú víz-kivét alulról csak tovább-növeli a szakadás mértékét. (ð SA-víz nem-teljesülése rögzül.)

* A jelenség (tudtommal) tudományos közlésben rögzítést még nem nyert; ám kísérletileg már megtapasztalt. Saját terciám kertészeti-gyakorlatában újszerű tapasztalat volt néhány ízben évelő csemeték ültetését követő ismétlődően-sikertelen eredés. Amire figyelmeztető előjelek már a telepítéskor is árulkodtak: a harmadik ásónyom mélyén sziklaszilárd volt az a vályogos-talaj, ami a 2005-2008 időszak közötti nagybani telepítéseimkor egyre puhább és vízben gazdagabb volt lefele, egészen a 6-7. ásónyom mélyéig. [De ugyanez volt a tapasztalat 2001-ben a 90 cm ház-alap és a 3 m mélységű pince-gödör 2006. évi kiásásakor is.]

„Szakadást” nemcsak az öntözési-célú föld-alóli víz-kivét idézhet elő. Hanem az is, amikor az eddig a talajba visszakerült vizet onnan messzire elvezetik. Pontosan ez történik a falvak csatornázása címén: Összegyűjtik a használatot követően a (helyi-vízművek által a föld-alól kitermelt) kommunális vizet, hogy (egy felesleges, pazarló, káros-folyamatok forrásaként szolgáló „szennyvíztisztítási” manőver után) az egész vízmennyiséget oda vezessék ahol az (a beavatkozás maradék-anyagai által) károkat okoz, míg ezáltal az eredeti helyén fokozatos vízhiány alakul ki. Egy erőszakoltan keresztülvitt átgondolatlan „jobbításnak” (amelynek a károkozásait már könyv is rögzíti^[42]) tehát ebben a vonatkozásban is megmutatkozhatnak a negatív következményei. [Lakóhelyemen 2014-15-ben lépett üzembe a közcsatornázással egybekötött szennyvíztisztítás.]

Therdál : Biomassza megsemmisítés „szennyvíztisztítás” címén.

a) Az elherdált biomassza N és P tartalma nagyságrendileg a nehézvegyipar által létrehozott műtrágyázási-célzatú N és P tartalmú anorganikumok közelében van.

Pontosítva: az ember napi-ürítéseiből számolt 4550 g fő/év N és 550 g fő/év P adatok alapján^[43] ez az organikus-szénhez [élet-anyag] kötött 31 Mt/év N és 4 Mt/év P eltékozlását jelenti, míg a gyártás évente 100 Mt N és 40 Mt P anorganikumot állít elő. Három súlyos szempontot említenék itt átgondolásra:

i) Ezen irtózatos fölös-mennyiség deponálása a legszorosabb összefüggésben van a rendkívüli-mértékű és óhatatlan fizikai-veszteségekkel. [Indikáció: III.)D.)4.)C)iv)]

ii) A foszfort illetően az ütem nemsokáig tartható: effektív kimerülés prognosztizálható a közeljövőben, bányászati-oldalról.^[44]

iii) Megfigyelhető az aránytalanság is: Ha a [felnőttkori, tehát étkezés-ürítés tekintetében egyensúlyt tartó] szervezetünk folyamatos megújításához ~8:1 N/P arány tartós biztosítása elegendő [az ürítési-adatokból számolva], akkor vajon mivégre az anorganikum 2,5:1 arányú adagolása? (Ami arányaiban 3-szor nagyobb P felesleget jelent – a valóban szükséges mennyiség háromszorosát is meghaladó N anorganikum felhasználása mellett.)

b) Az elherdált biomassza széntartalma a poli-funkcionális szerves-molekulák leg-diverzifikáltabbjainak az a halmaza, amely életfunkcióhoz-kapcsolható részeiben sűrűbb a humusznál is: ld. 27. ábra

27 ábra:   fiktív humusz-részlet. Megfigyelhető a funkciós-csoportbeli változatosság és gazdagság.
(Vö 26. ábrával is: az ásványhoz-rögzülés [itt: baloldalt], és a mélységbeli-tartalékok tekintetében.)

A biomassza Szennyvízipari megsemmisítése tehát:

i) Elszegényíti a talajokat N és P tekintetében – hiszen a megtermelt és elfogyasztott élelmiszerek azokat a talajból vették fel. (Amiknek anionokká degradált formáit a technológiája átvezeti a vizekbe, hatalmas felfordulásokat okozva ezáltal ott – ezt Kborul vonatkozásában III.)D.)4.)C)i) érinti.) Feladva ezzel alaposan a leckét a Világ csökkenő foszfor-bányászatának.

ii) Elherdál egy pótolhatatlan anyagot, amely másutt óriási haszonnal bírna.

iii) Szennyvíz-iszapot produkál, amivel nemigen tud mihez kezdeni:

·     Az alkalmazott technológiából kifolyólag nemkívánatos additív komponensekkel bír: emiatt alapos utófeldolgozást követően kerülhet csak talajerő-visszapótlásra.

·     Energetikai felhasználása célszerűtlen:

o  Égetése nem gazdaságos – előzetes szárítása az elégetéssel kinyerhető energia többszörösét igényli a magas (90% feletti) víztartalom miatt.

o  Biogázzá alakítása maximális hozama a széntartalomra vetítve ~60%, a fermentációs-maradék elhelyezése pedig még-nehézkesebb.

iv) Mindezen lépéseivel a biomassza jelentős hányadát CO₂ formájában küldi az atmoszférába. (Visszalépés a kontinentális helyzeti-előnyből: ð SC-time)

Tfelél : És igen, égetik a fosszilis tüzelőanyagokat, nem kis-léptékben.

Arról hogy ez a lépték vajon mennyire szükséges, szintén nem ártana az eltöprengés. Az energetikai-felhasználás megfontoltságáról elgondolkodtató képet kínál ez a tömörítés:
„A primerenergia-fogyasztás jelenleg 18 terawatt (1 TW = 10¹² watt). Ez körülbelül százszor nagyobb teljesítményt jelent annál, amennyit a Föld teljes népessége – jelenleg 7,2 milliárd ember – fizikailag képes kifejteni. Mintha mindenkinek 100 képzeletbeli rabszolgája lenne…”^[45]

Az égetés ténye kapcsán azonban a centralizáltan orkesztrált sikítozás vakvágányon rohan. Ennek érdemi oldalát megérteni elegendő lesz visszamutatnunk a már rögzített pontokra.

4) Mi lenne a HELYES teendő?

A) Felülnézet

Nem kétséges, hogy a megnövekedett energiaigényt kiszolgálandó, elégetésre került és kerülő szén-bázisú alapanyagok hatalmas volumene ténylegesen képes globális-szintű változások előidézésére.

Mint ahogyan szintén képesek ugyanerre az egyéb sorolt tevékenységeink is: mára a teljes vegetációs felület kb. 20%-a az emberiség által befogott, agrártevékenységek színtere.^[46] Azok minden fentebb-sorolt melléfogásával, mint: erdőirtás & terület-átalakítás, szántás, műtrágyázás, öntözés…

Azonban a változás – ha majd ránk köszönt – nem a légköri CO₂ növekmény általi melegedésből fog előállani. Hanem KSansz romlása folytán az SC-time következményeként előálló ST-O/K miatti szárazföldi-helyzet ingatagságából. Mint láttuk, jelenleg a légköri CO₂ éves extra-inputjának a ~50%-a kötődik meg a nyelők által; vagyis az újkori-szeszélyünk ennyivel növeli meg az érintett rezervoárok szén-tartalmát. Mindeközben, egyéb tevékenységeink által folyamatosan csökken a kontinentális-nyelő teljesítőképessége, a zsugorodó szénkészlet (vegetációban és talajban egyaránt) hatására. Ez borulást idéz elő a szárazföldi és óceáni asszimilációs-folyamatok versengésében (ð Kborul), ami a kontinentális-helyzet tényleges megroppanáshoz is vezethet (ð Kroppan) – amiben pedig bőven benne van a kontinentális hőmérsékleti-extremitások előállásának a („nem-megmondtam?”) valószínűsége is.

Távolról sem a tennivalók elnapolhatóságát óhajtanám bátorítani, de ez is igaz: Mindaddig, amíg az éves légköri CO₂ input-növekménye juttat valamennyi szenet a kontinentális-rezervoárba is, addig az észlelhető romlást a potenciálisan aktív szénvagyon tartalékait faló egyéb esztelen tevékenységeink üteme szabja csak meg. Mihelyst viszont, akár az elfekvő (fosszilis) szénvagyon kiaknázható-mennyisége akár annak felhasználás-üteme csökken, a légköri CO₂ óceáni-nyelőkbe történő továbbhaladó átrendeződése már érzékenyebben fogja érinteni a szárazföldi ökoszisztémákat, s rajtuk keresztül a szárazföldi „meteorológiai/klimatológiai” körülményeket, beleértve az ottani létet is.

Ha tehát ennek az elkerülését óhajtjuk, akkor igencsak nagy melléfogás a légköri CO₂ „elsüllyesztése”. Amennyiben nem a tengeri tehenek vízbe történt visszavonulása lekövetése az emberiség maga elé tűzött célja, akkor a kontinentális „hadrafogható” szénvagyon mennyisége megnövelésén kell munkálkodni, hogy ott minden rész-rezervoár széntartalma megnövekedjék.

A KSansz romlásán át Kborul és Kroppan bekövetkezése elkerüléséhez nem elegendő pusztán csökkenteni a Kvíz , Kvíz-V , és  KC-V állapotokhoz vezető tevékenységeket, hanem olyan körülményeket szükséges teremtenünk amelyek által a kontinentális-nyelők széntartalékokat képző/felhalmozó folyamatai felerősödnek. Amennyiben ilyeneket sikerül találnunk, akkor kifejezetten előnyös a kívánt átrendeződések ütemére a hajtóerőt biztosító minél-magasabb légköri CO₂ koncentráció. Ugyanis: annak a szárazföldi-állapotnak a sikeres visszaállítása amiben az óceáni-nyelő csak a 290 ppm szinthez szokottan veszi el a légköri CO₂ mennyiségéből a magáét, 300 ppm légköri CO₂ esetén csupán a 10 ppm különbség által lenne hajtott; míg a jelenlegi 410 ppm esetén ugyanaz akár 12-szer is gyorsabb lehet. Persze, csakis akkor, amennyiben igazán jól sáfárkodunk azzal, hogy teret biztosítunk a szárazföldi szén-megkötő folyamatoknak.

Ebben az értelemben tehát azt a meglepő/váratlan helyzetet rögzíthetjük, hogy a fosszíliák elégetésével akkumulációsan jelentkező légköri „probléma” mintegy segítőtársunk lehet a korrekciós-folyamatokban. Nem szabad ugyanakkor félvállról vennünk a következőket:

i) Minden elvesztegetett perc az óceánok malmára hajtja a vizet. Ahonnan a visszaút már nem a „mi” időszámításunkba fog esni.

ii) A „vásár” alkalma szigorúan egyszeri. Akármilyen hatalmas is a még rendelkezésre álló fosszilis szénvagyon, a fogyasztása gyorsabb lévén nem képes a kívánt ütemben pótlódni. Ekként, a „kifogyása” után már elkésett lesz a legjobb javítási-szándék is.

B) Konkrétumok

Most pedig lássuk a megoldáshoz-vezető, bevetendő lépéseket (MX):

1. Az SA-víz kritériumnak [víz, mindenáron] eleget teendő Kvíz-V állapottal [csökkenő elérhető vízkészlet] szemben kell dolgozni; amihez T-víz [víz le/kivezetés] és Töntöz [öntözés felszín-alól nyer vízzel] gyakorlatával mindenféleképpen, és a legsürgősebben fel kell hagyni.

a) T-víz helyett maximális víz-visszatartást kell kezdeményezni (Mvíz, ld: Terv-javaslat[47]) – aminek a szigorát csak bizonyos teljesüléseket követően lehet oldani.

b) Töntöz naiv vízpótló szerepét pedig önjáró természeti-folyamatokra lehet átirányítani – bizonyos feltételek teljesülése mellett. Ezek egyike Mvíz-ből automatikusan adódik: A visszatartott víz nem csak a mélységből hiányzót pótolja [s megszüntetheti a káros praxisok következtében előállt vertikális vízforgalmi „szakadásokat”], de horizontális szétterülésével a vízjárásoktól távoli talajokba is kerül belőle. Ezáltal STalaj kritérium [elegendő víz a talajban] teljesülése lehetséges [= szükséges-feltétel].

2. STalaj azonban [megfelelő víztartalék a talajban] csak akkor lehet adott [= elégséges-feltétel], ha SStruktúra kritériumai is teljesülnek.

a) SStruktúrai) [talaj-porozitás] alakítására nincs módunkban ráhatással bírni, de egy viszonylag kedvező porozitás-érték hazánk túlnyomó területén teljesül. S bár e porozitásbeli különbségek nem kicsik (homok vs. agyag), SStruktúraii) kedvező-irányú alakításával egymáshoz közelíthetőek.

b) SStruktúraii) [a talaj szervesanyag-tartalma] alakítására viszont van mód; így egy előnyösebb STalaj állapot kialakulása pusztán az okszerűen választott tevékenységeken múlik.

3. SStruktúraii) előnyös-irányba tolásához:

a) Fel kell hagyni a KC-V-hez [vegetáció-gyöngülés talaj-széntartalom csökkenéséből adódóan] vezető talaj-szén pusztító/fogyasztó tevékenységekkel. Ezek:

i) A művelt területeken:

·   Szántás [TSz] elhagyása:

Ø Amely talajforgatás szó-szerint is „felforgató” beavatkozás a rétegzettségében is beállt mikroorganizmus-populáció életkörülményeinek az ellehetetlenítésében: SV-C ellen [élénkebb talajélet = élénkebb asszimiláció] dolgozik, az aktív élő-komponens „megtizedelésével”.

Ø Amely a talajforgatás által megnövekedő aeráltság következtében intenzifikálódó talaj-légzéssel fokozott humusz-égetést produkál (ð KC-V [direkt talajszén-potenciál csökkenés]); melynek végtermékeként extra CO₂ kerül a légkörbe – várakozva ott ismét, majdani szárazföldi/óceáni versengésre.

·   Műtrágyázás [TMű] jelentékeny visszaszorítása: Az alkalmazott anorganikum vizes-környezetben [ami pedig az asszimiláció primer-feltétele: SA-víz] hatalmas ion-erősséget produkál, ami a talaj-kolloid állapotokat összeomlasztja. Ezáltal:

Ø általános talaj-felület csökkenés áll be (a SStruktúraii) [emelt víztározó-kapacitás] talaj-szerkezet a kedvezőtlenebb SStruktúrai) [csak az ásványi-felület kínálta víz-megkötés] állapot felé közelít),

Ø mód adódhat a talaj-humusz jelentősebb kimosódására is („sár-lavinák”).

Ø (Egyéb kedvezőtlen összevetésre/hatásokra lejjebb, C)iv) alatt teszünk utalást.)

ii) Egyéb területeken: minimalizálni a beavatkozást.

b) Be kell vetni a legkülönbözőbb talajszén-növelő technikákat; élni az összes rendelkezésre-álló lehetőséggel. Ezek eredendően kétfélék lehetnek:

i) Az automatikus természeti-folyamatok térnyerésének a minél szélesebb biztosítása.

α) A folyamatos termelés zavartalan fenntartása mellett ennek a Talajmegújító-mezőgazdaság alkalmazása tesz eleget (MTMMG, ld: TMMG[48]). Ez a módszer ugyanis:

Ø Kiiktatja a szántást [TSz] –a talajszén-felélő [KC-V -hez vezető] folyamatok ezáltal háttérbe szorulnak,

Ø Miközben a művelt-terület állandó vegetációs-borítása folyamatos asszimilációval építi be a légkör szenét [SV-C  által a mérleg a kívánt irányba billen],

Ø Célzatosan alkalmazott „segéd-veteményekkel” azok földalatti raktározó-szerveibe halmozva, bőséges organikus-szénraktárakat képezve így alant; amely ezt követően in-situ humifikálódással hosszabb időre ott is marad, növelve ezáltal a talaj termőerejét.

Ø Valamint a föld-feletti növényi-részekbe, amelyek eltávolítás helyett helybeni talajtakaróul szolgálnak majd, élet-ciklusuk befejeztével. Ami által az anyagaikból lassan képződő felszíni-humusz nemcsak további talaj-széntartalékot kínál, de egyben azt a réteget teszi élő- és táp-anyagokban is gazdagabbá, ahonnan a következő vegetáció hulláma (a magkelés ezek általi megkönnyítésével) megindul.

β) Minden organikus-eredetű anyag maximális organikus szénhányada kerüljön vissza a kontinentális Természetbe, hogy erősíthesse az ott zajló vegetációs-folyamatokat. Az eddigi „takarítás” gyakorlatait tehát fel kell 100%-ban váltsák:

Ø Az alom célzatú felhasználás: ld. lejjebb, ii) β) alatt.

Ø Ésszerű komposztálás. (Mkomposzt, ld: Takarás^[49])

o  Ott ahol a lehullott levelek zavaróak lehetnek (nedves járdákon csúszás-veszély): összegyűjtést követően.

o  Ott ahol nem okoz gondot (pillanatnyi szokatlanságán túl): helyben hagyva, a Természet apró munkásaira bízva a felszín-közeli átalakítást.

 

ii) A mesterségesen beiktatott (rendszer-szinten átgondolatlan, biomassza-romboló, káros-mellék/utóhatásokkal bíró) tevékenységek felszámolása.

A biomassza-megsemmisítő folyamatok helyére lépő, a Természet folyamatait másoló, ám azokat többszörösére felgyorsított tempóban megvalósító Vízgazda-elrendezés széleskörű alkalmazása mindezeket messzemenően biztosítja (MVízgazda, ld: Eautarcie^[50]):

α) Miközben megoldja a kommunális szennyvíztisztítás minden gondját, felszámolja annak minden hátrányos következményét.

β) Megoldja a természetes/organikus hulladék eltakarítását.

F Azáltal, hogy egyesíti ami összetartozik:

Az N+P-ben gazdag (ám szénben szegényebb) anyagcsere-végtermékeinket [amely jelentékeny nitrogén-vesztés mellett bomlana] a szénben-gazdagabb növényi-hulladéktömeggel [amely pedig sokáig lenne képes relatíve inaktívan elfeküdni; s amely tápértéke ezek alacsony N és P tartalma miatt jóval csekélyebb]

F Valamint azáltal mert a problémák keletkezése és eszkalációja elé vág azzal, hogy a „forrás-oldalon” kezdi meg a tevékenységet:

Köznapibban: a víz kimarad a szar-kezelés bulijából; ezáltal a jelen Szennyvízipari-gyakorlat minden eszköz- és energia-igényes tevékenysége szükségtelen, valamint elmaradnak azok „másodlagosnak” marginalizált következményei is.

C) Az ütközés-mentességről

A Vízgazda-rendszer kínálta és nyújtotta megoldás eddig már illusztrált itteni morzsáin túl, a legfontosabb kiemelni és megérteni való ez: A Vízgazda eljárásai nem ütköznek sem egymással, sem Mvíz és MTMMG alkalmazásaival [az utóbbi ütközéseket (22) egyenlet is egyértelműen kizárja], rossz irányba pedig nem fordulnak.

Ugyanis azok nem csupán „kompatibilisek” a Természet folyamataival, hanem éppenséggel azok. A Vízgazda unikalitása és megkerülhetetlensége a rendszer-stabilizációhoz vezető úton (szemben az összes technologizált esetei-kitalációval) éppen abban áll, hogy magát a Természet erőit, folyamatait, és automatizmusát fogja hámba. Mégpedig a tudatosság ama elemével, amely ezeket nagyobb-aktivitásra serkentve a megcélzott eltolódásokat gyorsított-ütemben teszi elérhetővé.

E központi-tétel további konkrét részleteit világíthatják meg az alábbi mazsolák:

i) Míg a jelenlegi Szennyvízipari gyakorlat élővizekbe engedett anorganikus N+P maradékai az óceánokba kerülve erősítik a plankton-tömegek által működtetett óceáni-nyelőket [amely tehát vetélytársként ellene-dolgozik a szárazföldi-nyelők hatékonyabb érvényesülésének], addig a Vízgazda ezt a nemkívánatos versenyt nem támogatja. Általa ugyanis minden N+P a kontinens talajába kerül, az ottani és abban gyökerező lét folyamatait segíti elő, intenzifikálja.

ii) A Vízgazda-rendszer elrendezése szerint tehát a talajba kerül vissza minden ami onnan vétetett. Éspedig az elérhető legminimálisabb szervesanyag-veszteséggel. Úgy hogy menetközben csakis a Természetben honos folyamatokon ment keresztül, a Természet résztvevői kezdeményezésével és besegítésével. Ami egyfelől természetes; másfelől garancia arra hogy sem romboló-hatásokkal nem kell számolni, sem későbbi korrekciót-kívánó lépésekre nem lesz szükség.

iii) De a talajba visszajuttatás sem esetleges; a leghatékonyabb formában jutnak vissza oda az elszármazott anyagok. A kétféle alapanyag (ürülék és növényi-hulladék) már a legkorábbi stádiumban találkozik a Vízgazdai-elrendezés által [Alomszék ill. Alomátitató-telep] egymással. S nem is kerül e vegyíték a talajba azonnal, hanem csak egy komposztálódási-folyamatot követően. Aminek a hatása kettős:

·     Ezáltal meglehetősen stabil, ám mégis emelt-aktivitású pre-humifikált anyag képződik.

·     Az ürülékkel e folyamat nélkül a környezetbe kijutható xenobiotikumok (gyógyszer-maradékok és metabolitok) a komposztálás közbeiktatásával hatékonyan és bizonyítottan lebomlanak. [Szemben a vonatkozó (jobbára kísérleti-stádiumban megrekedő) rendkívül-költséges Szennyvízipari törekvések eredménytelenségével.]^[51]

iv) A Vízgazdai alom-komposzt tehát ténylegesen intenzifikálja a kívánatos szárazföldi-nyelők működését, amellett hogy maga is raktároz szenet a talajban. Ez az intenzifikálás egyben feleslegessé teszi az anorganikus (azaz talajromboló) műtrágyák alkalmazását a földeken; hiszen éppen az ürülék N+P gazdag volta biztosítja a leendő vegetációnak ezen fő-tápelemeket; éspedig folyamatosan, a szükséges-koncentrációban, alá nem-mosódó [azaz: veszteség-mentes] formában. Az alapvető különbségek láttatásához:

·     Az organikus-molekulába kötött N talaj-mikroorganizmusok általi felszabadítása üteméhez igazodva a növények gyökerei mindig kapnak táplálékot, amelyek felszívódnak mielőtt a bontás által képződött anorganikus-forma alább mosódhatna. A humifikált N tehát az a forrás, amely a szükségletekhez igazodva bocsátja a növény rendelkezésére a tartalékait.

·     Szemben a műtrágyákkal, ahol a kijuttatás után semmilyen kapcsolódó szabályozó-mechanizmus nem lép fel. Egy kis-hányada növénybe-épülése hasznán túl, a földekre kijuttatott tömény anorganikum előbb jelentékeny kárt tesz a talaj kolloid-rendszerében, majd a könnyű vízoldhatóságával párhuzamos nagyobb mozgékonyságából adódóan a növények által már elérhetetlen mélységbe vándorol [effektív gazdasági-veszteség], ahol másodlagos [és hosszú-kihatású] kartételeket okoz: „nitrátos rétegvizek”.

A létrehozási-költségek – és azok (ha úgy tetszik) „CO₂ lábnyoma” vagy energia-igénye – közötti óriási különbséget itt nem is érintjük.

5) Összegző áttekintés

Eljutottunk hát odáig, hogy mindösszesen 4-féle, jól-átgondolt tevékenységgel leváltható minden eddigi, eszköz- és energia-igényes, károkat-okozó és több-fronton is egymásnak ellen-dolgozó mai gyakorlat.

Ugyanez a 4 tevékenység egyben arra is módot ad, hogy az „észrevétlenül” halmozódó félresiklásokat korrigálhassuk.

Azt a meglepő tényt is észleltük az elemzés közben, hogy ehhez jelentékeny segítséget kínál az éppen „vétkesen” magas légköri CO₂ szint – amennyiben ténylegesen élünk vele, éspedig az újszerűnek-ható tevékenységek nagybani funkcióba-léptetése által.

Ugyanez az elemzés SC-time sarokpontján és Kborul következményén keresztül arra is figyelmeztető, hogy mindenfajta halogatás/késlekedés valóban visszafordíthatatlan (belátható időn belül megfordíthatatlan) változásokhoz fog vezetni.

Kiderült ígyen, hogy a légköri CO₂ többlet felelőssége – abban az értelemben ahogyan azt mostanában sulykolják (függetlenül attól is hogy az igaz-e avagy sem) – nem primer-tényező, nem önmaga létéből fakad. Hanem, a (többek ijesztgetése által is) sugallott kedvezőtlenebb jövőbeli-körülmények a szárazföldi-klímát elsődlegesen-alakító vegetatívan-aktív szénmennyiségek átrendeződése révén állhatnak elő – amelyeket esetlenül-átgondolt tevékenységeink mára felfutó, mind-intenzívebb űzésével mi magunk idézünk elő; s amikben a légköri CO₂ pusztán vétlen, közvetítő reaktáns.

Vagyis: ténylegesen fals nemcsak a dekarbonizációs teória, de erő-felélő forrás-pazarlás minden ennek-feszülő megvalósítási tervezgetés és irányzat is. A teendők másutt várnak ránk:

·     Víz-bőséget/biztonságot hozó vízgazdálkodás: Mvíz

·     Talaj-termékenységet megőrző és növelő mezőgazdaságra átállás: MTMMG

·     Maximálisan okszerű biomassza-gazdálkodás: MVízgazda (benne Mkomposzt-val).

Elkerülhetetlen hát a hamis-útra terelt „klímakatasztrófa” körüli kommunikáció-tartalom váltás, valamint az újszerű tennivalók alapos megismerése, hogy azok minél előbb a gyakorlatba helyeződjenek.

Ejtenem kell még egy-két szót a leg-elterjedtebbnek számító, nagy népszerűséget maga mögött tudó jobbítási-javaslatról: az erdősítés hasznáról.

Senki ép-ésszel nem vonhatja kétségbe hogy bármely, nagyméretűre-növő évelő növény telepítése ne lenne hasznos. Hiszen a telepítést követő kevés macera után az rengeteg CO₂-t fog a levegőből kötött-szénné alakítani; amely talaj-feletti részének egy hányada [a levélzet] folyamatosan aktív, föld-alatti részének teljes-tömege pedig az életciklus befejeztével a következő fás-szárú generáció eredését és életfunkcióit segíti. Azonban ezek a folyamatok nem túl gyorsak: jelentős levél-felület úgy ~10 év múltán alakul ki (addig a terület jelentős-része kopár), a gyökérzet pedig ~100-500 év után válhat televénybe-forduló korhadékká.

Ezzel szemben, a TMMG minden évben (és az év teljes hosszában) 100%-os felületi-borítást ad; több kultúra levél+szár valamint gyökérzet anyagait hagyva hátra évente, melyek humuszként való rendelkezésre-állásához 1-5 év is elegendő rendszerint. Hasonlóképpen, a ma oktalan elpusztításra kerülő biomasszák, a Vízgazdai elrendezéseket követő komposztálás után már egy évvel szétteríthetők és rendelkezésre bocsátják hatalmas vitalizáló-tartalékaikat. Ekként, az alomkomposzt-használattal kiegészített TMMG még-intenzívebb hozzájárulással bírhat abban a szerepkörben, amelynek elsődleges célzata minél nagyobb CO₂ hányadot kihasítani a légkörből a szárazföldi létformák számára.

Ha most felidézzük, hogy az agrárium TMMG által érintett része az össz-vegetációs terület minimum 5%-át teszi ki (ref.50), akkor a folyamatok 10-100-szor gyorsabb volta miatt tagadhatatlan, hogy a helyes biomassza-gazdálkodással [MVízgazda] kiegészített TMMG [MTMMG] – a talajok megfelelő vízellátottságának a biztosítása  [Mvíz] mellett – közvetlenebb ráhatással bírhat a sürgős-tennivalókra mint az erdősítés. (Amely azonban a hosszú-távú hatások stabilizálásához éppúgy nélkülözhetetlen.)

Azok tehát, akik a helyzet tényleges normalizálása felé vezető utat kívánnák követni, megkerülhetetlen hogy az említett módszereket minden porcikájában megértsék, tudásuk és mindennapi-gondolkodásuk részévé tegyék. Ehhez segítséget nyújthat az a reduktív-összegzés[52] is, amely az építőkövek tekintetében demonstrálja:

Mvíz ⋃ MTMMG ⋃ MVízgazda = MVízgazda              (22)

2021. február10.         Fuggerth Endre

kattintással vissza a Tartalomra

---

[1] Miskolczi alapcikke: The Greenhouse Effect and the Infrared Radiative Structure of the Earth's Atmosphere Development in Earth Science Vol.2, 2014 31-52pp

[2] Salby videó: https://youtu.be/3q-M_uYkpT0 

[3] Harde (2017): Scrutinizing the carbon cycle and CO₂ residence time in the atmosphere
Global and Planetary Change 152 (2017) 19–26 https://doi.org/10.1016/j.gloplacha.2017.02.009;

Harde (2019): What Humans Contribute to Atmospheric CO₂: Comparison of Carbon Cycle Models with Observations Earth Sciences 2019; 8(3): 139-159pp doi: 10.11648/j.earth.20190803.13 (https://www.researchgate.net/publication/334413385_Human_CO_2_Emissions_Have_Little_Effect_on_Atmospheric_CO_2 )

[4] Berry: Human CO₂ Emissions Have Little Effect on Atmospheric CO₂
International Journal of Atmospheric and Oceanic Sciences 2019; 3(1): 13-26pp doi: 10.11648/j.ijaos.20190301.13
(https://www.researchgate.net/publication/334413385_Human_CO_2_Emissions_Have_Little_Effect_on_Atmospheric_CO_2 )

[5] Adekvát modellek esetén az „egyszerű-felépítés” természetesen csak nagyfokú egyszerűsítések révén tálalható. Ha egy ilyen megjelenítés „primitívségét” szembeállítjuk a nagyon-bonyolult sémákkal operálva modellező interpretációkkal, akkor két tényezőt érdemes összevetni: a követhetőséget; és a menetközben-szükséges egyszerűsítések és elhanyagolások számát, válfaját, amplitúdóját. Az utóbbi tekintetében igen-gyakori hogy a megtett egyszerűsítések a dolgok végeztével nagyobb-mértékűek mint amennyit a primitív modell követelt meg előzetesen; a követhetőség szempontjából pedig kifejezetten előnyös az egyszerűbb-felépítés. Ha a vizsgált rendszer olyannyira bonyolult hogy abban a kölcsönható-szektoroknak sem a száma, sem a kölcsönhatás erőssége, de esetenként a szektor természetének a minősége sem ismert, akkor a modellezés papír-termék marad, bármilyen tetszetős is.

[6] Fossil fuel adatok: https://cdiac.ess-dive.lbl.gov/ftp/ndp030/global.1751_2014.ems ;
légköri CO₂ adatok: saját kompiláció (Moana Lua-i adatok alapján: ref.7)

[7] Az eredeti adatbázis: https://scrippsco2.ucsd.edu/data/atmospheric_co2/primary_mlo_co2_record.html oldalról,
a „monthly_in_situ_co2_mlo.csv” filename alól tölthető le.

[8] Rapid atmospheric CO₂ changes associated with the 8,200-years-B.P. cooling event ,F. Wagner et al.
PNAS September 17, 2002 99 (19) 12011-12014pp https://doi.org/10.1073/pnas.182420699  

[9] Atmospheric CO₂ fluctuations during the last millennium reconstructed by stomatal frequency analysis of Tsuga heterophylla needles, Lenny Kouwenberg et al. Geology (2005) 33 (1): 33–36pp https://doi.org/10.1130/G20941.1 

[10] Bili-Balaton 1. ábrája (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/bili-balaton.html)

[11] Moana Lua data (ref.7)

[12] Köhler, P. et al. Comment on “Scrutinizing the carbon cycle and CO₂ residence time in the atmosphere” by H. Harde, Global and Planetary Change (2017), doi:10.1016/j.gloplacha.2017.09.015 (https://www.soest.hawaii.edu/oceanography/faculty/zeebe_files/Publications/KoehlerGPC17.pdf )

[13] Keeling, R. F., & Shertz, S. R. (1992). Nature, 358 , 723–727pp. https://doi.org/10.1038/358723a0
 (https://www.nature.com/articles/358723a0 )

[14] Berry hivatkozása: https://simple.m.wikipedia.org/wiki/Isotope . Amiben magáról az izotóp-effektusról egyetlen szó sem esik. Figyelemre tarthat viszont számot ez az apróság (az oldal alján): „Last edited 2 days ago by LilyKitty”. S hogy ki ez a LilyKitty, az is megtudható a felkínált linkje alól: „Hi! I'm LilyKitty, a girl who loves to play with dolls!”

A valóban útbaigazító források: Elméleti számításokból: https://aip.scitation.org/doi/10.1063/1.1676366 ;
Nagyobb áttekintésben: https://en.wikipedia.org/wiki/Kinetic_isotope_effect ;
https://personal.utdallas.edu/~biewerm/11-isotope.pdf 

[15] Billy, újságírói és mozgalmár tevékenységéért, 2014-ben elnyerte a „Right Livelihood Award” díjat – amelyet mint Alternatív Nobel Díjat szeret bemutatni a kiadója. (https://en.wikipedia.org/wiki/Bill_McKibben )

Azt, hogy ez vajon mekkora csúsztatás a tudományokkal (hát még a természet-tudománnyal) szemben, alább illusztrálnám:

1. Bill McKibben mellett (2014, mozgósítás a globális éghajlatváltozás fenyegetése ellen)

2. Megkapták a „Duna-Kör” tagjai (Varga János 1985).

3. Megkapta a magyar Bíró András is (1995, a roma kisebbség határozott védelméért és az önfejlődésük elősegítésére irányuló hatékony erőfeszítésekért).

4. Míg a „Vízgazda-rendszer” megalkotóját – magam nomináltam őt 2016-ra (kétségbeesett próbálkozás volt; hogy e sok-értelemben vízválasztó tudásanyag végre szélesebb ismertséget kaphasson a díj fénye által), nem ismerve akkoriban az RLA múltját és valóját – még csak meg sem vizitálták a kötelező interjújukkal.

5. Ja, igen. A Thundberg tini is megkapta, 2019-ben.

A 350.org és az RLA tehát kettő a világszervezetek azon összefonódásai közül, amelyek mozgatják a politikai-szálakat; terjesztve az IPCC-dogmákat saját kitalációik mellett, s gondos háttérmunkával szervezik a tüntetéseket: permanensen, világszerte, ezerszámra. – Magam is kapom az egyiktől a felhívó leveleket szünet nélkül (mióta egy levélben kiigazítást és tanácsot küldtem feléjük); s őrzök ezekből egy csokornyit, bizonyságul.

[16] https://en.wikipedia.org/wiki/Le_Chatelier%27s_principle 

[17] Natural abundance of radioactive isotopes of C and H
(http://www-naweb.iaea.org/napc/ih/documents/global_cycle/vol%20I/cht_i_08.pdf )

[18] Radiocarbon, Vol 46, Nr 3, 2004, 1273–1298pp Review of Tropospheric Bomb ¹⁴C Data For Carbon Cycle Modeling And Age Calibration Purposes (DOI: https://doi.org/10.1017/S0033822200033142 )

[19] https://archive.ipcc.ch/ipccreports/tar/wg1/016.htm 

[20] Brian C. O’neill et.al. (1994) Reservoir timescales for anthropogenic CO₂ in the atmosphere,
Tellus B: Chemical and Physical Meteorology, 46:5, pp378-389pp, (https://doi.org/10.3402/tellusb.v46i5.15812 )

[21] Foucher, p. Y. et al. Carbon dioxide atmospheric vertical profiles retrieved from space observation using ACE-FTS solar occultation instrument Atmos. Chem. Phys., 11, 2455–2470pp 2011 doi:10.5194/acp-11-2455-2011
(teljes cikk: https://acp.copernicus.org/articles/11/2455/2011/acp-11-2455-2011.pdf )

[22] Adatok letöltése és feldolgozása innen: https://scrippsco2.ucsd.edu/data/atmospheric_co2/sampling_stations.html

[23] https://keelingcurve.ucsd.edu/wp-content/plugins/sio-bluemoon/graphs/co2_800k.pdf 

[24] Amelyre magam is utaltam egy előadás kritikája kapcsán, ahol ez a nyilvánvalóság rendkívüli esetlegességgel bukkan csak fel a vastag szellemi-köd prezentálása közben: Bonckés alatt

[25] A Fundáció fundusai némely pillére (Tisztázandók), valamint Pantagrueli összképe: al-Klímia

[26] Petit, J., et al. Climate and atmospheric history of the past 420,000 years from the Vostok ice core, Antarctica. Nature 399, pp429–436 (1999). https://doi.org/10.1038/20859 (https://www.nature.com/articles/20859 )

[27] http://euanmearns.com/the-vostok-ice-core-and-the-14000-year-co2-time-lag/ 

[28] Marcott, S. A. et al. Centennial-scale changes in the global carbon cycle during the last deglaciation (https://doi.org/10.1038/nature13799 ) Nature 514, pp616–619 (2014)

[29] Ismeretterjesztő: https://en.wikipedia.org/wiki/Primary_production

tudományos: Primary Production of the Biosphere: Integrating Terrestrial and Oceanic Components
C. B. Field et al. Science 10 Jul 1998 Vol. 281, Issue 5374, 237-240pp DOI: 10.1126/science.281.5374.237 (https://science.sciencemag.org/content/281/5374/237.abstract )

[30] https://en.wikipedia.org/wiki/Normalized_difference_vegetation_index

[31] Nature 363, pp439–443 (1993) https://doi.org/10.1038/363439a0  (https://www.nature.com/articles/363439a0 )

[32] PNAS December 29, 2009 106 (52) 22411-22415pp https://doi.org/10.1073/pnas.0905210106 (https://www.pnas.org/content/106/52/22411 )

[33] I. C. Prentice et al., Climate Change 2001: The Scientific Basis. Contribution of Working Group I to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change, in J. Houghton, et al., Eds. (Cambridge University Press, Cambridge, 2001), 183–237pp (https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/03/WGI_TAR_full_report.pdf )

[34] https://www.researchgate.net/publication/216811760_Climate_Change_2001_The_Scientific_Basis
[Letölthető és ellenőrizhető: TÉNYLEG politikai, merthogy hivatkozási-tételektől abszolúte mentes.]

[35] C. Beer Terrestrial Gross Carbon Dioxide Uptake: Global Distribution and Covariation with Climate Science 13 Aug 2010: Vol. 329, Issue 5993, 834-838pp DOI: 10.1126/science.1184984 (https://science.sciencemag.org/content/329/5993/834.abstract )

[36] Gough, C. M. (2011) Terrestrial Primary Production: Fuel for Life. Nature Education Knowledge 3(10):p28 (https://www.nature.com/scitable/knowledge/library/terrestrial-primary-production-fuel-for-life-17567411/ )

[37] The biomass distribution on Earth Y. M. Bar-On et al. PNAS June 19, 2018 115 (25) 6506-6511pp
https://doi.org/10.1073/pnas.1711842115 (https://www.pnas.org/content/115/25/6506 )

[38] Prokaryotes: The unseen majority W. B. Whitman et al. PNAS June 9, 1998 95 (12) 6578-6583pp
https://doi.org/10.1073/pnas.95.12.6578 (https://www.pnas.org/content/95/12/6578 )

[39] Global distribution of microbial abundance and biomass in subseafloor sediment Jens Kallmeyer et al. PNAS October 2, 2012 109 (40) 16213-16216pp https://doi.org/10.1073/pnas.1203849109
(https://www.pnas.org/content/109/40/16213 )

[40] Weighing the deep continental biosphere  Sean McMahon, John Parnell
FEMS Microbiology Ecology, Volume 87, Issue 1, January 2014, 113–120pp https://doi.org/10.1111/1574-6941.12196  (https://academic.oup.com/femsec/article/87/1/113/506255 )

[41] https://www.iaea.org/sites/default/files/18/07/oa-plankton-ziveri-021115.pdf 

[42] Fuggerth Endre: Szenny és Víz (2018, ISBN 978-615-00-3258-0 [https://www.omikk.bme.hu/ 425.015]) http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/szenny-es-viz

[43] pl. Kádár Imre: Szennyvizek, iszapok, komposztok, szervestrágyák a talajtermékenység szolgálatában (MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet Budapest, 2013) p132 (https://www.mta-taki.hu/sites/all/files/dokumentumok/szervestragyak.pdf ), idézve: Siralomkönyv 10. lábjegyzet.

[44] Áttekintéshez:  https://en.wikipedia.org/wiki/Peak_phosphorus ;
3 forrás (elemezve): REND 16. lábjegyzet.

[45] Szarka László: A mai globális környezeti kihívások függetlenek az éghajlatváltozás éppen aktuális tendenciájától Magyar Tudomány 187 2017 (6) 680-686pp (http://www.matud.iif.hu/2017/06/07.htm )

[46] Human Appropriation of Net Primary Production by C. B. Andersen and J. Quinn,
Encyclopedia of the World's Biomes 2020 22-28pp (https://doi.org/10.1016/B978-0-12-409548-9.12434-0 )

[47] Terv-javaslat: a régóta vergődő eredménytelen „VGT” foltozgatások 3. „ötéves-terve” elé. Messze kibővítve Balogh Péter (a mai-állapotok mellett már többet-kívánó) korábbi-javaslatait. Rámutatva benne hogy a megvalósítás egyben megkövetel bizonyos Vízgazdai-elemek előzetes gyakorlatba-ültetését. És kitekintéssel abba az irányba is, miként fogható be ebbe a rendszerbe az a napelemes-energiatermelés, amely az egységes energiaellátó-rendszerbe táplálva azt csak károsan billegtetné, s abban egyéb szabályozási-nehézségeket okozna.

[48] TMMG

[49] Takarás

[50] Eautarcie  Országh József: A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]

[51] Drogok: ártalmatlanítás

[52] REND