Klímatörvény - különvélemény

 

Különvélemény

A Klíma-kérdés mögötti Vízfej.
Amely lassan az egyedüli víz-tartalékunk.
Azonban víz vissza-tartási üzemmódban dolgozik: nem adja.
(Ha adná, víz helyett űr lenne a fejiben.)

Lehet-e  5 dekával  egy Törvénnyel kevesebb?
Az MTA buzgómócsing-alkülönítmény szolgálatba áll.

Az Alkotmánybíróság [AB] megkereséssel élt a Magyar Tudományos Akadémia [MTA] felé, hogy az szolgáltasson neki támpontokat, amik útbaigazítóak lennének az AB bíráinak abban a tekintetben, hogy a Klímatörvény[1] [KLtv] megsemmisítésére irányuló kérelem általuk milyen elbírálást kapjon. Az MTA egy verbuvált-csapata igyekezett is ennek eleget tenni, mely irat[2] nyilvánosan is megtekinthető.

Jelen Különvéleményben – mint a kémia több területén szakmai-ismeretekkel bíró, akinek a Jog útvesztőibe is kényszerű betekintést rendelt a sors – jelezni kívánom a következőket:

I) A felkérésre semmi szükség. A kérelem a Jog berkein belül értelemszerű elintézést kell nyerjen. Éspedig azzal a végkicsengéssel, hogy a KLtv megsemmisítendő – valójában meg sem lett volna szabad szülessen.

II) Az MTA-különítmény ad hoc irata pedig hemzseg a hibáktól.[3] Ami nem meglepő, hiszen a „klíma-kérdés” körüli elképzeléseik koncepciótlansága döbbenetes-mérvű.

I) A Jogi-oldal megvilágítása

Bármely adott eset/állítás egyértelműsítése leghatékonyabb eszköze a bizonyítás. Az egyértelműsítés ténye pedig annál erősebb, minél egzaktabb a bizonyítás. [Ha pedig még az átlátása sem kíván „űrsétát”, az külön előny.] A Jogi-természetű bizonyítások azonban nehéz helyzetben vannak: merthogy szinte kilátástalan egzakt-eszközökhöz folyamodni egy olyan területen, amelynek nincs (axiomatikus-jellegű) felépítése.

N.B.: Meg is szenvedik ezt a hozott ítéletek. Egyik a másiknak tetszés-szerint ellentmondhat (ugyanabban az ügyben), s a végső-döntést egyedül az határozza meg hogy melyiket hozták később („magasabb” szinten).

Ezalól egyetlen eset-fajta lehet könnyűszerrel kivétel: Törvények ill. paragrafusok, amelyekben direkt-ellentmondás állapítható meg a prioritással-bíró Alaptörvénnyel[4] [Atv] szemben.[5] Ekkor ugyanis a „Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel” kitétel[6] értelmében az adott törvényi-hely (mint az Atv-nek ellentmondó) megsemmisítendő.

Ezen séma-választás után, nézzük a bizonyításhoz a KLtv-t az Atv ezen pontjával[7] szemben: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” Az ellentmondást a felszínrehozó ítélet-alkotáshoz szükséges lesz az állam, a tudomány, valamint a döntés mivoltát és szerepét tisztázni ill. pontosítani – mind az általánosság szintjén, mind a KLtv oldala felől.

Általános megfontolások:

·     Az állam szervezeti-felépítése szerint három hatalmi ágra oszlik:
a törvényhozó (Magyarországon az Országgyűlés), a végrehajtó (a kormány)
és a bírói hatalomra (a bíróságok).

·     A döntés (állami szerepkörben) a bíróságok feladata,
amikhez az Országgyűlés által meghozott ill. jóváhagyott törvények szolgáltatnák az alapot.

·     A tudomány meghatározása – a dolgok és minőségek újabbkori kavarodásával*
és eróziójával[8] – mára kissé nehézkesebbé vált, körültekintést igényel.
Jelen kérdés vizsgálatához azonban elegendő ha a tudományt a természettudományokra korlátozzuk, hiszen a klíma-alakítási tényezők mindegyike mögött Természeti-erők állnak.

* A kavarodást mindkét térfélen egyre zavarosabbá teszi a feltörekvő rész-tudományok mind-erőszakosabb jelentkezése. A természettudományok közt nagy-garral helyet-követelő klíma-tudomány éppúgy, mint a társadalomtudományok közt tolakodva jelentkező gender-tudomány.

Jelen elemzés speciális-vonzataként ki kell térjek a Jog helyzetére is, merthogy elterjedtté vált annak Jogtudományi megjelölése. A dolog helyretételére alkalmasnak tűnik egy jogi-szereplő tolláról vett következő megállapítás-sor[9]:

„A jog a társadalmi jelenségek területére tartozik, így a róla való gondolkodás tudományként való felfogása csak a társadalomtudomány keretén belül képzelhető el”.

„az európai jogfejlődés 1700-as évek közepétől zajló folyamatában két nagy ugrást kell látnunk. Az első szakaszban az addigi gyakorlati juriszprudencia programszerű leváltása történt meg a jogdogmatikai rendszergondolkodással. Ez már az 1800-as évek elejétől a nevében is igényelte a jogtudomány kifejezést.”

„az 1960-as évektől láthatjuk a jogi gondolkodás minden részére kiterjedő, társadalomtudományosított jogtudományi kutatások kibontakozását.”

Itt az elsőként idézett állítás tekinthető úgy, mint ami csírájául szolgál az Atv kizárólagosságát deklaráló ref.6 megfogalmazásnak, egyben világosan szétkülönböztetve annak hatályosságát, ami így a természettudományos kérdésekre/szempontokra vonatkozik.

A következő két állítás pedig képiesíti a Jog alakulását, amelynek két összetevője:

i) Az eset-központúbb vizsgálatra alapító [jobbára kielégítő/méltányos ügy-megoldást/lezárást biztosító] jurisprudencia deformálódása a dogmatikus-felépítésű bürokratikus-modellre [amely a burjánzó jogi-dzsungelből az ügy-kezelő ambíciója szerint összeválogatott paragrafus-halmaz betűihez való tételes ragaszkodás alapján alkot az ügyre nézve elmarasztaló ill. felmentő ítélete (ld. a jelzést fentebb)],

ii) Aspiráció a tudományok közé emelkedésre – legalább az elnevezést illetően.

A KLtv szerkezete és mondandója:

A törvény preambuluma részeként áll: „Ezek [antecedent: klímaváltozás] megelőzése… hatékony és megvalósítható beavatkozásokat igényel.” Amit azzal zár, hogy ebből az igényből fakad a törvény megalkotása szükségessége.

Majd az 1.§ alatt konkretizálásba kezd: Az Országgyűlés a) „megállapítja, hogy az éghajlatváltozás… a világon mindenütt egyértelműen érzékelhető”, ami okán b) alatt beavatkozási-elhivatottságot deklarál, a védekező-beavatkozás szükségességét c) alatt megerősíti, melyek folyományaként d) alatt „felkéri a Kormányt a rövid-, közép- és hosszú távú klímavédelmi és klímaalkalmazkodási intézkedések megvalósítására”.

Észlelnünk kell, hogy az a) alatti megállapítás mögöttes-oka nem kitapintható. (Annak kitapintásához természettudományos ismeret, hozzáállás, és kutatás szükséges.) Ha nem képes az okot kitapintani, akkor a b) alatt deklarált beavatkozási-elhivatottságnak nincs tárgyiasítható fedezete, éppúgy mint a c) alatti erősködésnek. A d) alatti felkérés ekként i) tartalom-nélküli, ii) a kormány felé adresszálva félrecímzett, merthogy a megvalósítandó intézkedések bárminemű konkretizálásához adekvát tennivalók megjelölése lenne minimum szükséges. Ami azonban természettudományos-ismeretek értett és ütköztető szortírozását kívánja – amibe döntés-hozatallal állami-szereplő (az Atv szerint, ld. ref.7) akkor sem avatkozhat bele ha a 3 állami-ágazat valamelyikében lenne a célterületet kellőképp átlátó természettudós (mint ahogyan ma nincs). Akinek persze nem lenne tiltott ekörül munkálkodnia, ám a saját terepén, amit viszont semmiféle botcsinálta törvény nem „szabályozhat”.

Megmutattuk hát, hogy a KLtv 1.§ a)-c) tartalmi-űrjét az 1.§ d) legfeljebb úgy tudja feltölteni, ha (előbb-utóbb) ütközésbe kerül az Atv-vel. Miáltal a KLtv-nek nincs létjogosultsága, azaz megsemmisítendő – teljességgel-függetlenül attól hogy mit hord rakásra (célra-tartva, mellé-durrantva, vagy csak random „sziporkázva”) válasz-irományban egy összeverbuvált MTA-hátterű csapat.

A beígért bizonyításhoz ennyi is elég. A KLtv dagályos szövege azonban annyira ügyefogyott, hogy még számos további fogódzót is kínál a kihajintásához. Mielőtt ezekből is ízelítőt adnék, egy fontos megjegyzés kívánkozik ide:

Bármely letisztult bizonyítást (amit tehát akár egy értelmes középiskolai-nebuló is képes követni) könnyű megbélyegezni azzal hogy „a dolgok ennél bonyolultabbak” – olyas érvelésekkel amik hombár-számra halmozva alkalmazzák a habár, mindamellett, mellesleg és hasonló szóvirágokat egyértelműség-gátló szerepkörökben. Ilyen érvelések kimeríthetetlen-katlana az a felépítmény is, amely a paragrafus-dzsungelt igyekszik olyan színben feltüntetni mintha annak elemei közt bármi rendezőelv létezne, ami alapján a felépítmény legalább a tudomány egy ismérvével rendelkezne.

A dolog védelméül csupán ez szól: Ezek az ámbár-mellényben díszelgő bélyegzők vita nélkül (is) sokminden furcsaságra képesek, kivéve a bizonyítást.

A NEMZETI klímapolitika szavakkal kezdődő 2.§ a)-e) pontjai alatt megjelölt igazodási-kívánalmak kapcsán hadd hívom fel a figyelmet azok közt háromra:

·     A § a) pontja szerint „igazodnia kell a klímavédelmet szolgáló nemzetközi és európai uniós vállalásainkhoz” – ami fából vaskarika. Ugyanis az EU állította fel a vállalandó elvárásait, amiket hatalmi-erejével kísérel meg ránk oktrojálni; vagyis egy ilyen-jellegű igazodás semmiképp nem nevezhető nemzeti-kezdeményezésűnek.

·     A c) szerinti vállalás („a hazai környezetet, társadalmat és gazdaságot tekintve is meg kell felelnie minden előttünk álló kihívásnak”) teljesíthetetlen, mindaddig amig a hazai gazdaság gerincét a kénye-kedvére ki/bevonuló külföldi tőke által mozgatott vállalkozások adják, amelyek elemi profit-érdeke ellentétben áll mindenféle korlátozással.

·     Az e) alatt rögzített „a szennyező fizet elve” pedig már korábbi-törvények paragrafusai által is hiteltelenítve lett, arról nem is szólva hogy annak „az arányos és reális beavatkozások logikáján kell alapulnia” klauzája ellenére az arányosságában ormótlan visszájára-fordulás mutatható ki.[10]

Emiatt a 2.§ annak b) és d) al-pontjaira zsugorodna, ahol b) („az egész Kárpát-medencét érintően érvényes válaszokat kell adnia”) összességében teljesíthetetlen a Trianoni-diktátum következtében tőlünk idegen érdekérvényesítésű területek okán, d) pedig („a karbonsemleges atomenergia-felhasználás lehetőségét is figyelembe kell vennie”) már előrevetít egy olyan eltökéltséget [dekarbonizáció] ami mögé tudományos-racionalitás nem tehető.

Mivel az igazodástól a megfelelésen át az alapulásig való elvárások rendre légvárakat jelölnek ki, a 2.§ olyan mintha nem is létezne.

A nemlétező megsemmisítése kívánalma ill. procedúrája ugyanakkor
csomósodó-étek lehet a jogtudományi-gondolkodás számára.

A fentebb-bemutatott óvatoskodó előkészítések után a 3. és 4. paragrafusokban már átszakad a gát: a karbonsemlegesség és a dekarbonizáció párosa tort ül, mintha bármelyik megalapozottsága természettudományos-oldalról kiállná a kihívások próbáját, kivitelezhetősége pedig műszaki-szempontból nem lenne a megvalósíthatatlan-hiábavalóság szinonimája. Amik eldöntéséhez – vegyük észre újfent – ref.7 értelmében hívatlan-vendég az állami-szereplő.

Érdekes, hogy ezen megfontolások egyike sem merült fel önállóan az AB bíráiban, amivel pedig saját-hatáskörben lezárhatták volna a felmerült kérdést. Helyette az MTA-hoz fordultak, mintha az beosztottjaként köteles lenne oktondi-kérdésekre rohanva választ szülni – akárcsak a kisded, aki a felnőttet nyaggatja mert nem leli a bölcsőjében a csörgőt. E furcsállható eljárásrend mozgásba-hozásának katalizátorául vállal szerepet Bándi Gyula (aki jogtudor létére szintén nem mutatta jeleit hogy elvergődött volna azokra a következtetésre amikre fentebb egy laikus jutott), aki az MTA válasz-irat vezetői-összefoglalóját adta, éspedig azon az alapon hogy [jééé!] Akadémiai-tag.[11]

Ez utóbbi tényállás azt indikálja, hogy a Jog fentebb-említett aspirációja a tudomány státuszára sikerre vergődött, miáltal behatolása az Akadémiára befejezett és (a jelen állás szerint) visszafordíthatatlan. Azt, hogy a Jog tolakodó-behatolásai a Társadalom minden szegmensébe és valamennyi-területe szövétnekébe egyre erőteljesebb, magam a rák kórjához hasonlítottam.[12]

Lehetnek persze vélemények, amik amellett érvelnek hogy ha egy terület sikeres, akkor annak képviselői jelenjenek meg az MTA társulatában is. Elfogadó-hozzáállás mellett nem lennék nagyon meglepve, ha ott hamarosan létrejönne a Kőfaragók és Balettáncosok Szekció – mert ki tagadhatná hogy ezen mesterségek űzői közt ne akadjon kiválóság.

II) Az MTA válasz-irat kapcsán

Az irat fejezeteit adó tagok megnyilvánulásai a nyájba-illeszkedő korlátozott-felelősségvállalás megfelelési-kényszereként úgy élnek a klímaváltozás tisztázatlan-hátterű fogalma szóhasználatával hogy az tudományos-entitásnak hassék – ám amely törekvést negál mind a javallott-intézkedések szóvirágainak fundamentum-nélkülisége, mind az érvelésnek-eladott szószaporítás logika-nélküli váza. A tejlességre való törekvés nélkül, ezekből alább mutatunk egy csokrot.

Józsa János [vízépítő mérnök] adalékaiból:

„A vízszintszabályozás kulcskérdés volt a Balaton körül...” (p19)

Ha már említésre kerül, akkor nem nélkülözhetné a lényegi-elemeket. Nem Krüger Sámuel kívánta „lecsapolni” a Balatonunkat, hanem a (Bécsi-székhelyű) Habsburg császári-kamarilla. Krüger (rendkívül ügyes taktikával) 3 tervet dolgozott ki – hogy legyen módja arcvesztés nélkül kihátrálnia a Birodalomnak a Balaton felszámolása tervéből (amit akkor csak a rendelkezésre-álló műszaki-lehetőségek gátoltak). A tényleges kártétel később, a Monarchia kapitalizálódó tartománya vasút-nyomvonala átgondolatlan kijelölésével (és megtartásával) kezdődött. Innentől már rendkívül-behatároltak lettek a terület (vízgazdálkodási) lehetőségei.

„Ezt röviddel a kellő leeresztési kapacitás kiépítése után, már az 1970-es években felismerték és tervek készültek a tó mesterséges vízpótlására, mellyel a vízszintszabályozás eszköztára teljeskörűvé válhatott volna (Somlyódy 2005)” (p19)

A szenvtelenre-fogalmazott mondatból kiérthető az eső után köpönyeg hadműveletre irányuló elszánás. Az iratot tovább-olvasók számára pedig pontosítódik, hogy a Somlyódi-féle „terv” (valójában mindössze egy dolgozat) abban kulminált hogy bárminemű beavatkozás felesleges.

„A 2019-ben bekövetkezett rekordmértékű alga-tömegprodukció közvetetten szintén az éghajlatváltozás eredménye” (p20)

Ez nézőpont kérdése – mégpedig hasonlatos ahhoz a hithez, miszerint a Nap forog a Föld körül. Hiszen elég a megokolásból kihagyni a Tó vize és iszapja (megelőző-időszak szennyvíz-bevezetési gyakorlatához köthető) foszfor-tartalma ijesztő tény-valóságát, ami nélkül nem mutatkozna eutrofizáció – emelkedett-hőmérséklet mellett sem (merthogy az alga-burjánzás pusztán reakció-kinetikai vonzat, nem pedig a klímaváltozás hozadéka).

Ezeknél a nézőpontoknál és megfigyeléseknél ezerszer több (és koherensebb) összefüggés-vizsgálatot kínál két a Balatonra vonatkozó olvasmányos-elemzés[13], ultima-rációként eljutva a Tó vízminőségét és tározó-képessége növelését még a jelenkori körbeépítettség nehezítő-korlátozása mellett is egyazon-akcióval megvalósítható tennivalóhoz: a Tó-iszap kotrásához, és (messzire) elszállításához. Utóbbinak egyéb, igencsak-kívánatos hozadéka is lenne: az Alföldünk sívó-homokos talajai termőerejének a biztonságos, eredményes, és hosszútávú megnövelése. A vízgazdálkodási és talaj-menedzselési találgatások jelen-mezején meglehetősen érthetetlen, hogy egy ilyen tárgyú, demonstratív-bizonyítékkal is előálló cikkre[14] (hazai-terepen) nincs igény. Amibe belejátszhat, hogy a cikk (a téma [régebben] kötelező körbejárásával) bemutat több központilag jelentős-támogatásokkal finanszírozott hazai-projektet amik semminemű eredményt/előrelépést nem voltak képesek felmutatni (a dolgozat megszületésén kívül), valamint hogy a cikk fajsúlyosabb-hivatkozásai olyan régiókba vezetnek amikhez eligazodást feltehetően nem kínál a hazai talajtani-képzés a (futószalagon) kitermelt korifeusainak.

Szűcs Péter [hidrológus] adalékaiból:

Az „ivóvízellátás több mint 95%-a, míg a mezőgazdasági öntézési céllal felhasznált vizek kb. 20%-a felszín alól származik” (p26)

A megállapítás számszerűsége bizonyára helyes. A víztartalékok kimerülési-ütemének jellemzésére vonatkozóan azonban a volumetrikus-arányok megjelölése híján fabatkát sem ér. Az, hogy ennek a fabatkának (ha netán számszerűsítik) mi a súlya és a természete, viszont csak hátrább világosodik meg. Amikor kiderül, hogy az ivóvíz [voltaképp a lakossági-célú használati-víz] olyan kielégítése amely nem apasztja a talajvíz-készleteket nincs is a képben (a vágyálom-szerű megfogalmazáson túl: „Az iparban, a mezőgazdaságban és a háztartásokban bevezetett víztakarékos technológiák és eljárások segítenek csökkenteni a vízfogyasztást, így a felszín alatti vízkészletek terhelését” [ld. Sz.P. 1.javaslatában]) – bár ennek kivitelezhető-kínálatát adja az immár 23 éve[15] a tudomány margóján kívülre taszított Vízgazda-rendszer[16] Teleső-elgondolása. Hanem helyette olyan ködülte-elképzelésekkel eteti a „klíma-mitigációra” szomjúhozót mint a „MAR-projekt” (ld. Sz.P. 3.javaslatában), amely direkt-módon bevezetné az esővizet a talajba, hogy onnan majd kivehető legyen.[17] Valamint, amikor az is kiderül, hogy fogalma sincs arról hogy a helyesen menedzselt talajt nem szükséges öntözni[18], dacára hogy a 2.javaslata alatti említés „a talaj víznyelő és vízmegtartó képességének javítása növényborítással, valamint a talaj szervesanyag-tartalmának növelésével” ehhez kulcsot ad – már ha a leírt szavak mélységi-tartalommal is feltöltöttek lennének (aminek inkább az ellenkezőjére van indikáció: a humusz természetére és működésére közzétett megvilágításaim[19] a kijelölt közjobbítói-társulatok körében hontalanságra ítéltettek).

„VGT3 átfogó dokumentum is részletesen foglalkozik a klímaváltozás hatásaival és a klímavédelemmel (OVF, 2021). A több mint 600 oldalas áttekintő dokumentum szerint is a klímaváltozás hatásai a felszín alatti vizek mennyiségét és minőségét is jelentős mértékben érintik.” (p26)

Az elkészült VGT3 bírálata[20] viszont ennél sokkalta-rövidebb. Több feltárásomban is rávilágítok azokra az összefüggésekre, hogy a felszín-alatti vizek minőségét nem a klímaváltozás befolyásolja, hanem a mértéktelen műtrágyázás – ami meg szembemegy a 2.javaslatban elővezetett talajjavítási-koncepcióval (merthogy a mértéket-meghaladó ionos anorganikum hatékony humusz és talaj-edafon romboló).[21] Ami egyértelműen jelzi, hogy e koponyákban alapvető-összefüggések meg-nemértettek.

A „Javasolt intézkedések és beavatkozások” rész alatti passzus („A mai korszerű adatgyűjtő eljárások óriási mennyiségű és globális lefedettségű adathalmazzal látják el a klímakutatókat, a felszín alatti vizekkel foglalkozó szakembereket és döntéshozókat. Az adatokhoz és információkhoz való hozzáférés és azok információtartalmának korszerű adatbányászati és értelmezési módszerekkel való elemzése jelentős előrelépést jelenthet a káros folyamatok és trendek megismerésében és az ok-okozati viszonyok feltárásában.”) rávilágít arra, hogy az effektív-tennivalók bevállalásai e gárda által odébb vannak, valahol az ötlettelenség-óceánja túlpartján – hacsaknem ezt a fiktív-kirándulást készpénznek nem vesszük: „tudatos klímaadaptációs stratégiák és intézkedések bevezetésével a kedvezőtlen hatások lokális és regionális léptékben tompíthatók” (p33-34).

Arra azonban végképp nincs a legcsekélyebb jelzés sem Sz.P. javaslati-előterjesztésében ami a vízgazdálkodás fő célja lenne: az ország TELJES vízháztartása mérlegének a javítása, stabilizálása. Anno ugyan erre kért javaslatokat a VGT3-hoz a kezdeményező-szerv, ám a hozzájuk benyújtott, széleskörű-elemzésre támaszkodó elgondolás[22] azóta is csupán a civil-szférából kapott olvasatokat.

Semmiképp nem róható meg az 4.javaslat alatt proponált kezdeményezés („Engedély és bejelentési kötelezettség nélküli háztartási kutak helyzetének vízgazdálkodási szempontú rendezése” – merthogy a „kutak igen jelentős mértékű, de nem mért víztermelése komoly veszélybe sodorhatja a felszín alatti vízkészletek” tartalékait), de ha/amikor az ezzel ellentétes gyakorlat (suba alatti?) még-visszásabb megvalósulásai[23] velünk vannak, az rombolólag hat egyéb területekre is.

És érinti – nagyon helyesen – Sz.P. a Hálózati veszteségek csökkentése igényét is, merthogy az orbitális-mértékű. A kitermelt víz veszteségére országos-átlagban inkább a 30% a mérvadó, az elvezetésre-kerülő szennyvízé pedig ismeretlen (merthogy nem lehet mérni). Így a közhigiéniai-indíttatású csatornázási-projekt egy hatalmas ám láthatatlan pofon a szarnak, mert ahol egy cső alant ereszti a foslét az nem észlelhető a felszínen izgő-mozgóknak (beleértve a Vízgazdai szürkevízre talajterhelési-díjat asztal-mellől kirovó közpénzelt bürokratákat), kivéve ha e produktum (a talajvíz közvetítésével) a házuk-táján megjelenik. Akik viszont familiárisak a Vízgazda-rendszerrel, azoknak triviális-ismeret hogy abban hálózati-veszteséggel nem kell számolni, és az is hogy az ürüléknek nincs sansza arra hogy a víz-vertikumban bárholis galibát okozzon – merthogy a Vízgazda-rendszerben az ürülék nem érintkezik vízzel.[24] Ezzel szemben, jótékony-hatásai vannak: A legnyilvánvalóbb, hogy az Alomszékes-elrendezés[25] humusz-prekuzort termel (ingyen), éspedig teljes-értékűt (ellentétben a nála elem és mikrobiom hiányosabb kerti-humusszal)[26], ami centrális-eleme a sokhelyütt hangoztatott talajjavításnak. Kissé rejtettebb (de bizonyított) az a képessége, hogy a gyógyszerfogyasztással a környezetben óhatatlanul szétterülő xenobiotikumok az Alomszék-komposztban maradéktalanul lebomlanak[27] – szemben a szennyvizek (tervezett) méregdrága un. negyedfokú tisztításával, amely erre csak igen-korlátos mértékben képes [így ez a (súlyos) probléma (itt is) inkább szőnyeg-alá söpörten szerénykedik].

–  –  –  –  –  –  –  –  –

Most pedig megkísérlem láttatni a fenti-iratban folyamatosan-sorjázó javaslatok közös hibás gyökerét. Jelezze A, B, C… egy komplex valós-rendszerre vonatkozóan a megvalósítandó állapotokat és folyamatokat. Könnyű (megfogalmazásba rögzíteni mindenképp) előállni olyan javaslattal bármely területen (így a vízgazdálkodáséban is), melynek állítás-formája ez:

Ha A [megvalósul] akkor B [teljesül]. Ami logikai-struktúrával így tömöríthető: AÞB

Csakhogy, az ilyformán megfogalmazott állítások korántsem teljesek, hiányzó ill. elhanyagolt tételekkel bírnak. Amint ezek teljes átgondolása megtörténik, szükséges az állítás kiegészítő újra-fogalmazása, melynek korrigált logikai-alakja:

AÞ(B˄¬C˄[¬(D/x)˄…]),
Ami szavakban:
A kierőszakolásakor B teljesülése mellett C éppenséggel nem, D pedig csak részben teljesül.

Lehet ellenőrizni ezt a ref.2 alatti MTA-irományban is, meg mindenfelé ahol efféle agyalásokkal kábítják akár a nagyérdeműt, akár az előadók egymást. Az ilyen-szerkezetű elgondolások/javaslatok a megoldandó A, B, C… problémákat/helyzeteket képtelenek együttesen kezelni: minél több a felállított javaslat, annál több az egymással-történő ütközés (azaz: nem ill. csak részleges teljesülés).

Hatékony csak az a [helyesen-választott alapokon nyugvó] rendszer-szintű elgondolás lehet, amelyben a megfogalmazható állítások teljes-alakjai efféle sémák együttesére hajaznak:

AÞB, BÞC˄D, CÞE˄(F˅G), DÞF˅(E˄G), stb.

Nos, anélkül hogy itt fognék neki a bizonyításnak, elárulhatom hogy az Országh-féle Vízgazda-koncepció ilyen rendszer.

Hogyan lehetséges ez?

Kizárólag azáltal, hogy benne az A, B, C, stb. entitások között olyanok is szerepelnek,
amik más elgondolásnak nem részei. 

EBBEN áll az érdemi paradigmaváltás; az, ami eredményre is vezet.

Figyelmeztető meggondolások:

1.) A Jogi-cunamit Keresztes Lóránt (országgyűlési képviselő) indítványa[28] gerjesztette. A vég-nélkül terjengő jogi-mocsár megvizitálása során kapott kép ekként tömöríthető: Egyetlen törvényi-passzus megsemmisítése mellett számtalan továbbival kívánják szaporítani azt a Törvényt, aminek [mint fentebb kimutattuk] nem is lenne szabad léteznie. Magyarán: a beterjesztett-kívánalom az, hogy a primitíven hatáskör-bitorló Törvény bogasabbra fogalmaztassék. Ami az AB felől jóváhagyást kapott, további bővítést kidolgozását elrendelve (2026. jun. 30-ig).[29] Aki hitetlenkedve maga is mocsárlátogatásra indul az megtapasztalhatja, hogy mind K.L. felvetése mind az AB jóváhagyása indoklása minősíthetetlenül erőltetett, amúgy mindkét irat bepillantást enged abba az elmefárasztó-szószaporításba ahol a végeláthatatlan-ömlengés csűrés-csavarása pótolná a hiányzó logikát.

Néhány szó a cunami-menedzselőkről:

a) K.L. (valamint a mögé felsorakozott aláírók) amiatt élhetett a beadvánnyal mert az országgyűlési képviselői jogállás erre (az Alkotmánybírósági törvény[30] [ABtv] egy pontja szerint) módot ad. Sem MTA tag, sem bármilyen józan elme effélét nem kezdeményezhet.

Viszont, ha most előállt ez a jogfolytonossági-pauza, akkor meg lehetne próbálni mint külső-tényező a közbelépést. Ám ezzel a ritka alkalommal erélyesen és célirányosan kellene élni. [Semmiképp sem úgy, ahogyan az a (kérdéses-felhatalmazású) MTA-válaszban (ld. ref.2) sikeredett.] Ami a Jog (mint legfeljebb társadalomtudományi aspiráns) kiszorítását eredményezi olyan területről amit nem tarthat kontrol alatt – a fentebb-bemutatott Alaptörvényi ütközés alapján.

b) Ami az AB határozat indoklásait illeti, kíváncsi lennék hogy akad-e bárki (matematikusokat is ideértve), aki azokban i) logikai-láncolatot ismer fel, ii) amik olyanok hogy illeszkedő-kapcsolódásaikkal a bizonyítás vázát adják. A szándékos körülményeskedésük dagályossága lehet ugyan a hatalmi kulcspozíció megtartásának a bevált eszköze, de nem hinném hogy egy szöveges-feladat megoldását rájuk lehetne-e bízni.

2.) Akiknek „meredek” az itt tett javaslatom [az adott Törvény megsemmisítésén túl a Jogi-aktorok kordában-tartására], azon oknál fogva mert KELL valaki aki foglalkozzon (ha már felmerült) a klíma-mitigációval, a klíma-adaptációval, a klímavédelemmel, vagy a klíma-önvédelemmel, azok felé jelzem: Ehhez megteszi a cselekvési-program, nem szükséges hozzá a Törvényalkotás.

A cselekvési-program hibái/részletei ugyanis rugalmasan alakíthatók (belátás esetén) [a megfelelő (természettudományos) tanácsadókra támaszkodva], míg a Törvényi-út kulimászából (ha létrejött) nincs kilábalás.

2025. 11. 20.   Fuggerth Endre

 kattintással vissza a Tartalomra

[1] 2020. évi XLIV. törvény a klímavédelemről [https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2000044.tv]

[3] Erre vonatkozóan ld. Király József vegyészmérnök válaszát is.

[4] Magyarország Alaptörvénye [https://njt.hu/jogszabaly/2011-4301-02-00]

[5] Az önellentmondás ténye kimutatása egyazon törvény szövegén belül azonban még arra sem készteti a Jog napszámosait, hogy a hatályosságát felfüggesszék, legalább arra az időtartamra amíg a feltárt hiba orvoslást nem kap (már ha annak orvoslása egyáltalán lehetséges) – mutattam be egy precedens-értékű víz-használati eljárás védekező-procedúrájában: Polgár-háború a Vízért (2022 ISBN 978-615-01-7249-1) 7. fejezet II.2.D része alatt (189-192pp) [https://fe-konyvek.blogspot.com/p/phv.html]

[6] Atv: ALAPVETÉS T) cikk (3) pontja

[7] Atv: SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG X. cikk (2)

[8] A természettudomány eróziójáról bővebbet kínál a A Tudomány Mítosza írás, amit hathatósan megtámogat a Szolgálattevők írásban közzétett leleplezés.

[9] A jogtudomány társadalomtudományosodása (és perspektivikus létrejötte) Pokol Béla tanulmányában [https://real.mtak.hu/48792/1/A_jogtudomany_helye_szerepe_es_haszna.pdf , p50]

[10] Eklatáns példa erre a 2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról [https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0300089.tv], amely tarthatatlansága részleges bemutatását adja a T/Örvény írás, az arányosság torzulását pedig az Egyen-Jogot írás számszerűsíti.

[12] A ref.5 alatt jelzett kötet ezt al-címében is rögzíti.

[13] A víz mennyiségét (Bili-Balaton) és annak minőségét (Büdi-Balaton) illetően.

[15] Első hazai bemutatása: Kalló Gábor – Mucsi Gábor: Megfulladunk-e a szennyünkben
vagy a hazai technológiával megmutatjuk a világnak mire vagyunk képesek,
Biokultúra 2002. jan-febr. XIII. évfolyam 1. szám p26,

[16] Online: Eautarcie ,
könyv-alakban: Országh József: A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium ISBN 978-963-88213-7-9)

[17] Kritikája: DEDÓ Felsőfokon

[19] TALAJTAN IV. rész B) és C) fejezetei

[21] Többek között a REND, Az Örökség, TALAJTAN írásokban.

[23] A támadás éle nélkül, tényként közlöm. Azért ezt a példát, mert a közelemben valósult meg, tehát rálátok. Dég (jelenlegi) polgármestere egy vállalkozása működtet egy olyan vízkivételi-rendszert, amely egy felszín fölé kiemelt tó-szerű tározóba szivattyúzza a mélyebb rétegek vizét. A beruházás egyebekben EU-támogatású közpénzből épült meg, közel 1 milliárd Ft értékben. A működtetés körülményeiről és paramétereiről semmi nem tudható meg, dacára hogy éltem erre-vonatkozó közérdekű-adatkéréssel (ami érdemben megválaszolatlan maradt – a fellebbezés úgyszintén), hiszen az elrendezés nem csak a porták gazdálkodására előnytelen, de akár a falu vízellátását is veszélyeztetheti.

Dokumentum-szerűen ennek részletei Az Élet sava-borsa írás végén kaptak említést.

[24] Ez a Vízgazda-koncepció alapvetése. Ezzel válik lehetővé, hogy a (higiéniai-terminussal élve) szennyezést a forrásánál kezeljük, a szétterjedése helyett.

[30] 2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról (https://alkotmanybirosag.hu/alkotmanybirosagi-torveny/ )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)