A Szakértői fenék-küszöb

 

A Szakértői fenék-küszöb

Nyomasztó problémák felelősségteljes hozzáállást kívánnak.

Ideértve a kulcs-elemet is: Ha a problémára létezik működőképes-megoldás, akkor az alkalmazása bevezetésével sem vacillálni sem késlekedni nem szabad, pláne ha a mulasztás következményei súlyosak, maradandók. Nem gyógyír ugyanis rossz-döntések kínos-kárhozatos következményei esetén visszamutogatni a tanácsadó „szakértőkre”. Akiknek tudása ill. hozzáértése jószerivel nem-tisztázott.

Ennek kapcsán rögzítenék (egyelőre csak próbaszerűen – az elektronnak vagy a sebessége vagy a helye lehet csak ismert, Heisenberg-féle bizonytalansági-relációval párhuzamba-hozhatóan) egy állítást:

Lemma: Szakértő ott képződik ahol a szaktudás hiányzik.

Az érdemi-megítéléshez persze legalábbis ismerni lenne szükséges a szóbanforgó-megoldást, de még-előnyösebb ha a döntéshozó értené is (egy szinten) annak mibenlétét. Mert van a mismásoló-megoldás: amely foltozandó, korrigálandó, az eseti-lefolyásoktól függő és behatásoktól esetleges, sohasem tökéletes – és vele szemben gyakorta ott a kézenfekvő, effektív. És a kettő közt illene tudni különbséget tenni, döntéshozatalkor.

Konkrét példára térve: Az ürülékeink kezelésének mára az lett a bevett módja, hogy öblítsük le azt ivóvíz-minőségű vízzel s vezessük tova kacifántos-csőrendszerek labirintusán, hozzá-vezetve hígításképp mindennemű egyéb használati-vizet, s a csővégre építsenek valamit aminek a homlokzatán a Szennyvíztisztító-telep felirat áll. Ahol betanított-munkások engedelmesen követnek kitalált-rituálékat, abban a hiszemben hogy attól a foslé majd megtisztultan kerül kibocsátásakor az élővizekbe – eltekintve azon alkalmaktól amikor az érintetlenül átzubog egy kiadós-eső következtében, amely a közösített csatorna-hálózatba kerülve megnöveli a foslé-áradat volumenét a befogadó-műtárgyak térfogatának a többszörösére.

Az eső-effektus nélküli működtetés hibái és következményei bemutatása is megtölt egy kötetet[1], ami rávilágít: egyetlen kihívás inadekvát-kezelése megannyi további-problémát generál – esetünkben zömét a víz körül; ott ahol más-vonatkozásokban is nagy a káosz a tennivalók körül: árvízvédelem kontra aszály, hogy egyebet ne említsek.

Pedig a foslé-eredetű problémák keletkezése és tovagyűrűzése elkerülése mind végtelenül egyszerű [LENNE]: Amint valaki ráérez arra hogy a forrásnál kell kezelni a helyzetet, nem pedig tovagörgetni azzal, hogy ha ez a lépés nem, akkor talán majd a következő, vagy az azutáni beavatkozás hozza el a tisztulást. Aki – miután ezt a tudomására hozták – ennyit képtelen felfogni, annak nem lenne szabad módot adni arra hogy „ossza az észt”, pláne ne döntnöki-pozícióból.

A problémát a forrásánál kezelni koncepcionális megközelítés – ellentétben a majd a harmadfokú tisztítási-lépés javít a helyzeten lég-reményű szennyvízmérnöki-koncepciótlansággal. A koncepció (sikeres) gyakorlatba-emelésének az eszközei a mondott-esetben az Alomszék [háztáji-viszonylatban] és az Alomátitató-telep [települési-szinten]. EZ a Vízgazda-rendszer hozzáállása, és működő-megoldása. Egy elméletileg is hibátlan felépítmény[2] gyakorlatba-ültetése sikeres tesztjei.

Amit mindezidáig úgy fest hiába alkotott meg Országh József 2002-re[3], mert hivatalos-körökben azóta is csak a foslé-ajnározás dívik. Vegyészként nem merészkednék a pszichoanalitika vizeire, de talán nem járok messze az igazságtól ha e maradiság gyökereit abban keressük, hogy a városokba-tereléssel a Természettől-elszakított és a higiéniai-folyosó sterilizált-jármába igazított Társadalom képtelen szembesülni a saját szarával, hacsaknem azt a tisztítás mítikus-szóalakja lengi körül. Holott tisztítás a „tisztítótelepeken” nem történik; ott átalakulások és lebontások zajlanak, amiknek a szálai jócskán-elvarratlanok. A tisztítás víziójával be-etetett elme számára felfoghatatlan annak valósága hogy a Természet nem önfenntartó ürülék nélkül, aminek az a megfogalmazása hogy az ürülék érték már a biztosítékot is kiveri a tisztítási-mítoszra átállított kihipózott-agyakban.

Így, amikor eljön az idő, és a helytelen-pályára vitt nép-élelmezés következtében a modernkori-népbetegségektől sújtott Társadalom megnövekedett-gyógyszerfogyasztása következtében megjelennek a vizeinkben a gyógyszer-eredetű xenobiotikumok, kondulnak a vészharangok, elindul a kapkodás. A széklettel és vizelettel a szennyvíz-telepekre érkező gyógyszermaradékok és metabolitjaik ott kárt nemigen szenvednek, átsuhannak a végvizekkel az élővizekbe, ahol felmérhetetlen-átalakulások iniciátoraivá lesznek.

És mit tesz e kihívásra a tisztítási-metódusokra felesküdött szennyvíz-ipar? A testület a szar nem válik vízzé, csakis és kizárólag a mi abajgatásunkkal zászlaja alatt nekidurálja magát a negyedfokú-tisztításnak. Erről a készülődésről, ennek kihívásairól ad számot Dr. Boros Tiborné[4], amelynek alább a kritikáját is mutatom:

i) „Az EDC-kivonásra alkalmas eljárások: fejlett oxidációs módszerek, ózonkezelés, adszorpció aktív szénen, fordított ozmózis, és nanoszűrés. Ezek hatékony, de költséges technikák, emellett veszélyes melléktermékek és töményen szennyezett, ezért speciális kezelést igénylő mellékáramok keletkezését vonják maguk után.” (p10)

N.B.: A sorolt extravagáns-metodikák bármelyike csupán a szennyezők egy töredékére kellően hatékony, így a hatásspektrum tágítása csakis ezen metodikák sorba-kapcsolásával lenne megléphető. Ami viszont iszonyatosan-költségessé tenné a folyamatot. Megjegyzendő, hogy az ekként-tágított hatásspektrum SEM öleli fel a lehetséges xenobiotikumok összességét.

A tömény & szennyezett mellékáramok kezelése szükségessége pedig, mint váratlan mellék-teendő, mint púp a háton, ezennel előállt – annak rendje-módja szerint.

ii) „A probléma megoldása csak a tisztítóművek elfolyásának kezelésére még hatékonyabb és gazdaságos módszerek kidolgozása lehet.” (p10)

N.B.: Nesze semmi fogd meg jól.

iii) „Tanulságok, kilátások: Összegzésül érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy amennyiben a hatóságok valóban bevezetik az EDC-kre előirányzott „ultra alacsony” koncentrációhatárokat, betartásukhoz roppant költséges technológiákat kell használni. Mivel pedig a nyomokban található EDC-k eltávolítása a szennyvízből még ezekkel is igen nehéz, célszerű volna nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésükre, vagyis az EDC-k gondjának legalább egy részét a szennyvízkezelő közművekről áthárítani az iparra, a mezőgazdaságra és a lakosságra.” (p16)

N.B.: Tehát ha a negyedfokú-tisztításra sor kerül az iszonyú-drága lesz, de garanciákat az sem lesz képes adni. Ezért a Hókusz-pókusz Konzorcium javaslata szerint a megelőzést kell megcélozni. Aminek módjául [mivelhogy szakmai sem a kezükben, sem a fejükben nincs] az áthárítást jelölik meg. – Ennek a működőképessége azért vizsgálatot kívánna.

Szemben mindezen kuszasággal, költségvonzattal, bizonytalansággal és ötlettelenséggel áll a Vízgazdai-elrendezés tudományosan is igazolt következménye: Alomszékes ürülék-gyűjtés esetén xenobiotikum-probléma fel sem lép, mivel a procedúra részét képező komposztálás során azok maradék nélkül lebomlanak.

No, erre már illene felfigyelni. S ha eddig még eldöcögött a foslé-tisztogatás imitálása, itt kellene vége legyen annak, merthogy az ürülék Vízgazdai-kezelése ezt az akadályt is veszi, mégpedig mindennemű kiegészítő-beavatkozás NÉLKÜL.

Mivel ez az ismeret viszonylag újkeletű[5] [legalábbis a korábbi értelemszerű sejtésen túli bizonyított-változata], előszeretettel szoktam ezt azok figyelmébe ajánlani akiket ez így-vagy-úgy érinthet. Így is tettem, midőn legutóbb egy hozzám is intézett levelezés egyik résztvevőjétől a trágyára ill. ürülékre vonatkozóan ezt olvastam: „Ugyanakkor ma már AZ IS civilizációs járulékokkal terhelt, hiszen az emberi és állati gyógyszermaradványok jelentős része ezt még terheli”, amit ez követett: „A trágya kezelésére van egy csomó közegészségügyi jogszabály…”. Ennek olvasatán ajánlottam be részére a xenobiotikum-ártalmatlanítását igazoló friss ismeretet, azzal a kiegészítéssel hogy a jogszabályok nem az a forráshely ahol az effélék után tájékozódni érdemes. Egyben ajánlottam neki arról is olvasnivalót, hogy a több forrás által a „világ legkörültekintőbb környezetvédelmi törvénye” minősítésű 1995. évi LIII törvény miféle komolytalanságokkal terhelt.

Egyvalamit nem sejtettem még ekkor: hogy az illető szakértő. De nem kellett a megvilágosodásra sokáig várnom, ugyanis ez a válasz érkezett:

Lehet, de én ezekhez nem értek, ez biokémia és mikrobiológia. – volt az észrevétele arra az ismeretre, amely eliminálhatná azt a problémát aminek terhe alatt tehetetlenül nyög a Világ szennyvíztisztító-ipara. Majd (nem tudni, vajon a bekínált cikk olvasata nélkül – de az bizonyos hogy az abban-rögzítettek megértése nélkül) kételyeit tálalja be, ekként: Néhány hónapja - szintén egy szakértői feladat során - szembesültem azzal, hogy a beltéri falfestékek gombaölő összetevője RENDKÍVÜL KIS HÍGÍTÁSBAN IS !!!!! a talajra kiöntve, a talajban elszivárogva kipusztítja a talajban élő gombákat, és így még a tűlevelűeket is ! Kétségeim vannak, hogy valamennyi, az élővizekből ma már kimutatott (a Dunából is, de a Csendes óceánból is!) gyógyszermaradványok, különösen a hormonkészítmények valamennyi forgalomban lévő, állati vagy humán gyógyszer maradványát a komposztálás maradéktalanul "kiirtaná" !

És ennyivel a dolog a részéről elintézést is nyert.

Meghökkenésemen próbáltam úrrá lenni, kevés sikerrel. Hogy ennek nyoma maradjon, a levelező-közösség felé rövid magyarázatokat fűztem a kijelentéseihez, az alábbiakat emelve ki:

a) „Lehet, de én ezekhez nem értek”.

Nem érti, ezért figyelmen kívül hagyja. Ez aztán a hozzáállás.

E ponton utána kellett nézzek, az illető miben is járatos, mely tudományterületen van otthon. A felderítés felhozatalaként szerepeltek: hidrogeológus, kartográfus, környezetvédelmi szakmérnök, az MTA köztestületi tagja [a földtudomány doktora, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség ny. igazgatója]. Adalékul szolgál ehhez az a PhD dolgozat amely az ELTE Térképtudományi Tanszékéhez vezet: Térképi döntéstámogatás a környezetvédelemben (2000)[6], valamint egy 2017-es munka[7].

Ezek tartalmai alapján kockázatmentes a kijelentés hogy a delikvens nem ért a kémiához; ami viszont nem hatalmaz fel senkit arra hogy semmibe-vegye: az mire is képes. Helyette könyezetvédemi-mérnököl*, meg fizetetten szak-ért [ld. b) alatt].

* Ennek a „szakmának” a (szó-szerinti) mélységeiről már készítettem egy feltárást.[8]

Így itt csak tömören, egy kölcsönvett aforizmával utalok a mibenlétére:

„Mi a környezetvédelem? Tájszépészeti szájtépészet.”

b) : „[egy szakértői feladat során] szembesültem azzal, hogy a beltéri falfestékek gombaölő összetevője RENDKÍVÜL KIS HÍGÍTÁSBAN IS !!!!! a talajra kiöntve, a talajban elszivárogva kipusztítja a talajban élő gombákat…”

Nem is sejtve, hogy amivel őkelme szembesül [de nem érti], az más számára emészthető, mi több, értelmezhető, elemezhető. De hát Ő a „szakértő”; tehát amit erről papírosra vet, az lesz majd a veretes-igazság – mármint szakértői-véleményként becsatoltan, a JOG halott-betűin rágcsáló üveges-tekintetűek élettelen-pulpitusánál.

c) Szakértő létére még arra sem képes hogy észlelje a drasztikus-különbséget a talajra-kiöntés és a komposztálás között. Helyette „kétségeit” lebegteti – s erről azt véli hogy az konkrét-tudás hiányában bármit is számít.

Majd magyarázkodása közben szem elől veszti a lényeget: Nem a (szennyvíztisztító-művek által) már az élővizekbe került gyógyszer-elnevezésű molekulák garmadája körül forog a Vízgazdai-elvű komposztálás, hanem a hiteltelen és károsító un. „szennyvíztisztítás” előfeltételét megteremtő vízbeszarás „civilizációs-logikája” tarthatatlanságáról.

Ha tényleg efféle-kvalitású szakértők* kezére van adva hogy intézzék ill. befolyásolják a kritikus döntéshozatalokat[9], akkor egy lyukas-kétfillérest sem érdemes tenni arra hogy a dolgok valaha is a helyes-irányba állnának.

* Akik cím-halmozással rettentő-kvalitásoknak hatnak, bár a tudásukat jelző munka meglehetős korlátokra utal.

Azonban hiába a cím-halmozás, ha mindeközben fájóan hiányzik az alaptudás.

Amin a (rendszerint vértelen) kényszer-PhD sem segít.

Feltehetően a magas-beosztás munkahelyi-követelményeként, az alkalmazó-intézmény rangját is emelendő, a delikvens nekifekszik (még nyugdíj előtt) le-píéjdzsdízni, és kisikerít magából valami méltóságos-színezetű szófosást. Ahol a szertartásos hadova-elemek füzérbe-rendezésekor a ceruzavég-szopogatáson túl semmi egyéb tennivalója, mint ügyelni hogy a szócsépléssel habbá-vert ködgomolyagról ne sikítson azonnal a közeli vérrokonság az egyszer-használatos léggömb űrjével.

Parazitológiai-megvilágítással szolgálhat a Társadalom működésére nézve a szakértőség jogi-kodifikálása – szakértői és jogi aktorokra egyaránt:[10]

92.§ (1) kimondja hogy ehhez engedély szükséges. Ám legyen. A kardinális pontja a szakértésnek azonban a hozzá-ÉRTÉS. Nézzük, mit mond erről a paragrafus hátralevő része? Instállom: Sömmit. Csupán azt szajkózza, ki/kik azok aki efféle engedélyt kiadhatnak. Akkor hát, ez a hozzáértési-felelősség mindenestül át van hárítva.

Innentől már parttalan vizeken utazunk. Intelligens találgatások helyett, ha a törvény-megvillantotta szavakba próbálunk kapaszkodni, annyi az elképzelés hogy SZAKÉRTŐT tervező- és szakértőmérnökök (esetleg a kamarájuk) jelölnek ki s hatalmaznak fel engedéllyel a delegálás előtt. Itt akkor fel kell vessem, hogy nincs tudomásom „szakértő-mérnök” szakról és képzésről, illetve ilyen végzettségről – bár ma már több újféle diploma létezik mint WC-papír. Hát nem kizárt hogy van ilyen. Ugyanis (szégyen ide, szégyen oda) igaz a tézis: a rettentő-szükség előcsalhatja belőlünk az állatot is. Így, a kényszerítő nyomásra, nem kizárt hogy időközben kitermelődött egy újfajta állatsereglet. De vajon MIT tudnak ezek? Már ammián, hogy itt „szakérthessenek”. Mert ha ürgetjük-forgatjuk a 13.§–22.§ részleteit, lépten nyomon beleütközünk a MINŐSÉG, ARÁNYOK, FOLYAMATOK, TALAJ, KŐZET, ÁSVÁNY, SZERKEZET, fogalmakba (melyek mind anyagi, végső-szinten molekuláris vonzatokat érintenek), amik a már régóta-létező vegyész-stúdiumok alapelemei, s ott ezek tetszés-szerinti elrendezése részint már tisztázott, részint e leülepedett-tudások birtokában egyértelműen tisztázható. No most, ha egy engedéllyel-felruházott, kijelölten-delegált szakértő ezen tudásbázissal nem rendelkezik, akkor ugyan mi várható tőle? Viszont ha a vegyészi-tudás erre alkalmas, akkor miértis kell kerülőutakon „szakértők” után kujtorogni?

Hogy általánosabban is érthető legyek: A szakács főz. Mert megvan hozzá minden szükséges tudása. Most tegyük fel, hogy az idők kihívására előálltanak a sózó-mester szakok, a leves-kavaró szakok, a fűszerszám-adagoló szakok, a szarka-varnyú pucoló szakok, és amit még a sors ránk-mért. Így a szakács kezéből e brigád által kivétetik a feladat, s ez új szakok mester-garnitúrái tálalják majd elibénk az étket. (A szakácstól még a koordinációs beleszólás lehetőségét is elvéve.) A felmerülő kérdés – kanállal a kezünkben: ki fogja megenni az elibénk-tolt katyvaszt? Hosszútávon ebbe a diétába mindenki beledöglik. Konklúzió: A szakács szerepe megkerülhetetlen; A FENNTARTHATÓ ÉTKEZÉSHEZ szükség van szakácsra.

Eljutottunk hát oda, hogy akadnának olyanok akik könnyedén és egyértelműen szakértenének, ám nekik ez a privilégium inkább nem adatik meg. Még talán világosság gyúlna az agyakban. Ehelyett nagy buzgalommal, a társadalom terhére, kinevelnek egy rakás olyan végzettséggel bíró alanyt, aki erre valójában alkalmatlan, viszont olyan szépen-csengő és társ-utasan közelítő titulussal van parányi-keresztmetszetű szakmájuk fémjelezve, hogy az az itt-nevesített problematikával mind szóalakilag mind hangzástanilag pompásan összecseng:

Környezetvédelmi-mérnök, esetleg ugyanebből a kalapból „szakértő”.

Összefoglalva: Ha a szakértők által birtokolt tudás szintje a dolgok értéséhez szükséges tudáshoz képest a béka-segge alatt van (és a fenti-eset ezt eklatánsan példázza), valamint ha a szakértők szellemi- és inger-küszöbén kell átvergődjön bármilyen újdonság mielőtt elfogadásra kerülne, akkor az végzetes-csapda a Társadalom számára. Szak-terminussal élve, a jelenség a Szakértői fenék-küszöb.

2023. 06. 19.   (rev. 2025. 02. 16.)     Fuggerth Endre

kattintással vissza a Tartalomra

[4] VÍZGAZDÁLKODÁS és SZENNYVIZEK tárgykörű pamfletjében (https://dokutar.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/Kornyezet/2006/07/0707.pdf )
„Hormonok és hormonhatású vegyületek a szennyvízben és természetes vizekben
– hatásaik, mennyiségi meghatározásuk és eltávolításuk” cím alatt.

Az anyag két forrásmunkát említ, de valójában csak az egyikre támaszkodik: A Water Environment and Technology, 17(3) 2005 [doi:10.2175/193864704784138403] amely cikk pedig review.

Formálisan tehát elmondható, hogy itt szakértő támaszkodik szakértő anyagára – mégha ez-esetben mindketten bírnak is az anyag értelmezéséhez szükséges kvalifikációval.

[6] Zentai László, 2000. évi vizsgáztatás (http://lazarus.elte.hu/hun/dolgozo/zentail/phd/vizsga.htm )

[7] Holisztikus környezeti modellezés kartográfiai, GIS és távérzékelési módszerek alkalmazásával,
Remote Sens. 2017, 7(1) 490-516pp (https://www.rsgis.hu/RS&GIS-2017-1.pdf )

[9] Klíma-ügyben már jeleztem a jelenlétüket: A Feilerek P/Fillérei [447-449pp UVGK]
(https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/a-feilerek-pfillerei.html )

[10] Szemelvények a (szuperlatívuszokkal méltatott) 1995. évi LIII. törvény paragrafusai elemzéséből:
Polgár-háború a Vízért (2022, ISBN 978-615-01-7249-1) §2§ fejezet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)