Szolgálattevők

Szolgálattevők

A tudományos-munka színvonalát tükröző publikációból visszaköszönő újabbkori-degenerációk objektív-okainak a feltárása után szót kell ejtsünk azon szűrő fungálása minőségéről is, amely a szemét beáramlását a tudomány-archívumába lehetővé teszi – vagy éppen kirekeszt onnan arra-érdemes közleményeket. Ez a szűrő a közlésre-beküldött cikkek egy bírálati-rendszernek történő megfeleltetése. Ami ezen átmegy az napvilágot lát, ami viszont fennakad annak szerzője vessen magára – vagy próbálkozzon más szűrőkkel, bízva abban hogy „ahány ház annyi szűrő”; ami azonban az uniformizálódás nagyléptékű-előrehaladtával egyre kevésbé áll.

Kevésbé-körmönfontan fogalmazva: A cikket – biztos ami biztos alapon – előzetes-olvasatban szokás részesíteni; amit ha értő végez, biztosan észleli és szóváteszi a szerző felé a talált hibákat vagy éppen korrigálja azokat a közlésre-bocsátás előtt, továbbá van szeme és értékítélete nemcsak kiszűrni az esetleges-selejtet de felismerni az értéket és eredetit is.

Egy elhíresedett példa arra hogy ez a biztonság mennyire katasztrofális is lehet,
a Sokal affér.[1] Alan D. Sokal fizikus, voltaképp provokatív-célzattal, egy olyan írásművet hozott létre, ami után kapva-kaptak a filozófia magaslatán át a természettudomány fölébe kapaszkodni óhajtó társadalomtudósok. Az írás egy hidegvérű-alapossággal és finom-szálakkal szőtt bődületes csapda, amibe a hír-plafon felé ácsingózó Social Text szerkesztősége rohanva belemasírozott. Jófülű természettudósnak eleget árul el a dolgozat címe is: Transgressing the Boundaries: Toward a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity, főleg ha ismeri vagy utánanézett a Hermeneutics szó jelentésének: írás-magyarázat – ahol az írás többnyire a Biblia, de legfeljebb csak (obskúrus) irodalmi-szöveg; semmiképp nem olyanvalami aminek köze lenne a Tudományhoz.

Az értő-bíráló tehát könnyű helyzetben van, hiszen biztos-tudása és magasfokú-hozzáértése folytán 100%-ban képes kiszűrni a hibákat, de nehézben is. Ugyanis nemcsak fel kell ismernie mások, köztük a még ismeretlenek munkái mögötti zsenialitást [ha ez az elem nem létezne, nem lenne a Tudományban haladás] (alkalmasint a szokatlanabb közlési-formák mögött is), de vissza is kell fognia önmagát, mégpedig két vonatkozásban: nem plagizálhatja az előzetes-ismeret birtokában mások eredményeit, valamint tudomásul kell vennie annak következményeit is hogy ez a bírálói-munka a saját kutatási-energiája egy részétől bizonyosan megfosztja.

Az ilyen kritériumoknak megfelelő bíráló eleve ritkaságszámba megy. Amint a beérkező-cikkek sora áradattá válik, a szolgálathoz testület kell. Márpedig az áradat előállt – ami már önmagában hordozza azt a degenerációt amit talán vissza sem lehet fordítani. Az áradat bírálati-kezelését ellátó szolgálattevői-testület közkatonái képességeire azonban már nincs garancia. Ezt ellensúlyozandó
e delikvensek „képzésben” részesülnek. – Ahol erre a képzésre is igaz, amit a tömeges „tudós-képzésről” korábban már rögzítettünk.[2] Amely alaphelyzetet súlyosbít a „képzés” alapját érintő uniformizálás, amire rányomja a bélyegét az azt kiagyalók agyi-behatároltsága.

Hasonlatosan a törvényalkotáshoz.[3] Ahol semminemű késztetés nem mutatkozik az áttekintő-racionalizálásra, helyette folyik a talpalás és foltozás, a végnélküli paragrafus-szaporítás – attól a fals képzettől áthatva hogy a volumen pöffeszkedő-növekedése a tudományuk presztízse nagyobbodását hozza.

Ettől számítva ez a merevített bírálati-rendszer fungál; flottul minden belehajított-szemétre amely alkalmazkodik a kodifikált-kritériumokhoz [mint a (formai) előírások szinte végtelen sora a leendő Szerzők felé], csupán az épelméjű-újdonságnak van kárára: annak ugyanis jellemzője hogy ezért vagy azért de kilóg a ketrecből.

Ezt az újdonat bírálati-rendszert – mint jószerivel mindent ami időben újabb-keletű az egykori társánál – haladásnak kell feltüntetni, ami előnyös ha már a névből is visszaköszön. Így kapta ez a balvégzetű-mechanizmus is az előkelőség-mázával bíró peer-reviewed elnevezést. A teljesítményt illetően azonban inkább pironkodni kellene, mihelyst sikerül a működése ill. annak eredményessége mögé látnunk.

Ezt a mögé-látást kínálja egy meglepően-korai, 1998-as eredeti-közlés.[4] A tanulmány kitűzött célja az volt hogy kvantitatív-képet adjon arról, milyen hatékonyságú az un. peer-review folyamat. E célból egy valósnak-tűnő ám fiktív-dolgozatba szándékosan elhelyezett 10 vitális [tudományos-mércével abszolút-elfogadhatatlan] és 13 apróbb [odafigyeléssel korrigálható] hibát, majd a megcélzott (nagy impakt-faktorú) folyóirat 262 bírálójához eljuttatta a kéziratot. (Arról hogy e turpisság miként ment végbe idő-előtti lelepleződés nélkül, nem szól a fáma.) Lényeg, hogy 203 bírálat visszaérkezett a fiktív-cikk készítőjéhez, aki a beépített-hibák észleletlen-maradásának a kiértékelését adta a tanulmányban: ld. 1.Táblázat.

a dolgozat vég-minősítése È

bírálók száma

az észlelt hibák %-os aránya

Vitális               Apróbb

Visszautasít

  117

39

25

Átdolgozást kíván

    67

30

22

Elfogad

    17

11

12

1.Táblázat:   Peer-review kórlap [részletei ref.4-ben]

A döbbenetes mutató az, mely szerint a felkent-bírálók vizsgálatán a Vitális-hibák 66%-a észleletlen átcsusszant. Az már csak hab a tortán, hogy a bírálati-értékelésben 68% arra sem ébred rá hogy a közlemény konklúzióit a közlemény „eredményei” nem támasztják alá.

Mindkét tényező végzetes-megcsusszanásra figyelmeztet:

Az első arra, hogy a tudományos metodológia és látásmód hiánya mind szembe-szökőbb:
ami egyértelmű-indikáció arra hogy a tudományos-tényanyag biflázása* nem elegendő a tudomány műveléséhez.

* Pláne nem azon az ötletszerű-választék mentén amit a még-tanulatlan delikvens maga válogat össze egy zagyvalék-kínálatból – ahogyan az honos a Nyugati-egyetemeken,
s ahonnan ezt az bolondériát holdkóros-áhítattal nemrégiben átvette a hazai-oktatás is.

Ezen-vizsgálattal közvetlenül a peer-review gárda buktatható el. Ám mivel e társaság tagjai (állítólag) a kutatói-gárda alkalmasabbjaiból meríttettek, konklúzióként kijelenthető, hogy a bukás-szintű nívó mértéke a jelenlegi kutatói-állományban legalább ekkora.

Ennek pozitív-felderítésére azonban (a kiderítettek értelmében) alkalmatlan a peer-review mechanizmus és gárda; demonstrálása nehezebb de nem lehetetlen.

[A véghezvitt-demonstráció közlésbe-befogadása viszont az ellenérdekeltségek okán csaknem fiktív-esemény.]

A második pedig arra, hogy a logikai-képesség hiánya alapvető-gátja az ítéletalkotásnak
– a tudományok területén pláne.

Ez viszont a kutatóvá-válást megelőző-képzés hiányosságaira utal – vagy éppen a megfelelési-szint megfontolatlan leszállítására.

Két megjegyzés kívánkozik még ref.4 tanulságaihoz:

i) A vizsgálat óta eltelt negyedszázad óta változhatott a helyzet. Ha az áradat hozta következmények felől nézzük, akkor a helyzet súlyosbodását kell feltételeznünk,
hiszen az áradatból azóta lavina lett. A súlyosbodás azonban nem-feltétlenül a bírálók alul-teljesítésének a fokozódása, hanem a befutó-közlemények egyre sekélyebb ill. értéktelenebb volta – amin jószerivel nincs is egyéb elbírálni-való mint az hogy megfelel-e a formai és alaki követelményeknek.

ii) A vizsgálat az Orvostudomány területén történt. Arról, hogy vajon mi a helyzet más tudományterületen, hasonló-vizsgálat kezdeményezése hozhatna információt.

Ref.4 tanulságai megengedik hogy komolyabban vegyük vélt egyéni-sérelmeknél azokat a példákat amik ref.2 BM.6) pontja alatt nyertek említést.

·     Miskolczi elhíresült-dolgozata esetében a peer-review eljárás
egy különös-torzulását is módomban állt megvillantani[5],

·     Az Országh-féle Vízgazda-rendszer koncepciójának az elutasító-indoklása pedig
egyike a legelvetemültebb arculcsapása a közlési-elvek imperatívuszának.[6]

·     Amikhez képest a magam tapasztalata majdhogynem érdektelenségbe-fúló,
ám rendszerszintű-leleplező:
1986-87-ben az egyik folyóirat az égvilágon semmi újat nem észlelt a dolgozatomban (egy teljes-évre nyúló többszöri-levélváltás ellenére),
míg a kényszerű-váltást követő másik folyóirat mindkét bírálójától postafordultával érkezett az önfeledt lelkendezés („an apparently very interesting and new concept”; „Fuggerth is onto the secret… Excellent work!”)
Másutt-részletezett balvégzet okán erre a munkára 30+ év pora rakódott[7],
mígnem egy csődhelyzet beismerése arra késztetett hogy hangomat hallassam,
és a leleplezett oktalanságokhoz is kapcsolódóan rá kellett mutassak az elfekvőségre. Az egyik bíráló észrevétele abban merült ki, hogy egy 30 éves gondolat/dolgozat mindenféleképp csak avítt lehet.[8]

Amivel – ha úgy tetszik – választ is kaptunk a fentebb-megpedzett egyik vonatkozásra.

Zárásul idekívánkozik az a megjegyzés is amivel a magam munkáit kell kommentáljam:

i) Szinte bárminő téma kibontásába fogtam, mindennapi-gyakorlat volt hogy
olyan dolgozatokba botlottam amelyek mindkét vétekkel terhesek:
alkotójuk hibát vét, bírálóik pedig nem észlelik azt.

ii) Ezen feltárásokkal már nem is próbálkozok bebocsátást kapni a reguláris-közlésbe, dacára annak hogy kínálatuk-újdonsága messzire kiemelkedne a mezőnyből.
Két, visszafogottan-fogalmazott témával tett kísérlet épp most szenvedett hajótörést.[9]

·     Az egyik az egész Szennyvízipar teljes átalakítása szükségességét bizonyította saját teljesítése mélyreható elemzésén keresztül[10] – de eközben meg kellett villantani a területen fellelhető [nemzetközi] adatok messzemenő használhatatlanságát, valamint olyan abszurditásokat melyek közt szerepel, hogy az étkezési-rák páncéljából készített adszorbens szolgálhatja majd a szennyvizekből a nagybani foszfor-visszanyerést.

·     A másik a sívó-homoktalajok javításának rendkívül-egyszerű kivitelezését kínálja[11]: termőerő-demonstrációval és elméleti-magyarázattal is alátámasztottan (amit mások publikált-próbálkozása is igazol) – mindezt önerőből, akadémiai-támogatás nélkül.
A módszer-választás kötelező-áttekintése azonban itt is arra vezetett, hogy összevissza-kísérletező, vaktában-argumentáló és semmi-eredményre nem jutó [ezúttal hazai] cikkeket mutassak fel a továbblépés érdekében.

2025. 07. 07.    Fuggerth Endre

kattintással vissza a Tartalomra

[2] A Tudomány Mítosza BM.5) pontja zárásában [jelen kötetben, 1-7pp],
(online: https://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=8221)

[3] Ld.: Polgár-háború a Vízért (2022 ISBN 978-615-01-7249-1)
(részletek: https://fe-konyvek.blogspot.com/p/phv.html )

[4] Baxt, William G et al.: Who Reviews the Reviewers?
Feasibility of Using a Fictitious Manuscript to Evaluate Peer Reviewer Performance
Annals of Emergency Medicine, 1998 Volume 32, Issue 3, 310-317pp https://www.annemergmed.com/article/S0196-0644%2898%2970006-X/fulltext

[6] Ld. ref.2 16. lábjegyzetét

[7] Ld.: ZGC: Számadás
Zóna Gázkromatográfia: Kulcs és elrendezés a teljes-elérésű multi-dimenzionalitáshoz
(2024, ISBN 978-615-02-1835-9) II. fejezetében.

[8] Ref.7 VI.) fejezet 3.)B.)a)6. pontja alatt.

[9] Mind a témák fontossága, mind a bennük-elővezetett argumentációk egyedisége miatt
mindkét cikk helyet kap a szerkesztés alatt álló
Elvarratlan Szálak c. kötetben. [132-163pp és 164-175pp]

[10] Padra István – Fuggerth Endre: Szennyvíztisztítás és Természeti-kongruencia az adatok tükrében: Problémák, Jövőkép

[11] Fuggerth Endre – Padra István: Demonstráció homoktalaj termőképessége emelésére
egyszerű, okszerű és olcsó kivitelezéssel – a talajjavítási-koncepciók tükrében

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)